A kodifikált magyar környezeti büntetőjog közel két évtizedes múltat mondhat magáénak. Az 1961. évi V. törvényben szabályozott "kútmérgezés" bűncselekményt a környezeti deliktumok pretényállásának tekinthetjük.1 Az 1961. évi V. törvény a "kútmérgezés" tényállásával még csak a legfontosabbnak vélt környezeti elem, a víz, azon belül is csak az ivóvíz védelmét tartotta fontosnak.2
Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvényben "elrejtett" Btk. módosítással3 kétségkívül az elsők közé került hazánk a környezeti kriminalitással szembeni fellépés tekintetében,4 azonban "a környezetvédelmet sértő bűncselekmény" törvényi tényállása már megalkotásakor sejtetni vélte, hogy alkalmatlan lesz a kijelölt funkcióra, hiszen megfogalmazása olyannyira általános volt, ami konkrét alkalmazását lehetetlenné tette.5
A környezetvédelmi bűncselekmény jogi tárgya6 az ökológiai követelmények érvényesítését igénylő társadalmi viszonyok összessége. Az ilyen bűntett a természet igénybevételével megvalósítható valamennyi társadalmi funkció csorbíthatatlanságához fűződő érdekeket sérti vagy veszélyezteti, mégpedig az emberi élet valamennyi területén.7
A környezetvédelmet sértő bűncselekmény materiális bűncselekmény volt. Az eredménynek két feltétele van: egyfelől a környezetre való ráhatás, szennyezés, károsítás, illetőleg környezeti ártalom előidézése által; másfelől az ember életének vagy egészségének kedvezőtlen befolyásolása.
A bűncselekmény akkor volt befejezett, ha a környezet rontása, a környezeti tárgyak sérelme egyúttal olyan helyzetet alakít ki meghatározott körben, hogy ott az emberi élet vagy egészség is jelentős mérvű kedvezőtlen hatás alá kerül. Az említett két feltételnek tehát az eredményben együttesen kell meglennie.8
A bűncselekmény alapesete szándékosan volt elkövethető, a minősített eset szándékosan, illetve gondatlanul.
A környezetvédelmet sértő bűncselekmény 1976-ban történt megalkotása nem adott lehetőséget sem kellő számú büntetőeljárás lefolytatására, sem értékelhető bírósági gyakorlat kialakulására.
A magyar környezeti büntetőjog a Btk.-ban két törvényi tényállást foglalt magában, a környezetkárosítást és a természetkárosítást.9 E tényállások hosszú időn keresztül változatlanok voltak, mindössze két alkalommal került sor módosításra, az 1996. évi LII. törvénynyel és az 1998. évi LXXXVII. törvénnyel.
ABtk.-t módosító 1996. évi LII. törvény indokolása szerint a korábbi környezeti büntetőjogi tényállások nem vagy csak nehezen voltak alkalmazhatók a gya-korlatban.10 Az előterjesztő a környezetkárosítás [Btk. 280. §] tényállásával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Btk. 280. §-ában szabályozott környezetkárosítás bűntette eredmény-bűncselekmény, vagyis ahhoz, hogy a befejezett bűncselekmény megállapítható legyen, szükséges az emberi környezet védelem alatt álló tárgyainak jelentős mértékű szennyeződése, rongálódása vagy pusztulása. Amíg az eredmény nem következik be, kísérletről beszélhetünk, mivel azonban ezekben az esetekben nagyon nehéz azt bizonyítani, hogy az elkövető szándéka az eredményre is kiterjedt, ezért gyakran nem vonhatók felelősségre a környezet károsí-tói, rongálói. A gondatlan elkövetés is bűncselekmény ugyan, de a gondatlanságból elkövetett vétség miatt kísérletet nem lehet megállapítani, ezért az elkövető büntetőjogilag csak az eredmény tényleges bekövetkezése után vonható felelősségre.
A természetkárosítás [Btk. 281. §] törvényi tényállását annyiban érintette a módosítás, hogy a büntetési tételeket felemelte a jogalkotó.
A jogszabály-módosítás további novuma volt az új környezeti büntetőjogi törvényi tényállásnak, a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének [Btk. 281. §] és az értelmező rendelkezésnek [Btk. 281/A. §] a Btk.-ba iktatása.
Az 1998. évi LXXXVII. törvény alapvetően a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény fogalmaihoz igazította a természetkárosítás törvényi tényállását [Btk. 281. §], míg az értelmező rendelkezést [Btk. 286/A. §] a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvényhez.
A környezeti bűncselekményekhez kapcsolódóan számos jogszabályt fogadott el az utóbbi években Magyarország (pl. a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény), s ezért feltétlenül szükséges volt a környezeti tényállások áttekintése.
A büntető anyagi kódexet módosító 2005. évi CXI. törvény miniszteri indokolása szerint a módosítással érintett tényállások keretdiszpozíciók: csak keretet adnak, azt tartalommal különböző háttérjogszabályok töltik ki. A háttérjogszabályok többsége vagy módosult a közel tíz év során, vagy - tekintettel az Európai Unióhoz történő csatlakozásra is - teljesen új jogszabályok születtek. Ezért időszerűvé vált a környezet- és természetvédelmi tényállásainak, valamint a szaktörvények, illetve egyéb jogszabályok fogalomrendszerének összehangolása, ekképpen az említett tényállások teljes körű és egyidejű felülvizsgálata.
A tényállások újraszabályozásának további indoka, hogy a hatályos törvény alapján a gyakorlatban értelmezési nehézségek merültek fel. Több esetben is problémát jelentett például a természetkárosítás tényállásában szereplő "származék" fogalmának az értelmezése. A törvény a szakmai háttérjogszabályok figyelembevételével pontosan meghatározza az egyes tényállási elemeket és értelmező rendelkezések beiktatásával is segíti a jogalkalmazót.
A környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése módosításának indoka továbbá a jogellenesen hulladékot elhelyezőkkel szembeni szigorúbb fellépés biztosítása. E tényállással kapcsolatosan már a jogiro-dalomban11 is több kritikai észrevétel fogalmazódott meg. Bándi Gyula szerint a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése deliktum törvényi tényállásának elemzése már a kommentárokban is félreértésekhez vezet. A törvény ugyanis "környezetre veszélyes hulladékról" szól, míg az indokolásban ezt azonosítják a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet veszélyeshulladék-fogalmával. A két fogalom azonban nem azonos. A hulladék veszélyességére maga a Btk.-tény-állás alakított ki egy sajátos megközelítést, ami annyira egyértelműen meghatározható, hogy a kommentár félremagyarázásának egyetlen indoka: a környezetvédelmi szabályrendszer ismeretének teljes hiánya.12
A hatályos tényállás szerint hulladék elhelyezése miatt igen csekély számú büntetőeljárás indult az elmúlt években, aminek az oka - egyebek mellett - a tényállás bonyolult feltételrendszere. A korábban hatályos szöveg alapján ugyanis a jogszabályban meghatározott engedély nélkül, illetve a jogszabályban vagy végrehajtható hatósági határozatban megállapított kötelezettség megszegésével történő olyan gyűjtés, tárolás, kezelés, elhelyezés, illetve szállítás bűntett, amelyet olyan anyagot tartalmazó hulladékra követnek el, amely alkalmas arra, hogy az ember életét, testi épségét, egészségét veszélyeztesse, a vizet, a levegőt vagy a talajt szennyezze, vagy ezekben tartós elváltozásokat okozzon, illetve az állatokat vagy a növényeket veszélyeztesse.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
