"Alkotmányos jogállamban a büntetőjog
nem pusztán eszköz, hanem értéket véd,
és maga is értéket hordoz: az alkotmányos
büntetőjogi elveket és garanciákat.
A büntetőjog a büntetőhatalom gyakorlásának
törvényes alapja és egyúttal az egyéni
jogok védelmének szabadságlevele is"
[11/1992. (III. 5.) AB határozat]
Egy jogász életében ritkán adatik meg, hogy aktív évei alatt egy teljesen új Büntető Törvénykönyv lépjen hatályba. 2013. július 1-jén egy ilyen élménnyel lettünk gazdagabbak. Személyes véleményem az, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Az ügyvédtársadalom - de talán az egész jogászi közvélemény - megosztott a 2012. évi C. törvény értékelése kapcsán.
Tény, hogy már több mint egy évtizede megfogalmazódott a büntetőjog újrakodifikálásának igénye. Az előkészítő munkálatok még 2001 márciusában megkezdődtek. 2003-ban az MTA Jogtudományi Intézete közzé is tette Wiener A. Imre professzor Általános Rész tervezetét és az ahhoz kapcsolódó indokolást. Innen hosszú és rögös út vezetett az új törvény megalkotásáig. Az eredeti reformelgondolásoknak csak a töredéke került át a megalkotott jogszabályba.
Az átfogó felülvizsgálatot számos körülmény indokolta.
Ma már ritkán történik rá hivatkozás, de az új Btk. megalkotását önmagában a rendszerváltás ténye is elkerülhetetlenné tette. A 11/1992. (III. 5.) AB Határozat indokolásának III. pontja a jog nyelvére fordította le azoknak a politikai történéseknek a következményeit, amelyek az 1980-as évek második felében következtek be. Rámutatott arra, hogy "Az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmánymódosítással gyakorlatilag új Alkotmány lépett hatályba, ami az államnak, a jognak és a politikai rendszernek a korábbitól gyökeresen különböző, új minőségét vezette be azzal a meghatározásával, hogy »a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam«. Alkotmányjogi értelemben ez a tartalma a »rendszerváltás« politikai kategóriájának."
Kifejtette, hogy ebből adódó kötelezettség "hogy a jogállami Alkotmánnyal összhangba kell hozni - illetve az új jogalkotást tekintve - összhangban kell tartani az egész jogrendszert". A program megvalósítása eredményezheti a jog uralmát a társadalomban. Ma már persze az is vita tárgyát képezi, hogy történt-e egyáltalán rendszerváltás, illetve, hogy annak voltak-e valós eredményei. E nehezen tartható nézet felszínre kerülése mellett mindenféleképpen eredmény, hogy Magyarország Alaptörvénye B) cikkének (1) bekezdése változatlanul leszögezi: "Magyarország független, demokratikus jogállam".
A rule of law elválaszthatatlan az egyetemes emberi jogok alkotmányos védelmétől is. Vitathatatlan az a "szoros kapcsolat, ami az alkotmányos büntetőjog hazai elvei és egyetemes értékei között fennáll"[1]
A normaalkotást praktikus szempontok is indokolták. Tarthatatlan volt az az állapot, hogy az 1978. évi IV. törvény állandó módosítások tárgyát képezte. Nem véletlen, hogy 2010 júniusában dr. Kónya István, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője a Tizedik Magyar Jogászgyűlésen elhangzott előadásában azzal a ténnyel szembesített minket, hogy az akkor 32 éves Btk. módosításainak száma elérte a 102-t. Ráadásul a novelláknak csaknem a fele az utóbbi évtizedben született meg.[2] Továbbvive a gondolatok fonalát, ha a 2010. júniusától 2013. július 1-jéig eszközölt módosításokat vennénk számba, azokat talán a két kezünkön sem tudnánk megszámolni. Dr. Mészár Róza, a Kúria tanácselnöke 2012 szeptemberében arról is adatot közölt, hogy a korábbi Btk.-t érintő "változások ezerhatszáznál több rendelkezést módosítottak, vezettek be, illetve helyeztek hatályon kívül".[3] Ez elfogadhatatlan. A jogállam alapkritériuma a jogbiztonság. A jogbiztonság pedig feltételezi az előreláthatóságot és kiszámíthatóságot.
Elvi és gyakorlati alapon alátámasztható a korábban kialakult jogalkotói szándék helyessége. A Büntető Törvénykönyv egy társadalom életében kiemelkedő jelentőségű jogi norma. Kívánatos elvárás vele szemben az időtállóság; vagyis az, hogy annak szövege, rendszere, intézményei, jogviszonyokat rendező megoldásai ne legyenek politikai ciklusokhoz kötve. Már utaltam arra, hogy az előkészítő munka hosszú évekkel ezelőtt tudományos alapokon indult meg. Ennek eredményei csak kis részben tükröződnek a hatályba lépett normaszövegben. Ez több okra vezethető vissza.
Az elmúlt 23 évben 4-8 éves ciklusokban eltérő ideológiai alapállású kormányok követték egymást. Ezek eltérő jog- (és speciálisan büntetőjog-) filozófiát, illetve kriminálpolitikai irányzatokat képviseltek.
A jobbközép a szigorításban, a szabadságelvonással járó büntetések fetisizálásában, a baloldaliak és a szabadelvűek pedig a büntetőjog liberalizálásában, és a tényleges szabadságelvonással nem járó büntetések előtérbe helyezésében keresték a megoldásokat. Időtállóságot csak a kompromisszum, továbbá a jogtudomány-
- 32/33 -
ban és a bírói gyakorlatban kidolgozott szempontok hangsúlyosabb figyelembevétele eredményezhetett volna. Ma már tudjuk: nem ez történt. A jogalkotó fő kiindulási pontnak a 2010-es kormányprogramot tekintette, és az ebben tükröződő konzervatív szempontokat.[4] Ezt kismértékben ellensúlyozta az, hogy az előkészítésben és a jogalkotásban a technokrácia és a központi operatív irányítás érvényesült. A tervezet kidolgozásában az ügyészség szerepe túl-, a többi érintetté pedig aluldimenzionált volt. A büntetőjogi tanszékek, a bírói és ügyvédi kar álláspontjukat csak az utolsó stádiumban tudták megfogalmazni. Véleményük nem a koncepcióban, nem a rendszerben, hanem az egyes részkérdések megoldásánál kapott teret.
Ez hiba volt. Esetleges politikai változások esetén a törvény alapvető módosításával, ad absurdum teljesen új kodifikációval kell számolni, ami ellentétes a jogbiztonság követelményével. Ez a gondolat át is vezet minket az időbeli hatály kérdéséhez.
A hatálybalépés minden törvénynél komoly problémákat vet fel. Azok kezelésében megfelelő rutinnal rendelkezünk. Az időközi jogszabályváltozások minduntalan arra késztették a jogalkalmazókat, hogy első körben az alkalmazandó büntető jogszabály kérdésében foglaljanak állást. Ergo azáltal, hogy új Btk. született nem kerültünk abba a helyzetbe, hogy a régi törvényt, a korábbi kommentárt a könyvtárunk hátsó részébe - áttételesen a jogtörténetbe - száműzzük. Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy még hosszú ideig őrizze meg a korábbi tankönyveket, jogszabálygyűjteményeket és -magyarázatokat. A 1978-as és a 2012-es Btk. hosszú éveken keresztül párhuzamosan fog a gyakorlatban létezni. Ügye válogatja, hogy in concreto melyik büntetőjogszabályt kell alkalmazni.
A tételes szabályok a következők:
Btk. 2. § (1) bek. A bűncselekményt - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
