1. A Szövetségi Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium benyújtotta az első tervezetet az 2015. augusztus 17.-én hatályba lépő Európai Öröklési Jogi Rendelet végrehajtásáról szóló törvényhez. Számos, inkább technikai szabályozás mellett az öröklési bizonyítványra vonatkozó rendelkezéseket is átvezetnének a Polgári Törvénykönyvből a családjogi eljárásról szóló törvénybe, anélkül, hogy ez a hagyományos öröklési bizonyítványra nézve jelentős változásokkal járna. Az Európai Öröklési Bizonyítvány kiállítása iránti kérelemről jelenleg csak az Európai Unión belül egyeztetnek.
Az első tervezethez azonban azt a kritikát is megfogalmazták, miszerint a "külföldi jogi öröklési bizonyítvány" megszűnéséből indul ki, tehát amennyiben az örökhagyó szokásos tartózkodási helye egy másik európai tagállamban volt, akkor az Európai Öröklési Rendelet 4. cikke szerint annak az országnak a bírósága lesz illetékes, ezért Németországban már nem állíthatnak ki öröklési bizonyítványt. Németországban annak az örökösöknek, akik például földhivatali engedélyt vagy cégjegyzékbe való bejegyzést szeretnének intézni az örökhagyó halála miatt, arra kellene felhívni a figyelmüket, hogy Európai Öröklési Bizonyítványt szerezzenek be a külföldi bíróságtól. A német jogalkalmazók remélik, hogy ezek a szabályok még változni fognak.
Ezen kívül az is fontos lenne, hogy a törvényhozó a végrehajtási törvény keretében a Polgári Törvénykönyv 1371. §-ának vagyonjogi negyedrész problémáját megoldja, ami akkor lép fel, ha a szerzeményi közösség a német jog szerint a külföldi törvényes öröklési joggal egybeesik. Hogy mennyire szükséges az egyértelmű megoldás, azt a schleswigi legfelsőbb bíróság 2013-as döntése is mutatja: a bíróság nézete szerint - mint ahogy a müncheni legfelsőbb bíróság szerint is - az alkalmazandó osztrák öröklési jog szerint megállapított öröklési arány a német szerzeményi joggal emelkedhet, azonban a bíróság elhatárolódik a stuttgarti, frankfurti, és a kölni legfelsőbb bíróságok döntéseitől, akik egy ilyen mértékű befolyásolását a külföldi öröklési arányokra nézve elutasítanak.
- 57/58 -
2. Több, az örökségre igényt tartó érdekelt egyre inkább kedvelt eszköze a végrendelet megtámadása. A végrendelet érvénytelenségének okai általában négy csoportba sorolhatóak: a végrendeleti képesség hiánya, a végrendeleti akarat fogyatékossága vagy kinyilvánításának hibája, valamint a végrendelet tartalma. Ebből is a leggyakoribb annak sejtetése, hogy az örökhagyó a végrendelkezésre képtelen volt.
Egy precíz, pontosan megindokolt döntésével a bambergi legfelsőbb bíróság világossá tette, hogy a hagyatéki bíróságnak nincs oka arra, hogy szakértői véleményt kérjen be, ha semmi konkrét támpont nincs arra nézve, hogy az örökhagyó végrendelkezési képességét vitassák. A konkrét esetben a közjegyző hat nappal a súlyos beteggé vált örökhagyó végrendeletét okiratba foglalta, a bíróság döntése szerint azonban maga a betegséghez kötött "rendkívüli lelki helyzet" nem alkalmas arra, hogy a végrendelkezési képesség hiányát megalapozza. A bíróság állásfoglalást kért a közjegyzőtől, valamint tanúként meghallgatta a háziorvost, ezennel teljesítette vizsgálati kötelezettségét.
Egy másik, inkább ellenkező esetben a felek megpróbálták az okiratba foglaló közjegyző átfogó állásfoglalásával, valamit más tanúkkal - akik mindannyian kijelentették, hogy az örökhagyóval normálisan lehet kommunikálni - a végrendelkezési képességet igazolni. Ezzel azonban szemben állt egy részletes szakértői vélemény, amelyből kiderül, hogy az örökhagyó a Creuzfeldt-Jakob betegségben szenved. Emellett újra bizonyították, hogy az aktuális orvostudományi álláspont szerint ennél a betegségnél a "tiszta" pillanatok kizártak. Tehát közjegyzőként az összes leépüléshez vezető betegség esetén abból kell kiindulni, hogy egy ilyen súlyos betegség felléptekor javulásra nem lehet számítani, tehát tartós végrendelkezési képesség hiányáról van szó.
3. A végrendelkezési szabadság körébe tartozik, hogy az örökhagyó végrendelete tartalmát szabadon határozza meg, ebbe beletartozik az is, hogy szabadon dönt a hagyatékában részesíteni kívánt személyek köréről. A gyakorlatban rendszeresen nehézséget okoz az örökhagyó azon kívánsága, hogy az a személy legyen a kedvezményezett, aki őt a későbbiekben gondozza, vagy egyéb meghatározott módon gondoskodik róla. Egy kézzel írt végrendeletben az örökhagyó ezt úgy fogalmazta meg, hogy ő azt a személyt teszi meg örökösének, "aki haláláig törődik vele". A müncheni legfelsőbb bíróság ezt a német Polgári Törvénykönyv 2065. § 2. bekezdése értelmében érvénytelennek tekintette, mert szabály szerint a végrendeletben a meghatározásnak olyan pontosnak kell lennie, hogy az örökössé tett személye egyértelmű legyen. Azonban a "törődni" fogalom túlságosan bizonytalan, mivel - a "gondozás" fogalommal ellentétben - nem világos, hogy konkrétan milyen magatartás tanúsítása is szükséges. Akkor is, ha az ítélkezési gyakorlat a Polgári Törvénykönyv 2065. § 2. bekezdésére való hivatkozása ezekben az esetekben nem túl meggyőző, ennek a rendelkezésnek az értelmében a gyakorlatban abból kell kiindulni, hogy a "törődés" fogalma, mint értelmezésre szoruló feltétel túl homályos.
Azzal az érvvel, hogy egy rendelkezés túl homályos, olyan végrendeletet is megtámadtak, melyben az örökhagyó csak az alapítvány céljait nevezte meg, egyébként pedig meghatalmazta a végrendeleti végrehajtót az alapítvány elnökének kiválasztásával és az alapítvány
- 58/59 -
formájának kiválasztással. A müncheni legfelsőbb bíróság azonban ezt a végrendeletet érvényesnek találta, mert elegendő, ha csak az alapítvány célját határozzák meg a végrendeletben. Ezzel az örökhagyónak az a kívánsága teljesül, hogy vagyona az általa megjelölt alapítványhoz kerül. (Ezt az igényt az új magyar Ptk. új szabályozza, hogy hogy az alapító által halála esetére rendelt alapítványt nyilvántartásba vétele esetén úgy kell tekinteni, mintha az öröklés megnyílásakor létezett volna.)
A német gyakorlatban szinte minden évben felmerülő "klasszikust" mutat be az a kérdés, hogy vajon a nem kifejezetten megemlített öröklési sorrend a végrendelet más megszövegezéséből a kiegészítő végrendeleti értelmezés útján levezethető-e. Ezt egy 1967-ben készített végrendelet esetében is vizsgálták, amelyben köteles részi kizáró záradékot alkalmaztak, azonban a tovább élő házastársa nézve semmilyen konkrét öröklési szabály nem jött számításba. A düsseldorfi legfelsőbb bíróság az addigi ítélkezési gyakorlatot összefoglalta és azon a nézeten volt, hogy a kötelesrészi záradék a kiegészítő értelmezéshez elegendő támpont, amennyiben az öröklési szerződés teljes egésze vagy a végrendeleten kívüli egyéb körülmények emellett szólnak. Amennyiben azonban ilyen körülményeket nem lehet kideríteni, akkor kétség esetén abból kell kiindulni, hogy az örökhagyó csakis a köteles részi záradék "büntető" karakterét akarta lefektetni, nem pedig a gyerekei örökösnevezést.
4. Egy másik "klasszikus" kérdéskör a közös végrendeletek értelmezésével kapcsolatban merül fel a német gyakorlatban. Az új magyar Ptk. a közjegyzői és a bírói gyakorlatra tekintettel ismét lehetőséget ad a házastársak számára, hogy életközösségük fennállása alatt végakaratukat közös írásbeli végrendeletben érvényesen kinyilvánítsák, e téren még megválaszolandó vitás kérdésekről nem számolhatunk be. A német joggyakorlat azonban már számos kérdésre kereste a választ, például arra, hogy az "egyidejű elhalálozás" fogalmát a közös végrendeletben hogyan kell értelmezni. További támpontok híján a rendelkezéseket nem általános végső örökös megnevezéseként kell tekinteni, aminek az az előnye, hogy ezzel semmilyen kölcsönös kötelem nem áll be. A müncheni legfelsőbb bíróság döntése ugyan egy ilyen megfogalmazásra vonatkozik, utal, azonban pont azt a fontos kiegészítést is tartalmazza, hogy a tovább élő házastárs ezt a kitételt egyoldalúan megváltoztathatja. Ebből a kiegészítésből kivételesen arra lehetett következtetni, hogy a közös végrendelet egy általános örökös nevezést tartalmaz, mivel a változtatási jogosultságnak a valóban egyidejű elhalálozás esetére semmi értelme nem lenne.
Ebben az időszakban két döntés érintette a közös végrendelet visszavonását a már gondozásra szoruló házastárssal szemben. A müncheni és a hammi legfelsőbb bírósági is megerősíti azt az uralkodó nézetet, hogy egy ilyen visszavonás megengedett, mivel egyébként a törvényben csak a halálesetre tervezett kölcsönös kötöttség szabályozott. A visszavonási nyilatkozat elfogadásához elegendő a gondozó általános vagyoni gondnokként való kijelölése.
- 59/60 -
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika tanulmánya
A koruknál vagy helyzetüknél fogva önmaguk ellátásra, saját ügyeik vitelére nem képes személyekről való gondoskodást és törvényes képviseletet biztosító intézmények, a szülői felügyelet - gyámság - gondnokság hármasában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) Családjogi Könyve a gyámságot a szülői felügyelethez kívánja hangsúlyosan közelíteni. Ezzel eltávolítja egymástól a gyámság és a gondnokság intézményét, mert az új Ptk. többek között önálló, sui generis szabályokat fogalmaz meg a gondnokság jogkövetkezményeire és a gondnok hatáskörére vonatkozóan.
E rövid bevezető után a szerző történeti áttekintéssel folytatja tanulmányát, amelyet terjedelmi okokból nem ismertetünk, hogy több teret engedhessünk az érdemi résznek. A történeti kitekintésből csak azt a megállapítást emeljük, ki, mely szerint a gyámság ellátására vonatkozó jogi szabályozás mindig annak a konkrét társadalmi igénynek felelt meg, amelynek kielégítésére hivatott. A gyámság jogintézménye ezért fejlődött a vagyoni érdekvédelemtől, a gyám és gyámolt közötti hatalmi viszonyon át, a gyermekről való gondoskodásig.
Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének (Csjk.) gyámsággal kapcsolatos szakmai törekvései körében a szerző kiemeli, hogy kevés változtatással az új szabályozás tartalmilag nem tér el a hatályos Csjt.-től, kivéve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) szerinti gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek gyámságát. Emellett a Csjk. gyámságra vonatkozó része a Csjt.-beli gyámsági szabályok rendszerén a jobb áttekinthetőség érdekében változtat. A Csjk. a gyámság szabályozásában figyelemmel volt a gondnokságnak az új Ptk. Második Könyvében elhelyezett szabályaira, így különösen a gyám alkalmasságának, a többes gyámrendelésnek, valamint az egyszerűsített számadás lehetőségének kérdéskörében. A Csjk. önálló - Ötödik - részként szabályozza a gyámságot; ennek szerkezete: XIV. Cím A gyámrendelés; XV. Cím A gyámság gyakorlása; XVI. Cím A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése.
A gyámrendelés kapcsán a szülői felügyeletnél követett megoldáshoz hasonlóan a jogalkotó kiemeli annak meghatározását, hogy a gyámság milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár, ezzel a jogintézménynek a definícióját is megadja. A felsorolás a Csjt. 101. § (1) bekezdéséhez képest - gondozás, vagyonkezelés, törvényes képviselet - a neveléssel bővül. A korábbi gyakorlattal szemben erősebb hangsúlyt kap a gyámnak a gyermek irányában fennálló gondozási és nevelési kötelezettsége, a gyermek részére a családi környezetben nevelkedés biztosítása, ami a Csjk. azon alapelvéből is következik, hogy a gyermek érdekének fokozottan kell érvényesülnie a családjogi viszonyokban. A gyám kirendelésére a kiskorú gyermek személyes és vagyoni érdekeinek védelmében kerül sor.
A Csjk. összhangot kíván teremteni a magánjogi szabályok és a gyermekvédelmi jogszabályok között oly módon, hogy a "hagyományos" gyámság és a gyermekvédelmi gyámság
- 60/61 -
közös szabályait is ez a rész tartalmazza, azzal, hogy gyermekvédelmi gyámságra néhány főbb speciális rendelkezést is megállapít. A "hagyományos" gyám továbbra is a nevezett gyám vagy a rendelt gyám, mellettük a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek gyámját a Csjk. gyermekvédelmi gyámként nevesíti, a gyámhatóság részéről a családban élő gyermek részére hivatásos gyám kirendelésének lehetőségét pedig megszünteti.
Mint a szerző rögzíti, a Csjk. következetesen végigviszi azt az elvet, hogy a gyámság viselése nem állampolgári kötelezettség, gyámul tehát - néhány kivétellel - csak az rendelhető ki, aki azt vállalja. Ezzel összefügg, hogy a gyám - a gyermekvédelmi gyám kivételével -a gyámság ellátásával kapcsolatos indokolt kiadásainak, költségeinek megtérítését igényelheti a gyermek jövedelméből, melynek hiányában a gyámhatóság gondoskodik mindezek megtérítéséről.
A gyámság viselésének a feltételeiben a hatályos joghoz képest annyiban hoz változást a Csjk., hogy előírja a szubjektív és az objektív alkalmasságot, valamint a tisztség vállalását. A Csjk. Gyámsági részének XV. Fejezete a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek szabályainak változására tekintettel a gyámság gyakorlásának szabályait is módosítja; a gyám és gyámolt kapcsolatában is előtérbe kerül az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevétele. Alapvető elvárássá vált, hogy a gyám tevékenységét a gyermek érdekeinek, testi, szellemi, érzelmi és erkölcsi fejlődése biztosításának megfelelően lássa el.
A gyám jogaira és kötelezettségeire továbbra is a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések irányadók. A szülői felügyeleti jogot pótló jogkört gyakorló gyámtól ugyanúgy elvárható, mint a szülőtől, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket vonja be az őt érintő kérdésekbe. Az ítélőképessége birtokában levő gyermek az a gyermek, aki életkorának és értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes - meghallgatása során - az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát megérteni, várható következményeit belátni. A gyám nem adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához. A gyermek családi jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra vonatkozó jognyilatkozatának érvényességéhez pedig a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
A Csjk. a korábbi szabályozástól eltérően szűkíti azoknak a rokonoknak a körét, akiknek a kérelmére a gyámhatóság a gyám intézkedéseit megváltoztathatja; a jövőben ez a jog csak a gyermek közeli hozzátartozóit illeti meg. A gyámhatóság intézkedésének hiányában a gyermek elhelyezésének megváltoztatását csak a szülő és a gyámhatóság kérheti a bíróságtól.
A Csjk. fenntartja a különbséget a szülő és a gyám jogi státusza között, így a gyám továbbra is a gyámhatóság folyamatos ellenőrzése alatt működik, azonban a közigazgatási elemek megléte ellenére a gyám és gyámolt között családi jogviszony áll fenn annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek gyámjának jogai és kötelezettségei minden téren jelentősen eltérnek a "hagyományos" gyámétól, mivel a gyermekvédelmi gyámok tekintetében az állami kontroll nagyobb, a gyámi önállóság korlátozottabb.
A Csjk. Gyámsági részének XVI. Fejezete felsorolja a gyámság, valamint a gyámi tisztség megszűnésének eseteit, amely alapvetően a gyámhatóságnak a gyámot felmentő vagy elmozdító határozatával következhet be. A felmentés és az elmozdítás jogi hatása egyező, közöttük annyi a különbség, hogy elmozdításra a gyámnak felróható okból kerül sor. A gyám számadási kötelezettségéből eredő magánjogi jogvitákra vonatkozó speciális szabályokat
- 61/62 -
a Csjk. a gyámság körében helyezi el, ellentétben a gyámhatóság által alkalmazható intézkedésekkel, amelyeket továbbra is a gyermekvédelmi jogszabályokban kell keresni, míg a gyám kártérítési felelősségét egy utaló szabály rendezi: gyám a vagyonkezelés során a gyermeknek okozott kárért a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint felel.
A cikk III. részében a szerző ezen összefoglaló ismertetés után részletesebben szól Csjk. gyámrendelést érintő lényegesebb változásairól; ezek között taglalja a gyámrendelés szükségességének bejelentését, a gyámrendelés formáit, a gyámság viselésének feltételeit, majd a gyermekvédelmi gyámság témakörével foglalkozik.
A Csjk. a kiskorú gyermek érdekében meghatározott személyek, illetve a hatóságok részére bejelentési kötelezettséget ír elő, ha gyám kirendelésének szükségességét észlelik. A gyermek Csjt.-beli közeli rokonai helyett a közeli hozzátartozókra bővíti ki a bejelentési kötelezettséget, sőt arra is kiterjeszti, akinek a háztartásában a gyermek él. Mint ismert, közeli hozzátartozó a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér [8:1. § (1) bek. 1.]. Ezek a személyek, továbbá az, akinek a gondozásában a gyermek él, kötelesek a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a kiskorú részére gyám kirendelése szükséges. A bíróság vagy más hatóság is köteles értesíteni a gyámhatóságot, ha hivatalos eljárása során tudomást szerez arról, hogy valamely kiskorú gyermek részére gyámot kell rendelni. A Csjk. a "más hatóság" fogalmát nem határozza meg; bármilyen felsorolás óhatatlanul szűkítés lenne a minden hatóságot terhelő kötelezettséghez képest. A bejelentési kötelezettség elmulasztásának közvetlen szankciója nincs, azt azonban a gyámhatóság értékelheti például azzal, hogy a mulasztó személyt nem rendeli ki gyámul. A gyámrendelés szükségességét továbbá bárki bejelentheti.
A gyámrendelés részletszabályait, amelyekről a Csjk. nem rendelkezik, külön jogszabály, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) szabályozza. A Gyer. 127. §-ának (2) bekezdésében teljes körűen felsorolja, hogy a gyermek mikor nem áll szülői felügyelet alatt. A gyámrendelés előtt a gyámhatóságnak vizsgálnia kell a gyámrendelés okát, azt, hogy a gyermek kinek a gondozásában él, a gyermek ellátására szóba jöhető személyek - körülményeikre nézve is - alkalmasak-e; van-e nevezett gyám vagy gyámságból kizárt személy; van-e a gyermeknek olyan rokona, hozzátartozója, aki családbafogadó gyámként kirendelhető, van-e a gyermeknek vagyona és azt ki kezeli.
A gondoskodásra szoruló gyermek helyzetére figyelemmel a gyámrendelésnek több formája alakult ki. A szerző üdvözli, hogy a Csjk. a formákat korszerűbb megfogalmazásban teszi egyértelművé az alábbiak szerint.
Korábban is törvényi fogalom volt (Csjt. 95. §) és a Csjk. is fenntartja (4:226. §): a nevezett gyám az a személy, akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő közokiratban vagy végintézkedésben gyámul megnevezett. A gyámnevezés joga személyes jognyilatkozat, ez azt fejezi ki, hogy a szülőnek joga van halála esetére rendelkezni arról, hogy kiskorú gyermekének ki legyen a gyámja, ki gondozza-nevelje, legyen a törvényes képviselője, vagyonának kezelője. (Rendelkezhet arról is, hogy ki ne lehessen gyámul kirendelhető a gyermekének, ez
- 62/63 -
a gyámságból való kizárás joga). A gyámnevezés joga nem illeti meg a gyámot, a nevelőszülőt, mostoha szülőt, a szülőt, ha a bíróság megszüntette a Csjk. alapján szülői felügyeli jogát, vagy szülői felügyeleti joga szünetel. A nevezett gyámot akkor lehet mellőzni, ha Csjk. feltételei szerint gyámságot nem viselhet, a gyámság gyakorlásában akadályozva van, kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné, illetve ha a gyámságot nem vállalja - utóbbival kapcsolatban a szerző ismét hangsúlyozza a változást a korábbi szabályozáshoz képest, új elem, hogy a gyámság ellátása már nem állampolgári kötelesség.
Kötelező gyám korábban csak elméleti fogalomként volt jelen a családjogban. A Csjk. azonban már konkrétan nevesíti a kötelező gyámrendelést. A gyermek gyámjául kell rendelni azt a személyt, akinél a gyámhatóság a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte; akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte; vagy aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta. A Csjk. ezekben az esetekben már nem használja a családbafogadó gyám fogalmát [korábban a Csjt. 96. §-ának (2) bekezdése nevesítette], ez a fogalom a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) alkalmazásában jelenik meg. A Gyvt. szerint családbafogadó gyám az a gyámként kirendelt személy, akinél a gyámhatóság a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte, vagy akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte, vagy aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta, kivéve, ha a gyermeket ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben helyezték el.
Elméleti fogalomként volt szintén csak jelen a családjogban a törvényes gyám és a rendelt gyám is, bár tartalmukat lefedte a Csjt. 96. §-ának (1) bekezdésében megnevezett személy, vagyis "törvényes gyám" az a rokon vagy a gyermekkel más családi kapcsolatban álló személy, aki figyelembe jöhet a nevezett és a kötelező gyám nemlétében, "rendelt gyám" pedig az a gyámság ellátására alkalmas személy, akit rokonok hiányában a gyámhivatal kirendel [Csjt. 96. § (1) bek.]. A Csjk. ezekből egy jogintézményt, a rendelt gyámot nevesíti, amikor a gyámhatóság nevezett gyám hiányában elsősorban a gyámság ellátására alkalmas közeli hozzátartozót rendeli ki gyámul. Ilyen hozzátartozó hiányában más hozzátartozót, vagy arra alkalmas más személyt rendel gyámul, elsősorban azok közül, akik a gyermek gondozásában, nevelésében már korábban részt vállaltak [4:227. § (1) bek.].
Rendszerint minden kiskorú gyermeknek külön gyámot kell rendelni, az azonos helyen nevelkedő testvérek részére azonban - ha ez nem ellentétes a gyermekek érdekével - ugyanazt a személyt (közös gyám) kell kirendelni. A Csjk. bevezeti a többes gyámrendelést is, amelyre jellemzően akkor kerül sor, ha a gyámságot a gyermek két közeli hozzátartozója együttesen vállalja; vagy a gyermek gyámságát a saját háztartásukban nevelő házastársak közösen vállalják (családba fogadó gyámok); a gyermek ügyeinek intézése, vagyonának kezelése különös szakértelmet igényel, és végül, ha többes gyámrendelés a gyermekvédelmi gyámság alatt álló gyermek érdeke. A szerző rögzíti, hogy hasonló jogi lehetőséget fogalmaz meg az új Ptk. a többes gondnokrendeléssel és a helyettes gondnokrendeléssel.
A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek gyámja 2014. január 1-jéig az a nevelőszülő, gyermekotthon-vezető, illetve hivatásos gyám volt, akit a gyámhatóság kirendelt. [Csjt. 98. § (2) és (4) bek.]. A fogalmat a Csjt. mellett a Gyvt. is nevesítette azzal, hogy a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek gyámságát 2014. január 1-jétől főszabályként
- 63/64 -
csak a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál (a továbbiakban: TEGYESZ) közalkalmazotti jogviszony keretében, önálló munkakörben foglalkoztatott gyermekvédelmi gyám látja el.
Ahogy arról fentebb már szó esett, a gyámság viselésének a feltételeiben a hatályos joghoz képest annyiban hoz változást a Csjk., hogy a nagykorúság és a törvényben meghatározott kizáró okok (4:242. §) hiánya mellett előírja a szubjektív és az objektív (a gyám körülményeiben fennálló) alkalmasságot, továbbá a tisztség vállalását. A jogszabály nem fogalmaz meg rendelkezést arra nézve, hogy milyen alapon lehet meghatározni, hogy valaki személyében alkalmas-e a gyámi feladatok ellátásra. A kizáró okok vizsgálata nem elegendő az alkalmasság megállapításához. A gyámhatóságnak konkrétan kell vizsgálnia a javasolt személyt; szükség szerint egészségügyi vagy pszichológiai véleményt, jövedelemigazolást szerez be. Jelentősége van annak is, hogy a gyám a kiskorú gyermeket ismeri-e, megfelelő-e a kapcsolata vele, esetleg hogyan neveli, gondozza a saját gyermekeit.
A nevezett gyámot alkalmatlanság címén csak akkor lehet mellőzni, ha kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné. A gyámságból a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő azonban nem zárhatja ki a gyermekvédelmi gyámot.
A gyámság viselésének akadályait a Csjk. a Csjt. szabályaival megegyező módon határozza meg. Ugyanakkor a felmentés esetköreinek kiegészítése volt szükséges. Ha a kirendelést követően szerez a gyámhatóság tudomást olyan akadályról, vagy utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt a gyám gyámságot nem viselhet, akkor a gyámot fel kell menteni [4:250. § (1) bekezdés c) pont]. Nem rendelhető gyámul az a személy, aki cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll. Mint a szerző megjegyzi, ha ilyen eljárás csak folyamatban van, ez nem kizáró ok, hanem olyan körülmény, amely alkalmatlanná teszi a javaslatba hozott személyt.
A szülői felügyeleti jog bírói úton való megszüntetésének csak súlyosan felróható szülői magatartás esetén van helye. Nyilvánvalóan nem lehet gyám, aki ilyen ítélet hatálya alatt áll. Ugyanez érvényes arra, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélnek, továbbá a közügyek gyakorlásától is eltiltottak. Nem lehet gyám továbbá, akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét a gyámhatóság nevelésbe vette, illetve ha gyermekét örökbe fogadhatónak nyilvánították. Ahogy már említést nyert, nem rendelhető gyámul, akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közokiratban vagy végrendeletben kizárt; ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő azt a személyt zárta ki a gyámságból, akit a másik szülő gyámul nevezett, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön.
A szerző cikkének záró részében először az intézeti gyámság kialakulását, történeti hátterét taglalja - amelynek részletes ismertetésétől tartalmi okokból el kell tekintsünk -, majd a jelenleg hatályos gyermekvédelmi gyámságot veszi górcső alá. Az intézeti gyámságról annyit érdemes rögzíteni, hogy azt 1945-ben, rendeletileg vezették be jogrendünkbe, és 52 évig volt jelen. 1963-tól a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (GYIVI) igazgatója látta el az intézeti gyámságot a nála elhelyezett kiskorúak tekintetében. Az intézeti gyámság bevezetésével megszűnt a gyámpénztárak működése és a gyámoltak pénzét az OTP-nél kezelt gyámi betétbe kellett elhelyezni. Az intézeti gyám a kiskorút képviselhette peres és peren kívüli ügyekben, hatóságok, bírságok előtt, továbbá - a szülőhöz hasonlóan - köteles volt
- 64/65 -
a jognyilatkozatok tekintetében a gyámhatóság jóváhagyását kérni. Az intézeti gyám ugyanakkor a hozzá tartozó nagy gyermeklétszámra tekintettel nem tudott megfelelni a korszerű gyermekvédelem által támasztott követelményeknek, többek között azért sem, mert a feladatait nem tudta személyesen ellátni. Változást a Gyermekjogi Egyezmény elfogadása, majd a Gyvt. megjelenése hozott: a szabályozásban egyértelműen a gyermekvédelem került előtérbe, erősödött a családgondozás szükségessége, a kis létszámú gyermekotthonok, nevelőszülői hálózatok megerősödése. Ezzel egyidejű volt az intézeti gyámság lebontása, megszüntetése. A Gyvt. kifejezetten hatályon kívül helyezte a Csjt.-nek a "kiskorúakról való állami gondoskodás"-ra, valamint az intézeti gyámságra vonatkozó rendelkezéseit, és megteremtette a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer egymásra épülő, külön törvényben szabályozott rendszerét. Érintetlen maradt ugyanakkor a Gyvt.-vel összhangba hozott Csjt. hagyományos gyámságra és a gyámság formáira vonatkozó általános szabályozása. Nagyobb mértékű szakmai változást a 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. Családjogi Könyve jelentett.
Az egységes gyámság 1997. évi bevezetését követően az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az akkori átmeneti vagy tartós nevelésbe vett és gyámság alá tartozó kiskorú gyermek számára meghatározott sorrendiség figyelembevételével a gyámhatóság rendelt gyámot. A nevelésben élő gyermekek gyámságát elsősorban - az azt vállaló - nevelőszülő, másodsorban a gyermekotthon vezetője látja el. Ha a nevelőszülő a gyámságot nem vállalja, a gyámhatóság a gyermek gyámjául a - GYIVI jogutódjánál - a megyei, fővárosi területi gyermekvédelmi szolgálatnál (TEGYESZ) működő hivatásos gyámot rendel ki, aki tevékenységét közszolgálati vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében látja el. A szabályozás bevezetésekor egy hivatásos gyám egyidejűleg legfeljebb 48 gyermek gyámságát láthatta el. Gyermekvédelmi gyámnak kellett tekinteni a gyámként kirendelt nevelőszülőt, gyermekotthon-vezetőt, és a hivatásos gyámot is, akik a korábbi intézeti gyámmal szemben jóval kevesebb gyermek gyámságát látták el. A Gyvt. a gyermek érdekében a nevelőszülői ellátás elsőbbségét fogalmazta meg az elhelyezési formák közül.
A Gyvt. a hatósági és a szolgáltató tevékenységet szétválasztva csak a gyámhatóság számára tartotta fenn a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermek elhelyezését, vagy annak megváltoztatását. A gyermekvédelmi gyám jogai és kötelességei eltérnek a Csjt. gyámságra vonatkozó rendelkezéseitől, a gyámi önállóság korlátozottabb. A gyámhatóság támaszkodik a TEGYESZ gyermekre vonatkozó egyéni gondozási-nevelési tervére és elhelyezési javaslatára. A gyámigondozói tanácsadók legalább kéthavonta találkoztak a gondozott gyermekkel, a gondozóval és a gyámmal. Azonban gyakran problémát jelentett a nevelőszülő számára, hogy nem tudott megfelelően eligazodni a nevelőszülői tanácsadótól, a gyámi tanácsadótól, esetenként az eseti gondnoktól, vagy akár a hivatásos gyámtól kapott tanácsok és információk alapján a gyermekkel kapcsolatos problémákban.
A fentiek miatt is a Gyvt. 2014. január 1-jével módosult. A TEGYESZ alkalmazásában álló gyermekvédelmi gyámok látják el elsősorban az ideiglenes hatállyal elhelyezett, a nevelésbe vett gyermekek gyámságát. A gyermekvédelmi gyám jogköre a gyermek gondozásának, nevelésének elősegítése és figyelemmel kísérése, a gyermek törvényes képviselete, vagyonának kezelése és a családgondozás. Feladata az is, hogy elősegítse a gyermek kapcsolattartását a vér
- 65/66 -
szerinti szülővel annak érdekében, hogy a gyerek minél előbb visszakerülhessen családjába, illetve előmozdítsa a mielőbbi örökbefogadást. A gyermekvédelmi gyám a nevelésbe vett gyermek súlyos veszélyeztetettsége esetén megváltoztathatja a gyermek gondozási helyét, de köteles erről a gyámhatóságot egyidejűleg tájékoztatni.
Mint a szerző lefekteti, a jogalkotói szándék az volt, hogy a gyermekvédelmi gyámság új intézménye oldja fel azokat az érdekütközéseket, amely a fenntartói, intézményi, gondozói érdekek és a gyermek érdeke között feszülnek: "A korábbi rendszerben problémát jelentett, hogy a gyermek érdeke nem minden esetben egyezett a törvényes képviseletét ellátó nevelőszülő, vagy a gyermekotthont fenntartó érdekeivel. Ilyen volt különösen a vér szerinti szülővel való kapcsolattartás, vagy az örökbefogadás elősegítése, hiszen a nevelőszülő érdeke az, hogy a gyermek minél tovább nála maradjon, nem pedig az, hogy elkerüljön tőle. A független gyermekvédelmi gyámnak lehetősége nyílik arra is, hogy a nevelőszülőnél és a gyermekotthonban nyomon kövesse a gyermek szükségleteit, egészséges fejlődését". Korábban ugyanis gondot okozott az, hogy ha a gyermekotthonban vagy nevelőszülőnél nevelkedő gyermeket új helyre helyezték, akkor új gyámot is rendeltek számára, ami megnehezítette sorsának további követését. Ezentúl a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermek törvényes képviseletét nem a gyermek nevelőszülője vagy a gyermekotthon vezetője látja el, hanem a gyermekvédelmi gyám, akinek a személye a gondozási hely esetleges változásától függetlenül állandó marad. A gyermekvédelmi gyám továbbra is a TEGYESZ közalkalmazottjaként, önálló munkakörben tevékenykedik, de egyidejűleg már csak legfeljebb 30 gyermek gyámságát láthatja el. Nem lehet gyermekvédelmi gyám a gyámhatóság vezetője vagy ügyintézője, a TEGYESZ vezetője; a gyermekotthon és a nevelőszülői hálózat vezetője vagy foglalkoztatottja, a gyermek nevelőszülője. A nevelőszülők egyes gyámi feladatok ellátására továbbra is kirendelhetők.
A szerző zárszavában hitet tesz amellett, hogy a gyermekvédelmi gyámság jogintézmények bevezetésére csak fokozatosan kerülhet sor. Hatékony működéséhez az is szükséges, hogy a kompetencia-határok a gyermekjóléti szolgálat, a nevelőszülő és a gyermekotthon között egyértelműen meg legyenek határozva, valamint a TEGYESZ-t fenntartó "állam" a gyámok működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket (például gépkocsi biztosítása a rendszeres családlátogatáshoz) biztosítsa.■
Visszaugrás
