Csak beteg ne legyen az a gyerek! - halljuk szinte naponta mindannyian. No persze! Ámde ha sajnálatos módon - lássuk be, elkerülhetetlenül - mégiscsak beteg lesz az a gyermek, akkor miként érvényesülhetnek a jogai? Ki és milyen körben jogosult a beteg gyermek helyett dönteni a gyógykezelésével kapcsolatos kérdésekben? Abban, hogy egyáltalán szüksége van-e gyógykezelésre, ki és hol kezelje, ki legyen mellette stb.?
Nézzük először azt az egyre ritkább ideális esetet, amikor a szülők együtt élnek, és közösen nevelik a gyermeküket. A gyermek betegségéről feltehetően nem kell külön tájékoztatniuk egymást, s többnyire a gyógykezelés iránya is egyfelé mutat. Közösen elviszik az orvoshoz, akinek elfogadják a személyét, a diagnózisát és a javasolt gyógymódot az inhalálástól a halálos kimenetelt elkerülő életmentő beavatkozás megtételéig egyaránt. Ebben az esetben a szülők a szülői felügyeleti jogokat közösen gyakorolják.
A következő lépés, amikor már nem élnek ugyan együtt a szülők, de nincs vita közöttük abban, hogy melyik szülő nevelésében marad a gyermek, ugyanakkor nem fordultak a bírósághoz korábban gyermekelhelyezést kérni, illetve az új Ptk. 2014. március 15-ei hatálybalépése után pedig a szülői felügyeleti jogokat rendezni. A szülők ebben az esetben is közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogokat, s lehet, hogy teljes az egyetértés közöttük. Itt azonban már nincs feltétlenül mód egyszerre felfigyelni a gyermek betegségére, arra együtt reagálni, orvoshoz vinni stb. Erre az esetre az új Ptk. Családjogi Könyve a szülők együttműködési kötelezettségét írja elő (4:173. §). Ezen szakasz kifejezetté teszi, hogy a különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét [Ptk. 4:164. § (2) bek.]. A (3) bekezdés kimondja, hogy azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében - a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet.
Ha fő témánkra, a beteg gyermekre vetítve nézzük ezeket a rendelkezéseket, akkor ebből az következik, hogy amennyiben a gyermeket közös szülői felügyelet mellett gondozó szülő észleli a gyermek betegségét, akkor azonnal meghozhatja a szükséges döntéseket, erről azonban a másik szülőt haladéktalanul értesítenie kell. Ez a képlet a szülők oldaláról - a nem bonyolult esetekben. Mielőtt még a szülői konstrukciót "bonyolítanánk", nézzük meg a beteg gyermek helyzetét magának az érintett gyermeknek a szemszögéből! A New Yorkban, 1989. november 20-án kelt, a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 6. cikkének 1. pontjában, az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. A 2. pontban rögzítik, hogy az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életben maradását és fejlődését. Ezzel rögzítésre kerül, hogy a gyermek élethez való joga abszolút jog, és az semmilyen körülmények között nem korlátozható. Az Egyezmény 3. cikk 1. pontja deklarálja, hogy a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban. Az Egyezmény 24. cikkének 1. pontja pedig kimondja, hogy: Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától. Nos, ez az elmélet, lássuk ezek után, miként érvényesülhet mindez a gyakorlatban!
Az első esetben az együtt élő, egyetértő szülők esetét, aztán a különélő, de egyetértő szülők esetét vázoltam, és most kezdünk közelíteni a helyzet főszereplőjéhez, a gyermekhez. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a gyermek beleszólhat-e a saját kezelésébe stb. Az Egyezmény 12. cikk 1. pontja szerint: Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. Ezzel teljesen harmonizál a Ptk. 4:148. §-a, mely lényegében a fenti szöveget tette a Családjogi Könyv részévé. Annak meghatározása, hogy mikor tekinthetünk egy gyermeket ítélőképessége birtokában lévőnek, és mit jelent az, hogy "megfelelő súllyal" kell figyelembe venni a véleményét, meghaladja jelen írás kereteit. Ez nyilván az adott helyzet összes körülményének mérlegelésével dönthető csak el. Figyelembe kell venni a gyermek korát, a betegségének súlyosságát, természetét stb.
- 26/27 -
A beteg gyermek jogainak vizsgálata során számos jogszabály metszetét kell megkeresnünk. Hiszen az emberi jogok mindenkit megilletnek, de bizonyos jogok gyakorlása csak azok számára nyitott, akik az ügyeik viteléhez szükséges kellő belátási képességgel rendelkeznek. A Ptk. 2:10. § kimondja, hogy kiskorú az, aki a 18. életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen (2:11. §). Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. (2:13. §). A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője jár el. Ezek a szabályok természetesen nem adhatnak lehetőséget arra, hogy a gyermekek miattuk hátrányt szenvedjenek. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 13. § mondja ki, hogy a betegnek joga van a betegségével, kezelésével stb. kapcsolatos tájékoztatáshoz. Az (5) bekezdés külön is kiemeli, hogy a cselekvőképtelen, a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz. A gyermeknek is megfelelően el kell tehát magyarázni a betegségét, hogy mi történik vele, tiszteletben kell tartani szeméremérzetét és emberi méltóságát.
Az Eütv. 11. § (4) bekezdése rögzíti, hogy a kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon. Ebben az esetben úgy gondolom, hogy ha a szülői felügyeleti jogokat teljes körűen gyakorló szülő a másik szülővel való rossz kapcsolata okán megtiltja a különélő szülőnek, hogy pl. a gyermek kórházi ágya mellett tartózkodjon ezt felül kell írja a gyermek kívánsága. Nem tudok elképzelni olyan korú gyermeket, aki ebben a kérdésben ne lenne ítélőképessége teljes birtokában. Nyilván előállhat az a helyzet, hogy a gyermek kívánságát felülírja a szülő nem kívánatos (mondjuk alkoholos) állapotban történő megjelenése az egészségügyi intézményben, de ez már nem a szülői felügyeleti jog és a betegnek járó kapcsolattartási jog mentén fog eldőlni, hanem az intézmény házirendje alapján.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
