1. A szakmai konferencia címe a "gazdasági jog" időszerű kérdéseinek megvitatását ígérte, és ennek az ígéretnek eleget is tett. Ez azt is jelentette - és ennek szól fentebb az idézőjel alkalmazása -, hogy a gazdasági joggal kapcsolatos kérdések közül az egyik legfontosabb, legizgalmasabb, tisztán elméleti jellegű probléma tárgyalását, nevezetesen azt, hogy beszélhetünk-e egyáltalán gazdasági jogról, van-e egyáltalán gazdasági jog, valamennyi előadó elkerülte. Ez a kérdés valóban nem minősül időszerűnek, hiszen már jó ideje vitatott kérdés a hazai jogtudományban. Az elméleti jellegű kitérők és elemzések helyett az előadások sokszor gyakorlatra orientáltak voltak, köszönhetően a rendelkezésre álló, meglehetősen rövid, legfeljebb harminc perces időtartamnak előadásonként. A konferencia előadói különös figyelmet fordítottak hazánk közeljövőben várható európai uniós csatlakozása miatt a közösségi joganyag vizsgálatára, különös tekintettel a magyar jogra gyakorolt, immár jelenleg is érzékelhető, illetve a csatlakozást követően várható hatásaira.
A konferenciát Dr. Tóth László, a rendezvényt nagyvonalúan támogató Szeged Biztonságpolitikai Központ elnöke és a délelőtti ülésszak moderátora nyitotta meg. Rövid köszöntőjében kitért arra, hogy azért tartja a Központ fontosnak, hogy egy (gazdasági) jogi rendezvényt támogasson, mert napjainkra a jogi, gazdasági és biztonságpolitikai kérdések észrevétlenül szinte elválaszthatatlanul összefonódtak, Így pl. Európa dél-keleti régiójának helyzete, biztonsága is csak és kizárólag akkor teremthető meg hosszabb távon is, ha a rendezés szilárd és következetes jogi szabályozáson és a térség államainak prudens gazdasági működésen alapul.
Ezt követően Dr. Szabó Imre egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, a délutáni ülésszak vezetője bevezetőjében kiemelte, hogy a tárgyalandó témák különös időszerűségét az adja, hogy hazánk uniós csatlakozása hamarosan bekövetkezik, hiszen megteremtődtek a demokratikus jogállam működésének feltételei és gyakorlata, illetve Magyarország immár zökkenőmentesen illeszkedik a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe.
2. Az első előadás során Dr. Sárközy Tamás egyetemi tanár (BME) gazdasági jogi helyzetelemzést végzett, amelyben azt kísérelte meg röviden felvázolni, hogy a hazai gazdasági jogban az 1875-ös kereskedelmi törvény óta lényegében organikus fejlődés, azaz evolúció ment végbe, szemben pl. a közjogi változások revolutív, forradalmi jellegével. Ennek alátámasztására kifejtette, hogy a klasszikus kommunista rezsim nem tartott sokáig, helyét egy általa gulyás-kommunizmusnak nevezett puha diktatúra vette át, mely lényegében quasi jogállam volt, hiszen létezett Ptk. (sőt, a Kt. is hatályban maradt) és így gazdasági törvényesség, és a terveket is szerződéses keretben kellett teljesíteni. A hatvanas évek végétől pedig a szocialista piacgazdaság működése figyelhető meg, amelyben megjelentek a társulások is, illetve a hetvenes évek végétől kezdődően az olyan sajátos piaci szereplők képében, mint pl. a gazdasági munkaközösség a kereskedelmi jog (jelen példánál a közkereseti társaság) hagyományos intézményei éltek tovább. Az 1988-as Gt. és a hatására kibontakozó gazdasági rendszerváltás ennek a folyamatnak részben a lezárása volt, ám a fejlődés nem állt meg azóta sem. Magyarországnak azért sikerült 1998-ra befejezni privatizációt és így akár évtizedes előnyre szert tennie más volt szocialista államokkal szemben, mert a gazdaságot szabályozó joganyag szerves fejlődés gyümölcse. Emellett gyakorlatilag az összes, gazdasági életet szabályozó jogszabály megszületett 1995-ig, így jelenleg a törvényhozás harmadik fordulója kísérhető figyelemmel: először megszülettek a legfontosabb normák, másodszor ezeket a gyakorlati tapasztalatok tükrében finomították, jelenleg pedig az EU jogrendszeréhez kell közelíteni azokat. Az adaptáció körében az előadó kiemelte: kulcskérdés az alkotó harmonizálás, nem pedig a mechanikus átültetés. A megvalósítandó teendők között külön hangsúlyozta a minőségi törvényalkotás és dereguláció jelentőségét. Előbbi feltételezi a hatásvizsgálatok nyújtotta lehetőségek kiaknázását, a jogalkalmazás figyelembe vételét a normaalkotás során, utóbbi pedig meggátolja a vállalkozások megfojtását a túlburjánzó szabályozással. E körben a szerző megismételte azt
- 69/70 -
a többször is elhangzott tételt, mely szerint legyen lazább, kevésbé merev a szabályozás, és inkább viseljük annak ódiumát, hogy 100 vállalkozásból öt visszaélésszerűen működik, elkerülendő, hogy a jogi szabályozás a gazdaság működőképességének gátjává váljon. Az előadó végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy hazánk jó úton jár ahhoz, hogy 2010-re ne legyen lényegi különbség Budapest, Frankfurt vagy Zürich között.
3. A másodikként szót kapó Besenyei Lajos egyetemi tanár (SZTE) a társasági jog és a polgári jog kapcsolódó pontjai tekintetében felmerülő problémák közül a tag vagyoni hozzájárulásának (üzletrészének, részvényeinek) öröklését és a társasági szerződés érvénytelenségét vizsgálta. Közkereseti és betéti társaság esetén a tag halálát követően örököse a társaság tagjaival történő megegyezés alapján a társaságba tagként beléphet, egyebekben vele az örökhagyó halála szerinti vagyoni állapot szerint el kell számolni. Az előadó kiemeli, hogy a szabály első fele azért felesleges, mert ez nem csak az örökösre, hanem bárkire igaz (ugyanis ez lényegében új tag belépését jelenti). A második fele pedig azért nem szerencsés, mert számos olyan eset elképzelhető (túlélő házastárs haszonélvezeti jogának megváltásától a hagyaték értékének megállapításáig), amikor a belépni kívánó taggal is el kell számolni. Az előadó de lege ferenda azt javasolja, hogy a tag örökösével való elszámolást minden esetre írja elő a törvény. A korlátolt felelősségű társaság esetén a probléma más formát ölt, ugyanis az üzletrész örökölhető - az előadó álláspontja szerint helytelenül (még akkor is, ha az üzletrész örökölhetősége a társasági szerződésben kizárható), hiszen a korlátolt felelősségű társaság alapvetően személyegyesítő jellegével nem fér össze az, hogy - tekintettel a végrendeleti öröklésre - lényegében véletlenszerűen, bárki taggá válhat. Az üzletrész tekintetében felmerülő kérdés, hogy özvegyi haszonélvezeti jog fennállása esetén az "állagörökös" vagy a haszonélvező gyakorolja a szavazati jogot. Az előadó két lehetőséget lát a kérdés megválaszolására: vagy a haszonélvező szavaz, ám abban az esetben, ha ezzel a társaság érdekeit sérti, akkor lehetőség nyílna a Ptk. 161. § analóg alkalmazására. A másik lehetőség szerint a szavazásra az "állagörökös" jogosult, ám ebben az esetben a haszonélvező jogai nincsenek kellően védve. A részvények öröklése a legegyszerűbb kérdés. A bemutatóra szóló részvények esetén a jogutódlás kérdése lényegében a birtoklás kérdése, míg a névre szóló részvények esetén az előadó csak annyit emelt ki, hogy ilyenkor hagyatéki eljárás lefolytatása kötelező.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
