A közszolgálat (rendvédelem, honvédelem, közigazgatás) fejlesztése a rendszerváltás óta foglalkoztatja, és feladat elé állítja a szakembereket. Meghatározott stratégiai cél a kiszámítható, vonzó életpálya és a személyzeti igazgatás fejlesztése. A közszolgálati életpálya modell kiemelt célja a közigazgatási személyzeti rendszer átalakítása, a szervezetrendszert és az eljárásokat működtető személyi állomány fejlesztése.
A magyar közszolgálat személyzeti rendszerében sajátos megoldásnak lehetünk tanúi. A karrierrendszer folyamatosan fellazult, a zárt rendszer erősítésének irányába is történtek lépések. Az elemeinek többségében zárt közszolgálati rendszer - a gyors egymásutánban megszülető jogszabály-módosítások révén - jelentős fejlődése tapasztalható.
A zárt és nyílt közszolgálati rendszer két modellje az alapján jellemezhető, hogy hogyan szabályozza az alkalmazási viszonyokat, és milyen mértékben alkalmazza a versenyszféra foglalkoztatási feltételeit, illetve milyen mértékben tér el azoktól. A zárt rendszer kiindulópontja, hogy a közszféra struktúrája, működési mechanizmusa alapvetően eltér a piaci szféra viszonyaitól. Ennek megfelelően a közszféra szabályozását, működését, vezetőségét alapvetően más szempontok vezérlik. Ez jelenik meg a közszolgálatban, vagyis a közigazgatás személyzeti politikájában és emberi erőforrás-menedzsmentjében is. A versenyszféra alkalmazási feltételeinek a közszférában történő alkalmazása nem mai keletű. A nyílt, vagy pozíciórendszerű közszolgálat fogalma is erre utal. Ez a közszolgálati felfogás korábban is létezett, bizonyos mértékig mindig is jelen volt. A XX. század utolsó évtizedeiben pedig a közszféra szervezeteiben a hatékonyság, hatásosság, eredményesség növelését a piaci megoldások elterjesztésével kívánta megvalósítani. Az új közmenedzsment a közszolgálat modernizációjának időben és térben különböző irányvonalait indította el. Napjaink reformjai Magyarországon a nyílt rendszerekben alkalmazott, a magánszféráéhoz hasonlatos megoldásokat kívánják általánosan elterjeszteni a közszolgálati foglalkoztatási viszonyokban. Ez jelenti a jogi keretek fellazítását, rugalmasabbá tételét, a hagyományos közszolgálati szabályozás elemeinek lebontását, a közszolgálati jogviszony megszüntetésére vonatkozó jogszabályi lehetőségek felhígítását, a jogviszonyt védő garanciák fellazítását, a versenyszférából átvett humánerőforrás gazdálkodási eszközök alkalmazását (a teljesítménymenedzsment és a kompetenciamenedzsment bevezetése). Az alkalmazott módosításokat a nemzetközi gyakorlat motiválta.
A magyar közigazgatással szemben támasztott elvárás: az eredményesség, a hatékonyság és az elhivatottság. A közigazgatásnak növelnie kell tehát szolgáltatásának színvonalát az erőforrásainak optimalizálásával. E három feltételnek akkor tud megfelelni minden szervezeti egység, ha nő az eredményessége, a "közszolgálatisága" javul. Ezen utóbbi cél gyakorlatilag a közigazgatást igénybevevők megelégedettségét jelenti, hasonlóan a vállalati gyakorlatban alkalmazott vevői megelégedettséghez.
Az emberi erőforrások közigazgatásban való jobb hasznosulása megköveteli a szervezeten kívüli környezeti változások maximális figyelembevételét is. Ilyenek:
- az informatika fejlődése,
- a globalizáció,
- a piaci kihívások erősödése,
- a költségérzékeny gazdálkodás,
- a tudás fogalmának átértékelődése,
- rugalmas szervezeti struktúra,
- demográfiai változások,
- az emberi erőforrás menedzsment felértékelődése,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
