Nyilván fajsúlyos pénzügyi okokból részesítik ma is előnyben az ingatlanok megszerzésére a vevők a közvetlen adásvétel helyett, a cégek megvásárlását. A vétel előtt a portéka piacképességének biztosítása érdekében az eladók rendre úgy választják szét cégeiket, hogy az értékesíteni kívánt cég könyveibe relatíve tiszta vagyoni viszonyokat örökítsenek át. Tapasztalatunk szerint a vevők szemében a megvásárolandó cég jogelőd tartozásaiért viselt egyetemleges felelősségéből fakadó potenciális kockázatok szinte eltörpülni látszanak a "kézzel fogható" közteher megtakarítással történő összehasonlítás során.
A szétválási hullám tapasztalataink szerint, annak ellenére tovább tart, hogy a feltétel rendszere 2009. január 1-jétől jelentősen megváltozott. Például a szétválás keretében az átalakulással létrejövő jogutódnak - a kedvezményezett kiválás esetét kivéve - az átvett ingatlan(ok) után illetékfizetési kötelezettsége keletkezik. Igaz a fizetendő illeték általános mértéke 10%-ról 4%-ra mérséklődött.
Jelen írásunkban, mi mégsem erről a fent említett - egyáltalán nem elhanyagolható - rizikóról kívánunk szót ejteni, hanem sokkal inkább a szétválási eljárásokban felmerülő típus csapdákról, gyakorta elkövetett hibákról és azok lehetséges következményeiről. A cikk megírásához az apropót konkrét, megvizsgált szétválási eljárások szolgáltatták.
Az egyik szétválással kapcsolatos induló megbízásunk az eladni kívánt üzletrészek bekerülési értékének számszerűsítésére vonatkozott, amely később jelentősen kiterjedve a korábbi hibák korrekciós lehetőségeinek feltárását is magában foglalta, az átalakulási eljárás teljes végig vitele során.
Az első tárgyalandó konkrét eset annyiban is jól szolgálja a választott témánk tárgyalását, hogy a szétválásban érintett cég kft.-ként működött, amely vonatkozásában a tulajdonosnál a részesedés bekerülési értékének megállapítására speciális szabályok érvényesülnek, amelyeket később mutatunk be. (A konkrét eset taglalását az egyes eljárási szakaszoknál a véleményünk kifejtésétől való jobb megkülönböztethetőség érdekében dőlten szedetten hozzuk.)
A szétválasztani kívánt példabeli kft.-nk egy piacképes, étteremként működő ingatlannal rendelkezett. Az ingatlan piaci értéke a könyvszerintit jelentősen meghaladta. A piaci értékelés, az értékhelyesbítés intézményét a szétváló kft. nem alkalmazta. Esetünk szempontjából - a később megvilágított okokból - kitüntetett jelentősége van annak, hogy az ingatlan természetben egy egységet képvisel, miközben az a földhivatali nyilvántartásban elkülönített helyrajzi számokon szerepel. Az ingatlanok közül az egyik önállóan, a másik osztatlan közös tulajdon részeként feltüntetett a hivatalos regisztrációban. Az ingatlanok a cég tárgyi eszköz nyilvántartásában is elkülönültek. Az már más kérdés, hogy az időközben végrehajtott beruházások és felújítások csak az egyik ingatlanon aktiváltak.
A szétválásról szóló első döntésnek a következő főbb kérdéseket kell megválaszolnia:
- Milyen vagyonmegosztási koncepció mellett kívánják a szétválást megvalósítani?
- A szétváló kft. tagjai amely társaság(ok) tulajdonosai kívánnak lenni?
- Milyen legyen a szétválás módozata (különválás, vagy kiválás)?
- Hogyan és milyen ütemezésben hajtsák végre az eljárást?
- Az átalakulással létrejövő jogutód(ok) vagyonmérlegeit, illetve tervezeteit könyvszerinti, vagy piaci értékeléssel kell elkészíteni?
- Mi legyen a vagyonmérleg tervezetek forduló napja?
- Ki auditálja a vagyonmérlegeket, azok tervezeteit?
E válaszok alapulvételével kell az ügyvezetésnek, az ügyvédnek, a könyvelőnek és a könyvvizsgálónak a cégbejegyzés és az átalakulásról szóló második döntés dokumentumait előkészítenie.
A szétválni kívánó példabeli kft.-nk esetében a vagyonmegosztási koncepció az volt, hogy az eljárás révén létrejövő társaság csak az ingatlanokat és a tagi kölcsönt vigye magával. A jogelőd társaságot két tag tulajdonolta, akik változatlan arányban kívántak tulajdonosok lenni az átalakulással létrehozandó társaságban. A szétválás módjaként a kiválást határozták meg. Az elkészítendő vagyonmérleg- és leltár tervezetek fordulónapjaként 2007. 07. 31-ét állapították meg.
Véleményünk szerint a taggyűlés a fentiek szerinti döntéseivel két fontos kérdést megválaszolatlanul hagyott. Egyrészt nem rendelkezett arról, hogy az átalakulás a könyvszerinti állapotok megőrzésével, vagy vagyon átértékeléssel valósuljon meg. Az elfogadott szétválási szerződésben - az eredeti szándéktól eltérően - csak az egyik helyrajzi számon feltüntetett ingatlan átalakulással létrejövő jogutód részére történő átadásáról rendelkeztek. Másrészt nem intézkedtek az átalakulás időpontjának meghatározásáról, pedig erre a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 57. § (2) lehetőséget biztosít. E lehetőséggel való élés a számviteli és adóügyi zárásokat előkészítő szakemberek számára több mint praktikum, evidencia amelynek részletezését e helyen mellőzzük. Példabeli kiválás bejegyzési dátuma 2008. 01. 07-e lett. Gondos előkészítés mellett - nyilvánvalóan ésszerűen - a 2007. 12. 31-ét is érvényesíthették volna.
A kiválás cégbírósági bejegyzéséhez benyújtandó fontosabb dokumentumok a következők:
- Szétválási szerződés,
- A kiváló cég társasági szerződése,
- A változatlan formában tovább működő kft. társasági szerződés módosítása,
- Vagyonmérleg- és vagyonleltár tervezetek, s azokkal kapcsolatos könyvvizsgálói jelentés.
- A kiválás fontosabb adatait a hitelezőkkel is tudató kétszeri céghirdetmény.
A fenti dokumentumok lényegi tartalmát a kft. taggyűlésének a kiválásról szóló második döntésével, határozatával kell jóváhagynia.
Vizsgált kft.-énk a kiválás során tőkeemelésről is határozott, amelyet taggyűlési jegyzőkönyvbe (jkv.) foglaltak. A jkv.-ban 5 MFt jegyzett tőkeemeléssel egyidejűleg 33 MFt eredménytartalék befizetését vállalták a szétváló kft. tulajdonosai. A jkv.-t a társaság választott könyvvizsgálója is ellenjegyezte.) Az azzal kapcsolatos hibát, hogy tőketartalék helyett a határozat eredménytartalékról tesz említést, a cégbejegyzésig senki nem korrigálta. (A számviteli törvény a jegyzett tőke emelésével együttesen csak a tőkeosztalék növekedését engedi meg.) A feltőkésítésről szóló döntést nem jelenítették meg a szétválási szerződésben. A vagyonmérleg és leltár tervezetek, valamint az ezek vizsgálatáról szóló független könyvvizsgálói jelentés az említett eredménytartalék összeget tőketartalékként szerepeltetik. A szétválási szerződés, a vagyonmérleg-és vagyonleltár tervezetek vizsgálatáról szóló független könyvvizsgálói jelentés és a céghirdetmények a szervesen egybe tartozó két ingatlan közül csak az egyiknek, mint kiváló cégbe bevinni kívánt vagyontárgynak, a hrsz.-át rögzítik. (Az említett könyvvizsgálói jelentés külön is jelzi, hogy az ingatlan apport képességét megvizsgálta, és mint jegyzett tőkét fedező eszközt megjelölte). E jelentés a vagyonmérleg és leltár tervezetekhez hasonlóan az ingatlan értékeként a két vagyontárgy együttes könyvszerinti értékét hozza. A vagyonleltár- tervezet lényegében a főkönyvi kivonat összesített számainak az ismétlése. A vállalt eredménytartalék befizetés egy részét a tulajdonosok tőketartalék átutalási jogcímet megjelölve teljesítették 2007. év során. E tőketartalékot a 2007. évi beszámolóban ekként szerepeltették, azt a választott könyvvizsgáló is így hagyta jóvá.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
