A római jog óta evidencia, hogy a jogerő a perjogok egyik alapintézménye, alkotmányjogi szempontból pedig a jogbiztonság alapvető tétele. Ez utóbbi összefüggésben volt egyik alappillére a jogállamiság kérdését vizsgáló - a szerző által is feldolgozott - alkotmánybírósági határozatoknak. Így kissé különös, hogy a szakirodalomban meglepően kevés a kérdést - jogágspecifikusan, tételes jogi szempontok alapján és nem csupán a jogfogalom elemzés szintjén - átfogóan vizsgáló munka. Elek Balázs fenti című kötete - önmagában véve - ebből a szempontból is kuriózum.
A szerző nagy tapasztalattal rendelkező büntető ügyszakos bíró, hosszú ideje a hallgatók és kollégái által elismert egyetemi oktató; korábbi tudományos tevékenységéből pedig képet kaphattunk arról, hogy mind az anyagi, mind az eljárásjognak alapos ismerője. A könyv elolvasása után az "utólagos bölcsesség" azt mondatja velem, hogy predesztinálva volt e dolgozat megírására, s életpályája alapján az sem meglepetés, miszerint a jogerő kérdésének feldolgozásához a teljes körűség igényével, igen eredeti szempontok alapján látott hozzá. Azt pedig két okból is tekintsük különös szerencsének, hogy a mű éppen most készült el. Egyfelől a téma szempontjából fontos, alkotmánybírósági megközelítés várhatóan - új vizekre ugyan nem evez, mert a folyók folyásiránya nemigen változtatható, de - új hajót ácsol vagy új kikötőt keres, másfelől pedig a büntető eljárásjog sokadik "megújulása" előtt áll. A kötet ellenben mind az alkotmányjog, mind a büntetőjog igényes művelőinek - számos tekintetben - segítségére lehet.
A jogerő jelentőségét az elmúlt húsz évben megszámlálhatatlan alkotmánybírósági határozat a legkülönbözőbb kontextusokban hangsúlyozta, utalva arra is, hogy a büntetőeljárásban a jogviszonyok lezárásának és a lezárt jogviszonyok kíméletének kiemelkedő jelentősége van, ezért a jogerő feloldásának lehetőségét a legszűkebb körre kell visszaszorítani. Bár, az Alaptörvény negyedik módosítása folytán tekinthetjük ezen határozatokat "egyszerű jogtörténetnek", ez mit sem változtat azon a tényen, hogy az ítélkezési gyakorlatban a határozatok jogerejének továbbra is kiemelkedő jelentősége lesz, mint ahogyan megvolt az alkotmánybírósági döntéseket megelőzően is.
Ez ugyanis nem csupán a konkrét ítéletben kiszabott jogkövetkezmények végrehajtásához kapcsolódik, az anyagi jog szerint egyre jelentősebb szerepe van már a szankció megválasztásakor, illetve a bűncselekmények sértettjeinek a bűntető eljárást követő igényérvényesítése kapcsán. Mi több, arról sem feledkezhetünk meg - miként a szerző sem teszi - hogy a jogerő speciális környezetbe ágyazódva merül fel az Európai Uniós büntetőjog alkalmazásakor. A kettős inkrimináció kizárásának követelménye kapcsán számos döntés született már az Európai Unió Bíróságán, s ezek tekintélyes része éppen a jogrendszerekben meglévő, a jogerőhatás eltérő értelmezéséből származó konfliktusok feloldására tartalmaznak iránymutatást.
A kötet első négy fejezete - a történeti kitekintést ragyogóan ötvözve a mai gyakorlat problémáival - alapos tényfeltárást tartalmaz a jogerő büntető eljárásban betöltött speciális szerepéről, a csak eme jogágban tapasztalható sajátosságairól és különös jelentőségéről. Az itt található, letisztult fogalmi elemzés tükrében könnyen érthetőek a - két kritikus pontot - a ne bis in idem uniós jogi értelmezését, illetve a jogerő feloldását tartalmazó későbbi fejezetek.
2.1. A közeljövőben várhatóan szép számmal lesznek olyan értelmezési kérdések, amelyekben a jogalkalmazók - a kötet kiemelkedően fontos, a jogerőhatás következményeit minden aspektusból tüzetesen elemző - az ügydöntő határozatok jogerejét vizsgáló hetedik fejezetét gyakorta kényszerülnek majd újra- és újra elolvasni. 2013. július 1-jén új büntető törvénykönyv lép hatályba. Erről kis túlzással elmondható, hogy a "bibliából ismert alapbűnöket" ugyan érintetlenül hagyja, de a tényállásokat nem csupán kiegészíti, módosítja, hanem a védett jogi tárgy szempontjából új fejezetekbe át is rendezi, s egyben újakat is megállapít, a szankciórendszert pedig gyökeresen átalakítja. (Mindezt folyamatosan változó eljárásjogi környezetben.)
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Alaptörvénynek, a
- 402/403 -
visszaható hatályú jogalkalmazás lehetőségét bővítő XXVIII. cikk (4)-(5) bekezdéseire figyelemmel megváltoznak az anyagi jog személyi, tárgyi, területi hatályára vonatkozó rendelkezések, bár ez szinte csekélységnek tűnik néhány további követelmény mellett. Az Alaptörvény ugyanis deklarál három - a bírói gyakorlatra is irányadó - értelmezési klauzulát. A bíróságra vonatkozó rész tartalmazza, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kötelesek értelmezni; az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor pedig azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak [28. cikk]. Ez azonban összhangban vizsgálandó az R) cikk (3) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint: "Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni", illetve közvetett kapcsolatban van az Alaptörvény N) cikk (3) bekezdésével, mely az átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvének érvényesülését a bíróságoknak is feladatul szabja.
Amennyiben pedig mindez "nem lenne elég", az is figyelembe veendő, hogy az Alaptörvényben egyrészt megjelentek olyan új célok és védendő értékek, amelyek az Alkotmányban nem szerepeltek: például a tisztességes gazdasági verseny feltételeinek a biztosítása, a fogyasztóvédelem [Alaptörvény M) cikk (2) bekezdés], a nemzeti örökség védelme [P) cikk]. Ugyanakkor egyes - konkrét tényállásokkal közvetlen kapcsolatban álló alkotmányos értékek, illetve alapjogok - speciális tilalmi klauzulákkal kiegészülve - új hangsúlyokat kaptak vagy részletesebb kifejtésre kerültek, Így például a gyermekek helyzetére vonatkozó alapjogok [gyermekmunka tilalma, testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez való jog, stb, XVIII. cikk, XVI. cikk (1) bekezdés, gondoskodáshoz és taníttatáshoz való jog: XVI. cikk (3) bekezdés], a testi és lelki egészséghez való jog (XX. cikk), az egészséges környezethez való jog (XXI. cikk). Kiemelendő azonban, hogy az eljárásjogi alkotmányosságra vonatkozó követelmények nem csökkentek, a tisztességes eljárás követelménye, s az azzal összefüggő alaptörvényi rendelkezések helyenként pontosabbak is lettek.
2.2. Nos, ha a bírót az értelmezési nóvumok és megsokasodott követelmények árja elöntené, hasznos segítséget talál a könyvnek "Az igazság és a jogerő összefüggései"-t taglaló, első érdemi fejezetében. A szerző ebben felidézi az anyagi- és eljárási igazság megállapítására vonatkozó alkotmánybírósági határozatok mellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának a minimum követelményeket előíró szabályait, illetve - egyben jogtörténeti kontextusba helyezve - teljes terjedelmében összefoglalja a hazai és külföldi szakirodalom erre vonatkozó iránymutatásait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
