A magyar magánjogtudomány 20. század eleji korszakának meghatározó magánjogászai "Mesterének" tekintett,[1] a kötelmi jog megújulásának irányvonalát lefektető, az öröklési, családi jogban a hagyományokat, családi köteléket tiszteletben tartó gondolkodást magán viselő kodifikációs munkálatokban részt vevő Grosschmid Béni 1851. november 9-én[2] született Máramarosszigeten, régi nemesi, szászországi eredetű jogászcsaládban. Ahogy unokaöccse, Márai Sándor fogalmaz, családja "származásra szászok, akik a XVII. században vándoroltak be Magyarországra, hűségesen szolgálták a Habsburgokat, s II. Lipót császár nemességgel jutalmazta azt (az ősüket,) akit »bányagróf Kristóf« névvel tiszteltek a családban, s a máramarosi kincstári bányákat igazgatta."[3] Édesapja Grosschmid Károly, édesanyja a rozsnyói származású Radványi Klementina.[4] Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Máramarosszigeten és Nagyváradon végezte. Jogi tanulmányai Bécsbe vezették, jogtudományi doktorátusát 1872-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerezte. 1873-ban[5] a Köteles részről irt tanulmányával - Arany János
- 227/228 -
főtitkár indokolásával - elnyerte az Akadémia Sztrokay-díját. A tanulmány és a díj a szakmai közönség elismerésével is párosult. Életpályája következő szakasza bírósági, igazságügyminisztériumi, majd ügyvédi pályán találta. 1880-ban a Budapesti Egyetem Jog- és Államtudományi Karának magántanára, 1882-85 között a nagyváradi jogakadémia polgári törvénykezés, majd kereskedelmi és váltójog tanára, az 1884/1885. tanévtől közel hét éven keresztül tagja a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek előbb nyilvános rendkívüli, majd 1887-től nyilvános rendes tanárként. 1890-ben nyert egyetemi tanári kinevezést a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának magyar magánjogi tanszékére.[6] Egyetemi oktatóként "különös tanár volt, nem sokat törődött tanítványai buzgalmával, gyűlölte a magolókat s hamarabb és szívesebben átbocsátott a vizsgán egy értelmes embert, ha nem is tudott választ adni a vizsgakérdésekre, mint egy biflázó jelöltet, aki hadarta a tételt mint a vízfolyás [...] kényelmesen és rendíthetetlen nyugalommal, néha órákon át szótlanul hallgatta a vergődő és izzadó jogászt. Nem szól a tárgyhoz, de úgy látom, intelligens - mondta néha révedezve."[7]
Az 1897/98-as, valamint az 1913/14-es tanévben a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar dékánja.[8] 1917/1918-ban az egyetem rektora.[9] Az 1890-es és az 1900-as években - az Igazságügyminisztérium megbízásából - a magyar magánjogi kodifikációs munkálatok aktív és kiemelkedő részese, különösen a családjog[10] és az öröklési jog területén. Az 1894. évi polgári házassági törvény, illetve az első polgári törvénykönyv tervezetének megalkotásában[11] és több más törvény előkészítésében szerzett érdemei[12] elismeréséül 1899-ben királyi udvari tanácsosi címet kapott.[13] A Budapesti
- 228/229 -
Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának magyar magánjogi tanszékéről vonul nyugdíjba egyetemi tanárként hetvenhét évesen, 1928. augusztus 31-én.[14] A Magyar Tudományos Akadémia 1901. május 10-én választotta levelező tagjává.[15]
Régi nemesi családnevét[16] egyetemi hallgató korában, a magyarsághoz való tartozását kifejezendően egy Csík megyei székely falu nevét átvéve, Zsögöd Benőre változtatta, majd 1904-ben tért vissza eredeti nevéhez.[17] A közvélemény megütközött a szokatlan lépésen, és ezt a sajtóban is kifejezésre juttatta.[18] Vladár Gábor szerint előadásán Grosschmid Béni a következőképpen magyarázta az elhatározását: "Fiatalkori felbuzdulással magyarosítottam meg német hangzású nevemet, s felvettem a kis erdélyi fürdő nevét. Utóbb megbántam. Úgy éreztem, hogy vétettem az őseimnek tartozó kegyelet ellen, akik sok évszázadon át német családi nevükön szereztek érdemeket, mint alispánok s más vármegyei és városi tisztségek viselői Nagybányán és a szomszédos vármegyékben, s a magyarsággal való teljes egybeforrasztottságunk is erőteljesebben jut kifejezésre, ha továbbra is német családnevemen szolgálom tovább a hazámat, s igyekszem tőlem telhetőleg gazdagítani kultúráját."[19] Angyal Pálnak így mesélte el a névváltás történetét: "[a] 70-es évek elején külsőleg is kifejezésre kívántam juttatni izzó magyar érzésemet; választásom szinte találomra esett a Zsögöd (Jigodin) nevű csíkmegyei kisközség nevére; utóbb - nemesi voltomat jelzendő - egy ideig kapcsolatosan használtam a két nevet, majd visszatértem az eredetihez."[20]
A külsőségeknek nem volt híve, "[s]oha nem volt jelen, ahol őt ünnepelték."[21] Így - többek között - elmaradt jelenléte a nyolcvanadik születésnapjára szervezett ünnepi ülésről, illetve a kir. Pázmány Péter Tudományegyetem magánjogi szemináriuma Grosschmid serlegének átadóiról.[22] Szladits Károly kezdeményezésére a Magyar Jogászegylet 1935-ben határozta el,[23] hogy annak érdekében, "[...] hogy Grosschmidnak a
- 229/230 -
jogéletben való jelentősége a köztudatban még fokozottabban kimélyíttessék"[24] Grosschmid előadásokat tart évről-évre.[25]
Grosschmid nem csak a jogtudományban volt úttörő, az első magyarországi hosszútávúszók egyike, aki a korhű tudósítások szerint e területen is kiemelkedő eredményeket tudhatott magáénak.[26] A Budai Torna Egylet jegyzőjeként szerepet vállalt a BTE és a Budai Torna Kör egyesítésében, illetve 1875-ben részt vett Magyarország egyik legnagyobb egyesületének, a Budapesti (Budai) Torna Egyletnek (BBTE) megalakításában.[27]
Kiváló család tagja, Márai Sándor[28] író és Radványi Géza[29] filmrendező apai nagybátyja, Grosschmid Géza jogász, kassai várospolitikus, szenátor bátyja.
Felesége 1937 decemberében[30] bekövetkezett halála megtörte a tudóst,[31] rá közel egy évvel, 1938. szeptember 7-én, délelőtt fél tízkor,[32] Visegrádon érte a halál.[33] Halálát öt gyermeke gyászolta.[34] Koporsóját az egyetemi központi épület előcsarnokából a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben,[35] a főváros által adományozott díszsírhelyen[36] helyezték örök nyugalomra 1938. szeptember 10. napján.[37] Két évvel később fiát, Grosschmid Lajos[38] matematikust, egyetemi tanárt, a Budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánját (1932-1933), apja mellé temették. A sírt 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.
- 230/231 -
Grosschmid zseniális jogtudós, "a magyar magánjog Iliásza."[39] Műveinek olvasása, megértése koncentrációt igénylő szellemi kihívás.[40] "Tulajdonképpen Grosschmid azzal hatolt be a magyar jogtudományba, hogy hűséges tanítványa és a XX. század első felének vezető magyar magánjogásza, Szladits Károly, ahogy mondani szokás emberi fogyasztásra alkalmassá tette, világos fogalmazásban elterjesztette."[41] Ahogy Asztalos László fogalmazott: "Szladits magyarra fordította Grosschmidot".[42]
Főműve[43] kétségtelenül a Fejezetek kötelmi jogunk körébőlcímű műve,[44] mely iránymutató a magyar magánjog fejlődési irányát, felfogását tekintve.[45] "Korszakos alkotás",[46] "örökéletű könyv",[47] "kiemelkedő hegycsúcs a magyar magánjogtudomány lankái között",[48] "[...] az egész jogi világirodalomban páratlanul álló mű."[49] Szladits úgy jellemezte: "[Grosschmid] Élete fő művének célja az volt, hogy jogtudományunkat visszavezesse arra az önálló nemzeti alapra, amelytől a jogunkban 1848-ban bekövetkezett törés és az idegen jogrendszer befolyása eltávolították."[50] Weiss Emília megfogalmazásában: "[...] hozzájárult az önálló jogi műveltség tudományos megalapozásához, és számos eredményét tekintve világirodalmi vonatkozásban is előbbre vitte a jogtudományt."[51]
Kétkötetes monumentális alkotásáról tanítványa, Szladits Károly[52] - "Grosschmid zsenijének alázatos apostola"[53] - úgy vélekedett, hogy annak részletekbe menő fejtegetéseiről mozaikképet összeállítani annyit jelentene, mint egész könyvet írni róluk.[54] Ez a könyv mégis elkészült: Grosschmid tanítványainak szűkebb köre[55] "Mesterük" 80. születésnapjára a Fejezetek ünnepi kiadása mellett a Fejezetekhez írt két kötetes Glosz-
- 231/232 -
szával[56] ajándékozta meg Grosschmidot azzal a céllal, hogy a "[...] Fejezetek egyes részeinek örökérvényű eredményeit összefoglalják, saját gondolataikkal és a változott viszonyokra, jogszabályokra való tekintettel a mai alkalmazhatóságuk szempontjából kiegészítik."[57] Tanítványai a Mester tiszteletére, nyolcvanadik születésnapjának ünneplésére a pesti Vigadóban nagy ünnepséget szerveztek: "Eljöttek tanártársai, volt tanítványai, az ország neves ügyvédei és bírái, eljöttek vagy kétezren, s beállított ünnepelni a miniszter is. A megjelölt órában hasztalan várták: Levelet küldött a miniszternek, megköszönte az ünneplést, s elnézést kért, hogy nem jöhet el, de »nem engedi életét ilyesmivel megrövidíteni.«"[58] A Mester iránti tiszteletet és munkásságának elismerését kellőképpen fejezik ki Meszlény Artúr szavai: "Mint jogunk régi nagyságának vigaszt és buzdítást osztogató márványszobra, úgy emelkedel ki Te, Mesterünk, a jog terén is elharapódzó általános pusztulás sívársága közepette, s hirdeted léteddel, halhatatlan műveid diadalmas eredményeivel, egy emberélet küzdelmei fölött tisztult lélekkel végigtekintő és mindent megértő bölcsességeddel a magyar jog, a magyar magánjog intaktságát, a morál kívánalmaival való harmóniáját, a nemzet szívéig lenyuló gyökereiben rejlő életképességét és a nemzettel együtt való örökéletüségét."[59]
Grosschmid finom dogmatikai elemzései, úttörő jellegű tudományos rendszerezései az "igazságosság" követelményének érvényesítését célozták a tételes jog formái között. A modern gondolkodás mellett állásfoglalásaiban azonban feudális maradványok is tükröződnek. Munkásságát a jogi gondolkodás nemzeti hagyományainak megőrzése, népszerűsítése jellemezte.[60] A német jog ellenében kívánt egy új magyar magánjogot felépíteni.[61] Grosschmid "[m]unkásságát a családi és öröklési jog terén a konzervativizmus, a jogtörténeti hagyományok maximális tiszteletben tartása, míg a forgalmi jogban (kötelmi jog) a merész haladás jellemezte, melynek nyomán a magyar kötelmi jog úgyszolván a semmiből jött létre."[62] A kötelmi jog mellett Grosschmid örökérvényűt alkotott a kereskedelmi jog, a nemzetközi magánjog,[63] az öröklési jog, és a családjog[64] területén is. Az utóbbi területekre eső művei, megállapításai a hagyományok megőrzésére és a családias érzésre épülnek. Ugyanis ez az a terület, ahol akkor sem szabad változásnak esni, ha minden más változik is. Ahogy Szladits Károly fogalmaz a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia nevében megtartott búcsúbeszédében: "Fényes vitairataival és remekbe készült tanulmányaival sikerült is
- 232/233 -
véglegesen biztositania családi és öröklési jogunk nemzeti intézményeinek fennmaradását és ezzel megalapozta magánjogunk további önálló nemzeti fejlődését."[65]
Grosschmid életművéből - jelen tanulmánykötet terjedelmi korlátai okán - az öröklési jog fejlődésében, különös tekintettel az öröklési jogi kodifikációban betöltött szerepére helyezzük a fókuszt, többes indokból. Egyrészről a legtöbb elemzés a Fejezetekhez kapcsolódik, másrészről párhuzam vonható a magánjogi kódexünk öröklési jogi könyvének mintázata, valamint Grosschmid felfogása között.[66] A Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) kodifikációja a "megőrizve megújulás" alapeszméjére épitett, s az öröklési jogi könyv megalkotásakor a Kodifikációs Szerkesztőbizottság hangsúlyt helyezett arra, hogy az öröklés szabályain csak különösen indokolt esetben változtasson.[67] Ahogy Vékás Lajos tanulmányában irja: "Ha tetszik, Grosschmid szellemében jártunk el, aki határozottan vallotta és ismételten hangsúlyozta, hogy »a mai idők szellemével ellentétes« jegyektől megszabaditott öröklési jogi intézményeket nem szabad megváltoztatni."[68]
Zsögöd öröklési jogi kodifikációs szerepét az öröklési jog Teleszky-tervezetéhez viszonyitottan érdemes értékelnünk. Lényegét tekintve az öröklési jog kodifikációja két elme: Teleszky és Grosschmid diskurzusára, vitájára épült.
Teleszky István, nagyváradi ügyvéd az 1871. évi II. Magyar Jogászgyűlésen tett javaslatot - a polgári jog kodifikációját megelőzően - az öröklési jog kodifikációjára, melyet a Jogászgyűlés támogat.[69] E támogatás nyomán Teleszky az igazságügyminisztériumtól 1873-ban felkérést kapott a Magánjogi Törvénykönyv öröklési joga tervezetének előkészitésére.[70] Teleszky megkezdte munkáját, melynek eredményét 1876-ban jelenteti meg az Örökösödési jogunk törvényhozási szabályaihoz cimű művében,[71] mely alkotását a Magyar Tudományos Akadémia a Sztrókay-pályázaton dicséretben részesitett.[72] A mű középpontjában annak a kérdésnek a megválaszolása állt, miszerint az ági örökösödés fenntartandó-e a jogrendszerben vagy sem. Véleményét az alábbiakban foglalja össze: "[...] a magyar törvényhozás a törvényes örökösödés törvényhozási szabályozásánál az öröklött és szerzett vagyon közötti különbséget fent nem tarthatja; hanem a törvényes örökösödés rendét a természetes családi összeköttetésre alapitva a vagyonok eredetének kutatása nélkül egyöntetű örökösödési rendet kell érvényre emelni."[73] A mű publikálása után országos vita bontakozott ki Zsögöddel az élen. Zsögöd a Magyar Igazságügy 1877-1879-es köteteiben folytatólagosan jelentette meg Öröklött és szerzett vagyon cimű munkáját,[74] melyben - néhol vehemensen - az ági vagyon fenntartása mellett szállt sikra. Mintegy válaszul 1881-ben Teleszky magánkia-
- 233/234 -
dásban megjelenteti öröklési jogi törvénytervezetének általános részét és a törvényes öröklésre vonatkozó anyagát indokolással együtt.[75] A viták állandósulnak, de ebben egy ideig Zsögöd nem vesz részt, távol tartja tőle magát. Az igazságügyminisztérium 1882-ben közzéteszi Az Általános Magánjogi Törvénykönyv Tervezete. Öröklési jog címmel a Teleszky-tervezetet teljes terjedelemben.[76] "Teleszky István [...] öröklési jogi tervezete [...] egyenes leszármazója volt az Országbírói értekezleten felmerült annak az alválasztmányi javaslatnak, mely a régi magyar öröklési jog teljes félretételével az osztrák ált. polg. törvénykönyv öröklési jogát kívánta (akkor még ideiglenesen) fenntartandónak."[77] Zsögöd a leendő polgári törvénykönyv öröklési jogának hivatalos tervezetét, ezt az ún. Teleszky-tervezetet[78] "jól megcibálgatta."[79] Ennek oka javarészt a kor azon törvényhozási methodusa is volt, mely a külföldi jog "lemásolásán" nyugodott. "Bizonyos könnyedség jellemzi kodifikácziónk irányát. Kis eszközökkel, semmi eszközökkel nagy czélokat elérni, mintha az lehető volna. Lerajzolunk valami idegen kodexet, - bár mindenkor elösmerendő személyes kitünőséggel, de végre is mélyebb belső munka nélkül s hirdetjük, hogy a nemzet halad." - kelt ki Zsögöd Teleszky öröklési jogi törvénytervezete ellen. Zsögöd a tervezetre reflektálva egy rendkívül agresszív hangvételű cikksorozatot jelentetett meg a Magyar Igazságügy 1882-83. évfolyamaiban közzétéve.[80] (Zsögöd mellett Dell'Adami Rezső támadta vehemens módon a tervezetet eltérően azonban Zsögödtől, nem konzervatív, hanem radikális oldalról.[81]) A bírói, ügyvédi, jogtanári képviselőkből összehívott szaktanács igazságügyminisztériumi felkérés alapján 1883 őszén kezdte meg a tervezet megvitatását, amelyet 1886-ban fejezett be.[82] Zsögöd ebben az időben, 1885-ben, magánszorgalomból, ex privata diligentia a törvényes örökösödésről önálló törvénytervezetet írt annak ellenére, hogy maga is látta, "az eddigi előjelek legkevésbbé arra mutatnak, hogy ez alapoknak az irányadás focusában túlnyomó sympathiákra kilátásuk lehetne."[83] Teleszky Istvántól eltérően, a német szellemi hatás elleni védekezés jegyében más felfogással közelített e területhez. Művében a Teleszky-féle törvénykönyv tervezetet (Kormánytervezet), valamint a "ministeri Értekezlet által megállapitott szöveget"[84] (Értekezlet) elemzi, értékeli, segítségül hívva a jogösszehasonlítás eszközét, ott is elsősorban felhívva az Osztrák Polgári Törvénykönyv, a Szász Polgári Törvénykönyv, valamint a Zürichi törvénykönyv egyes szakaszait. Gondolkodásmódját áthatja a család, a családi érzés tisztelete,[85] a kor értékrendje. Ennek egyik megnyilvánulása az özvegyi jog (mely kizárólag a túlélő feleséget illette) intézményéhez kapcsolt felfogása: "Ethikai alapja özvegyi jogunknak, melynek gyökerei már Szent-István törvényeiig visszanyulnak [...] bizonyos, mint mondani szoktuk, lovagias tekintet a gyöngébb nemre s azon erősebb kapcsokra, melyekkel a nőnek helyzete a
- 234/235 -
férjééhez fűződik, mintsem forditva. A nő, mint özvegy is, férje nevének s társadalmi állásának védpaizsa alatt áll s ezt viszi át ez intézmény a vagyonra. Másrészt folytatója mintegy ez intézmény a férj életbeli tartási kötelezettségének. A vezéreszme nem az, hogy az özvegy törzsvagyont kapjon, hanem a gondoskodás őróla, de ez aztán egyik legerősebb postulatumaképen a haza örökösödési rendszer elveinek."[86] Zsögöd javaslatában az özvegyi jogot fenntartja az özvegység idejére, ugyanakkor - a Tervezettől eltérően - lakásra, tartásra szorítja, valamint lehetővé teszi, hogy a leszármazók a hagyaték negyedére, az ági örökösök a hagyaték felére korlátozzák a haszonélvezett vagyont.[87] Az "özvegyi jog intézménye ellen" felhozott kormánytervezet indokolása[88] -többek között - az alábbiakról szólt: "épen úgy nem eredeti magyar intézmény, hanem a külföldi hasonló jogszabályoknak utánzása, mint a családi ági örökösödés [szabályai] "a kölcsönösség követelményébe ütköznek, mennyiben a férj hagyatékában a nőnek oly jogokat biztositanak, melyekkel viszont a férj a nőhagyatékára vonatkozólag nem bir [...] az ujra való férjhezmenetel elébe gyakran elhárithatatlan akadályokat gördit." Éppen ezért "[M]ennyivel helyesebb, ugymond ha a hagyaték az örökhagyó elhalálozása utána azonnal a rokonok és házastárs között méltányosan akként osztatik meg, hogy ezek mindenike az őt illető hányad tulajdonosává, korlátlan urává váljék, s a vagyonát belátása szerint kezelhesse és hasznosithassa, egymással pedig jó egyetértésben élve az özvegy, a nélkül, hogy anyagi előnyt veszitene, esetleg uj házasságra léphessen, s a hazának hasznos polgárokat nevelhessen."[89]
Zsögöd javaslatában behatóan kitér az ági vagyon problematikájára, fenntartva továbbra is annak szükségességét. Koncepciója a visszaszállás elvén, az ági örökösödési fonal korlátozásán, valamint az ági örökségnek singularis successio-kénti constructióján nyugodott.[90] A visszaszállás körében a Schaffhauseni codex mintáján nyugvó, de attól mégis eltérő[91] ági törzsöröklést, a vagyonnak csupán azon előd és lemenői körében való visszaháramlását támogatta, akiről az "leszállott, s nem általában azon oldalra, mely felől jött."[92] A visszaszállás lehetséges fonalát azonban elvágja, a rokonság bizonyos szűkebb körére, a szülői és nagyszülői parentélára korlátozza (szülei és öregszülei csoport). Maga is elismerte, hogy ez a korlátozás "elvben erős változtatás eddigi historiai jogunkon."[93] Zsögöd szerint "]A]z ági vagyont illetőleg pedig a hazai jogi felfogás mellett, legalább szerintünk, nyomatékosabb tekintetek szólanak, mint a milyen az, hogy abból a nő ujabb házasságbeli »hasznos polgárokat nevelhessen.«"[94] A család, mint
- 235/236 -
érték később visszatér az általa javasolt hitvestársi öröklés[95] kapcsán is: "Ethikai alapja a hitvestársi öröklésnek a hitvesi szeretet, vagyis azon tekintet, miszerint gyermek nem létében a házastárs az, a ki az emberhez mindenkinél a világon (apánál, anyánál, testvérnél) közelebb áll. Erre alapítható, hogy azon javakban, a melyekre nézve az elhunytnak individuuma az öröklésnél ethikai középpontul elfogadható, a hitvestárs minden más örököst a gyermeken kívül megelőzzön. Mert épen ő, mint Verbőczy mondja, többje az embernek, mint testvére."[96]
Az 1883-tól 1886-ig tartó szaktanácsi megvitatás után Fabinyi Teofil igazságügyminiszter a javaslatot a képviselőház 1887. január 8-i ülésére terjesztette be. Rá egy hétre, Zsögöd Családföntartás és örökjogi javaslat[97] cimmel újabb fenntartásokat közölt a javaslat utóöröklést szabályozó részével szemben.[98] Két kérdést tett fel és válaszolt meg e tárgykörben: 1. "Van-e az utóörökösödés intézményében a mint azt a tervezet és javaslat megállapítja, viszonyítva ez intézményünk eddigi alkatához, olyatén valami progressio, a mely az ő családföntartó erejét lényegesen fokozza?" valamint 2. "És minő viszonyban áll általában a substitutio intézménye a mellőzendő magyar törvényes örökösödési rendszerhez a családföntartás szempontjából, és jelesül képes-e azt eme szempontból pótolni?"[99] Újabb egy héttel később Dell'Adami támadta a javaslatot két vonatkozásban: Egyrészről az özvegyi jogot elvetendőnek tartotta, másrészről a házasságon kivül született gyermek részére a törvényes gyermekkel azonos öröklési jogállás biztositását javasolta.[100] A megjelent jogirodalmi vélemények hatására a javaslatot az igazságügyminisztérium felülvizsgálta, s a módositott Törvényjavaslat az öröklési jogról indokolással együtt az 1887. szeptember 26-ra meghirdetett országgyűlés október 22-i ülése elé került. Az igazságügy-miniszter egyúttal inditványozta, hogy az igazságügyi bizottsághoz áttételre kerüljön tárgyalás céljából.[101] A javaslatot a parlamenti igazságügyi bizottság támogatta, igy a törvényjavaslat elfogadása várható volt. Ekkor - egy nem várt fordulattal - az igazságügy-miniszter Zsögödöt kérte fel az életbe léptetés törvényjavaslatának elkészitésére.[102] 1889-ben az uralkodó Szilágyi Dezsőt nevezte ki igazságügy-miniszternek, akit Zsögöd meggyőzött az öröklési és családjog olyatén szoros kapcsolatáról, mely az öröklési jog kodifikációja mellett nem nélkülözheti a családjog kodifikációját, igy a miniszter a törvényjavaslatot levette a napirendről,[103] az öröklési jogi kodifikáció törvénykönyvbe foglalt eredmény nélkül maradt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kodifikációs folyamat ne járt volna eredménnyel: Zsögöd állhatatos és kitartó munkája megakadályozta olyan jogintézmények elvérzését, mint például az ági öröklés, mely mai napig élő része magánjogunknak.
- 236/237 -
Grosschmid (Zsögöd) kimagasló és összetett életművet hagyott a magánjogászok számára örökül. Olyan életművet,[104] melynek olvasása, megértése bár sokszor kihívásokkal terhelt, mégis, "[...] a tárgyi ismeretek szélessége, a rendkivül eredeti, asszociatív képessége és sajátos látásmódja mellett a jog öntörvényű világának megismerése, feldolgozása és tolmácsolása terén is utolérhetetlen eredetiséget mutat napjainkig."[105] Jelentősége, megkerülhetetlensége a magánjog szinte valamennyi területén vitathatatlan.[106] A század eleji, s ez által mai magyar magánjogunk alakitója.[107]
"Hogy ki volt s ki lesz századokon keresztül Grosschmid, azt minden magyar jogász tudja és tudni fogja."[108]
Kiskorúak utáni törvényes öröklésről. Budapest, 1879. "Külön lenyomat a "Magyar Igazságügy" X. kötetéből."
Csődtörvény: (1881: XVII. törvénycikk): jegyzetekkel, utalásokkal és magyarázattal. Budapest, 1881.
Ungarisches Concursgesetz, (XVII. Gesetz-artikel vom Jahre 1881) mit Anmerkungen, Parallelstellen und Erläuterungen. 1881.
Polgári törvénykezési rendtartás és végrehajtási eljárás: az 1868. LIV., 1881. LIX. és LX. törtvényczikkek szakszerű használat czéljából egybegyűjtve. Budapest, 1881.
Törvénytervezet a törvényes örökösödésröl. Adalék az általános magánjogi törvénykönyvnek hazai önállo irányban valo felépitéséhez. Budapest, 1886.
Öröklött s szerzett vagyon: tanulmány újabb irodalmunkból, függelékkel: a kiskorúak utáni törvényes öröklésről. Politzer Zsigmond és Fia. Budapest, 1897.
Birói zálogjog némely kiterjesztéséröl. Pesti könyvnyomda-részvénytársaság Könyvnyomdája. Budapest, 1897.
Fejezetek kötelmi jogunk köréből. 1. kötet. Wigand F. K. Budapest, 1898.
Fejezetek kötelmi jogunk köréből. 2 kötet. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat. Budapest, 1900.
Magánjogi tanulmányok, tervezetek és kisebb dolgozatok főként az öröklési, kereskedelmi és családi jog köréből: a "Magyar Igazságügy "-ben és másutt megjelent, továbbá némely kéziratban maradt dolgozatok gyűjteménye 1. kötet. Politzer Zsigmond és Fia. Budapest, 1901.
- 237/238 -
Magánjogi tanulmányok tervezetek és kisebb dolgozatok főként az öröklési, kereskedelmi és családi jog köréből: a "Magyar Igazságügy"-ben és másutt megjelent, továbbá némely kéziratban maradt dolgozatok gyüjteménye 2. kötet. Politzer Zsigmond és Fia. Budapest, 1901.
Hitel és reáluzsora. Politzer Zsigmond és Fia. Budapest, 1902.
Hitel- és reáluzsora: a magyar gazdaszövetség felszólítása folytán kidolgozott jogi szaktanulmány. Révai és Salamon Könyvnyomda. Budapest, 1902.
A szerzemény családi vagyon- és örökjogunkban. Politzer Zsigmond és Fia. Budapest, 1903.
Magánjogi előadások. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat. Budapest, 1905.
Az intestát örökösödési rendről Szólon törvényeiben. Jogtudományi Közlöny 1917/34. 301-303. pp.
Werbőczy és az angol jog. Franklin. Budapest, 1928.
Fejezetek a kötelmi jogunk köréből. 2. kötet. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat. Budapest, 1900.
Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Öröklési jog. Indokolás. Budapest, 1883. I. füzet
A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyvei. Budapest, 1897. 71-86. pp.
A Magyar Jogászegylet Grosschmid előadása. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1936/12. 711. p.
Almási Antal: Grosschmid jogszabálytana. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1931/7. 431-438. pp.
Almási Antal: Grosschmid és a családjog. Magyar Jogászegyleti Értekezések. 1937/17. 1-23. pp.
Angyal Pál: Grosschmid Béni. Magyar Jogi Szemle. 1938/8. 323-325. pp.
Asztalos László: A civilisztika oktatásának és tudományának fejlődése a budapesti egyetemen 1945-1970. ELTE. Budapest, 1973.
Beck Salamon felszólalása. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1935/11. 592-593. pp.
Beck Salamon: Grosschmid Béniről. Polgári Jog Közgazdaság és Pénzügy 1938/14. 393-394. pp.
Balla Ignác: Grosschmid és a nemzetközi magánjog. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1931/7. 450-452. pp.
Blau György: Grosschmid "jogcimvédelmé"-nek hatása a judikatúrára és a kodifkácíóra, Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1931/7. 438-441. pp.
Csehi Zoltán: A jog és jogtudomány mai állásáról. Iustum Aequum Salutare VIII. 2012/2. 18-29. pp.
Csizmadia Andor: A jogi hagyományok, mint a jogi reformok korlátai Magyarországon a XIX. században. Jogtudományi Közlöny 1979/1. 30-40. pp.
Eckhart Ferenc: A jog- és államtudományi kar története 1667-1935. Pázmány Péter Tudományegyetem. Budapest, 1936.
Gajzágó Sándor: Grosschmid Béni Serleg-Beszéd. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1938/14. 70-80. pp.
Glossza Grosschmid Béni Fejezetek a kötelmi jogunk köréből című művéhez I-II. Grill Károly Könyvkiadóvállalat. Budapest, 1932-1933. 1-3. kötet.
- 238/239 -
Grosschmid Béni 1917-18. tanévi Rector Magnifikusnak Rektori székfoglalója. In: A Királyi Magyar Tudományegyetemen/Pázmány Péter Tudományegyetemen elhangzott beszédek / Egyetemi beszédek 1917-1920. tanév. Királyi Magyar Tudományegyetem. Budapest, 17-76. pp.
Grosschmid Béni: "Fejezetek Kötelmi jogunk köréből" új jubileumi kiadása (könyvismertetés). Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1932/8. 108. p.
Grosschmid-ünnep a Magyar Jogászegyletben. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1938/14. 261-262. pp.
Hamza Gábor - Sándor István: Szladits Károly (1871-1956). MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya. Jubileumi megemlékezések. https://mta.hu/data/dokumentumok/ix_osztaly/Jubileumi%20megemlekezesek/Szladits%20Karoly_Hamza_Sandor.pdf; (Letöltés ideje: 2019. december 19.) 1-3. pp
Kolosváry, Bálint: Öröklési jog és az öröklési jogtudomány. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1938/14. 57-70. pp.
Meszlény Artur: Grosschmid Bénihez. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1931/7. 429-431. pp.
ifj. Nagy Dezső: Grosschmid tanai és a legujabb valutajogi kérdések. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1931/7. 442-445. pp.
Nyulászi János serlegbeszéde. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemlé-je,1935/11. 587-592. pp.
Peschka Vilmos: A magyar magánjogtudomány jogbölcseleti alapjai. Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője 1959/1-2. 59-64. pp.
Pólay Elemér: Kisérlet a magyar öröklési jog önálló kodifikációjára a XIX. század végén. Acta Jur. et Pol. Szeged. Szeged, 1974.
Rokolya Gábor: Márai apja. Notarius Hungaricus 2017/4. 12-15. pp.
Sándor István: Grosschmid és az angol jog. In: Juhász Ágnes (szerk.): Grosschmid gondolatai és az új magyar Ptk. Miskolc, 2013. 135-145. pp.
ifj. Szigeti László: Széljegyzetek Grosschmid kártérítési fejezetéhez, Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1931/7. 452-455. pp.
ifj. Szigeti László: Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből jubileumi kiadása I. kötet. Glossza a Fejezetekhez I. kötet: Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje. 1932/8. 426-429. pp.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. kötet. Budapest, 1955-1956.
Szladits Károly: Grosschmid és a magyar kötelmi jog. Magyar Jogászegyleti Értekezések 1936/13-14. 5-18. pp.
Szladits Károly: Zsögöd-Grosschmid Béni a magyar jogtudomány szabadságharcosa. Jogászegyleti Szemle 1948/1-2. szám 1-8. p.
Szladits Károly l. tag gyászbeszéde Grosschmid Béni l. tag ravatalánál 1938. szeptember 10-én Akadémiai Értesítő 1938 június - december, 201-204. p.
Teleszky István: Indítvány a törvényes örökösödés törvényhozási szabályozása tárgyában. In: A Magyar Jogászgyűlés Évkönyve 1871. évre. Pest, 1872.
Teleszky István: Örökösödési jogunk törvényhozási szabályaihoz. Franklin. Budapest, 1876.
Teleszky István: Az Általános Magánjogi Törvénykönyv Tervezete. Öröklési jog. Budapest, 1882.
Teleszky István: A magyar magánjogi törvénykönyv előadói tervezetének ötödik rész első és második címe. Az öröklési jog általános szabályai és a törvényes örökösödés indokolással. Budapest, 1881.
Teleszky István: Az öröklési jog, első, második és harmadik czime az értekezlet által megállapitott szövegben. Jogtudományi Közlöny. 1884/45. és 46. sz. melléklet.
Veress Emőd: Grosscmid Béni. https://www.nyugat.ro/?p=528 (Letöltés ideje: 2019. december 17.)
Vékás Lajos: Fejezetek a magyar magánjogtudomány történetéből. HVG-ORAC lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.
- 239/240 -
Vékás Lajos: Grosschmid szelleme és gondolatai az új Polgári Törvénykönyv öröklési jogi szabályaiban Magyar Jog 2013/5. 257-264. pp.
Vékás Lajos: Magánjogi kodifkáció kultúrtörténeti tükörben. Magyar Tudomány 2014/1. 80-89. pp.
Vladár Gábor: Serlegbeszéd Grosschmid Béni nyolcvanötödik születésnapján. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje 1936/12. 629-635. pp.
Vladár Gábor (búcsúbeszéd) Magyar Jogi Szemle. 1938/8. 325-326. pp.
Weiss Emília: Grosschmid Béni (1851-1938). In: Hamza Gábor (szerk.): Magyar jogtudósok. Budapest, 2006. 101-116. pp.
Zsögöd Benő: Családföntartás és örökjogi javaslat. Budapesti Szemle 1887/121-123. 49-69. p.
Zsögöd Benő: Öröklött és szerzett vagyon. Magyar Igazságügy 8. (1877) 233-250. pp. 341-358. pp. 421-441. pp. 9. p. (1878.) 228-259. pp. 516-549. pp. 11. (1879) 433-455. pp. 521-547 pp.
Zsögöd Benő: Az örökösödési törvénytervezetről. Magyar Igazságügy 1882/18 367-396. pp. 1883/19. 414-442. pp. 496-523. pp. 1883/20. 127-149. pp. 290-303. pp. 467-477 pp.
Zsögöd Benő: Magánjogi tanulmányok Tervezetek és kisebb dolgozatok főkét az öröklési, kereskedelmi és családijog köréből. A "Magyar Igazságügy"-ben és másutt megjelent, továbbá némely kéziratban maradt dolgozatok gyűjteménye. Budapest, 1901. második kötet.
Ady Endre Összes prózai műve. Budapest, 2013. oldalszám nélküli elektronikus kiadás.
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. oldalszám nélküli elektronikus kiadás.
Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok II. Budapest, 2013. oldalszám nélküli elektronikus kiadás.
A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Almanachja az MCMXIV-MCMXV. tanévre. Budapest, 1915. 12-13. pp.
A Digitális Törvényhozási Tudástár.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Budapest, 1975.
Jogifórum. www.jogiforum.hu
Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet. A-K. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967.
Nemzeti Örökség Intézete; http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/grosschmid-beni-zsogod-beno/ (Letöltés ideje: 2019. december 17.)
Révai Kétkötetes Lexikona 1. A-J. Budapest, 1947.
Tudósportál https://www.tudosportal.hu/egy.php?id=4731 (Letöltés ideje: 2019. december 18.) Új Idők Lexikona 11-12. French - Herczegh. Budapest, 1938. Új Lexikon 3. FER-IRA. Budapest, 1936. ■
JEGYZETEK
[1] Így különösen Szladits Károly. Lásd: Szladits 1948, 1. p. Hamza - Sándor, 2. p. Ifj. Szigeti László In: ifj. Szigeti 1932, 427. p. Meszlény Artur. Lásd: Meszlény 1931, 429-431. pp. A Grosschmid Béni iskola jeles képviselője volt továbbá Kolosváry Bálint, Beck Salamon, Almási Antal, aki utóbbi 1910-től a kolozsvári, 1927-től a budapesti egyetem, 1926-tól 1940-ig a szegedi egyetem magántanára; Vö. Weiss 2006, 102. p.
[2] Grosschmid születési idejére nézve az egyes források eltérő dátumot szerepeltetnek. 1851. november 6. szerepel az alábbi munkákban: Szennyei 1955-1956. pp., Sándor 2013, 135. p., A Digitális Törvényhozási Tudástárban, a Jogifórumon (2019. december 11.); Más források 1852. november 6-át tüntetnek fel Így: Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8., 2. p. Magyar Életrajzi Lexikon 1967, 623. p., Nemzeti Örökség Intézete (2019. december 17.); Tudósportál (2019. december 18.); 1952 szerepel az alábbi forrásokban: Révai Kétkötetes Lexikona 1. A-J, Budapest, 1947. 508., Új Lexikon 1936, 1540. p. Uj Idők Lexikona 1938, 2826. p. A Pesti Hírlap nekrológjában: Pesti Hirlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p. Weiss Emilia tanulmányában az eltérés feltehető indokaként a Magyar Jogi Lexikonban való téves feltüntetést tekinti, amely 1852-ben jelöli Grosschmid születési évét. Weiss 2006, 114. p. 2. végjegyzet. A korhű dokumentumokban 1851. november 9. szerepel, igy a magunk részéről is ezt a dátumot szerepeltetjük születési dátumként. Lásd különösen: A Magyar Jogászegylet Grosschmid előadása 1936, 711. p. Vladár 1936, 325. p.
[3] Márai oldalszám nélküli elektronikus megjelenés.
[4] Rokolya 2017, 13. p.
[5] Szladits 1948, 3. p. Szladits Károly l. tag gyászbeszéde Grosschmid Béni l. tag ravatalánál 1938, 204. p. Vékás 2013, 261. p. Található olyan forrás is, amely az 1872-es évet jelöli. Lásd: Szinnyei 1955-1956. pp.
[6] Ahogy Vladár Gábor írja búcsúbeszédében: "1890. évi június 28. napja az a szerencsés dátum egyetemünk évkönyveiben, amelyen a magyar ifjúság Grosschmid Béniben a magánjog tanszékén megint nagy tanítómestert kapott." Vladár 1938, 326. p.
[7] Márai oldalszám nélküli elektronikus megjelenés.
[8] Az Egyetem 1914/1915. tanévi almanachja az alábbi összegzését adja önéletrajzának: "Grosschmid Béni az összes jogi tudományok doktora, hites köz és váltóügyvéd, a budapesti királyi magyar tudományegyetemen a magyar magánjog nyilvános rendes s a magyar bányajog előadó tanára, a harmadik alap vizsgálati s a jogtudományi államvizsgálati bizottság volt elnöke, a bírói gyakorlati vizsgálati bizottságnak tagja, az igazságügyi magyar királyi minisztérium kebelében a magyar általános magánjogi törvénykönyv előkészítése céljából legfelsőbb helyen jóváhagyott szervezettel létesített állandó bizottságnak volt szerkesztő beltagja, ugyanezen bizottságnak előbb volt tanácskozó tagja, a magyar jogász-egylet igazgatásválasztmányának tagja, a nagyváradi királyi jogakadémián a polgári törvénykezés, váltó- és kereskedelmi jog volt nyilvános rendkivüli, később nyilvános rendes, a kolozsvári magyar királyi Ferenc József tudományegyetemen az ausztriai polgári magánjog volt nyilvános rendkivüli tanára, ugyanezen intézeteken :l. jogtudományi államvizsgálati bizottság volt beltagja, a budapesti királyi magyar tudományegyetemen a jogs államtudományi karnak az 1897/98. és 1913/14. tanévben volt dékánja és tanártestületi elnöke, 1898/99. évben volt és jelenlegi prodékánja, m. kir. udvari tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia megválasztott levelező-, a magyar joggyakornokok országos egyesületének pedig tiszteletbeli tagja, a jog- és államtudományi kar e. i. prodékánja, (Nyilvános rendkivüli tanárrá kinevezték a kolozsvári egyetemhez 1887-ben; nyilvános rendes tanárrá ezen egyetemhez 1890-ben.)"
[9] Grosschmid Béni 1917-18. tanévi Rector Magnifikusnak Rektori székfoglalója. 17-76. pp.
[10] Vékás 2014, 81. p.
[11] Zsögöd Benő a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság tanácskozó tagjaként vett részt a tervezet előkészítésében. In: Jogtudományi Közlöny Szerkesztősége: A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyvei, 1897., 5. p.
[12] Az általános magyar polgári törvénykönyv tervezete házassági vagyonjogot érintő fejezete kapcsán lásd a 1897. évi deczember hó 10-i tanácskozásának jegyzőkönyvét. In: Jogtudományi Közlöny Szerkesztősége: A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyvei, 1897., 71-86. pp.
[13] Ahogy Ady fogalmaz 1903. február 1-jén a Nagyváradi Naplóban: "Zsögöd Benő Grosschmid és méltóságos és udvari tanácsosságára smokk lesz [...]" Ady oldalszám nélküli elektronikus kiadás (2019. december 17.)
[14] Nyugdíjba vonulása után teljes elvonultságban élt fia, Grosschmid Lajos visegrádi nyaralójában. Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p. Újfent unokaöccse szavait idézve: "A törvényes korhatárt betöltötte már, mikor nyugalomba vonult; a Duna mellett élt, egyik nyaralóhelyen, hajnalban kelt, nyolcvanévesen a Dunában fürdött, s napestig dolgozott szobájában, nekikönyökölve az álló íróasztal támlájának."
[15] Sándor 2013, 135. p. Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8., 2. p., Magyar Nemzet 1938. szeptember 11., 18. p. Székfoglaló előadását Az intestát örökösödési rend Solon törvényeiben címmel tartotta. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973 1975, 93. p. Ettől eltérően található olyan forrás is, amely rendes tagként nevesíti. Lásd: Uj Idők Lexikona 1938, 2826. p.
[16] A családnév eredetéről így ír Márai: "Apám német neve s az ősök faluja, mely ma is áll még Szászországban, tanúsítják, hogy a család a szász választófejedelem szolgálatában állott s az állami pénzverdében dolgoztak; a szász garasokat kovácsolták évszázadokon át, Groschen-Schmiedok voltak, garas-kovácsok."
[17] Az erről szóló közlemény: Budapesti Közlöny, 1904. 147. szám, 1904. június 28. 1. p. Szinnyei 1955-1956. pp.
[18] Vö. Pesti Hírlap 1904. június 29., 1-2. pp. Pesti Hírlap 1904. június 30., 3-4.pp. Független Magyarország 1904. július 7., 8. p. A szegedi sajtóban: Szeged és Vidéke 1904. július 1., 7. p. Szeged és Vidéke 1904. július 3., 3. p.
[19] Veress oldalszám nélküli elektronikus megjelenés (2019. december 17.)
[20] Angyal 1938, 323. p.
[21] Gajzágó 1938, 80. p.
[22] Vladár 1936, 629. p., Gajzágó 1938, 70. p. Serlegbeszédet tartott továbbá Nyulászi László, a Polgári Jog főszerkesztője Nyulászi 1935, 587-592. pp.
[23] Részleteiben lásd: Nyulászi János serlegbeszéde1935, 587. p. csillaggal jelzett lábjegyzet.
[24] A Magyar Jogászegylet Grosschmid előadása 1936, 711. p.
[25] Az 1936. évi Grosschmid-ciklus első előadását Almási Antal tartotta "Grosschmid és a családjog" címmel. A beszámolót lásd: A Magyar Jogászegylet Grosschmid előadása 1936, 711. p. Az egyik legutolsót halálának évében rendezte a Magyar Jogászegylet. Grosschmid-ünnep a Magyar Jogászegyletben 1938, 261-262. pp.
[26] A korabeli sajtó így tudósít a több mint harminc kilométeres Vácz-pesti távúszásról: "Az indulásból Zsögöd Benő vezetett egy jó ideig, később Szekrényessy majd Bachmayer, ki helyét aztán mindvégig megtartva mintegy 200-250 ölhosszal nyertes maradt; Szekrényessy Kálmán 2-dik, Zsögöd Benő mintegy 100 öllel hátrább 3-dik; [...] Legjobb conditioban érkezett be Zsögöd Benő s ugylátszott, hogy néki kellő trainirozás mellett egy ujabbi versenyben győzelmet jósolhatnánk." Vadász-Lap 1881. Julius 16., 231. p.
[27] Jogifórum, Tudósportál (2019. december 18.)
[28] Eredeti nevén Márai Grosschmid Sándor Károly Henrik.
[29] Született Grosschmid Géza, aki apai nagyanyja után vette fel a Radványi nevet. Többek között az 1947-ben forgatott Valahol Európában c. film rendezője, a második világháború után a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmfőtanszakának első vezetője. (Külföldön Louis de Funes-t ő fedezte fel a filmgyártásnak.)
[30] Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8. 2. p.
[31] Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p.
[32] Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p.
[33] Halálának körülményeire lásd: Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8., 2. p. Elhunytát számos gyászhír adta a jogászközönség tudtára, így többek között a Polgári Jog is. Polgári Jog Közgazdaság és Pénzügy, 1938. szeptember (7. szám) 1. p. Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p. Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8. 2. p.
[34] Grosschmid Lajos a Tudományegyetemen a matematika rendes tanára, István a Malert elnökigazgatója, Sándor, aki törvényszéki bíró, valamint két leánya. Pesti Hírlap 1938. szeptember 8., 4. p. Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8., 2. p.
[35] 41, N/A, 1, 36
[36] Pesti Hírlap 1938. szeptember 10. 9. p.
[37] Pesti Hírlap 1938. szeptember 10. 9. p. A gyászszertartásról részletesen: Magyar Nemzet 1938. szeptember 11., 18. p. Pesti Napló 1938. szeptember 11., 17. p.
[38] Születésekor Grosschmid a Zsögöd családi nevet használta, így fia Zsögöd Lajos néven látta meg a napvilágot, s csak később, 1904-ben változott vissza családneve az eredeti szász nemesi névre.
[39] Meszlény 1931, 430. p.
[40] Vö.: Csehi 2012, 18. p. Sándor 2013, 136. p.
[41] Eckhart 1936, 83. p.
[42] Asztalos 1973, 14. p.
[43] "Élete munkájának óriási méretei a Fejezeteken kivül talán a Jogszabálytanában tünnek leginkább szembe." Almási 1931, 431. p. A műről részletesen: Almási 1931, 431-438. pp.
[44] A mű általános értékelésére jelenlegi jogirodalmunkban lásd: Weiss 2006, 103-105. pp. Vékás 2019, 33-48. pp.
[45] Az I. kötet első kiadása 1898-ban, második kiadása 1901-ben, a II. kötet 1900-ban jelent meg. Mindkét kötet jubileumi kiadására 1932-1933-ban került sor. A mű nem "csak" a klasszikus kötelmi jogi intézményekről, hanem az "elszórt kötelmi különös ágazatokról", mint a dologi, öröklési jogban és a családjogban megjelenő kötelmekről is értekezik.
[46] Szladits 1936, 6. p.
[47] Weiss 2006, 104. p.
[48] Vékás 2013, 257. p.
[49] Szladits 1948, 6. p.
[50] Szladits 1936, 6. p.
[51] Weiss 2006, 104. p.
[52] "Szladits Károly, »aki egy emberéleten át gyermeki alázattal teljes felolvadottsággal szolgálta Grosschmid zsenijét.«" Beck Salamon felszólalása 1935, 593. p. Szladits Károly a Magyar Tudományos Akadémián 1945. november 26-án tartott rendes tagsági székfoglaló előadását Grosschmid Béni emlékének szentelte. A székfoglaló előadás később nyomtatásban is megjelent. Lásd: Szladits 1948, 1-8. pp.
[53] Beck 1938, 394. p.
[54] Szladits 1936, 11. p.
[55] Vö. Grosschmid Béni: "Fejezetek Kötelmi jogunk köréből" új jubileumi kiadása 1932, 108. p.
[56] Glossza 1932-1933., A Glossza huszonkettő szerző írását tartalmazza, s belőlük áll a Glossza szerkesztőbizottsága is. A szerkesztőbizottság tagjai: Almási Antal, Baumgarten Nándor, Bátor Viktor, Blau György, Besnyő Bernát, Beck Salamon, Dezső Gyula, Frigyes Béla, Fürst László, Görög Frigyes, Kuncz Ödön, Lőw Lóránt, Markos Olivér, Menyhárth Gáspár, Meszlény Artúr, Nizsalovszky Endre, Nyulászi János, Reitzer Béla, Schwartz Bertalan, Személyi Kálmán, Szladits Károly, Tóth Lajos. Könyvismertetésre: ifj. Szigeti 1932, 426-429. pp.
[57] ifj. Szigeti 1932, 427. p.
[58] Márai oldalszám nélküli elektronikus megjelenés.
[59] Meszlény 1931, 429. p.
[60] Vö.: Weiss 2006, 101. p.
[61] Vö. ehhez Szladits 1948, 5. 7. p. Peschka 1959, 60. p. Asztalos 1973, 75. p.
[62] Pólay 1974, 8. p.
[63] Balla 1931, 450-452. pp.
[64] Almási szerint a házassági törvény alapgondolatainak jogi felépítése egészben, vagy legalább is túlnyomórészt Grosschmid műve. Almási 1937., 3. p.
[65] Magyar Jogi Szemle, 1938. október, 8. szám, 327.
[66] Részleteiben lásd: Vékás 2019, 50-63. pp. Vékás 2013, 257-263. pp.
[67] Vékás (szerk.) 2012, 537. p. Vékás 2013, 258. p.
[68] Vékás 2013, 258. p. Vékás 2019, 51. p.
[69] Teleszky 1872. Zsögöd 1887, 49. p.
[70] Csizmadia 1979, 36. p.
[71] Teleszky 1876.
[72] Pólay 1974, 7. p. Zsögöd 1887, 49. p.
[73] Kiemelések a szerzőtől. Teleszky 1876, 286. p.
[74] Zsögöd 1877, 1878, 1879.
[75] Teleszky 1881.
[76] Teleszky 1882.
[77] Kolosváry 1938, 58. p.
[78] A Teleszky-törvénytervezetről, beleértve annak előzményeit is részletesen Pólay 1974.
[79] Mikszáth oldalszám nélküli elektronikus megjelenés (2019. december 17.)
[80] Zsögöd 1882, 1883.
[81] Vö. Pólay 1974, 17-18. pp. Csizmadia 1979, 36-37. pp.
[82] Pólay 1974, 19. p.
[83] Zsögöd 1901, 63. p
[84] Uo. 64. p; Teleszky 1884.
[85] Vö. Weiss 2006, 106. p.
[86] Zsögöd 1901, 84. p.
[87] Pólay 1974, 20. p. Vékás, 259.
[88] Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Öröklési jog. Indokolás 1883, 43. p.
[89] Idézetek Zsögöd 1901, 94. p.
[90] Zsögöd 1901, 133. p.
[91] A Schaffhauseni "codexnek oldalöröklési rendje, viszonylag még a legközelebb eső a magyarhoz, ez is azonban oly sarkalatos eltérésekkel, hogy azt bár rokon, de mégis egészen más örökösödési rendszernek kell tekintenünk." Zsögöd 1901, 182. p. "ez öröklés, legalább egyéni megitélésünk szerint, a hazai mögött messze elmarad. Éppen azon két alapeszme, a melyen a magyar rendszernek belső összhangja nyugszik, t. i. egyfelől az örökhagyó személyiségéből való kiindulás a nem ági vagyonban [...)], másfelől a leszálló örökségi vezérelv és korlát a visszaszállásban [...]: ebben az öröklésben semmikép sem fedezhető fel" Zsögöd 1901, 189. p.
[92] Kiemelések a szerzőtől. Zsögöd 1901, 133. p.
[93] Kiemelések a szerzőtől. Zsögöd 1901, 134. p.
[94] Zsögöd 1901, 94. p.
[95] Mely öröklés viszont - eltérően az özvegyi jogtól - már kétoldalú (viszontagló). Zsögöd 1901, 96. p.
[96] Kurzivval való kiemelések Zsögödtől. Zsögöd 1901, 97. p.
[97] Zsögöd 1887, 49-69. pp.
[98] Vö. Pólay 1974, 21. p. Pólay tanulmányában "Családfenntartás és örökjogi javaslat."
[99] Zsögöd 1887, 58-59. pp.
[100] Pólay 1974, 21. p.
[101] Vö. Pólay 1974, 22. p.
[102] Vö. Pólay 1974, 25. p.
[103] Csizmadia 1979, 37. p.
[104] Életműve 1931. évi feldolgozására lásd különösen: Blau 1931, 438-441. pp. ifj. Nagy 1931, 442-445. pp. ifj. Szigeti 1931, 452-455. pp.
[105] Csehi 2012, 18. p.
[106] A Fejezetekben "a modern magyar kötelmi jog alapjait rakta le." Weiss 2006, 106. p.
[107] "Választott tárgykörének nemcsak mestere volt, hanem alkotója, felfedezője. Mintha előtte senki soha nem foglalkozott volna magánjoggal, s mintha utána felesleges lenne lényegesen bolygatni megállapitásait: ezt a hatást váltották ki irásai az olvasóból." Márai.
[108] Angyal 1938, 324. p.
Visszaugrás
