Az engedményezés a kötelezett irányában elvont (absztrakt) jogügylet, ezért a kötelezett nem hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyra tartoznak; az engedményezési szerződés érvényességi hibája az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyt érinti.
A törzsvagyoni jellege folytán forgalomképtelen ingatlan az alperes kizárólagos tulajdonában áll, amelyet egy sportegyesület tartott birtokában és használatában. Az ingatlanon 1996. október 31-én az építésügyi hatóság a használó és egy magánszemély számára tenisz klubház építését engedélyezte. Az 1997. november 24-én kelt megállapodással az alperes megszerezte az épület tulajdonjogát sportcélú hasznosítási kötelezettség mellett. 1998-ban a sportegyesület úgy nyilatkozott, hogy anyagi támogatással nem járult hozzá az építkezéshez, az alperes a munkálatokat leállította, a beruházás nem folytatódott. A magánszermély 2001-ben fennmaradási és továbbépítési engedélyt kapott, majd 2002-ben pert indított a beruházásai megtérítése iránt. A 2004. május 18-án meghozott jogerős ítélet szerint az alperes 8 700 000 Ft-ot és annak járulékait tartozott részére megfizetni.
A (felperesi jogelőd) sportegyesület 2006. február 21-én az ingatlanra saját beruházásában épülő szabad- idő- és sportcentrum létesítése céljából 49 évre ingyenes használati jogot biztosító szerződést kötött az alperessel. A szerződés szabályozta az építkezés ütemezését, a jogviszony idő előtti megszűnésének eseteit, a beruházás elszámolását is, rögzítették, hogy az alperes elismeri a használó saját erőforrásából létesített beruházásainak tulajdonjogát, míg a felperesi jogelőd elismerte, hogy a birtokba adáskor meglévő épület értéke - értékbecslés alapján - 16 300 000 Ft volt.
A beruházást befejező és használatbavételi engedélyt megszerző felperesi jogelőd az alperessel szemben pert indított a klubház, a szabadidőközpont önálló ingatlanként történő bejegyzése, a használati jogot alapító szerződés részleges érvénytelenségének a megállapítása iránt; a tulajdoni igényének elutasítása esetén beruházásai értékének megtérítését kérte 52 370 000 Ft erejéig.
Az elsőfokú bíróság a 21.P.23.063/2012/62. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesi jogelődnek 49 860 000 Ft-ot. Határozata indokolása szerint a felépítmény tulajdonba adására irányuló kereset nem teljesíthető az ingatlan önkormányzati törzsvagyonba tartozása miatt, forgalomképtelensége folytán ráépítés címén sem alapos a tulajdoni igény. Az elszámolás során nem a felek közötti szerződés rendelkezéseiből indult ki, a felperesi jogelőd és az alperes között a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 137. § (1) bekezdése alapján számolt el, a szakértői bizonyítás eredménye alapján.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2016. október 5-én meghozott 7.Pf.20.842/ 2016/10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Határozata indokolásában kifejtette: a használati megállapodás beruházás elszámolására vonatkozó pontja nem érvénytelen, abban a felek a szerződés idő előtti megszűnése esetére úgy rendelkeztek, hogy a felperesi jogelőd által elvégzett értéknövelő beruházások tulajdonjogát az alperes szerzi meg, az elszámoláskori érték egyidejű megtérítése mellett. A régi Ptk. 137. § (1) bekezdése alapján a felperesi jogelőd gazdagodásának megtérítésére nem kötelezhető az alperes, míg a ráépítés jogkövetkezményét azért nem lehet alkalmazni, mert a tulajdon rendezése kérdésében a felek eltérően állapodtak meg. A követelés idő előtti, a használati szerződés ugyanis változatlanul hatályban van, nem következett be olyan jogilag jelentős tény, amelyre tekintettel a felperesi jogelőd a szerződés releváns pontja alapján megtérítési igénnyel léphetne fel.
A felperesi jogelőd a használati szerződés alapján létrejött, az elvégzett beruházásokkal kapcsolatos követelését - valamennyi járulékával együtt - a felperesre engedményezte, amelyről az alperest 2017. október 3-án értesítette.
Az alperes a használati megállapodás megszegésére hivatkozással 8 000 000 Ft tőke és járulékai megfizetése iránt fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett. A kibocsátott fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. Az alperes kérelmére indult végrehajtási eljárás - a felperesi jogelőd lefoglalható vagyona hiányában - nem vezetett eredményre. Az alperes kezdeményezésére a felperesi jogelőd felszámolási eljárás alá került, a felszámoló a használati jogot alapító szerződést azonnali hatállyal felmondta, amely jognyilatkozatot az alperes jogi képviselője útján 2020. május 11-én vette át.
A felperes keresetében - engedményesként - 49 860 000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Érvelése szerint a felszámoló felmondásával megszűnt a használati szerződés, az engedményezés útján megszerzett követelés a használati szerződés releváns pontja alapján esedékessé vált, az alperest a régi Ptk. 198. § (1) bekezdése szerint elszámolási kötelezettség terheli.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az engedményezési szerződés létrejötte nem bizonyított, a létrejötte esetén az érvénytelen, illetőleg fedezetelvonó jellegű. Emellett arra is hivatkozott, hogy az igényérvényesítésnek nem teljesültek a használati szerződés beruházás elszámolására vonatkozó pontjaiban meghatározott feltételei.
Az elsőfokú bíróság 21.P.20.135/2021/13. számú ítéletével a keresetnek - a késedelmi kamatigény tekintetében részben - helyt adott. A régi Ptk. alkalmazásával elbírált jogvitában megállapította, hogy a felszámoló által közölt felmondás megszüntette a használati jogviszonyt, az abból eredő követelést a felperes érvényes
- 47/48 -
engedményezés útján megszerezte, az igénye nem idő előtti. Az alperes az elszámolás körébe tartozó követelés összegére csak általános vitató nyilatkozatot tett, míg a felperes az előzményi perben kirendelt igazságügyi szakértő által meghatározott értékkel egyező összegben jelölte meg a követelését; mindezekre figyelemmel jogalap nélküli gazdagodás jogcímén a kereset szerint marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2022. március 30-án meghozott 7.Pf.20.026/2022/5/II. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Döntésének indokolása szerint nem osztotta az engedményezés létrejöttét, érvényességét vitató, valamint a követelés idő előttiségére vonatkozó alperesi okfejtést, ugyanakkor egyetértett az érdemi ellenkérelem elsőfokú bíróságtól eltérő értelmezésével, a követelés összegének vitatása folytán ugyanis a felperest terhelte a tényállítási és bizonyítási kötelezettség. A megismételt eljárásra meghagyta az elsőfokú bíróságnak: kétségmentesen tisztázza, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének igazságügyi szakértő kirendelésével vagy másik perben készült szakvélemény felhasználásával kíván-e eleget tenni, az ettől függően lefolytatott bizonyítás eredményének értékelésével hozza meg az érdemi döntését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
