A Magyar Tudományos Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet közös szervezésében a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont 2020. szeptember 16-án a Szászy István életét és munkásságát felidéző tudományos konferenciának. Szászy István magánjogi és nemzetközi magánjogi munkássága, összehasonlító jogi tevékenysége magától értetődő módon vetítette elő a 2019-ben megalakult Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet munkatársai részéről egy emlékkonferencia megszervezését, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia is önzetlen támogatásáról biztosított. Mint ismeretes, az idei év többek között a hazai tudományos életet is eddig nem tapasztalt kihívások elé állította, így az eredetileg 2020 márciusára tervezett tudományos ülés fél év késéssel valósulhatott meg, ahol a hazai magánjog jeles művelői hosszú idő elteltét követően ismét személyesen találkozhattak. Harmathy Attila akadémikus elnöklete alatt megtartott konferencián a neves magánjogász klasszikus magánjogi, nemzetközi magánjogi és összehasonlító jogi munkásságáról hallhattak izgalmas előadásokat a résztvevők, amely előadásokat kiegészített, színesített Szászy István élettörténetének az előadók és hozzászólók által felelevenített érdekfeszítő és egyben elgondolkodtató epizódjai.
Szászy István[2] Budapesten született 1899. december 1-én, édesapja Szászy Béla jogász, kodifikátor[3], jogakadémiai tanár, akadémikus, igazságügyi államtitkár - rövid ideig miniszter - volt. A fiatal Szászy István sikeres érettségi vizsgáját követően frontszolgálatot teljesített, olasz hadifogságba esett, majd szabadulását követően kezdte meg jogi tanulmányait Budapesten. Egyetemi tanulmányait követően az 1923/24-es tanévben Párizsban az École des Sciences Politiques diplomácia szakán szerzett oklevelet, továbbá a Sorbonne jogi tagozatán hallgatott előadásokat. Tanulmányait követően 1924-1926. között a Külügyminisztériumban, majd 1937-ig az Igazságügyminisztérium nemzetközi jogi osztályán dolgozott, törvényszéki, illetve ítélőtáblai bírói rangban. 1925-ben diplomáciai, 1926-ban egységes bírói-ügyvédi szakvizsgát tett. Minisztériumi munkája mellett 1931-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen nemzetközi magánjogból egyetemi magántanárként habilitált, 1939-től címzetes nyilvános rendkívüli tanár, 1940-ben rendkívüli egyetemi tanár kinevezést nyert. A II. bécsi döntést követően 1942 és 1945 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magánjogot adott elő, amely oktatási tevékenységet Budapesten folytatta, 1947-től az I. számú Magánjogi tanszék vezetőjeként. Tudományos pályája fájdalmasan korán, ötvenegy évesen tört meg 1950-ben politikai okokból elrendelt kényszernyugdíjazásával, amelyet követően egy évtizedig alapvetően szakfordítói munkákból élt. A kádári konszolidáció eredményeképpen a hatvanas évek elején térhetett vissza publikációk által a tudományos életbe, a Nemzetközi polgári eljárásjog című munkája 1963-ban mind belföldön, mind külföldön jelentős sikert aratott. Elszigeteltségéből kitörve visszakerült a nemzetközi tudományos vérkeringésbe is: 1963-ban az Institut de Droit International előbb levelező, majd 1965-ben rendes tagjává választotta, valamint 1964-ben és 1973-ban újra vendégelőadónak hívta a hágai Academie de Droit International. A hatvanas évektől rendszeresen felszólalt az intézet kongresszusain és 1964-től a genfi egyetemen is oktatott. A hazai nemzetközi magánjogi kodifikáció során nem csak felhasználták az 1948-as törvényjavaslatát, hanem az 1969-es tervezet megalkotásában személyesen is részt vehetett. A hetvenes években tovább folytatta aktív tudományos működését. A mai napig tisztázatlan körülmények között 1976. március 23-án a fővárosi Boráros téren autóbalesetet szenvedett, a gázolás során szerzett sérülései következtében 1976. április 10-én hunyt el.
Az emlékkonferencia nyitó előadását Szászy István életútjának felvázolásával Harmathy Attila akadémikus tartotta. A fentebb ismertetett életút és tudományos munkásság bemutatása az előadó szerint - amely álláspontot a konferencia résztvevői is osztották - semmiképpen sem öncélú. A múlt eseményeinek, tanulságainak feltárása, megértése, elemzése a jövő megalapozásához és megéléséhez is elengedhetetlen, amely megállapítást Szászy István életútja is bizonyít. Szászy István pályájának ismertetése során hangsúlyos részt képezett a magyar jogtudomány korabeli magas színvonalát bizonyító azon epizód felvázolása, amely a kiváló jogtudós 1938-1941 közötti egyiptomi munkásságát tárta fel. Szászy István az egyiptomi Nemzetközi Vegyes Bíróság tagjaként a külföldiek egymás közötti pereivel, valamint az egyiptomi állampolgárokkal folytatott jogvitáival foglalkozott, ugyanakkor felkérést nyert többek között az új egyiptomi Polgári törvénykönyv kidolgozásában való közreműködésre. Az egyiptomi munkásság és Szászy István tudományos tevékenysége ezáltal az elmélet és a gyakorlat szintéziseként bizonyítja az összehasonlító jogi kutatások kiemelt jelentőségét és fontosságát, egyben rámutat arra a színvonalra, amely a magyar jogtudományt jellemezte nemzetközi szinten a II. világháborút megelőző időszakban.
Második felszólalóként Szilágyi János Ede professzor, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet hivatalvezetőjeként és a konferencia másik házigazdájaként köszöntötte a jelenlévőket. Harmathy Attila gondolatmenetét
- 58/59 -
tovább folytatva kihangsúlyozta a magyar jogtudomány színvonalának emelését, mint történelmi alapokkal meghatározott célt és egyben a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet egyik legfontosabb küldetését. Ennek keretében röviden bemutatásra került az Igazságügyi Minisztérium háttérintézményeként működő intézet, az általa végzett kutatások irányvonalai, tárgyai. A Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet a hazai jogalkotás színvonalának továbbfejlesztése, nemzetközi megalapozottságának és elismertségének növelése, a jogszabályok hatályosulásának tudományos igényű vizsgálata, a hazai jogtudományi kutatás és oktatási tevékenység támogatása, valamint a nemzetközi jogtudományi kapcsolatok és együttműködés elősegítése érdekében látja el feladatait. Ennek keretében munkatársaival nemzetközi összehasonlító jogi kutatásokat és vizsgálatokat végez, tudományos és szakmai konferenciákat szervez, nemzetközi szakmai kapcsolati hálózatot épít, szakpolitikai elemzéseket végez, mindezek mellett pedig támogatja munkatársai egyéni tudományos tevékenységét az intézet általános célkitűzéseivel összhangban. Az összehasonlító jogi profilból adódóan az intézet életében a Szászy István emlékének szentelt konferencia különösen fontos eleme volt a tudományos fórumok között.
A köszöntő szavakat és Szászy István életútját ismertető előadást követően a konferencia négy előadója a nagyszerű jogtudós tudományos munkásságának két oldalát vázolta fel a jelenre utaló kitekintéssel, így elemezve Szászy István magánjogi, illetve nemzetközi magánjogi tudományos eredményeit.
Elsőként Veress Emőd professzor "Szászy Istvánról és a magyar polgári jog általános részéről" címmel tartotta meg előadását, amelynek fókuszában Szászy István kétkötetes "A magyar magánjog általános része" című műve állt, amely 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia jutalmát is elnyerte. A kötet Szászy István kolozsvári és budapesti magánjogi előadásaira épült, ugyanakkor új szemléletmód is jellemezte. Az előadás lényegi elemét a kötetből levonható mai tanulságok és a kényszernyugdíjazást követő kritikai támadások komparatív vizsgálata képezte mind az adott korra, mind pedig a jelenre egyaránt vetítve. Veress Emőd elemzése egyebekben a kényszernyugdíjazás, mint a pályát megtörő esemény kínzó kérdésére adott egyik választ is magában hordozta. Szászy István magánjogi műve per definitionem magánjogi alapon állva, tudományos, rendszerező, összefüggéseket kereső, a mesterséges leegyszerűsítést elutasító és összehasonlító jogi módszereket alkalmazó szemléletmódja a berendezkedő szovjet típusú diktatúra hivatalos ideológiával ellentétes eredményt hordozott magában, ennek megfelelően csak a rendszer számkivetését eredményezhette. A számkivetés pedig annak ellenére bekövetkezett, hogy a jogtudós Szászy István a szovjet jog tudományos elemzését már a harmincas években megkezdte, a negyvenes években érdeklődése e tárgyban elmélyült és 1945 júniusában Kolozsváron "A Szovjetunió magánjogának alapelvei" címmel kötetbe rendezte és megjelentette az 1942-től a tárgyban tartott előadásait. A szovjet joggal viszont tudományos, és nem opportunista alapon foglalkozott. Az előadás a történeti bevezetőt követően részletesen ismertette a kényszernyugdíjazás egyik kiváltó okaként elkönyvelt dilógia ellen megfogalmazott kritikákat és az azokból levonható következtetéseket, a magánjog közjogiasodása ellenére a magánjog és a totális államok összeférhetetlenségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
