Folyóiratunk kilencedik számát tartja kezében a Tisztelt Olvasó. A füzet hátsó borítójára ezúttal a talán legismertebb, örökbecsű latin mondást, szentenciát választottuk: Ius est ars boni et aequi - A jog a jó és a méltányos művészete. A luventius Celsusnak (i. sz. 2. század) tulajdonítható szavak legáltalánosabb értelme, amit mi is követendőnek tartunk a mára és a jövőre nézve is, hogy a jog nem pusztán hatalmi eszköz, hanem van, kell hogy legyen egy mélyebb vagy felsőbb értelme, rendeltetése. Ez leegyszerűsítve a jó (az emberek java) és az igazság érvényre juttatása. A jog alkotása persze hatalom birtokában történik, s a hatalom birtokosa e fontos kívánalomról könnyen megfeledkezhet, de éppen a jogtudomány egyik feladata és felelőssége is egyben, hogy emlékeztesse rá. A környezeti javak (pl. víz) szűkössége, az alapjogok sérelme vagy aggályos érvényesülése, a menekültkérdés kezelésének egyoldalúsága és más, időszerű kérdések felvetése révén e feladatunknak a magunk részéről most is igyekszünk eleget tenni.
Ebben a füzetben - a debreceni jogi kar népes szerzői közössége által összeállított annotációkat leszámítva - tíz szakmai szöveget közlünk. A jog- és államtudományi tanulmányok olvasása során a nemzetközi, illetve Európa-jog és a nemzeti alkotmányjog általános kérdéseitől szakjogi specialitásokig jutunk. Jogpolitika című rovatunkat is életre keltettük, egy kriminológiai és egy szociológiai módszerekkel végzett kutatás eredményeinek kereteként. Joggyakorlati írásaink ezúttal kicsit hosszabbak a megszokottnál, amit vegyes jellegük (néhol a jogpolitikát célzó javaslataik, másutt a dogmatikai hátteret is elemző, elméleti vonulatuk) indokolt.
Becánics Adrienn tanulmánya az uniós polgárok diplomáciai és konzuli védelmének a kérdéseivel foglalkozik. A kétfajta védelem elhatárolását követően végigveszi a jogalkotási törekvéseket a szerződésmódosítások és a bőségesen hivatkozott bírói gyakorlat tükrében. Az aktualitást egy frissen elfogadott irányelv adja, amelyet 2018-ra kell a tagállamoknak saját jogrendjükbe átültetniük.
Cservák Csaba a közjogtudomány egyik klasszikus területét, a hatalommegosztás kérdését vette elő, s gondolta újra az Alaptörvény rendelkezéseinek tükrében. Írása a hatalmi ágak helyett a hatalmi funkciók megosztását állítja középpontba, amit a hatalomkoncentrációval szembesít. Ugyanakkor a hatalmi ágak kategóriájától sem szakad el, hogy rámutathasson a hatalom "belső" osztódásának jelentőségére is.
Szilágyi János Ede a 2014/1. számunkban ismertetett, vízjogi monográfiájában felvázolt szabályozási koncepciók (sajátos jogtárgyak és jogpolitikai-jogdogmatikai megközelítésük) továbbfejlesztésére vállalkozott. "Szálalásos" módszere jól láthatóvá teszi az összetett szabályozási kihívások egymástól eltérő szempontjait, s a
- 7/8 -
jogalkotó számára adott fogódzón kívül alighanem további kutatások megalapozásaként is szolgál.
Láncos Petra Lea a humán reprodukciós eljárásból származó embriók és emberi abortumok kereskedelmi célú (kiemelten a kozmetikai és élelmiszeripari) felhasználásával kapcsolatos, legfontosabb morális és jogi kérdéseket tárgyalja. A hazai, uniós és nemzetközi szabályozásra egyaránt kiterjedő vizsgálat összegzéseként több alapvető jog érvényesülésével kapcsolatban is aggályának ad hangot.
Gajduschek György és Fekete Balázs tanulmánya - szoros összefüggésben az előző számunkban közölt írással - a hazai társadalom jogismeretének kérdésével foglalkozik. Számos adattal alátámasztott eredményeik rávilágítanak például az iskolázottság szerepére, illetve kifejezetten közjogi vonatkozásban a rendszerváltozáséra. Az értelmezés teljeskörűségéhez a jogtudat vizsgálatát is szükségesnek tartják.
Domokos Andrea és Bognár Alexandra az - immár hazánkban is - összetett kihívást jelentő migráció kérdéseit vetik fel, alapvetően büntetőjogi-kriminológiai megközelítésben. Több tudományterületre is kiterjedő elemzés alapján elvetik a pusztán rendészeti megközelítést, és kiemelik a szimbolikus intézkedések, illetve a valódi megoldások közötti különbséget, még ha utóbbiakkal kapcsolatban minden kérdést nem is válaszolhattak meg.
Klemencsics Andrea az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának a hazai jogra (a jogalkotás révén érvényesülő, közvetlen, illetve a joggyakorlatot érintő, közvetett) hatásait vizsgálta meg. Az ítéletek jogi és egyéb hatásait (kártérítési kötelezettség) tipizálva elsősorban a bírói gyakorlatunkban való nyomon követhetőségüket hiányolja, s röviden az eltérések hátterére is rávilágít.
Zaccaria Márton Leó az egyenlő bánásmód elvének az érvényre juttatása szempontjából kiemelkedően fontos osztott bizonyítási teherrel, illetve fordított bizonyítási eljárással foglalkozik, a Kúria és az Egyenlő Bánásmód Hatóság joggyakorlatának a feldolgozása alapján. Következtetése szerint a bírói gyakorlat nem tartja szem előtt az elvet, s így az eljárási szabályok logikája, szellemisége nem érvényesülhet megfelelően.
Kovács-Hegedűs Vera alapvetően saját szakmai tapasztalatainak, a felmerülő problémáknak a tükrében mutatja be a zálogjog érvényesítésének egy sajátos (a végrehajtási eljáráson belüli) esetének gyakorlatát. Nemcsak a jogalkotóval, illetve a bírói gyakorlattal szemben fogalmaz meg kritikát (nevez meg konkrét, szabályozandó helyzeteket), hanem a megfelelő szakirodalmi feldolgozást is hiányolja.
Fodor László a Trieri Egyetem 2014. évi - az önkormányzatok környezetvédelmi szerepével foglalkozó - konferenciájának német nyelvű kötetét ismerteti.
A borítón szereplő fotóra is érdemes még röviden kitérni. Az alapítónk (a debreceni jogi kar) életére, múltjára emlékeztető számtalan szép kép közül ezúttal a Debreceni Egyetemhez való tartozásunk egyik jelképét választottuk. A kép az egyetem százéves épületének egyik ólomüveg ablakának részlete, amelyik az akkori jogászképzést szimbolizálta. Hangulata talán illik a karácsonyhoz is, amikorra lapunknak már minden címzetthez el kell jutnia.
Folyóiratunk olvasásához hasznos időtöltést kívánok!
Debrecen, 2015 őszén ■
Visszaugrás
