"Senki ellen gyűlölet - mindenki iránt irgalom - itt kezdődik a demokrácia."
(Abraham Lincoln)
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) egyik legtöbbet vitatott rendelkezésévé a közösség elleni izgatást büntetni rendelő törvényi tényállás (Btk. 269. §) vált. Némileg leegyszerűsítve a kérdés az, hogy kell-e, és ha igen, akkor mikor kell módosítani a Btk. 269. §-át. A módosítás igénye általában akkor erősödik fel, amikor valamilyen, a közösségek méltósága elleni cselekmény történik a társadalomban, amelyet a köznyelvben gyakran illetnek a "gyűlöletbeszéd" kifejezéssel, annak ellenére, hogy a büntetőjog nem használja ezt a fogalmat.
A rasszizmus és idegengyűlölet1 elleni nemzeti szintű fellépés ma már szinte elképzelhetetlen a vonatkozó nemzetközi szerződések alapul vétele nélkül. Annál is inkább így van ez, mert a véleménynyilvánítás joga napjainkban (ismét) különös jelentőséggel bír nemcsak hazánkban, de nemzetközi szinten is. A vizsgálódások középpontjában alapvetően az a kérdés áll, hogy a hogy a véleménynyilvánítás joga, illetve más (nemzeti) alkotmányos alapjogok között a megengedhetőség határa hol húzódik.
1. A XX. század nemzetközi jogában az emberi jogokra történő első jelentősebb utalás az ENSZ 1945-ben aláírt Alapokmányában szerepelt, azonban az Alapokmány ehhez kapcsolódó tételes felsorolást nem adott. Bár 1948. december 10-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta az 1946-ban létrehozott Emberi Jogok Bizottsága által kidolgozott tervezetet Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata címmel, azonban a deklaráció csupán közgyűlési határozat maradt, és mint ilyen, nem nemzetközi jogszabály és elvileg nem kötelező jellegű2. Az ebben a deklarációban említett jogokat két egyezmény keretében (egyrészt a polgári szabadságjogokat és politikai jogokat tartalmazó, másrészt a gazdasági, szociális és kulturális jogokat tartalmazó egyezményben) rögzítették.
Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány), 19. Cikkének 2. pontja rögzíti a véleménynyilvánításhoz való jogot3, a 3. pont azonban úgy rendelkezik, hogy a véleménynyilvánításhoz kapcsolódó jogok gyakorlása korlátozható4. Az Egyezségokmány 20. Cikkének 2. pontja ugyanakkor rögzíti: "Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat."
Az emberi jogokhoz kapcsolódó másik általános nemzetközi szerződés előbb jött létre, mint az Egyezségokmány. A Magyarországon az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről New Yorkban, 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: New York-i Egyezmény) a következőképpen fogalmaz: "a faji megkülönböztetésen alapuló minden felsőbbrendűségi elv tudományos szempontból hamis, erkölcsi szempontból elítélendő, társadalmi szempontból igazságtalan és veszélyes, és [...] a faji megkülönböztetésnek [...] semmiféle - sem elméleti, sem gyakorlati - igazolása nem lehetséges."
A New York-i Egyezmény - amelynek létrejötte ahhoz volt köthető, hogy számos országban olyan jogszabályok voltak hatályban, amelyek sértették az emberek közötti egyenlőséget és az emberi méltóságot - 4. Cikkének a) pontja szerint a részes államok "Törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, valamint bármely faj, illetve más színű vagy más etnikai származású személyek csoportja ellen irányuló minden erőszakos cselekedetet vagy arra való izgatást, továbbá fajgyűlölő tevékenység mindenféle támogatását, annak pénzelését is beleértve." Az Egyezmény 4. Cikkének b) pontja pedig előírja, hogy a részes államok "Törvényellenessé nyilvánítanak és betiltanak minden olyan szervezetet, valamint szervezett és minden egyéb propaganda-tevékenységet, amely a faji megkülönböztetést előmozdítja, vagy arra izgat, az ilyen szervezetekben való részvételt pedig törvény által büntetendő cselekménynek tekintik. "
Tehát mindkét dokumentum tiltja a rassz szerinti megkülönböztetést, a New York-i Egyezmény pedig kifejezetten meghatározza a részes államok - közöttük Magyarország - számára azt, hogy az ilyen megkülönböztetés elleni fellépés érdekében melyek a törvény által büntetendővé nyilvánítandó cselekmények.
A közelmúltban, 2001-ben tartottak - politikai indulatoktól sem mentes - Világkonferenciát az ENSZ keretein belül kifejezetten a rasszizmus, az idegengyűlölet, és az intolerancia témakörével összefüggésben, százhatvanhat ország képviselőjének részvételével a dél-afrikai Durban városában, azonban a Záródokumentum szövegtervezete miatt több ország - például az Egyesült Államok, Kanada és Izrael - nem képviseltette magát felsőbb szintű küldöttséggel.
2. Az emberi jogok - ezen belül is a rasszizmus és idegengyűlölet elleni fellépés - szabályozása azonban nem maradt meg az ENSZ keretei között, több más nemzetközi szervezet is foglalkozott a kérdéssel. Ezek közül kiemelkedő az 1949-ben létrehozott, és elsősorban emberi jogi, kulturális, tudományos és társadalmi kérdésekkel foglakozó Európa Tanács (a továbbiakban: ET).
Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye) 10. Cikkének 1. pontja rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságának jogát5, a 2. pontja pedig az annak korlátoz-hatóságára vonatkozó rendelkezést6. A 14. Cikk szerint pedig az "Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani." Külön kiemelendőnek tartom azonban a 17. cikket, amely egyértelmű állásfoglalás a joggal való visszaélés tilalma mellett: "Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul."
Az ET tagállamainak állam- és kormányfői 1993-ban, Bécsben tartott első csúcstalálkozójukon Nyilatkozatot és Akciótervet7, majd a Strasbourgban tartott második csúcstalálkozón Végleges Nyilatkozatot és Akciótervet fogadtak el a rasszizmus és idegengyűlölet elleni fellépés érdekében.
2000 októberében az ET tagállamainak kormányai a rasszizmus elleni Európai Konferencián Politikai Nyilatkozatot fogadtak el, és elkötelezték magukat arra, hogy olyan nemzeti törvényeket és intézkedéseket hoznak és alkalmaznak, amelyek a rasszizmus és idegengyűlölet elleni fellépést szolgálják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
