A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a csődbűncselekmény tényállását tartalmazó 404. §-hoz fűzött indokolást olvasva szembetűnő, hogy abban hivatkozást találunk a Ptk., a Cstv., a Gt., a Civil tv. és a Ctv. egyes rendelkezéseire is. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a csődbűncselekmény szabályainak helyes alkalmazásához elengedhetetlenek bizonyos magánjogi ismeretek. A kérdéses deliktum egynéhány rendelkezésének megértéséhez nem csak a felsorolt, a civilisztika körébe, azon belül is elsősorban a fizetésképtelenségi jog területére tartozó jogszabályok, de az azokhoz kapcsolódó bírói gyakorlat eredményeinek elsajátítása is szükséges. A témául választott tényállás megfelelő ismerete szintén nem csak egy büntetőbíró számára fontos, hiszen a Btk. 404/A. §-a egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti azt a felszámolót, aki a felszámolási eljárás során hitelt érdemlő tudomást szerez csődbűncselekmény elkövetéséről, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz jelentést. Az alábbiakban a közjog és magánjog találkozásának e sajátos területén kívánunk némi segítséget nyújtani a megfelelő eligazodáshoz, elsősorban a Btk. egyes rendelkezéseinek a csődtörvényre vetített vizsgálatával.
Piacgazdasági viszonyok között a gazdálkodók mellett a jogalkotónak is elkerülhetetlenül fel kell készülnie a gazdálkodás nem várt következményei, sikertelensége, eredménytelensége konzekvenciáinak a levonására. Az 1980-1990-es évek fordulóján a gazdasági társaságok működésének jogi szabályozásával szinte egyidejűleg felmerült az igény a csőd- és a felszámolási eljárás előírásainak kidolgozására, s ezzel együtt a kérdés büntetőjogi szabályozására. E bűncselekmény azonban nem volt teljesen új a magyar jogban. Már az 1800-as évek elején léteztek olyan előírások, amelyek szigorú szankciókat helyeztek kilátásba a csődbe ment vállalkozó jogellenes vagyonmentő tettei esetére. A Csemegi kódex utóbbi magatartást "csalárd vagy vétkes bukás" címén büntette. Több évtized után, korszerűbb formában a bűncselekmény 1992-ben került a Btk.-ba.[1]
A csődbűncselekmény a hitelezők érdekeinek védelmét biztosítja. A piacgazdaság biztonságos működésének alapvető feltétele, hogy az üzleti kapcsolatok során teljesített szolgáltatások ellentételezése megtörténjen, a befektetett pénzeszközök megtérüljenek. A teljesített szolgáltatások kikényszeríthetőségének biztosításával a jogi környezet nagyban segíthet a piacgazdaság stabilitásában, megbízható működésében. A gazdálkodó szervezet rendes működése esetében a teljesítésre vonatkozóan megfelelő biztosítékul szolgál a szervezet vagyona, és működésének alapvető céljában rejlő további bevételezés, azaz az eredményes gazdálkodás reménye. Abban az esetben azonban, amikor a nyereséggel szolgáló és gazdaságos működés már nem biztosított, így a hitelezői megtérülés veszélybe kerül, kiemelt szükség és igény mutatkozik a hitelezői érdekek védelmére. Ezt a célt hivatott szolgálni a csőd- és a felszámolási eljárás intézménye. A személyi felelősség szintjén megfogalmazott kötelező előírás a Ptk. vezető tisztségviselővel szemben támasztott alapvető elvárás, a felelősség irányának megváltoztatása. Általánosságban a vezető tisztségviselőkkel szemben megfogalmazott igény, hogy a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járjanak el, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet azonban változtat ezen, ilyenkor már a hitelezői érdekeket is figyelembe kell venniük. Ez képezi az eljáró személyek polgári és büntetőjogi felelősségének alapját, nyilvánvalóan ehhez kapcsolódik számos, a hitelezők érdekeit védő kötelező rendelkezés és előírás. A bűncselekmény védett jogi tárgya tehát a piacgazdaság biztonságos működéséhez fűződő társadalmi érdek.[2]
A gazdaság működésében természetszerű, hogy a vállalkozások egy része nem tud megfelelni a piaci követelményeknek és tönkremegy. Ezért ezeket a vállalkozásokat minél előbb fel kell számolni, vagy úgy kell újjászervezni, hogy beilleszkedhessenek az üzleti élet rendjébe. A csőd és a felszámolási eljárás ezt a célt szolgálja. A fejlett piaci országokban általánosan elfogadott, hogy mind az adós, mind a hitelezők, mind az állam érdekeit az szolgálja a legjobban, ha a még menthető helyzetben lévő gazdálkodó szervezetek esetén lehetőség nyílik arra, hogy a hitelezőik érdekeinek is megfelelő program kidolgozásával kijussanak válságos helyzetükből, ezért a felszámolási eljárás mellett szükséges egy - a mi csődeljárásunkhoz hasonló - eljá-
- 253/254 -
rás megteremtése a még életképes gazdálkodó szervezetek megmentése érdekében.
Gazdasági életünk jogi szabályozásának fejlődésében jelentős mérföldkőnek számított az 1986. évi 11. számú törvényerejű rendelettel bevezetett felszámolás jogintézménye. Ez a korábbi miniszteri rendeletekben testet öltő államigazgatási beavatkozás helyett az üzleti érdekeket helyezte előtérbe a gazdasági nehézségek orvoslásában. Számos pozitív vonása ellenére e jogintézmény nem tudta az elvárt hatásfokkal betölteni szerepét, amelynek oka a pénzügyi gazdasági szabályozás és a gazdaságpolitika ellentmondásai, a piacgazdaság követelményeinek megfelelni nem képes tulajdonviszonyok és nem utolsó sorban a jogi szabályozás hiányosságai. Az 1986. évtől bekövetkezett módosítások előremutató jellegűek voltak, de az eljárás alapvető tartalmi fogyatékosságait nem tudták orvosolni. A társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások, a gazdasági szerkezetváltás szükségessége, a piacgazdaság feltételei között elengedhetetlen hitelezői érdekek érvényesítése megkövetelte, hogy olyan törvény készüljön, amely figyelembe véve a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok gyakorlatát, támaszkodva az 1986. év óta felhalmozott tapasztalatokra, lehetővé teszi a gazdálkodó szervezetek vállalkozása során keletkezett pénzügyi kötelezettségek érvényesítésének jogi kereteit a fizetésképtelen vállalatok társadalmi érdekekkel összhangban lévő kezelését. A jogalkotó ennek érdekében több alapvető módosítást hajtott végre a korábbi jogszabályhoz képest. Az 1991. évi XLIX törvény az eljárás három formáját szabályozta: a csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolást. Utóbbi később átkerült a cégtörvénybe, mivel itt nem egy fizetésképtelenségi eljárásról, hanem tulajdonképpen a társaságok egy (az utolsó) létszakaszáról van szó. A csődbűncselekmény szempontjából is csak a kényszer-végelszámolási eljárásnak van jelentősége.
A csődbűncselekmény akkor büntethető, ha a csődeljárást megindították, a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást elrendelték, vagy a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.[3] A csődeljárás kezdő időpontja a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja,[4] a kényszertörlés kezdő időpontja pedig a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló jogerős végzésnek a cégbíróság által a Cégközlönyben történő közzétételének napja.[5] A kényszervégelszámolás kezdő időpontját a cégbíróság a végelszámolást elrendelő végzésében határozta meg, ez az eljárás azonban 2012. március 1. napjától megszüntetésre került és helyette a kényszertörlési eljárást vezette be a jogalkotó. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja.[6] A felszámolás kezdő időpontja objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor értesültek (EBH 2003.961.). Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság a jogerőre emelkedést követően haladéktalanul kirendeli a felszámolót, majd elrendeli a felszámolást elrendelő és a felszámolót kirendelő végzés kivonatának a Cégközlönyben való közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor.[7] A felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai.[8] Innentől kezdve a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet[9] és a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik.[10] A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet által érvényesített követeléssel kapcsolatos jognyilatkozatot a folyamatban levő perben is csak a felszámoló tehet (BH 1997.402.).
A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.[11] Az adós gazdálkodó szervezet vezetője a bírósághoz csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújthat be, az adós részéről a jogi képviselet kötelező.[12] A kérelem benyújtásához az adós gazdálkodó szervezet alapítói (tagsági) jogait gyakorló legfőbb szerv előzetes egyetértése szükséges. Egyéni cég esetében a kérelmet a cégtulajdonos saját döntése alapján nyújthatja be.[13] A hitelezők tehát nem jogosultak csődeljárás kezdeményezésére.
A Cstv. szerint adós az a gazdálkodó szervezet, amely tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni.[14] Adós csak a törvény 3. § (1) bek. a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet lehet.[15] A csődeljárásban hitelező az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton vagy más végrehajtható okiraton alapuló, nem vitatott vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, akinek az adóssal szemben vitatott, vagy a csődeljárás alatt esedékessé vált pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és a követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette, valamint az is, akinek az adóssal szemben olyan jövőben lejáró, pénz- vagy pénzben kifejezett, létező vagyoni követelése van, amely szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésből jogszerűen ered, és amely a hitelező által már teljesített termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesí-
- 254/255 -
tő értékpapír-, tulajdonosi részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz vagy előlegfizetéshez kapcsolódik, és ezt a hitelezői követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette.[16]
A csődeljárás tehát az a reorganizációs eljárás, amelynek során a fizetési nehézségekkel küzdő adós a számára biztosított fizetési haladék időtartama alatt a hitelezőivel egyezség megkötésére tesz kísérletet.[17] A csődeljárás célja az adós fizetőképességének helyreállítása, nem pedig a társaság jogutód nélküli megszüntetése. Az adósnak a csődeljárás iránti kérelem benyújtására a felszámolásának elrendeléséről szóló elsőfokú végzés meghozataláig van lehetősége.[18] A csődeljárás során a bíróság nem az adós fizetésképtelensége esetén rendeli el annak felszámolását, hanem ha az egyezség nem jött létre, vagy a jogszabályokban foglaltaknak nem felel meg.[19] A felszámolás elrendelése tehát a hitelezőktől függ, hiszen az egyezség megkötéséhez az ő hozzájárulásukra van szükség. A bíróság által jóváhagyott csődegyezség jogi természetét tekintve nem azonosítható a perbeli egyezséggel, de a felek kölcsönös és egybehangzó akaratának kifejezésén alapuló, a Ptk.-ban szabályozott egyezséggel sem. A csődegyezségre vonatkozó jogszabályi rendelkezés olyan sui generis szabály, melynek lényegét a hitelezők közösségével - szavazás útján - létrejött kényszeregyezség jellege adja (BDT 2014.3088.).
A csődeljárás megindítása iránti kérelmet a bíróság csak a Cstv.-ben tételesen felsorolt okokból utasíthatja el, egyébként haladéktalanul végzést hoz a csődeljárás elrendeléséről, és ezt követően haladéktalanul intézkedik az erről szóló végzésnek a Cégközlönyben való közzétételéről. A csődeljárás elrendeléséről szóló, közzétételre kerülő végzés tartalmazza, hogy a végzés közzétételétől az adóst fizetési moratórium illeti meg a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, vagy az azt követően esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában.[20] Ha létrejön az egyezség és megfelel a jogszabályokban foglaltaknak, a bíróság végzéssel azt jóváhagyja, és a csődeljárást befejezetté nyilvánítja.[21] Ha az egyezség nem jött létre, a bíróság a csődeljárást megszünteti és hivatalból megállapítja az adós fizetésképtelenségét. A csődeljárást megszüntető végzésben a bíróság a fizetési haladékot meghosszabbítja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételi napját követő második munkanap 0 óráig. Az adós a felszámolási eljárás alatt azonban már nem kérhet a bíróságtól fizetési haladékot.[22] A csődeljárást követő felszámolást elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.[23] Ha az adós a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesíti, a bíróság megállapítja a fizetésképtelenségét.[24]
A kényszertörlési eljárás nem a cég fizetésképtelenségével áll (közvetlen) összefüggésben. A cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását akkor rendeli el, ha a céget megszűntnek nyilvánítja, a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be és törlése iránt kérelmet nem terjesztett elő, a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre, vagy jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye.[25] Nincs helye kényszertörlési eljárás elrendelésének a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatalát követően, valamint abban az esetben, ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy az ügyész a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására kerülhet sor. Ha a kényszertörlés elrendelésére a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozatalát követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően került sor, a felszámolást elrendelő bíróság elektronikus értesítése alapján a kényszertörlési eljárás megszüntetésének van helye. Kényszertörlési eljárás alatt fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárás - a Ctv.-ben foglalt kivétellel - nem kezdeményezhető.[26]
A csődbűncselekmény tényállásának fogalmi eleme a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete, fizetésképtelensége, vagy annak látszata. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdete a Cstv.[27] és a Ctv.[28] vonatkozó rendelkezései szerint az az időpont, amelytől kezdve a társaság vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a társaság nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A bíróság a társaság fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, ha a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, ha a bíróság a korábbi csődeljárást megszüntette, vagy a társaság, illetve a végelszámoló által indított eljárásban a tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban a gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.[29]
A fizetésképtelenség látszata nehezen értelmezhető, hiszen egy gazdálkodó szervezet akkor minősül fizetésképtelennek, ha azt a felszámolási eljárásban a bíróság megállapítja, itt pedig nincsen lehetősége mérlegelésre: ha a Cstv. 27. § (2) bekezdésében szereplő feltételek valamelyike fennáll, a
- 255/256 -
fizetésképtelenséget meg kell állapítania, függetlenül attól, hogy adott esetben az adós a kérdéses tartozást képes lenne-e kiegyenlíteni. A fizetésképtelenség tehát egy jogi kategória, egy gazdálkodó szervezet vagy fizetésképtelen, vagy nem, így annak megítélésem szerint nem lehet látszata. Ha tehát hétköznapi értelemben véve idézik elő a társaság fizetésképtelenségének látszatát és valójában az adós képes lenne tartozásai kiegyenlítésére, a felszámolási eljárás során azonban a Cstv. kötelező szabálya alapján a bíróság megállapítja a fizetésképtelenséget, akkor jogi értelemben fizetésképtelenségről, nem pedig annak látszatáról beszélünk. Utóbbi felfogáshoz közelít a Kúria BH 2001.392. számon közzétett eseti döntése is, mely szerint a fizetésképtelenségi fogalom nem ad lehetőséget a bíróság számára annak vizsgálatára, hogy az adós tartósan fizetésképtelen-e, vagy csupán - kintlevőségei behajthatatlansága miatt - időleges likviditási gondokkal küszködik. A fentiek értelmében a Btk. 404. § (2) bek. a) pontjában foglalt "vagy annak látszatát" fordulatot feleslegesnek érzem.
Nem kezdeményezhető az adós felszámolása - és ennélfogva fizetésképtelensége sem lesz megállapítható - olyan hitelezői követelés miatt, amelyet a csődeljárásban a hitelező a Cstv. szerinti határidőben nem jelentett be.[30] Szerződésen, jogerős bírósági határozaton vagy fizetési meghagyáson alapuló követelés esetében akkor sem kerülhet sor a fizetésképtelenség megállapítására, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) nem haladja meg a 200 000 forintot.[31] Szerződésen alapuló tartozás esetén a Cstv. 27. § (2c) bekezdése alapján az adós megakadályozhatja a fizetésképtelenség megállapítását, ha a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét. A fizetésképtelenség megállapításának mellőzésére tehát nem ad alapot az, ha az adós a hitelező követelését korábban nem, hanem csak a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvételét követően vitatta. A fizetésképtelenség elkerüléséhez nem szükséges, hogy a hitelező újabb intézkedései kapcsán az adós minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját (BH 2003.469.). Nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, ha az elismert tartozásának a megfizetését megfelelőségi nyilatkozat tételéhez kötötte (BH 2004.423.). Ha az adós a felszámolása iránti kérelem tárgyává tett követelést az eljárás alatt teljes egészében kifizeti, fizetésképtelensége arra hivatkozással nem állapítható meg, hogy a tőke után felszámított, de az eredetileg nem vitatott számlában nem szereplő, az eljárásban pedig már vitatott kamatot nem fizette meg (BH 2002.451.).
Szintén nincs lehetőség a fizetésképtelenség megállapítására, ha a Cstv. 27. § (2) bek. a) pontja szerinti fizetési felszólítás nem tartalmazza legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét, illetve azt a végső határidőt, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését, vagy ha az nem felel meg - a felek között fennálló szerződésben - a kapcsolattartás nyelvére vonatkozó kikötésnek (BH 2010.255.). Amennyiben a fizetési felszólítást postán küldték, azt a tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldemény átvétele esetén a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, más könyvelt küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. Ez azért fontos, mert az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig van helye (írásban).[32] A fizetési felszólítás kézhezvételét követően az adós által a hitelező ellen indított per az adós fizetésképtelensége szempontjából nem teszi vitatottá a hitelező követelését (BH 2013.193.).
E tanulmány szerzője jogi képviseletével zajló eljárásban az adós társaság arra való hivatkozással tudta elkerülni fizetésképtelenségének megállapítását, hogy a hitelező a tartozás alapjául szolgáló számlák megküldésére vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, mely a jogosult késedelmének minősül, ami pedig a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.[33] A régi Ptk. hatálya alá tartozó eljárásban alkalmazott védekezés a 2013. évi V. törvény alapján is eredményes lehet. A jogalkotó a közbenső szerződésszegés szabályának (6:150. § (1) bek.) megfogalmazásánál ugyanis az 1959. évi IV. törvénynek a jogosult késedelmének egyik, a fenti eljárásban hivatkozott esetéből (régi Ptk. 302. § b) pont) indult ki és alkotta meg azt az általános, nem csak a jogosultakra vonatkozó rendelkezést, mely szerint a fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse. Az új Ptk. rendelkezésének (2) bekezdése szerint az egyik felet terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a másik fél olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása megakadályozza. A pénzkötelmeknél pedig kifejezetten általánosnak tekinthető közbenső intézkedés a jogszabályban vagy a szerződésben megkövetelt számlaadási kötelezettség.
Ha a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére határidőt engedélyezett, úgy ennek elteltéig ugyancsak nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának.[34] Szerződésen alapuló követelés esetén a fizetésképtelenség megállapítása megaka-
- 256/257 -
dályozása érdekében az adós a hitelező követelésének beszámítással történő teljesítésére akkor hivatkozhat, ha közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy követelése fennáll, és a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően keletkezett, azonban csak a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően vált esedékessé, vagy közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy a hitelezővel szembeni követelésének fennállásáról vagy lejáratáról a fizetési felszólítás kézhezvételét követően szerzett tudomást, illetve, ha a beszámítani kért követelést a hitelező elismeri.[35] Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság a felszámolási eljárást soron kívül megszünteti.[36]
Az adós a jogerős bírósági ítéletben megállapított fizetési kötelezettségét az általa kezdeményezett felülvizsgálati eljárásra hivatkozva eredményesen nem vitathatja, mivel a Cstv. 27. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek a felülvizsgálatra tekintet nélkül fennállnak. Ha az adós tartozását nem vitatta, fizetésképtelensége attól függetlenül megállapítható, hogy a tartozásra vonatkozóan kezeseivel szemben időközben jogerős marasztaló ítéletet hoztak, s a követelés tőlük esetleg behajtható (BH 1998.45.).
A Btk. 404. § (2) bekezdésének b) pontja szerint, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége esetén a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével, színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. Utóbbi tényállás a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekményt szabályozza.
A bűncselekmény eredménye a hitelező vagy a hitelezők kielégítésének részben vagy egészben történő meghiúsítása. A deliktumot mind a fizetésképtelenség megállapítását megelőzően, mind pedig azt követően el lehet követni, mivel azonban a fizetésképtelenség kimondására a felszámolási eljárás keretében, az azt lefolytató bíróságnak van csak lehetősége, ezért a tényállás minden elemének megvalósulásához szükség van a fizetésképtelenség Cstv. 27. § (2) bekezdése szerinti megállapítására. Kizárólag ezt az értelmezést teszi lehetővé a Btk. is, mivel annak 404. § (5) bek. b) pontja szerint a fenti bűncselekmény akkor büntethető, ha a felszámolást elrendelték, a Cstv. 27. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. Igaz, hogy a Btk. 404. § (5) bekezdése több eljárást is nevesít, ám ha a gazdálkodó szervezet fizetésképtelen, ezek átfordulnak felszámolásba, ha pedig a csődeljárás keretében a hitelező követelése - a csődegyezségnek megfelelően - csak részben térül meg, annak jogalapját maga a csődegyezség teremti meg.
Alaposabb vizsgálatot tesz szükségessé az az eset, amikor a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekményt a felszámolás elrendelését követően valósítják meg. Tekintettel arra, hogy utóbbi időponttól kezdődően a Cstv. sajátos kötelezettségeket állapít meg mind a vezető tisztségviselő, mind a felszámoló számára, ezért indokolt ezek áttekintése.
A Cstv. 31. § (1) bekezdése részletesen szabályozza a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségeit a felszámolás elrendelését követően. E kötelezettségek megfelelő teljesítése szükséges ahhoz, hogy a felszámoló felmérje a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket, nyitó felszámolási mérleget készítsen, megtervezze a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket és ütemtervet készítsen, ideértve a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez, valamint az állagmegóváshoz szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket, különös tekintettel a felesleges munkaerő leépítésére.
A felszámoló a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül az adós nevében a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett; a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet; a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal
- 257/258 -
nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.[37] A felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti.[38] A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat.[39]
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, valamint éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót) (a továbbiakban együtt: tevékenységet lezáró mérleg), továbbá az eredmény felosztása után zárómérleget és adóbevallást készíteni, azokat a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni és nyilatkozni arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg, illetve az eredmény felosztása után készített zárómérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad, valamint nyilatkozni arról is, hogy a mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek.[40] A felszámoló az ez alapján elkészített ütemtervet köteles a hitelezői választmánynak, hitelezői képviselőnek vagy bármely hitelezőnek - kérésre - bemutatni, aki az ellen a bíróságnál kifogással élhet.[41] A felszámoló külön nyilvántartásba veszi a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül, és az ezt követően, de a 180 napos jogvesztő határidőn belül bejelentett követeléseket.[42] A felszámoló a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül bejelentett követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 munkanapon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, és ezen felülvizsgálat eredményeit a közbenső mérlegbe építeni.[43] A felszámoló rendelkezik a felszámolás körébe tartozó vagyonnal.
A gazdálkodó szervezet vezetője köteles a nem selejtezhető iratokról iratjegyzéket készíteni, és azt, az irattári anyagot, valamint a vagyont leltár szerint átadni a felszámolónak legkésőbb a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül, ugyanilyen határidővel a folyamatban lévő ügyekről, eljárásokról tájékoztatást adni, továbbá nyilatkozni arról, hogy valamennyi vagyontárgyra, iratra vonatkozóan teljesítette az átadási kötelezettségét.[44] A fennmaradó iratanyag felszámoló általi kezeléséről a Cstv. 53. §-a rendelkezik.
A vezető köteles a felszámolás kezdő időpontjától számított 15 napon belül a felszámolónak és a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságnak nyilatkozatot tenni arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat.[45] A felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld eredeti állapotba történő helyreállításáról, az erdőfelújítási és erdőállomány nevelési munkák elvégzéséről, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti.[46]
Az adós vezetője köteles a felszámolónak tájékoztatást adni minden, a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pont tárgyát képező jogügyletről, illetve kötelezettségvállalásról.[47] A felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történt, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.[48] Az ilyen eljárások szabályait a Cstv. 40. §-a tartalmazza.
A vezető köteles a felszámolás elrendeléséről a munkavállalókat, illetve a szövetkezeti tagokat, valamint az Mt. 270. §-ában meghatározott szakszervezeteket, az Mt. XX. fejezete szerinti üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatni.[49] Az Mt. 66. § (8) bek. a) pontja szerint a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással megszüntetheti a felszámolási eljárás tartama alatt. A felmondás jogát azonban a Cstv. 47. § (5) bekezdése értelmében már a felszámoló gyakorolja.
A gazdálkodó szervezet vezetője köteles a felszámolás elrendeléséről a Cstv. 57. § (1) bekezdésének c) pontjában[50] meghatározott követelések jogosultjait a felszámolás kezdő időpontját követő 15 napon belül tájékoztatni.[51] A felszámoló a fenti követelések jogosultjaival megállapodhat járadékjellegű követeléseik egy összegben való kielégítésében; megállapodás hiányában a felszámoló köteles a jogosultak javára egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést kötni.[52] Az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért az állam nem felel; felelősséggel tartozik azonban - esedékességükkor - az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt járadékjellegű követelésekért, mely követelések jogosultjainak érdekeit a felszámolónak kell képviselnie.[53] Az állam és a felszámoló eme kötelezettségeit szociális szempontok indokolják.
- 258/259 -
Ha az állam a járadékjellegű követelések jogosultjai részére a felszámolás során fizetést teljesít, ezt az összeget - mint állami követelést - a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, az 57. § (2) bekezdésének b) pontjába tartozó hiteltartozásként kell nyilvántartásba venni és kielégíteni, ha van rá vagyoni fedezet.[54]
A gazdálkodó szervezet vezetője és felszámolója a felszámolási eljárás során rendszerint megvalósíthatja a csődbűncselekményt, hiszen utóbbi a gazdálkodó szervezet vagyonával rendelkezni jogosult, előbbinek pedig erre általában lehetősége van (megfelelve így a Btk. 404. § (6) bekezdésében szabályozott feltételeknek), a fent ismertetett kötelezettségeik megszegése és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítésének részben vagy egészben történő meghiúsítása önmagában azonban nem tényállásszerű, hiszen ahhoz arra is szükség van, hogy a kötelezettségszegés egyben a 404. § (1) bekezdésében meghatározott valamely magatartásnak is megfeleljen.
A Btk. 404. § (4) bekezdése szerint, aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Itt tehát arról van szó, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona felett rendelkezni jogosult, vagy arra lehetőséggel rendelkező személy a Cstv. 57. § (1) bekezdésében írt sorrend megsértésével valamely hitelezőt előnyben részesít. Az elkövetési magatartás a kielégítési sorrend megsértése, nem pedig a 404. § (1) bekezdésében felsorolt cselekmények valamelyike.
Az előnyben részesítés itt annyit jelent, hogy az adott hitelező (akinek fennálló jogos igénye van) a törvény szerinti sorrendhez képest előrébb kerül a kielégítésben. Ilyenkor nincs vagyonvesztés, szemben a többi csődbűncselekményi alakzattal, mert ez a vagyon mértékét nem érinti, csak a többi hitelező érdeke sérül. Ugyan az elkövetés ideje nem tényállási elem, de mivel a hitelezők kielégítésének sorrendje csak a felszámolási eljárásban értelmezhető, ezért a cselekményre ennek elrendelését követően kerülhet csak sor. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. A cselekmény kísérlete elvileg ugyan nem kizárt, például a sorrendiség megsértésével történő hitel-kielégítés felajánlásával, de a gyakorlatban aligha fordul elő. A többi csődbűncselekményhez képest büntetlen utócselekmény.[55]
Az EBH 2011.2333. számon közzétett eseti döntés alapjául szolgáló ügyben felmerült egyik jogkérdés az volt, hogy a felszámolási eljárásban jogerősen jóváhagyott közbenső mérlegnek van-e ítélt dolog hatálya, azaz a közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása után az annak alapján történt teljesítéseket követően, a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörében módosíthatja-e vagy sem. A Kúria ennek a kérdésnek a vizsgálata során utalt arra, hogy a korábban meghozott Gfv. X. 30.099/2010. számú határozatában már kifejtette azt az álláspontját, mely szerint, ha a bíróság jóváhagyja a közbenső mérleget, ezzel csak azt nyilvánítja ki, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben és a hozzákapcsolt szöveges jelentésben foglaltakat tudomásul veszi. Ezt követően amennyiben bizonyítékok merülnek fel arra nézve, hogy a jóváhagyott mérleg időszakban a tények eltérnek attól, mint amit a felszámoló a szöveges jelentésben bemutatott, úgy a közbenső mérleg jóváhagyása nem akadálya a mérlegidőszak újabb vizsgálatának. Más a joghatása azonban a közbenső mérleghez csatolt részleges vagyonfelosztási javaslatot is jóváhagyó végzésnek. E végzéssel ugyanis a bíróság rendelkezik a hitelezői igények teljes vagy részbeni kielégítéséről, elbírálja azt, hogy a Cstv. 50. § (4) bekezdése alapján a hitelezői követelések miként elégíthetőek ki. A részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős végzéshez, a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján hozott jogerős végzéshez hasonlóan, a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 229. § (1) bekezdés alapján jogerő fűződik, az abban foglaltakat a felek utóbb egymással szemben nem tehetik vitássá. A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a közbenső mérleget jóváhagyó végzés valamely hitelező javára pénz kifizetéséről rendelkezett, s annak alapján pénzmozgás történt, ez a rendelkezés már ítélt dolognak minősül.
Ha tehát a bíróság a közbenső mérleget, és annak alapján a vagyonfelosztási javaslatot jogerős végzésével jóváhagyja, az abban megjelölt követelés nem sorolható át másik követeléskategóriába, a döntéshez jogerő hatás fűződik. Az így kifizetett követelést visszakövetelni nem lehet, az igényt kielégített hitelezői igényként kell nyilvántartani.
Mindez azonban azt is jelenti, hogy ha a bíróság a közbenső mérleget, és annak alapján a vagyonfelosztási javaslatot jogerős végzésével jóváhagyja, majd ezt követően a felszámoló módosítja a hitelezői igény besorolását és ez alapján valamely hitelezőt a jóváhagyott vagyonfelosztási javaslatban meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, megvalósítja a Btk. 404. § (4) bekezdésében szabályozott csődbűncselekményt.
Az EBH 2011.2331. számon közzétett eseti döntés szerint, a felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási költségek - Bérgarancia Alapból nyújtott támogatás - esedékességekor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha annak akárcsak részbeni megfizetésére az adós - a felszámolás alatt
- 259/260 -
- pénzeszközzel rendelkezett, de azt a felszámoló nem az esedékes felszámolási költség kifizetésére fordította.
A Kúria álláspontja szerint a kár a felperesnél bekövetkezett azzal, hogy a támogatást annak esedékességekor [Cstv. 58. § (1) bek.] a felszámolás alatt álló adós vagyonából nem fizették vissza.
Az ok-okozati összefüggés tekintetében az alperes felülvizsgálati kérelmében vitatta a jogerős ítéletben kifejtett álláspontot, mert véleménye szerint, ha volt is kár, az nem az alperes magatartása miatt következett be.
A Kúria szerint a felszámolási eljárásban történteket időrendben ketté kell választani. Elsődlegesen azt kellett megvizsgálni, hogy az alperes magatartása következtében bekövetkezett-e kár, ugyanis ha ez megállapítható, úgy a felszámolási eljárásban ezt követően történteknek már nincs jelentősége az alperes kártérítési felelőssége szempontjából.
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló akkor tartozik kártérítési felelősséggel a felszámolási költségek esedékességkor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha annak (esetleg csak részbeni) megfizetésére az adós pénzeszközzel rendelkezett a felszámolás alatt, de azt a felszámoló nem a felszámolási költségnek minősülő támogatás visszafizetésére fordította.
A felperes által becsatolt, a felszámolási eljárás befejezésekor készített mérleg, a bevételek és kiadások kimutatása, a felperes álláspontját támasztotta alá, mert megállapítható volt belőle, hogy mekkora pénzforgalmat bonyolított az adós. Ehhez képest a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy nem állt rendelkezésére elegendő fedezet a támogatás visszafizetésére, a visszafizetés esedékessége és a felszámolási eljárás befejezése közötti időszakban.
A fent ismertetett döntésből is kiolvasható, hogy a felszámoló büntetőjogi felelősséggel [Btk. 404. § (4) bek.] is tartozik a felszámolási költségek - pl. a Bérgarancia Alapból nyújtott támogatás - esedékességekor történő kielégítésének elmulasztása, s helyette más hitelezők kielégítése esetén, hiszen ezzel a magatartásával megvalósítja a hitelező Cstv.-ben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével történő előnyben részesítését.
A Btk. 404. § (6) bekezdése szerint, a csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen. Az adós vagyonával rendelkezni jogosult személy lehet a vezető tisztségviselő, a felszámoló, a végelszámoló.
A Cstv. csődeljárásra vonatkozó 13. § (3) bek. c) pontja szerint, a vagyonfelügyelő jóváhagyja, ellenjegyzi az adósnak a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait, míg a g) pontban meghatározott esetekben együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illeti meg. Az (5) bekezdés értelmében a vagyonfelügyelő hagyja jóvá az adós új kötelezettségvállalásait. Ennek során azonban csak olyan kötelezettségvállalásokhoz, illetve kifizetésekhez járulhat hozzá, amelyek az adós célszerű - veszteséget mérséklő - működéséhez, valamint az egyezség előkészítéséhez szükségesek, és ezekre a kötelezettségeire vonatkozó biztosítékot csak akkor vállalhat, ha ahhoz hozzájárulnak a szavazati joggal bíró hitelezők követeléseinek többségét képviselő hitelezők. A vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül tehát az adós nem vállalhat új kötelezettségeket, és ami témánk szempontjából még fontosabb, bizonyos esetekben együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illeti meg, illetve biztosítékot is vállalhat az adós kötelezettségeire. Így tehát a vagyonfelügyelő is elkövetheti tettesként a csődbűncselekményt.
Ugyanez igaz a Cstv. 24/A. §-a szerinti ideiglenes vagyonfelügyelőre a felszámolási eljáráshoz kapcsolódóan. Az adós gazdálkodó szervezet vezetője - az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységének megkezdését követően - a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő jóváhagyásával, ellenjegyzésével köthet a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződést, tehet más jognyilatkozatot, ideértve a már létrejött szerződés alapján az adós részéről történő teljesítést is. Ha az ideiglenes vagyonfelügyelő a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásában eljárt vagyonfelügyelő, és a csődeljárásban együttes cégjegyzési, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illette meg, ugyanez irányadó az ideiglenes vagyonfelügyelői működés alatt is.[56] Az ideiglenes vagyonfelügyelő tehát szintén lehet csődbűncselekmény tettese.
A Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja szerint a gazdálkodó szervezet vezetője cég esetében a bejegyzett vezető tisztségviselő (képviselő), ügyvédi irodánál, szabadalmi irodánál az iroda vezetője, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető vagy az igazgatótanács tagja, magánnyugdíjpénztárnál a képviselő, alapítványnál és egyesületnél a bejegyzett vezető tisztségviselő, az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetében a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy, ilyen hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevében a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljáró sze-
- 260/261 -
mély. Ez persze nem jelenti azt, hogy ténylegesen például csak a bejegyzett vezető tisztségviselő követheti el tettesként a csődbűncselekményt, hiszen az elkövetők személyi hatályát nem a Cstv. fenti rendelkezése, hanem a Btk. 404. § (6) bekezdése határozza meg, ott pedig nincsen jelentősége a bejegyzés elmulasztásának. Utóbbi magatartás azonban a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vétségének[57] megvalósítását jelentheti.
A Ptk. 3:21. § (3) bekezdése szerint, a vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre. A vezető tisztségviselői megbízás tehát nem a bejegyzéssel, hanem a tisztség elfogadásával jön létre. A vezetőre vonatkozó adat bejegyzése nem konstitutív hatályú. A bejegyzésnek és a közzétételnek az adott nyilvántartás közhitelessége szempontjából van jelentősége (BDT 2013.2847.). Így tehát a vezető tisztségviselő a tisztség elfogadásától kezdődően jogosult a gazdálkodó szervezet vagyonával rendelkezni. A tisztség - és ennél fogva a vagyonnal való rendelkezési jogosultság - megszűnése nem zárja ki a volt vezető büntethetőségét, hiszen attól még a vagyonnal való tényleges rendelkezésre effektíve lehetősége lehet.
A fenti, a vagyonnal való rendelkezési jogosultságra vonatkozó elemzéseket tulajdonképpen feleslegessé teszi a Btk.-ba iktatott, "vagy arra lehetősége van" fordulat, mivel aki a vagyonnal rendelkezik, annak nyilvánvalóan erre lehetősége van, így a csődbűncselekmény tettese tulajdonképpen bárki lehet. A BH 2008.325. számon közzétett eseti döntésben a Kúria ugyan kimondta, hogy a csődbűncselekmény elkövetőjére vonatkozó értelmező rendelkezés alkalmazhatóságának feltétele, hogy a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével való rendelkezési jogosultságot valamely érvényes vagy érvénytelen jogügylet alapozza meg, a legfőbb bírói fórum határozata azonban még az 1978. évi IV. törvény 291. §-a szerinti értelmező rendelkezésre utal. A régi Btk. 291. § (1) bekezdése szerint, a csődbűncselekményt tettesként az követhette el, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult. A (2) bekezdés értelmében, az (1) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen. A hatályos Btk. 404. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.
Nem szükséges már tehát, hogy a vagyonnal történő rendelkezés egy (akár érvényes, akár érvénytelen) jogügyleten alapuljon. Ezt támasztja alá a javaslathoz fűzött miniszteri indokolás is, mely szerint bár a Csődtv. 34. § (1) bekezdése alapján a felszámolás elrendelését követően megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott jogai, melyből fakadóan ezen időponttól kezdődően a képviselő vagyonkezelői jogosultsága is megszűnik és a vagyonnal való rendelkezésre kizárólag a felszámoló jogosult, ugyanakkor ez nem érinti azt, hogy a vagyontárgyak feletti tényleges rendelkezésre - ha nem vette fel a kapcsolatot a felszámolóval, vagy a képviselő a kapcsolatfelvételt megelőzően rendelkezett a vagyontárggyal - a korábbi tulajdonosnak, cégképviselőnek is lehet effektíve lehetősége. Az indokolásban említett esetben nem egy érvénytelen jogügyleten alapul a képviselő vagyonkezelői jogosultsága, a vagyonnal azért rendelkezik, mert arra lehetősége van.
Több kommentár is a "volt ügyvezetőt" hozza példának azon személyek kapcsán, aki a gazdálkodó szervezet vagyonával rendelkezni ugyan nem jogosult, arra azonban lehetősége van. Bár az ügyvezető a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot érvényesen valóban nem tehet, azonban a tisztánlátás végett fontosnak tartom annak rögzítését is, hogy a felszámolás elrendelése a vezető tisztségviselő jogviszonyát nem szünteti meg. A vezető tisztségviselő megbízatása megszűnésének az eseteit a Ptk. 3:25. § (1) bekezdése sorolja fel, a felszámolás elrendelése pedig nem szerepel ezek között. Az ügyvezető tehát az esetek döntő többségében a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnéséig e tisztségében marad.
Szintén a 2012. évi C. törvényhez készült kommentárban olvasható, hogy általánosságban a vezető tisztségviselőkkel szemben megfogalmazott igény, hogy az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járjanak el, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet azonban változtat ezen, ilyenkor már a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kötelesek eljárni.
A Gt. 30. § (3) bekezdése valóban azt mondta ki, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Ehhez képest a Ptk. azonban már csak akkor állapítja meg a tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségét, ha a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. A jogszabályhelyhez fűzött indokolás is úgy fogalmaz, hogy a hitelezők akkor érvényesíthetnek kártérítési igényt a vezetővel szemben, ha az a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta után nem vette figyelembe a hitelezői érdekeket. Mindezek alapján tehát megállapítható,
- 261/262 -
hogy a vezető tisztségviselőnek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket is figyelembe kell vennie, elsődlegesen azonban továbbra is a társaság érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia, hiszen nincsen olyan rendelkezése a Ptk.-nak, amely eltérne a 3:112. § (2) bekezdésében található szabálytól, mely a társaság érdekeinek elsődlegességét írja elő. A Cstv. 33/A. §-a és a Ctv. 116. § (3) bekezdése, valamint a 118/B. § (1) bekezdése is a hitelezői érdekek figyelembevételéről (de nem azok elsődlegességéről) rendelkezik csupán. Megítélésem szerint helyes az ebbe az irányba történő jogalkotói elmozdulás, hiszen a Gt. alapján az összes hitelező érdekeinek elsődlegessége alapján kellett eljárnia a vezető tisztségviselőnek, ami egy komolyabb, több száz hitelezővel rendelkező társaság esetében nem lehet reális elvárás. ■
JEGYZETEK
[1] Erdősy Emil - Földvári József - Tóth Mihály: Magyar büntetőjog. Különös rész. Osiris Kiadó, Budapest 2007. 423. o.
[2] Polt Péter (Főszerk.): Új Btk. Kommentár. 8. kötet, különös rész. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest 2013. 96-97. o.
[10] Cstv. 35. § (1) bek.
[11] Cstv. 1. § (2) bek.
[12] Cstv. 7. § (1) bek.
[13] Cstv. 8. § (1) bek.
[14] Cstv. 3. § (1) bek. b) pont
[15] A Cstv. 3. § (1) bek. a) pontja szerint gazdálkodó szervezet a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a végrehajtói iroda, az európai részvénytársaság, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, az európai területi társulás, egyesület, alapítvány, valamint mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található
[16] Cstv. 3. § (1) bek. c) pont
[17] Ld. Complex CD-jogtár. Az 1991. évi XLIX. törvény kommentárja. A 7. §-hoz fűzött kommentár.
[18] Cstv. 7. § (2) bek.
[19] Cstv. 21/B. §
[20] Cstv. 10. § (2) bek. e) pont
[22] Cstv. 21/B. §
[23] Cstv. 22. § (2) bek.
[24] Cstv. 27. § (2) bek. d) pont
[25] Ctv. 116. § (1) bek.
[26] Ctv. 116. § (2) bek.
[27] Cstv. 33/A. § (1) bekezdés negyedik mondat
[29] Cstv. 27. § (2) bek.
[32] Cstv. 27. § (3) bek.
[33] Az ügy külön szépsége volt, hogy a hitelező állítása szerint a kérdéses számlákat megküldte az adósnak, az erről szóló levél szövege azonban csak számlatartozásokról készített kimutatás mellékletre utalt, az adós a küldemény feladóvevényben jelzett súlyára hivatkozással pedig szintén azt valószínűsítette, hogy az nem tartalmazhatta a tartozás alapjául szolgáló (igen nagyszámú) számlákat.
[34] Cstv. 27. § (4) bek.
[35] Cstv. 27. § (5) bek.
[36] Cstv. 27. § (6) bek.
[37] Cstv. 40. § (1) bek.
[38] Cstv. 48. § (1) bek.
[39] Cstv. 47. § (1) bek.
[40] Cstv. 31. § (1) bek. a) pont
[41] Cstv. 46. § (1)-(2) bek.
[42] Cstv. 46. § (5) bek.
[43] Cstv. 46. § (6) bek.
[44] Cstv. 31. § (1) bek. b) pont
[45] Cstv. 31. § (1) bek. c) pont
[46] Cstv. 48. § (3) bek.
[47] Cstv. 31. § (1) bek. d) pont
[48] Cstv. 54. §
[49] Cstv. 31. § (1) bek. e) pont
[50] Ide tartozik a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, sérelemdíj, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti.
[51] Cstv. 31. § (1) bek. f) pont
[52] Cstv. 58. § (3) bek.
[53] Cstv. 62. § (1) és (5) bek.
[54] Cstv. 62. § (2) bek.
[55] Ld. Complex CD-jogtár. Az 1978. évi IV. törvény kommentárja. A 290. §-hoz fűzött kommentár
[57] A Btk. 409. § (2) bekezdése szerint, aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény változásának bejelentését elmulasztja, ha a bejelentési kötelezettségét jogszabály írja elő, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző óraadó, PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, ügyvéd, NOCHTA & TÁRSAI Ügyvédi Iroda.
Visszaugrás
