Ebben az ismertetőben az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló rendelet belső jogi integrálása valamint alkalmazása kapcsán szerzett tapasztalatokat és véleményeket kívánom bemutatni lengyel, litván, szlovén és magyar szakértői véleményeken keresztül. Az előadások és vélemények forrása a 2007. június 21-23. Budapesten az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem Összehasonlító Állam- és Jogtudományi Karán tartott európai polgári eljárásjogi konferencia, melyen a polgári eljárásjog és az európai polgári eljárásjog jeles külföldi és magyar szakértői találkoztak, hogy ismertessék és kicseréljék tapasztalataikat az európai polgári eljárásjog alkalmazandó szabályainak hatásáról a nemzeti jogrendszerekre.
Karol Weitz bevezetőjében rámutatott a Rendelet nemzetközi jelentőségére és annak a lengyel nemzeti jogra gyakorolt hatására. Kifejtette, hogy a 2004. április 21-i 805/2004. a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról EK rendelet (Rendelet) bevezetésével a korábban hatályba lépett rendeletekhez képest jelentős változás érzékelhető. A Brüsszel-I és Brüsszel-IIa rendeletekben szabályozott exequatur eljárást a Rendelet eltörli a nem vitatott követelésekre, a bírósági egyezségekre és a közokiratok végrehajtására, amennyiben azok a Rendelet III. fejezetében meghatározott minimumszabályok követelményeinek megfelelnek. A végrehajtás helyének államában tehát a Rendelet eltörli a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást (ezzel együtt a vizsgálat és ellenőrzés lehetőségét), és ezt helyettesíti a határozatot hozó állam bíróságának igazolása.
Annak ellenére, hogy az EK rendelet, mint közösségi jogi rendelet teljes egészében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban az államok belső jogszabályaival való összehangolása elengedhetetlenül szükséges a hatékony alkalmazás érdekében. Ez abból is adódik, hogy a Rendelet szabályozása nem kimerítő. Bizonyos részeiben a Rendelet vissza is hivatkozik a tagállamok belső jogi szabályozására. A legtöbb esetben a tagállamok nemzeti joga a Rendelet rendelkezéseit nem tudja a belső jogszabályi módosítások nélkül kiegészíteni. Erre Lengyelország is példa. A Rendelet alkalmazhatósága érdekében a 2006. 02. 17-i törvénynyel módosították a lengyel polgári eljárásjogi törvénykönyvet (lengyel eljárásjogi törvény - továbbiakban -: Letv.) Ez a módosítás egyben jó alkalmat biztosított a Letv. Rendeletben meghatározott minimumkövetelményekkel való összehangolásához. A Rendelethez kapcsolódó új előírások a Letv. különböző részeiben nyertek elhelyezést.
Litvániában a Rendelet végrehajtási törvénye 2005. 04. 21-én született meg. A törvény rendelkezése szerint egy európai végrehajtható okiratként elismert határozat a törvény eltérő rendelkezése hiányában a nemzeti határozattal azonos módon hajtandó végre. A végrehajtási törvény 2. szakasza szerint az európai végrehajtható okiratot litván fordítással el kell látni a végrehajthatóság érdekében.
Szlovéniában a Rendelethez nem alkottak külön végrehajtási jogszabályt, hanem a meglévő bírósági végrehajtásról szóló jogszabályt módosították 2006-ban a szlovén jog Rendelettel történő az összehangolása érdekében.
A Rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő nem vitatott követelést tartalmazó határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok európai végrehajtható okiratként hitelesíthetők. Az egyes tagországokban problémát okozhat, hogy mely okiratok (címek) felelnek meg a Rendelet 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott "nem vitatott" követelménynek az európai végrehajtható okirattá minősítés hitelesítéséhez.
A bírósági egyezségek mellett európai végrehajtható okiratként hitelesíthetők Lengyelországban mediátor, vagy munkaügyi békéltető bizottság előtt kötött egyezségek. A közokiratok között elsősorban pénzkövetelést tartalmazó közjegyzői okiratok, amelyekben az adós aláveti magát a vele szemben alkalmazható közvetlen végrehajtás lehetőségének. A lengyel jogirodalomban kérdéses olyan közjegyzői okiratok európai végrehajtható okiratkénti hitelesítésének megengedhetősége, amely a fizetési követelést feltétel bekövetkezésétől teszi függővé.
A 3. cikk (1) bek. c) pontjához kapcsolódóan a lengyel szabályozás szerint, ha az adós annak ellenére nem jelent meg, illetve nem képviseltette magát a bírósági tárgyaláson, miután a bírósági eljárás során korábban a követeléssel szemben kifogást emelt, nem minősíthető a hitelező által állított tények hallgatólagos elismerésének. Ilyen esetekben Lengyelországban nincs helye mulasztási határozatnak az adóssal szemben.
Litvániában a Rendelet alkalmazása körében a legnagyobb nehézséget ugyancsak a követelés nem vitatott voltának megállapítása okozhatja. A Rendelet 3. cikkének (1) bekezdése határozza meg azt a kört, amikor egy követelés nem vitatottnak tekintendő.
Nem vitatott például a követelés a Rendelet c) pontja szerint, ha a kötelezett a követeléssel szemben emel ugyan kifogást, de azt követően mulasztja a tárgyalást, amennyiben az ilyen magatartás a származási tagállam joga szerint a követelés vagy a hitelező által állított tények hallgatólagos elismerésének minősül. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy mulasztási határozat a litván jog szerint akkor hozható, ha az alperes a megadott határidőn belül az előkészítő iratokat nem küldi meg a bíróságnak, abban az esetben is, ha a követelést korábban vitatta. Ebben az esetben azonban nem az történik, hogy az alperes nem jelenik meg, hanem egy határidő mulasztásáról van szó. Az ilyen esetekben a határidő elmulasztása a meg nem jelenés következményével azonos módon lenne elbírálandó? Ezek és ehhez hasonló kérdések Rimvydas Norkus szerint továbbra is válaszra várnak.
Hasonló megoldással találkozunk a szlovén eljárási törvényben, mely szerint mulasztási határozatot hoz hivatalból a bíróság, ha az alperes a kereseti kérelem szabályos kézbesítése ellenére nem terjeszt elő védekezést 30 napon belül. Az alperes első tárgyaláson történő meg nem jelenését a szlovén jog nem szankcionálja (kivételt képez ez alól a munkaügyi bíróság előtti eljárás). Tehát Szlovéniában mulasztási határozat (az említett kivételtől eltekintve) a kereseti kérelem elleni védekezés hiányában hozható, az első tárgyalás mulasztása önmagában erre nem ad okot.
Az eljárás során az alperesnek lehetősége van a kereseti követelés egyértelmű és kifejezett nyilatkozattal történő elismerésére. Az ilyen elismerést a bíróság határozatba foglalja, amely európai végrehajtható okiratként hitelesíthető.
A szlovén jog szerint egy közjegyzői okiratba foglalt szerződés vagy egyezség közvetlenül végrehajtható, ha mindkét fél e joghatást kifejezetten elfogadja. Amennyiben a teljesítés esedékessége az okirat tartalmából nem állapítható meg (pl. feltételhez kötött), akkor a közjegyzőnek előbb meg kell állapítania a feltétel megvalósulását magán az okiraton. Ugyanis csak az esedékesség bekövetkezését követően lehet egy ilyen közjegyzői okiratot európai végrehajtható okiratként hitelesíteni.
Magyarországon az ítélet mellett a végzés, a jogerős fizetési meghagyás vagy a jogerős bírósági meghagyás európai végrehajtható okiratkénti hitelesítésre ugyanúgy alkalmas lehet. Nem vitatott egy követelés, ha az adós azt közokiratba foglaltan kifejezetten elismerte. A gyakorlatban elsősorban közjegyzői okiratba foglalt követelésekről van szó. Amennyiben az okirat megfelel a Vht. 21. § foglalt tartalmi követelményeknek, úgy a bíróság azt végrehajtási záradékkal látja el, ha a benne foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik és a követelés teljesítési határideje letelt.
A Rendelet 6. cikk (1) bekezdése alapján az európai végrehajtható okirat hitelesítése iránti kérelmet a származási bírósághoz kell benyújtani. A Rendelet csupán azt szabályozza, hogy mely bírósághoz kell a kérelmet benyújtani, arról nem rendelkezik, hogy a bíróságon belül milyen grémium hozza meg a döntést. Ennek szabályozását az egyes tagállamokra bízza.
Lengyelországban az a bíróság rendelkezik hitelesítési hatáskörrel, amely az adott döntést meghozta, ill. amely előtt az egyezséget megkötötték, vagy amelyik az egyezséget jóváhagyta. Közokiratok esetében a kiállítás helye szerint illetékes helyi bíróság rendelkezik hitelesítési hatáskörrel. A hitelesítés tárgyában egyesbíró dönt végzéssel. A Rendelet formanyomtatványának segítségével kiállított tanúsítványt a kérelemnek megfelelő (azt teljesítő) végzéshez csatolják. A jelenlegi szabályozás során előfordulhat, hogy a döntést hozó és azt később európai okiratként hitelesítő bíró személye egybe esik. Ez azt a veszélyt rejti, hogy az európai végrehajtható okiratként történő hitelesítés előfeltételeinek az ellenőrzése a gyakorlatban puszta formalitássá válhat.
A kérelemről az egyesbíró zárt ülésen, az adós meghallgatása nélkül határoz. A helyt adó határozatot a tanúsítvány kiállításáról a hitelezőnek és az adósnak is kézbesítik. A Rendelet ugyan nem rendelkezik a tanúsítvány adósnak történő kézbesítéséről, de ez a gyakorlat feltehetően nem összeegyeztethetetlen a Rendelet szabályaival. A hitelesítést megtagadó határozatot csak a hitelezőnek kézbesítik, aki azt megtámadhatja. Mivel a Rendelet 10. cikk (4) bek. csak a tanúsítvány kiállításával szemben tiltja meg a jogorvoslatot, a lengyel szabályok nem ellentétesek a Rendelettel.
Szlovéniában az európai végrehajtható okirat hitelesítése annak a bíróságnak a feladata, amely a követelésről első fokon határozott.
Hogy egy európai végrehajtható okirat kiállítására irányuló hitelezői kérelem megtagadása esetén milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre, azt a Rendelet a nemzeti bíróságokra bízza. Szlovéniában e tekintetben az általános eljárási szabályok érvényesülnek, azaz a kérelem elutasítása ellen a hitelező 15 napos határidőn belül fellebbezhet. Szlovéniában megoldatlan az a kérdés, hogy európai végrehajtható okirat hitelesítése iránt indított eljárásban a hitelező erre irányuló kérelmet, vagy a bíróság erre vonatkozó határozatát kell-e az adósnak kézbesíteni. Itt a szlovén jog úgy jár el, mintha belföldi végrehajtható okiratot állítana ki. Ez az eljárás pedig igen egyoldalú: egyik iratot sem kézbesítik az adós részére. Az adós a végrehajthatóvá nyilvánítás ellen csak a végrehajtási eljárás keretén belül védekezhet, amikor megkapja a végrehajtható okiratot általában a foglalás megkezdésével egyidejűleg.
Magyarországon az Európai végrehajtható okiratkénti hitelesítés nyomtatvány felhasználásával történik az első fokon eljárt bíróság vagy az okiratot kiállító hatóság székhelye szerint illetékes bíróság által.
A kijavítási eljárásra a lengyel jogban az ítéletek kijavítása során általánosan alkalmazott szabályok az irányadók. A kiegészítési eljárás érdekében azonban új szabályozás került a Letv.-be. A kiegészítési eljárás az adós kérelmére indul. Hatáskörrel az igazolást korábban kiállító bíróság rendelkezik. Az adós a kérelmet az igazolás kézbesítésétől számított egy hónapon belül nyújthatja be. A kérelmet a Rendelet mellékletében található formanyomtatványon, vagy a Letv. szerinti peres beadvány formájában, a kérelmet megalapozó körülmények előadásával lehet benyújtani. A kérelemről a bíróság zárt ülésen dönt a hitelező meghallgatását követően. A döntés ellen van jogorvoslati lehetőség. Megállapítható, hogy a kijavító és visszavonási eljárások esetében első fokon nem más történik, mint önellenőrzés (a tanúsítványt kiadó bíróság ellenőrzi a tanúsítványt). Csak a visszavonás ügyében hozott akár negatív, akár pozitív döntés ellen esetlegesen érvényesített jogorvoslati kérelem jelentheti ilyen esetekben a valódi utólagos és pártatlan elbírálást.
Litvániában az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kijavítását vagy visszavonását a származási bíróságnál kell kérelmezni. Egy közokiratra kiállított európai végrehajtható okirat kijavítására a közokiratot kiállító közjegyző székhelyén illetékes megyei bíróság rendelkezik hatáskörrel.
Magyarországon a tanúsítvány kijavítását vagy visszavonását az adós a Vht. 31/C. § (8) bekezdése értelmében kérheti. A kijavításról és a visszavonásról szóló végzést a bíróság azoknak a feleknek kézbesíti, akik a végzés ellen fellebbezhetnek."
A Rendelet III. fejezetében meghatározott minimumszabályok célja, hogy biztosítsa az adós számára az ellene folytatott eljárásról való tudomásszerzést, a követelésről és vitatásának eljárásjogi lehetőségeiről való tájékoztatást, valamint időt és módot biztosítson a védekezésre történő felkészülésre. A Rendelet nem kötelezi az államokat az előírások alkalmazására, mégis alapvető érdeke az egyes tagországoknak belső jogi szabályaik minimumszabályokhoz történő igazítása, hiszen csak ezzel érhető el a nem vitatott követelést tartalmazó okiratok európai végrehajtható okiratként történő hitelesítése.
A lengyel kézbesítési szabályok általánosságban megfelelnek a minimumszabályok által támasztott követelményeknek. Kivételnek számít azonban a Letv. 143. § szerinti kézbesítés a kézbesítési megbízottnak, akit az érdekelt fél kérelmére a bíróság rendel ki, ha az ellenérdekű fél tartózkodási helye ismeretlen. Úgyszintén nem felel meg a Rendelet minimumszabályainak a közhiteles nyilvántartásban (pl. vállalkozói nyilvántartásban) szereplő személyek (magán-, jogi- stb.) esetében alkalmazható eljárás, mely szerint, a nyilvántartásba bejegyzett címen sikertelen értesítés esetén is kézbesítettnek minősül az irat.
Néhány Szlovéniában előforduló gyakorlati problémát ismertetett Ales Galic a kézbesítési szabályokkal kapcsolatban:
Bizonyos kiegészítő kézbesítési módok alkalmazása esetén a felperes helyzete megnehezülhet. Szlovéniában szabályszerűen kézbesíthető az irat a címzett szomszédjának is.
A kézbesítés hivatalból történik és a felperes nem kérheti vagy határozhatja meg, hogy adott esetben például a szomszédnak ne kézbesítsék az iratot, vagy kíséreljék meg újra annak közvetlenül a címzettnek kézbesítését. Ilyen esetben a felperes elveszíti azt a lehetőséget, hogy amennyiben ebben az eljárásban egy mulasztási határozat születik, a határozatot európai végrehajtható okiratként hitelesítsék (Akkor is, ha a szomszéd átadta a címzettnek az iratot.). A Rendelet 14. cikk (1) bek. c) pontja szerinti kézbesítésre (a címzett levélszekrényében történő elhelyezéssel) van lehetőség Szlovéniában. A címzett levélszekrényében csak egy értesítést helyeznek el arról, hogy az iratot a postán vagy a bíróságon 15 napon belül fel kell venni. Az értesítésben a címzettet tájékoztatják arról, hogy az irat egy bírósági irat és felvétele hiányában szabályosan kézbesítettnek minősül.
A szlovén jog szerint egy jogi személynek, amely a bejelentett és nyilvántartott címén (székhely) sem üzlethelyiséggel, sem levélszekrénnyel nem rendelkezik, elég egy tájékoztatás elhelyezése (pl. bejáraton történő rögzítéssel), hogy az irat kézbesítettnek minősül és a bíróságon átvehető. Galic szerint az ilyen kézbesítés alkalmatlanná tenne egy mulasztási határozat európai végrehajtható okiratkénti hitelesítését.
A fiktív kézbesítés kategóriájának megfelelő az a helyzet, amikor az ismeretlen helyen tartózkodó alperes részére egy ideiglenes képviselőt rendelnek és a kézbesítés a képviselőhöz történik. Egy ilyen eljárás esetén hitelesíthető-e európai végrehajtható okiratként az ügyben meghozott határozat? A Rendeletnek megfelel az eljárás, hiszen a kézbesítés képviselőhöz lett teljesítve. Galic azonban azt az álláspontot képviseli, hogy az ilyen alkalmazás a Rendelet céljával összeegyeztethetetlen. Az az ideiglenes képviselő, akit a bíróság az alperes tartózkodási helyének ismertségének hiányában rendel ki, nem tekinthető valódi képviselőnek.
A külföldi alperes személyéhez kell kézbesíteni az eljárást megindító iratot. Egyidejűleg azonban felhívják az alperest szlovéniai kézbesítési megbízott megnevezésére. Ha az alperes a felhívásnak nem tesz eleget, a bíróság ideiglenes képviselőt rendel ki számára, akit egyben feljogosít az iratok átvételére és ezek után az iratokat az ideiglenes képviselőnek küldi meg. Ez sem ütközik a Rendelet szabályaival, hiszen az eljárást megkezdő irat kézbesítése az alperes személyéhez történik.
Ténylegesen fiktív kézbesítés (bíróság hirdetőtábláján kifüggesztéssel) a szlovén jog szerint abban az esetben lehetséges, ha az egyik fél a már megindított eljárás alatt megváltoztatja a tartózkodási helyét és erről a bíróságot nem értesíti. Emiatt azonban nem lehet akadálya európai végrehajtható okirat kiállításának, hiszen ilyen eset csak a kereset (kezdő irat) kézbesítését követően fordulhat elő. A kezdő irat ilyen módon történő kézbesítését a szlovén jog kizárja. Annak azonban nincs akadálya, hogy az ügydöntő határozatot a már említett fiktív módon kézbesítsék. Ez a szlovén gyakorlat nem ütközik a Rendelet szabályaival, hiszen az sem támaszt az ügydöntő határozatok kézbesítésével kapcsolatban további feltételeket.
A magyar jog ismeri a nyilvános (hirdetményi) kézbesítési módot, amely nem felel meg a minimumkövetelményeknek, és így alkalmazása a későbbiekben kizárja az ügyben hozott határozat európai végrehajtható okiratként történő hitelesítésének lehetőségét.
A Rendelet 16. és 17. cikkében található szükséges tájékoztatási kötelezettség a szlovén jogban általában megvalósul, de van itt is hiányosság. A 17. cikk b) pontjában meghatározott "bírósági eljáráshoz kapcsolódó költségekért való felelősség" tekintetében azonban nincs a szlovén jogban tájékoztatási kötelezettség, ezért ma tulajdonképpen egyetlen szlovén mulasztási határozatot sem lehetne európai végrehajtható okiratként hitelesíteni.
A magyar szabályozás úgy a bírósági meghagyás, mint a fizetési meghagyás esetében is megfelel a Rendelet 16. cikkében rögzített követelményeknek az adós tájékoztatására vonatkozóan. A fizetési meghagyás esetében alkalmazott formanyomtatvány is tartalmazza Rendelet 17. cikkének megfelelően az adós szükséges tájékoztatását a követelés vitatásához szükséges eljárási lépésekről.
A Rendelet ide vonatkozó szabályainak tükrében felmerül a kérdés, hogy az európai végrehajtható okirat a fogadó államban minden további aktus nélkül hajtandó végre, vagy a nemzeti jogi szabályozás megkövetelheti a fogadó állam részéről annak végrehajtási záradékkal történő ellátását vagy egyéb végrehajtáshoz szükséges eljárást, illetve aktust a tényleges végrehajtás érdekében.
Lengyelországban az európai végrehajtható okiratot el kell látni lengyel végrehajtási záradékkal is, mert a felfogás szerint az európai végrehajtható okirat annak végrehajthatóságát kimondja, de nem helyettesíti a végrehajtási záradékot. Azt a feladatot tölti be, hogy azonos joghatást biztosít a külföldi iratnak, mint amivel a belföldi végrehajtható irat rendelkezik, azonban a végrehajtási záradék a lengyel végrehajtható okiratnak is szükséges kelléke a végrehajtás foganatosítása előtt.
Magyarországon a végrehajtási eljárás két fázisát különböztethetjük meg. A végrehajtás elrendelését és magát a végrehajtást. Az első részben egy végrehajtható okirat kiállítása történik végrehajtási lap, vagy végrehajtási záradék formájában.
A Rendelet 5. cikkében foglalt rendelkezés az ún. exequatur eljárás kiváltását célozza. A Rendelet 20. és 21. cikkének értelmezése során arra lehet jutni, hogy a Rendelet egyik fő célja a külföldi döntések megkülönböztetésének megszüntetése.
Tekintettel arra, hogy a 20. cikk (1) bekezdésének második fordulata szerint
"Az európai végrehajtható okiratként hitelesített határozatot a végrehajtás szerinti tagállamban meghozott határozatokkal megegyező feltételek mellett kell végrehajtani."
ez egyben azt is jelenti, hogy a külföldi határozat nem kerülhet előnyösebb helyzetbe, mint a nemzeti jog szerint végrehajtható határozat.
Előzőekből következik, hogy a magyar jogalkotó a másik tagállamból származó európai végrehajtható okiratként hitelesített határozat esetében megkívánja a magyar jogban alkalmazott végrehajtási lap kiállítását, illetve a határozat végrehajtási záradékkal történő ellátását.
A végrehajtási lap kiállítására, illetve a külföldi határozat végrehajtási záradékkal történő ellátására a megyei bíróságok székhelye szerinti városi bíróságok (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság) rendelkeznek hatáskörrel.
A Magyarországra megküldött iratok alaki és nyelvi követelményeiről elmondható, hogy az európai végrehajtható okirat tanúsítványát nem szükséges magyarra fordítani (erre csak kivételes esetekben lehet szükség - ilyenkor a magyar mellett az angol is elfogadott nyelv). Említést érdemel a fordításokból adódó nyelvi eltérések okozta bizonytalanság. Kengyel Miklós és Harsági Viktória szerint a "Rendelet címében és szövegében az ,európai végrehajtható okirat' kifejezésből a magyar jogászi logika szerint leginkább a végrehajtási lapra, záradékra lehet asszociálni."[2] A magyar szakirodalomban a Rendeletben használt "végrehajtható okirat" helyett gyakorlati okokból és a külföldi fordításokban is előszeretettel használt "végrehajtási jogcím" (németül: Vollstreckungstitel) kifejezés terjedt el.
Szlovéniában a végrehajtási eljárásban szintén két eljárási szakasz különül el: a végrehajtás jóváhagyása és a végrehajtás foganatosítása.
Szlovénia kinyilvánította, hogy a Rendelet 20. cikke szerint a tanúsítványt szlovén nyelven fogadja el. Adott esetben tehát előfordulhat, hogy olyan tanúsítványok esetén is kéri a szlovén végrehajtó szerv a szlovén fordítást, amelyeknél csak a nevek, illetve számok kerülnek beírásra, vagy ahol csak négyzetek bejelölése szükséges.
A Rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén az adós keresettel kérheti a lengyel bíróságon a végrehajtás megtagadását. Az eljárás lefolytatására az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a végrehajtást foganatosítják, ha a foganatosítás még nem kezdődött meg, akkor az általános illetékességi szabályok szerint az adós lakóhelye/székhelye szerint illetékes bíróság.
A Rendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerint a végrehajtás során alkalmazható jogorvoslati eszközök vonatkozásában a belső jogszabályok az irányadók. Az európai végrehajtható okirat alapján foganatosított végrehajtás során érvényesített jogorvoslat (pl. a végrehajtó intézkedése elleni kifogás) megengedett, hiszen ilyen esetben nem maga a végrehajtható okirat a megtámadás tárgya, hanem a végrehajtás során felmerülő olyan körülmény, amely az okirat tanúsításakor előre még nem is lehetett volna figyelembe venni. A végrehajtási eljárás megtámadási joga a lengyel belső jogi szabályok alkalmazásával nem ellentétes a Rendelet 21. cikkének (2) bekezdésével sem.
Szlovéniában a végrehajtás felfüggesztésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ez a jogintézmény csak kivételes körülmények fennállása esetén alkalmazható. Ez az eset a belső jogban szintén kellőképpen szabályozott, mégpedig szigorú feltételekhez kötötten. Az adósnak valószínűsítenie kell, hogy a végrehajtás foganatosítása esetén olyan súlyos hátrányt szenvedne el, amely meghaladná a hitelezői oldalon keletkező azon hátrányt, amelyet a végrehajtás felfüggesztése esetén elszenvedne.
Az a harmadik lehetőség, amely szerint a bíróság vagy a hatóság "a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja," a szlovén jogban nem szabályozott, de lehetőség van a Rendelet közvetlen alkalmazására, hiszen a norma kellően konkrét és közvetlenül alkalmazható.
Litvániában a végrehajtás a rendelet 21. cikke szerint történő megtagadása ügyében, amikor az európai végrehajtható okiratként hitelesített határozat összeegyeztethetetlen egy korábbi határozattal, az ítélőtábla rendelkezik hatáskörrel.
A Rendelet 23. cikkében foglalt rendelkezésre való tekintettel a magyar Vht. 48. § (8) bekezdése 2005-ben a végrehajtás felfüggesztésének új esetét vezette be, amely ideiglenesen csak a lefoglalt dolgokra vonatkozóan megtiltja azok értékesítését, más végrehajtási cselekményt azonban nem tilt. ■
A beszámoló megírásához az adott témában a konferencián elhangzott hozzászólások, valamint az előadások anyagát dolgoztam fel. Az egyes ismertetett országokban előforduló sajátosságokat és véleményeket az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendeletével kapcsolatban a következő előadók ismertették: Lengyelország: Karol Weitz (Varsó), Litvánia: Rimvydas Norkus (Vilniusz), Szlovénia: Ales Galic (Ljubjana), Magyarország: Kengyel Miklós, Harsági Viktória.
Lábjegyzetek:
[1] Szalai Levente közjegyző-helyettes
[2] Kengyel Miklós-Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 150. old. [201]
Visszaugrás
