Jogászkörökben, különösen gyakorló jogászok részéről az új Ptk. kodifikációjával kapcsolatban előszeretettel tesznek fel mostanában két kérdést:
- megtörténik-e végre a szerződési jog piaci alapú és szemléletű, átfogó, koherens újraszabályozása;
- és másfelől mennyiben aktuális a gyakorló jogász szemszögéből nézve a kodifikáció, eredményei mikor lesznek hasznosíthatóak a joggyakorlatban.
1. Az első kérdést illetően: valóban, alapvető és időszerű feladat a Ptk. szerződési-kötelmi jogának "kereskedelmi jogiasítása", az EU nemzetközi szerződési jogával összhangban, a szabályozás egészét (szemléletét), az egyes jogintézményeket és a részletszabályokat tekintve egyaránt. Hogyan kíván megfelelni a kihívásnak a kodifikáció?
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának különösen a szerződési jog (kötelmi jog) szempontjából meghatározó tézisei közé tartozik, hogy monista elven épül fel, és a szabályozás modelljéül a kereskedelmi (üzleti) forgalom viszonyai szolgálnak. Ez azt jelenti, hogy a szerződési jog kodifikációja során - részben elvi megfontolások okán, részben a nemzetközi tendenciákhoz igazodva - a monista szabályozási filozófiának megfelelő egységes Polgári Törvénykönyv gondolatából kell kiindulni. Más szóval: nem készül külön Polgári Törvénykönyv, illetve külön Kereskedelmi Törvénykönyv.
A polgári jog tárgyát és módszerét tekintve egységes jogág: a vagyoni forgalom viszonyait és a személyhez fűződő jogok védelmét a mellérendeltség és egyenjogúság elvei szerint szabályozza. Az alapvető jogági egységesség azonban nem jelenti, hogy a polgári jogon belül - a jog gyakorlatában - ne lenne megfigyelhető egyfajta differenciálódás. A polgári jognak piacgazdasági viszonyok között legalábbis két olyan társadalmi szférát szabályoznia kell, ahol a vagyoni jogviszonyok súllyal megjelennek: az üzletszerű gazdasági szférát és a non-profit magánjogi szférát. A két nagy terület egyidejű befogadása nem bontja meg a jogág elvi egységességét: a jogági szabályozás tárgyából, alapvető elveiből, a szabályozás módszeréből, az azonos logikára épülő jogi technikákból eredő összekötő vonások a meghatározóak. A kodifikáció szempontjából azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a polgári jog lényegében azonos jogintézményei eltérően jelenhetnek meg az üzleti-kereskedelmi szférában és a non-profit civil szféra viszonyai között. A piaci üzleti gazdálkodás a magánpolgári viszonyokhoz képest nemzetközi kitekintésben is mutat olyan sajátosságokat, amelyek a polgári jogi szabályozásban megjelennek. Az üzletszerű gazdálkodásra a tömegméretű vagyoni kapcsolatok, a nagyméretű beruházások megvalósítása a jellemző: az árukapcsolatok nem szükséglet-kielégítési, fogyasztási célúak, hanem a vállalkozások arra törekszenek, hogy a szerződéses ügyleteken keresztül nyereséghez, jövedelemhez jussanak.
A hatályos Ptk. szabályozási modellje ugyancsak monista elven alapszik, azonban - érthető történeti okokból - a magánpolgári viszonyokra szabott. A magánszemélyek non-profit kapcsolataiban a szerződések azt a célt töltik be, hogy lebonyolítsák a magánpolgár eseti (ad hoc) jellegű szükséglet-kielégítést szolgáló vagyoni aktusait, jogi keretet adjanak a fogyasztási javakkal való ellátásukhoz, ezért a szerződések szabályai az ilyen ügylettípusokra méretezettek, kétpólusú, relatív szerkezetű kapcsolatok modelljére épülnek, az egyedi magatartás szubjektív megítéléséhez kötik a szerződésszegések szankcióit stb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
