Jelen tanulmányban a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése tekintetében - nemzetközi aspektusban - kívánunk a teljesség igénye nélkül egyes elméleti észrevételeket összefoglalni, melyek adott esetben vagy a nemzetközi gyakorlat alapján kerültek megalkotásra, avagy mint korábban megfogalmazott elméleti feltételezések, a praxis által visszaigazolásra kerültek.
A választottbírósági eljárás közismert egyfokú jellegével szemben az érvénytelenítés a jogorvoslat egyfajta lehetőségét biztosíthatja a választottbírósági eljárás során született ítélettel szemben. Az érvénytelenítés tehát utolsó lehetséges lépésként, "utolsó mentsvárként" is értékelhető, mellyel az ítélettel elégedetlen fél jogorvoslatot kíván magának szerezni. Természetesen az nyilvánvaló, hogy az érvénytelenítés pontosan meghatározott okokhoz kötött, mely feltételek bekövetkezésének igazolása elsődlegesen az érvénytelenítési per felperesét terheli.[1]
A legtöbb állam választottbírósági törvényében szereplő érvénytelenítési ok - amennyiben az adott törvény az UNCITRAL Mintatörvényét (UNCITRAL Model Law on Commercial Arbitration) követi - a Mintatörvényben meghatározott okokkal, illetve a New York-i Egyezményben (A választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény) rögzített esetkörökkel egyezik, vagy azokhoz nagyon hasonló.[2]
Egyes jogrendszerekben - például az angol jogban - jellemzően a felek előzetes egyetértése esetén lehetséges az érvénytelenítés során kifejezetten az ítélet tartalmához kapcsolódó jogi kérdésben jogorvoslatot előterjeszteni (appeal on question of law), amely érdekes módon emlékeztethet bizonyos értelemben a klasszikus fellebbezés intézményére.[3] Érdemes megemlíteni, hogy például az egyiptomi jog - a Mintatörvénytől eltérően - érvénytelenítési oknak tekinti, amennyiben a választottbírósági ítélet nem felel meg annak a jognak, melyet a felek a jogvita elbírálásához kiválasztottak. Az egyiptomi választottbírósági törvény ezzel kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkezik:
Article 53
1. An arbitral award may be annulled only:
d) If the arbitral award failed to apply the law agreed upon by the parties to govern the subject matter in dispute;[4]
Annak ellenére, hogy teljes mértékben érthető az a logika, hogy a két dokumentumban (New York-i Egyezmény és az UNCITRAL Mintatörvény) szereplő okok miért azonosak, a gyakorlatban ez igen nagy problémákat vethet fel, miként arra Albert Jan van den Berg egy, a vá-
- 367/368 -
lasztottbírósági ítélet érvénytelenítésének problémáját kritikusan elemző cikkében rámutat.[5]
Azon túlmenően, hogy az UNCITRAL Mintatörvényben és a New York-i Egyezményben szereplő érvénytelenítési okok lényegében azonosak, a New York-i Egyezmény V. cikk 1. bekezdésének e) pontja kimondja, hogy:
1. A választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása annak a félnek a kérelmére, akivel szemben azt érvényesíteni kívánják, csak abban az esetben tagadható meg, ha ez a fél annál az illetékes hatóságnál, amelynél az elismerést és a végrehajtást kérik, bizonyítja, hogy:
e) a választottbírósági határozat a felekre még nem vált kötelezővé, vagy annak az országnak illetékes hatósága, amelyben vagy amely jogának alkalmazásával a határozatot hozták, azt hatályon kívül helyezte vagy felfüggesztette.
A szabályozás alapján elmondható, hogy a New York-i Egyezmény szerint a választottbírósági határozat elismerésének és végrehajtásának gátját képezi, ha abban az országban, ahol a határozatot hozták (country of origin), vagy amelynek a jogát alkalmazták az eljárásban, az ítéletet érvénytelenítik. Így ebben az esetben a választottbírósági határozatot külföldön sem lehetséges végrehajtani.
A country of origin vonatkozásában a Várady-Barceló-Mehren által írott kézikönyv egy lényeges problémára hívja fel a figyelmet:
"A further problem with the New York Convention criteria is their lack of clarity. In which country exactly is the award made (the country where arbitration takes place, or where the award is written, or maybe where the last signature is added if the text is circulated for signatures?"[6]
Miként Albert Jan van den Berg utal arra, mindez az időbeliség vonatkozásában is jelentős problémaként jelentkezhet. Példája szerint elképzelhető az, hogy egy nyertes választottbírósági eljárást követően a célországban - vagyis az adós cég székhelyéül szolgáló országban - megindítják, majd adott esetben sikerre is viszik a végrehajtást, majd abban az országban, ahol a választottbírósági ítéletet hozták, kimondják az ítélet érvénytelenségét egy érvénytelenítési eljárásban.[7]
Különös figyelmet érdemel ebben a tekintetben a Dallah Real Estate and Tourism Holding Co. v. The Ministry of Religious Affairs, Government of Pakistan (2010) ügye. Ebben az ügyben a választottbírósági eljárást követően Angliában indították meg a végrehajtási eljárást, ahol a végrehajtási kérelmet elutasították azon az alapon, hogy nincs érvényes választottbírósági szerződés. Ugyanakkor néhány hónappal később Franciaországban a Legfelső Bíróság, a Cour de Cassation ezzel ellentétes eredményre jutott, hiszen az ítélet érvénytelenítése iránti keresetet elutasította.[8] Így a konkrét jogeset a teoretikus példával ellentétes, de mégis jól illusztrálja, hogy a végrehajtási eljárás megindítása és az érvénytelenítési kereset kezdeményezése - mely esetekben a New York-i Egyezmény, illetve a Mintatörvény által ihletett nemzeti választottbírósági jogszabályok alapján azonos feltételek kerülnek mérlegelésre - mennyire ellentétes eredményekkel zárulhat.
Röviden érdemes utalni arra, hogy a helyzetet adott esetben bonyolíthatja, ha az adott államok még részesei az 1961-es genfi választottbírósági egyezménynek is, melynek IX. cikkelyének első bekezdése azt mondja ki, hogy az Egyezmény hatálya alá tartozó választottbírósági határozatnak valamely szerződő államban történt hatályon kívül helyezése csak abban az esetben nyújt alapot arra, hogy a határozat elismerését és végrehajtását egy másik szerződő államban megtagadják, ha a hatályon kívül helyezés abban az államban történt, amelyben vagy amelynek joga alapján a határozatot hozták, és a hatályon kívül helyezési ok az Egyezményben meghatározott ok kell, hogy legyen. Itt tehát az érvénytelenítési és elismerést és végrehajtást megtagadó okoknak egyfajta ekvivalenciájáról beszélhetünk a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás esetében a Genfi Egyezmény hatálya alatt, amely igen gondos jogalkalmazást kíván meg. Megjegyzendő, hogy a nemzetközi joggyakorlatban nagyon kevés olyan eset fordult elő, ahol a Genfi Egyezmény IX. cikkelyét kellett egy, a country of originben érvénytelenített ítéletre alkalmazni.[9]
Nagyon érdekes álláspontot foglal ebben a kérdésben a francia joggyakorlat, melyet Albert Jan van den Berg ismertet részletesen.[10] Mint ismeretes, a New York-i Egyezmény 7. cikkelyének (1) bekezdése kimondja, hogy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
