A Munka Törvénykönyve munkaidőre vonatkozó szabályainak legújabb módosítását tartalmazó törvényjavaslatot a szakma és az érdekképviseletek tiltakozása ellenére a parlament elfogadta, 2018. december 20-án a köztársasági elnök aláírta, így 2019. január 1-jén hatályba lépett a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2018. évi CXVI. törvény. A túlmunkavégzés korlátainak jelentős kitágítására vonatkozó új szabályozás két jelentős módosításban valósul meg. Egyrészt a módosítás a rendkívüli munkavégzés éves mértékét felemelte 250, illetve 300 óráról 400 órára. Ez a módosítás még akkor is jelentősen sérti a munkavállalók érdekeit, ha a munkáltató a kitágított túlmunkát egyoldalú határozattal nem rendelheti el, hanem ahhoz a munkavállalóval történő megállapodás is szükséges. Mivel ezt a "megállapodást" a munkavállalót függésben tartó munkáltató kikényszerítheti a munkavállaló munkaviszonyának más indokkal történő megszüntetésével, ezért a megállapodás csak formális, amely mögött a valóságban egyoldalú munkáltatói akarat áll, az önkéntesség ebben a munkajogi intézményben nehezen, vagy egyáltalán nem értelmezhető. Az európai jogrendszerekhez tartozó államok túlnyomó többségének idevonatkozó jogi szabályai hasonlóak, de mégis enyhébb szabályozás Nyugat Európában csak az angolszász jogrendszer államainál van, míg a germán és a frankofon-latin jogrendszerhez tartozó államoknál nincsen. Az Európai Unió új tagállamaiban is csak ott van hasonló, de enyhébb megoldás ezen a téren, ahol külföldi érdekeltségű autógyáraknak összeszerelő üzemei vannak. A törvény másik jelentős rendelkezése a munkaidőkeretnek három évre történő felemelése, ha a kollektív szerződésben ezt a felek kívánják.
1. Vitán felüli tény, hogy a 2012. évi I. tv.-vel megalkotott új Munka Törvénykönyv (Mt.) az 1992. évi XXII. törvénnyel hatályba lépett korábbi Mt.-hez viszonyítva jelentősen leszűkítette a munkavállalók szociális és egzisztenciális védelmét biztosító előírásokat.[1] Ez a folyamat azonban már elkezdődött az 1992. évi Mt. módosításaival, amelyek közül az 1995. évi LV. tv., a munkahelyétől igazoltan távol levő személy részére - a nyugat- és kelet-európai államok mindegyikében alkalmazott átlagkereset megfizetése helyett - az annál kisebb összegű távolléti díjat vezette be, amely csak a rendszeresen kifizetésre kerülő bérösszetevőket (pótlékokat) tartalmazza, de már a prémiumokat nem, mivel azok nem rendszeresen járnak.[2]
Az 1992. évi Mt. első változata még előírta, hogy ha a túl-
- 25/26 -
munkára egymást követő napokon kerül sor, a túlmunka napi időtartama összesen négy óra lehet.[3] 1995-ben akként módosult ez a szabály, hogy az elrendelhető túlmunka négy egymást követő napon maximum 8 óra lehet.
2. 2001-ben jogharmonizációs célú módosítással a rendkívüli munkaidő szabályai a Tanács 93/104/EK irányelvének megfelelően módosultak. Az irányelv nyomán a törvény 2001. július 1-jétől a munkaidő mértékét napi 12 órában és heti 48 órában határozta meg.[4] Az elrendelhető túlmunkának a törvényből levezethetően csak két korlátja van: a napi túlmunka nem haladhatja meg a négy órát, éves viszonylatban pedig nem lehet több, mint 250 munkaóra, amit azonban kollektív szerződéssel fel lehet emelni 300 órára.[5]
A most elfogadott törvény szerinti "önkéntes túlóra" nem újdonság a magyar munkajog történetében: már 2007. július 1-jével egyszer bevezette a jogalkotó ezt a "jogintézményt", a kollektív szerződéssel nem rendelkező munkáltatóknál is 300 óra lehetett a maximum, ha a munkavállaló ehhez hozzájárult.[6] A 2012. július 1-jén hatályba lépett (negyedik) Mt. a heti 48 órás munkaidőt átvette, a rendkívüli munkavégzés munkáltató által egyoldalúan elrendelhető éves korlátját pedig 250 órára emelte, és nem szabályozta az önkéntes megállapodással felemelhető rendkívüli munkavégzés intézményét.
3. Az Országgyűléshez 2018. november 20-án nyújtott be három országgyűlési képviselő egyéni képviselői javaslatot az Mt. munkaidőt tartalmazó szabályainak részbeni módosítására "a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról" címmel T/3628 szám alatt (T.) A javaslatot a tárgyát tekintve illetékes Vállalkozásfejlesztési Bizottság és a Törvényalkotási Bizottság is megtárgyalta, és módosította, így az eredeti javaslat szövegtől kissé eltérő javaslat került a parlament elé 2018. december 12-én. A javaslatot a képviselők elfogadták és a köztársasági elnök 2018. december 20-án aláírta, majd az kihirdetésre került. Az időpontok rögzítésével azt kívántuk érzékeltetni, hogy milyen rendkívül rövid idő alatt lett a javaslatból kihirdetett törvény.
Kiemeljük, hogy e törvényjavaslat előterjesztését nem előzte meg szociális párbeszéd a munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel, komolyabb tárgyalás, konzultáció nem zajlott a felek között, holott a jogszabály szerint az Nemzeti Gazdasági Társadalmi Tanács véleményt nyilvánít a vállalkozásokat, a foglalkoztatást, illetve a társadalom széles körét közvetlenül érintő tervezett kormányzati intézkedésekről.[7] 2018. december 6-án három szakszervezeti konföderáció: a LIGA, a MASZSZ és a MOSZ egyeztetett a javaslatot benyújtó képviselők egyikével, valamint a Pénzügyminisztérium egyik képviselőjével, de az egyeztetés eredménnyel nem zárult, a parlamenti elfogadásra benyújtott javaslat lényegében nem változott.
4. A problematikus kérdéseket vizsgálva legelőször a törvény szövegét össze kívánjuk vetni e témát rendező európai uniós irányelvvel. Visszatekintő jelleggel nézve a kérdést, még az 1992. évi Mt. 1995-ben történt módosítása a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól megalkotott 93/104. EK Irányelvben szereplő "referencia idő" figyelembevételével bevezette az ún. "munkaidőkeretet", mely szerint a rendkívüli munkaidőket maximálisan négyhavi időtartam figyelembevételével a személyi alapbéren felüli juttatások, így a rendkívüli munkavégzés után járó pótlékok átlagolva is elszámolhatóvá válhatnak. Az irányelv lehetővé tette a négyhavi hivatkozási időtartamtól való eltérést a tagállami törvényekben, kollektív szerződésekben, de csak az irányelvben rögzített tevékenység esetén.
Rögzítette továbbá az irányelv, hogy ez az eltérés legfeljebb hat hónapos hivatkozási időtartamot eredményezhet, továbbá ez az időtartam kivételesen 12 hónapra is emelhető: "A tagállamoknak azonban lehetősége van arra, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével kapcsolatos általános elvek betartása mellett objektív vagy műszaki okok, vagy a munka megszervezésével kapcsolatos okok miatt lehetővé tegyék, hogy a kollektív szerződések vagy a két szakmai oldal között kötött megállapodások a hivatkozási időtartamokat legfeljebb 12 hónapban rögzítsék."[8] Lényeges csupán az, hogy az alkalmazott munkakereti időszak alatt teljesített munkaórák napi, illetve heti szintű elosztásának az átlaga az adott munkaidőkeret időszakában napi 8, illetve heti 48 óra alatt maradjon, a rendkívüli munkavégzés
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
