Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Miczán Péter: A közvetlen képviseleten alapuló bizalmi (al)vagyonkezelésről (GJ, 2016/2., 14-21. o.)

A dolgozatban a képviseleti alapú bizalmi vagyonkezelés alábbi aleseteit különböztetem meg a bizalmi vagyonkezelés tulajdoni modelljei szerinti bontásban. A Ptk. jelenleg szabályozza azt a formát, amely feltételezi a kezelt vagyon feletti (tulajdon)jogátruházást, méghozzá a vagyonkezelőre. Tág értelemben a vagyonkezelő ekkor is képviselője a kedvezményezettnek és a vagyonrendelőnek, de csak közvetett módon és tulajdonosi (jogosulti) pozíciója van. Ehhez képest közvetlen képviselője ugyanezeknek, amikor a jog megengedi, hogy alvagyon jöhessen létre akkor is, amikor a vagyonrendelő marad a tulajdonos (jogosult), vagy a kedvezményezettre történik a kezelt vagyon átruházása, vagy a kezelt vagyon különleges uratlan jogi helyzetbe kerüljön. Ebben a dolgozatban mégis kizárólag azon közvetlen képviseleti alapú vagyonkezelésről lesz szó, amelynél a vagyonkezelő a vagyonrendelőnek közvetlen, a kedvezményezettnek továbbra is közvetett képviselője. A kedvezményezett által megszerzett kezelt vagyon esetén az ő közvetlen képviseletéről azért nem esik szó, mert a holland Ptk. esetében merült fel e konstrukció bevezetésének lehetősége, de erre végül mégsem került sor, így gyakorlati jelentősége csekély. Az uratlan kezelt vagyoni konstrukció tárgyalása pedig azért marad el, mert az a konstrukció kizárólag Québecben került alkalmazásra. (Lásd Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust - Jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzés HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 282. skk., 324. skk.)

A Ptk. a bizalmi vagyonkezelés fogalmát kizárólag a vagyontárgy vagyonkezelő vagyonába kerülésével, vagy egyoldalú ügylet esetén abban maradásával és elkülönítéssel járó vagyonkezelési ügyletekre szűkítette, mértékadó külföldi példákat követve, ezért el nem marasztalható módon. Ez azonban a lentiek szerint nem szükségszerű. A megbízási alapú (érdekszolgálati és fokozott gondossági kötelezettséget keletkeztető) ügyletek ugyanis mind bizalmi ügyletek. A közvetlen képviseleti (al)vagyonkezelésre is azért történt utalás, hogy nyilvánvalóvá tegyem, hogy a képviseleti vagyonkezelésnek azon formájára gondolok, amely nem egyszerű közvetlen képviselet alapján való vagyonkezelést jelent -, amely Sándor szerint sem felel meg a trusttal szemben támasztott elvárásoknak (lásd Sándor: i. m. 385. skk.) - hanem lényegileg azzal közelíti meg a jelenlegi tulajdoni alapú bizalmi vagyonkezelés alapításával elérhető joghatásokat, hogy szintén alvagyont hozna létre, amelynek lényegi eleme, hogy meghatározott személy meghatározott vagyontárgyaihoz azokból elsődleges kielégítésre jogosult kötelezettségeket ragasztana.

A továbbiakban azonban az egyszerűség kedvéért a közvetlen képviseleti alapú bizalmi vagyonkezelésre mint képviseleti vagyonkezelésre utalok. A továbbiakban azt mutatom be, hogy feltételezhető-e a képviseleti vagyonkezelésre társadalmi igény, miként alakul az arra vonatkozó jelenlegi szabályozás, ennek mi a következménye, mi lenne a bizalmi (al)vagyonkezelés dologi jogi, képviseletbeli sajátossága, a bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó rendelkezések közül melyek kellene hogy vonatkozzanak lényegileg változatlanul e konstrukcióra is, mely sajátosságai lennének az ügyletnek a bizalmi vagyonkezeléshez képest.

1. Feltételezhető-e társadalmi-gazdasági igény a képviseleti vagyonkezelésre?

Számos a jogintézmény alkalmazási esélyeit latolgató újságcikk (pl.: Rácz Tibor: Bizalmi vagyonkezelés Magyarországon - Szürkeállomány? In: HVG 2014. szeptember 20. 48-49., Gyenis Ágnes: Jönnek a bizalmi vagyonkezelők - Menekülési útvonal In: HVG 2014. április

- 14/15 -

19. 66-67.) látott napvilágot bevezetésének hajnalán. Az ezek írói által megszólaltatott pénzügyi szakemberek a magyar befektetők újdonságtól visszariadó attitűdjét emelték ki, amely a kezelésbe adott vagyon átruházásának mérlegelésekor jelentkezne. Sokak szerint a jog­intézményhez való belföldi alkalmazkodás várhatóan 5-15 éven belül fog megkezdődni.

Sándor utal arra, hogy Liechtensteinben, Oroszországban, Izraelben, Louisianában és Kínában is vagylagosan tette a jogalkotó lehetővé, hogy a vagyonrendelő lemondjon vagy ne mondjon le a kezelésbe adott vagyon feletti (tulajdon)jogról, és utóbbi esetben csak azt tegye lehetővé, hogy a vagyonkezelő ne tulajdonosként rendelkezzen arról (Sándor: i. m. 248. skk., 265. skk., 286. skk., 297. skk., 318. skk.). Azaz ezen országok jogalkotói a kizárólag tulajdoni alapú vagyonkezeléshez képest szélesebb körben, a képviseleti alapúra is kiterjedően nyitották meg a vagyon kezelésbe adásának lehetőségét.

Igen jelentős szempont, hogy bizonyos vagyontárgyak esetén olyan speciális tulajdonátruházási, főként közjogi eredetű korlátozó szabályozás - így a termőföldek esetén a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény - van hatályban, amely a vagyontárgy eredeti tulajdonos által célzott személyhez kerülésének esélyét gyengíti. E szabályozások - vélhetően a mögöttes jogpolitikai szándék és az intézmény újdonsága miatt - nem tesznek kivételt arra az esetre, ha az adott vagyontárgy átruházására bizalmi vagyonkezelés jogcímén kerül sor. Ilyen szabályozás továbbá később is bevezetésre kerülhet más vagyontárgytípusok vonatkozásában. Mindezért jelentős, illetve nehezen megbecsülhető kockázatot, tranzakciós költségeket, esetleg jogi akadály miatt áthatolhatatlan nehézséget okozna a vagyonrendelő számára a tulajdonátruházással járó vagyonkezelésbe adás. Azaz a tulajdoni alapú vagyonkezeléssel kapcsolatos probléma a vagyonrendelő szemszögéből nemcsak a bizalmi vagyonkezelés újdonságnak számító jogintézményébe, a vagyonkezelő személyébe vetett bizalom ingatag jellege, hanem az ilyen átruházási akadályok is.

Megjegyzendő, hogy a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyontárgyak - lásd a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.), 1. § (2) bek. - esetén is a képviseleti vagyonkezelési modell érvényesül. Hiszen a korlátolt dologi jogot képező vagyonkezelési jog jogosultját az Vtv. 11. § (8) bekezdése alapján - főszabály szerint - megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei azzal, hogy rendelkezési joga jelentősen korlátozott a vagyon felett. Azt nem idegenítheti el, terhelheti meg bizonyos kivételekkel. Ugyanakkor az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet [9. § (1) bek.] szerint a vagyonkezelő a kezelt vagyont rendeltetésének, a vagyonkezelési szerződésnek, továbbá a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően, az ilyen személytől elvárható gondossággal birtokolhatja, használhatja és szedheti hasznait. Azaz idegen dologbeli jogosultként saját nevében és javára rendelkezhet korlátozottan a vagyontárgyakról, míg a megbízás alapú képviseletek immanens eleme, ahogy a bizalmi kötelezettségeknek is a megbízó - abba értve annak partikuláris jogutódját, a kedvezményezettet is - érdekének szolgálati kötelezettsége.

Azaz a nemzeti (állami) vagyon kezelése már régóta megvalósul a képviseleti és a tulajdoni alapú vagyonkezelés közötti, sajátos átmenetet jelentő formában, ahol a vagyonkezelő vagyontárgyra vonatkozó rendelkezési jogait egy különleges idegen dologbeli - vagyonkezelői - jog keletkezteti. Ennek jelentőségét a jelen dolgozat szempontjából távoli analóg jellege adja, hangsúlyozva egyes vagyontárgyak esetében a tulajdonba adás kizárt vagy rendkívül korlátozott jellegét, amely mellett mégis megfér azok tulajdonos (vagy ennek jogait gyakorló állami szerv) személyén kívüli harmadik személy általi kezelési tevékenység, különösen a vagyontárgy állagának, értékének megóvása, illetve hasznosítása érdekében. A hasonlóság akként a legszembeötlőbb, ha úgy fogjuk fel a vagyonkezelő megbízását, hogy díjazása tekintetében a vagyon hozama a díjazása, azaz hajlandó vállalni a vagyontárgy hasznosítása során felmerülő kockázatokat, cserébe fix hozamot fizet a tulajdonos képviselőjének és a megbízás időtartama lejártakor az állagot visszaszolgáltatja. Miközben a bizalmi vagyonkezelés esetében a külföldi gyakorlat inkább fix és hozamarányos (sikeralapú) vegyes díjazási gyakorlatra enged következtetni.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére