A cégek jogutód nélküli megszüntetése kapcsán - az egyes cégekre vonatkozó eltérő jogszabályi rendelkezések kivételével - alapvetően két eljárás jut a jogász eszébe, a végelszámolás és a felszámolás. A Ctv. is úgy rendelkezik a 94. § (1) bekezdésében, hogy a cég jogutód nélkül történő megszűnése esetén - ha a cég nem fizetésképtelen, és a cégre vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz - végelszámolásnak van helye.
Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagynunk a Ctv. által a különleges törvényességi felügyeleti eljárások között szabályozott, ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást, mint a cégek jogutód nélküli megszüntetésének egyik módját.
A megszüntetési eljárás "Janus-arcúságát" mutatja, hogy azt a Ctv. 89-93. §-ai szabályozzák, az eljárás mégis a tágabb értelemben vett csődjog hatálya alá tartozik, mert a cég megszűnésének egyik - rendkívüli - módja, és nagyon sokszor felszámolási eljárásokkal kapcsolatban merül fel a megszüntetési eljárás lefolytatásának szükségessége (Dr. Juhász László: A magyar csődjog kézikönyve, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2003; 334. o. nyomán).
Ennek az eljárásnak a gyakorlati jelentősége napjainkban egyre inkább növekszik. Erre, valamint a fantomcégek problematikájára hívja fel a figyelmet a világhálón, a hvg.hu honlapon 2011. december 27-én megjelent "Aki céget akar alapítani, annak most biztosan elmegy a kedve" című cikk, amelyben - többek között - az olvasható, hogy "az Országgyűlés pénteken elfogadta a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, illetve azokkal összefüggő egyes törvények módosítását. A törvénycsomag módosította az egyszerűsített cégalapítás szabályait is." A cikk a későbbiekben arról is értekezik, hogy "tovább szigorítanák a vezető tisztségviselőkre vonatkozó kizárási szabályokat. Ha a cégbíróság törvényességi felügyeleti vizsgálat során ún. fantomcégeket szüntet meg, akkor azok vezetői a korábbi 3 év helyett a következő öt évben nem tölthetnek be más cégben sem vezető tisztségviselői pozíciót, illetve nem lehetnek többségi tulajdonosok más cégekben. A javaslat kiterjesztené a hitelezőkkel szemben fennálló felelősséget a cégvezetőkre is."
Szintén a hvg.hu honlapján olvasható 2010. november 10-én, "Szaporodnak a fantomcégek Pest megyében" címmel, hogy "évről évre nő a cégek eltűnése miatt indított törvényességi felügyeleti eljárások száma a Pest Megyei Cégbíróságon, amit elsősorban a cégalapítás egyszerűsödésére, illetve az adóhatóság nagyobb aktivitására vezetnek vissza a szakemberek - mondta Kende Katalin, a Pest Megyei Bíróság szóvivője… A cégbíróság maga is igyekszik felkutatni a fantom-társaságokat, általában hiába, így hivatalból törlik a vállalkozást - magyarázta a szóvivő… 2005-ben még csupán 1350 esetben indítottak törvényességi felügyeleti eljárást, 2006-ban 1472-szer, 2007-ben 1560-szor, 2008-ban 2809-szer, tavaly pedig már 3844-szer kellett "közbelépniük". Az idén szeptember végéig 3272 eljárás indult. Sokatmondó adat, hogy az érintett cégek csupán 10 százalékánál sikerült a törvényes működést helyreállítani - jegyezte meg Kende Katalin. A tapasztalataik szerint nem ritka, hogy - az egyszerűsített szabályokat kihasználva - csupán egy-egy tranzakcióra jönnek létre cégek, majd el is tűnnek, az államra hagyva romjaik eltakarítását."
A cég tehát a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg, a megszűnését azonban megelőzheti végelszámolás, felszámolás, vagy - a vagyonra kiterjedő elszámolás, rendezés nélküli - megszüntetési eljárás (Kemenes István: Felelősségi kérdések és visszaélésszerű joggyakorlás a gazdaságban in Gazdaság és jog, 2001. május, 5. szám, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 17. o. nyomán).
Ez utóbbi egy speciális törvényességi felügyeleti eljárás, amelynek elnevezése és szabályozása többször változott.
Lefolytatásának fontossága abban rejlik, hogy a cégnyilvántartás közhitelességét veszélyezteti, ha ténylegesen már nem létező cégek szerepelnek a cégjegyzékben. Hitelezővédelmi szempontból is fontos, hogy a cégek a gazdasági kapcsolatok kialakításakor a cégjegyzék adatait megismerve meg tudjanak győződni arról, hogy a kiválasztott cég például nem vesz részt korrekt módon a gazdasági életben, a "fantomcégek" tagjai pedig lehetőleg ne tudjanak megszabadulni a hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeik teljesítése alól.
Az eljárás célja elsődlegesen a cég elérhetőségének helyreállítása. Amennyiben az eljárás bármely szakaszában, egészen a cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig a cég elérhetővé válik, a cégbíróság a megszüntetési eljárást megszünteti. (Nem zárható ki természetesen ebben az esetben sem, hogy a cég végelszámolási vagy felszámolási eljárás alá kerülve, előbb-utóbb törléssel megszűnik.) Amennyiben az elsődleges eszközökkel a cél nem valósítható meg, a cég vagyonának felkutatása és a hitelezők kielégítése érdekében a cég ellen felszámolási eljárás indul. Ha ezen a módon sem valósítható meg a cél, a "fantomcéget" törlik a cégnyilvántartásból. A törlésre csak akkor kerülhet sor, ha a céggel szemben nem folyik felszámolási eljárás. A megszüntetési eljárással szemben tehát a felszámolási eljárásnak van elsőbbsége [Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010; 454-455. o. nyomán]. Ez azonban korántsem mindig volt ilyen egyértelműen szabályozva, amint arra az alábbiakban még többször kitérünk.
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (régi Ctv.) közlönyállapota (1997. XII. 18.) szerinti 56. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található, illetve a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen, törlési eljárást folytat le.
Ekkor az eljárás elnevezése hivatalbóli törlési eljárás volt, és az akkor hatályos Ctv. nem rendelkezett ennek az eljárásnak a felszámolási eljárással való kapcsolatáról, amely számos jogalkalmazási problémához vezethetett.
A sommás törlési eljárás - akkori szabályozása szerint is - a végelszámolással és a felszámolással annyiban közös, hogy a cég megszüntetésére irányul, ugyanakkor abban különbözik azoktól, hogy a cég vagyonára kiterjedő elszámolásra nem kerül sor, főként azért, mert ez az eljárás költséges, és nincs senki, aki a tipikusan vagyontalan cég elszámolási eljárását finanszírozza. Mindazonáltal a joggyakorlatban világosan kitűnt, hogy a törlési eljárás akkori szabályozása súlyos visszaélési lehetőséget teremtett, és igen gyakran éppen a társaság tagjai számára volt kedvező jogi lehetőség. A cél tipikusan a társaság által felhalmozott tartozások "eltüntetése" volt, akként, hogy a tagok, vezető tisztségviselők ismeretlen helyre távoztak, a korábbi címeiken nem voltak fellelhetők, és így a Ctv. szerinti sommás törlési eljárást lényegében "kiprovokálták". Kérdés, hogy a hitelezők a visszaélésszerű joggyakorlással szemben hogyan érvényesíthették jogos igényeiket, érdekeiket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
