A gyermekrészvétel joga "gyűjtőjog", kommunikációs, képviseleti, önrendelkezési és eljárási részelemei is vannak. Ahhoz, hogy tudjuk, egy gyerek részvételi (participációs) joga érvényesül-e egy bírósági eljárásban, az alábbi négy kérdésre kell választ adnunk:
- Érti-e a gyerek az eljárást, kap-e számára érthető, gyereknyelvű tájékoztatást és információt a per tárgyáról, az eljárásrendről, a saját szerepéről (lehetőségeiről, következményeiről) és a döntésről?
- Megjelenik-e a gyerek véleménye, álláspontja az eljárásban?
- A gyerek véleményét, az általa előadottakat megfelelően figyelembe veszik-e a döntéshozatal során?
- Az eljárás során hozott döntés a gyerek legfőbb érdekét szolgálja-e?
Ezek a kérdések a gyermekbarát igazságszolgáltatásnak az Európa Tanács[1] által meghatározott alapelvei mentén is értelmezhetők az eljárásokban: a véleménynyilvánítás joga, a gyerek véleménye figyelembevételének kötelezettsége, az eljárásban való meghallgatás megfelelő körülményei, a jogvédelem és a jogok képviseletének biztosítottsága, a gyermekbarát/gyermekközpontú eljárásrend (ideértve az időbeliséget, a gyerekkel kapcsolatba kerülő szakemberek megfelelő képzettségét és felkészültségét, a gyerek számára érhető nyelv használatát, a meghallgatás módszertanát és körülményeit). Ezek mind-mind részei annak, hogy azt mondhassuk, az eljárás gyerekbarát volt, és gyerek részvétele az eljárásban megfelelően biztosított.
A gyerekrészvétel mint "gyűjtőjog" minden egyes elemével érdemes részleteiben is foglalkozni. Jelen tanulmány azonban csak a képviselet kérdésére (azon belüli is a professzionális, önálló képviselet lehetőségére) fókuszál, s azzal kapcsolatban próbálja végiggondolni az iránymutató nemzetközi trendeket, azzal a nem titkolt céllal, hogy egy esetleges hazai kodifikáció számára muníciót jelentsen.
A nemzetközi szakirodalomban[2] egyre többször találkozunk a kérdéssel: családjogi ügyekben szükséges-e a gyerekeknek önálló képviseletet biztosítani, s ha igen, ez hogyan és milyen formában történjen. A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke biztosítja a jogot minden 18 éven aluli személynek, hogy az őt érintő kérdésekben elmondhassa a véleményét. Továbbá a részes államok kötelezettségévé teszi, hogy bármely bírósági vagy közigazgatási eljárásban a gyerek közvetlenül, vagy képviselője, illetve arra alkalmas szerv útján meghallgatható legyen.[3] A véleménynyilvánításhoz való jog magában foglalja a "meghallgatás jogát" is, tehát a gyerek által elmondottakat megfelelő módon, életkorára és érettségi fokára tekintettel figyelembe is kell venni az eljárás és a döntéshozatal során.
Kérdés: hogyan biztosítsuk azt, hogy a gyerek elmondhassa a véleményét? Adjunk neki lehetőséget közvetlen részvételre, vagy adjunk mellé egy felnőttet, akinek az a dolga, hogy a gyerek "szócsöveként" az általa elmondottakat közvetítse a bíróság számára? Egyáltalán mire van szüksége a bíróságnak? Arra, hogy maga ítélhesse meg a gyerek által előadottakat, vagy arra, hogy egy szakértő komplex képet adjon neki a gyerek helyzetéről és érdekeiről, aminek része a gyerek álláspontjának ismertetése is?
A nemzetközi gyakorlatot vizsgálva a családjogi eljárásokban jelenleg a gyermekek részvételének öt alapvető formáját különböztethetjük meg: a gyermek meghallgatásán alapuló szakértői vélemény prezentálása a perben; bíró általi közvetlen meghallgatás; a gyermek legfőbb érdekét képviselő személy részvétele az eljárásban;
- 1/2 -
a gyermek jogi képviselete; a gyermek félként való közvetlen részvétele.[4]
A Gyermekjogi Egyezményhez kapcsolódó dogmatikai alapokat nézve elsősorban a 12. Általános Kommentárt[5] kell részletesebben elemezni, amely rögzíti, hogy a gyereknek meg kellene adni a jogot arra, hogy maga válasszon aközött, hogy közvetlenül vagy képviselet útján, közvetetten élne-e véleménynyilvánítási jogával. Ez azért is fontos, mert nehezen összehasonlítható az a helyzet, ha egy gyerek közvetlenül beszél a bíróval, vagy ha egy harmadik személy közvetíti a gyerek álláspontját (például szakértő), vagy ha a gyereknek önálló (jogi vagy érdek-) képviselője van, aki az eljárásban közvetlen módon részt vesz.
A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikkében foglalt rendelkezéseket sokféle formában veszik át az egyes országok. Az eseti gyám jogintézménye széles körben elterjedt Európában és azon kívül is,[6] ahogy szociális, pszichológiai háttérrel rendelkező szakértő alkalmazása is, annak érdekében, hogy a bíróság komplex képet alkothasson a gyerek véleménye mellett azok álláspontjáról is, akik a gyerekkel kapcsolatban érdemi információval rendelkezhetnek (oktatási intézmények, gyerekvédelmi intézmények stb.). A gyerekjogi képviselők körét tekintve is találunk tisztán jogi és jogi-segítő szakmai megoldásokat.[7] Utóbbi esetén egyértelműen nagyobb hangsúly esik a jogvédelem mellett a véleménynyilvánítás és valódi részvétel biztosítására.
Az általában nem kérdés, hogy azt a gyereket, aki egy családjogi ügyet érintő hatósági vagy bírósági eljárásban félként van jelen, megilleti az önálló képviselet joga. Arra azonban sokféle megoldást találunk, hogyan tud megjelenni a gyerek önálló képviselete akkor, ha ugyan nem fél a perben, de valamely jogát, jogos érdekét érinti az eljárás.
Több országban a Gyermekjogi Egyezmény ratifikációját követően a 12. cikkben foglaltak érvényesítése közvetlen módon vezetett a gyerekek önálló képviseleti jogának megvalósulásához a családjogi és közigazgatási eljárásokban, például Ausztráliában (Új-Dél-Wales), Franciaországban, Hollandiában, Dániában, Kanadában és Dél-Afrikában.[8] Ezekben az országokban a gyereket is érintő kérdésben indított családjogi perekben kötelező a gyerek önálló képviselete. Ezenkívül az Egyesült Államok több tagállamában (így New York államban) is érvényben van ilyen szabályozás,[9] azonban az USA esetén a hiányzó ratifikáció miatt közvetlen módon ez nem vezethető le a Gyermekjogi Egyezményből.
Azoknak az országoknak egy jó részében is, ahol az önálló képviselet nem megoldott (így például az Egyesült Királyságban),[10] megfigyelhető az az erőfeszítés, hogy a 21. századi jogalkotási és jogalkalmazói megoldások tükrözzék azt a meggyőződést, amelynek Hale, az angol Legfelső Bíróság bírája 2006-ban így adott hangot: "alapvető fontosságú, hogy a bíróságok ne tévesszék szem elől azt a tényt, hogy végső soron a gyerek jövője az, amiről ezekben az ügyekben döntést hoznak, s így tehát megkérdőjelezhetetlen, hogy az ő véleményét is figyelembe vegyék."[11]
Magyarországon is tetten érhető a törekvés a gyerek részvételének minőségi fejlesztésére. A gyerekbarát meghallgatószobák kialakítását (és családjogi perekben való használatát), valamint a Magyar Igazságügyi Akadémia szervezésében futó bíróképzéseket mindenképpen pozitívan kell értékelni. Kérdés azonban, hogy az eseti gyámrendelés jogintézménye, a családjogi perekben szokásos gyerekpszichológusi szakértőrendelés, valamint a környezettanulmányok készítésének rendszere, gyakorlata jól működik-e. A "jó" alatt azt értjük, hogy ezeknek az instrumentumoknak a révén a gyerek ténylegesen részese lehet-e az eljárásnak, az eljáró hatóság, bíróság pedig valódi képet kaphat-e a gyerek véleményéről és mindazokról a szükséges tényekről, álláspontokról, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a döntés a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikkének megfelelően a gyermek legfőbb érdekét szolgálja.
Véleményem szerint Magyarországon a szülőre automatikusan úgy tekintünk, mint aki (ha nem áll fenn nyilvánvaló érdekellentét) a gyerek érdekeinek megfelelő képviselője, illetve másodlagosan (nem deklarált módon) a bíró felelősségévé tesszük őrködni afelett, hogy a gyerek véleményének figyelembevétele nélkül ne szülessen ítélet. A magyar rendszer sajátja az is, hogy a bírósági, hatósági eljáráson számonkérhető, hogy a döntés a gyermek legfőbb érdeke szerinti-e, miközben azok a rendszerszintű elemek, amelyek információval látják el a bírót, hatósági ügyintézőt, csupán tényszerűségükben számonkérhetők. Abból a szempontból nem, hogy az adatgyűjtés, véleményadás stb. során nem sértették-e
- 2/3 -
meg a gyermek legfőbb érdekét. Végső soron minden a döntéshozó bírón, hatósági személyen csapódik le, miközben az esetek többségében ő "hozott anyagból" dolgozik. Egy ilyen felelősségi struktúra általában akkor működik jól, ha a bírón kívül van még olyan személy, akinek deklarált feladata, hogy a gyerek legfőbb érdekének artikulálásával segítse a döntéshozatalt. Erre a bemutatott országok mindegyikében látunk modellt, miközben abban azért jelentős különbségek vannak, hogy a gyerek jogainak, érdekének és szükségleteinek képviselete a jogászi, a pszichológiai vagy a szociális hivatásrend tagjaitól elvárt-e.
A 12. Általános Kommentár kimondja ugyan, hogy a gyereket képviselheti az egyes eljárásokban a saját szülője is (vagy ügyvéd vagy harmadik személy). De e megoldások közül egyértelműen a szülő általi képviselet hordozza a legmagasabb kockázatot a családjogi perekben. Részben a lehetséges érdekellentét okán a szülő és a gyerek között, részben azért, mert a gyerek két szülője eltérően értelmezheti és eltérően is artikulálhatja a gyerek jogait és érdekeinek képviseletét. A kommentár tehát kiemeli, hogy minden olyan eljárásban, ahol ezek a kockázatok fennállnak, a gyerek önálló jogi vagy egyéb, harmadik személy általi képviseletének lehetőségét biztosítani kell. Ennek a megoldásnak szintén ismerjük a kockázatait: a képviseletet ellátó személynek ismernie kell a gyerek véleményét, szükségleteit és érdekeit, tehát olyan személyeknek kell ellátniuk ezt a feladatot, akik nem a saját elképzeléseiket közvetítik az eljáró hatóság felé, hanem ténylegesen a gyereket képviselik. Továbbá akik elegendő időt és energiát tudnak arra szánni, hogy a gyerek véleményét a maga teljességében megismerjék, és felkészülten érkezzenek a tárgyalásra. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikke szerinti gyermek legfőbb érdekének figyelembevétele minden eljáró hatóságot kötelez. Így a gyereket képviselő szakembernek egyensúlyt kell teremtenie a 3. és a 12. cikk tartalma és elvárásai között: a lehető legteljesebb mértékben meg kell ismernie és képviselnie kell a gyerek véleményét, és mellette támogatnia kell azt a döntéshozatalt, amely a gyerek legfőbb érdekét szolgálja.
A gyerek meghallgatásával kapcsolatban a 12. Általános Kommentárral kapcsolatban izgalmas véleményeket[12] találunk a gyermekjogok területén arról, hogy ténylegesen biztosítani kell-e a gyereknek a jogot nemcsak arra, hogy meghallgassák, hanem arra is, hogy maga válassza ki, hogyan szeretné elmondani a véleményét (közvetlenül, közvetetten, képviselő útján).
Jelen pontján ennek a diskurzusnak az is megjelent álláspontként, hogy ha az eljáró bíróság, hatóság úgy dönt, hogy a gyereket meghallgatja, akkor annak módjával kapcsolatban beleszólást kell biztosítani neki.[13] Annak eldöntése tehát, hogy a gyerek részvételhez való jogának érvényesüléséhez szükség van-e a meghallgatására, szakmai (felnőtt) kompetencia, az arról szóló döntéshozatal során azonban, hogy ez hogyan történjen (bíró általi közvetlen meghallgatással, jogi képviselő útján, harmadik személy által közvetett módon), már a gyereket is meg lehet kérdezni.
Összegezve tehát, azokban az országokban, ahol a családjogi perekben a gyerekek számára elérhető az önálló képviselet lehetősége, az alábbi fő megoldásokat találjuk:
- a gyermek legfőbb érdekét önálló - nem szükségszerűen jogvégzett - személy képviseli, aki elősegíti, hogy az eljárás során olyan döntés szülessen, amely a gyerek érdekeinek, szükségleteinek megfelel;
- professzionális jogi képviselet, amelynek során az erre felhatalmazott személy a gyerek kérésének és döntéseinek megfelelően jár el.
Nem egyértelmű a témával foglalkozó szakemberek[14] álláspontja arról, hogy a gyereknek van-e önálló joga arra, hogy eldöntse, milyen képviseleti formát választ saját maga számára (ha az adott jogrendszerben több is elérhető). Abban azonban az áttekintett szakmai anyagok alapján konszenzust látok, hogy az eljárások egyes szakaszai szerint, valamint ügytípus szerint is lehet kiterjesztően, illetve szűkítően értelmezni, gyakorolni a képviselethez kapcsolódó jogokat. Például hogy szükséges-e a gyerek személyes meghallgatása, az a per egyes szakaszaiban eltérően alakulhat, vagy a bíró dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő ügyben addig megvalósult gyermekrészvétel elégtelen, ezért azt kiterjeszti. Erre gyakori példa, hogy a szakértői véleményt követően elrendelik a gyermek közvetlen meghallgatását; vagy ha felmerül annak gyanúja, hogy a gyermek érdekeit, jogait képviselő sze-
- 3/4 -
mély (például szülő) nem megfelelően jár el, akkor is gyakori a gyermek közvetlen meghallgatása.
Ebben a kérdéskörben a 12. Általános Kommentár is leszögezi, hogy fontos szempont az is, hogy biztonságos-e a gyerek számára a közvetlen részvétel (a gyerek belátási és beszámítási képessége megfelelő-e, speciálisan képzett-e a szakember, akivel találkozik, van-e lehetőség tárgyalótermen kívüli meghallgatásra stb.).
Az ausztrál jogi környezet sokszínű megoldást biztosít a gyerekek képviseletére a családjogi perekben. Szövetségi szinten az 1975. évi családjogi törvénykönyv (e tekintetben 1994-ben, 1995-ben, majd legutóbb 2006-ban módosított) 68/L. szakasza rögzíti a független jogi képviselet (independent children's lawyer) lehetőségét a gyerek számára. Az ilyen feladatot ellátó ügyvéd elsődleges feladata a gyerek érdekeinek és jogainak védelme az eljárásban. A gyerekjogi ügyvéd családjogi perekben érvényes feladatairól, hatásköréről és működéséről 2013-ban külön irányelvet is kiadtak, amelynek elsődleges célja (az érintettek megfelelő tájékoztatása mellett) a gyakorlat egységesítése volt.
A szövetségi szintű szabályozásban rögzített független gyerekjogi ügyvédi képviselet mellett Új-Dél-Walesben három további alternatív lehetőséget biztosítanak az egyes eljárásokban. Ezeket nem a családjogi törvényben, hanem a gyerekvédelmi, valamint az örökbefogadásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó normákban helyezték el. Ez a három képviseleti forma a független jogi képviselő (independent legal representative), a közvetlen jogi képviselő (direct legal representative) és az eseti gyám (guardian ad litem). Az eseti gyámot, aki szociális, egészségügyi vagy pszichológusi képzettséggel és gyakorlattal kell hogy rendelkezzen, a bíróság jelöli ki a gyerek mellé. A független jogi képviselő és a közvetlen jogi képviselő csak jogi diplomával és ügyvédi szakvizsgával (minősítéssel) rendelkező személy lehet. Az alapvető különbség a független és a közvetlen jogi képviselő között az, hogy míg az előbbi elsődleges feladata az eljárás során a gyerek érdekeinek képviselete, addig az utóbbi kifejezetten a gyerek utasításai szerint kell hogy eljárjon.
A Gyermekjogi Egyezménynek megfelelően az Új-Dél-Walesben dolgozó független jogi képviselő az eljárásban érintett gyerek 3. cikk szerinti legfőbb érdekének védelmét kell hogy biztosítsa elsősorban, míg a közvetlen jogi képviselő elsősorban a 12. cikk érvényesülését biztosítja azzal, hogy kvázi a gyerek "szócsöveként" működik.
Az ausztrál gyerekek családjogi perekben biztosított képviseleti rendszeréről számos kutatás készült,[16] amelyek közül kettőt azért emelnék ki, mert fontos tartalmi visszajelzést adnak arról, milyen előnyei és kockázatai vannak ennek a szabályozásnak a gyerekek oldalán.
Egy 2006-os vizsgálat[17] arra mutat rá, hogy a gyerekek nemcsak képviselőként, hanem "közvetítőként" is tekintenek az ügyvédjükre, gyámukra. Úgy élik meg, hogy pozitív bizalmi kapcsolatot tudnak megélni akkor, ha a képviselőjük tisztán és érthetően beszél velük, minden szükséges dolgot elmagyaráz, minden szükséges információt megoszt velük, és odafigyel arra, hogy értse és megértse a gyerek valódi véleményét. Egy 2013-ban végzett másik kutatás[18] pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerekekkel dolgozó szakembereknek különösen fontos a szupervízió és a rendszeres visszajelzés biztosítása mind szakmai oldalon, mind pedig az általuk képviselt gyerek részéről. Ennek kapcsán az érintett szakemberek arról is beszámoltak a kutatóknak, hogy idősebb gyerekek esetén egyfajta "asszisztált képviseletről" van szó a gyakorlatban, amelyben az idősebb gyerek aktívabb, felelősebb részvétele az optimális.
Franciaországban a családjogi perekben a gyerek önálló képviselete kétféleképpen valósulhat meg. Az egyik egyfajta eseti gyámság (administrateur ad hoc), amelynek lehetősége már 1910 óta része a francia polgári törvénykönyvnek. Erre a feladatra jogi vagy nem jogi végzettségű személy is kijelölhető az eljáró hatóság (magistrate) által, ha úgy látja szükségesnek, mert a cselekvőképtelen gyerek érdekeit és jogait a szülők nem megfelelően képviselik. A másik képviseleti lehetőség a gyerekjogász (avocat d'enfant) igénybevétele, akikre vonatkozóan 2008-ban fogadtak el önálló működési irányelvet. Ez egyértelműen professzionalizálta, az általános ügyvédi feladatellátás irányába vitte ezt a képviseleti formát.
- 4/5 -
Hollandiában három önálló gyerekképviseleti lehetőség is elérhető a családjogi perekben. Ebből kettő az eseti gyám (bijzondere curator) rendelésének egy-egy formája: az általános eseti gyám és a különleges eseti gyám. A gyámok feladata megegyezik abban, hogy a gyerek Gyermekjogi Egyezmény 3. cikke szerinti legfőbb érdekének védelméért kell dolgozniuk. Az általános eseti gyám jogász vagy mediátor végzettségű lehet (utóbbi esetben nem feltétel, hogy legyen jogi diplomája, gyakran pszichológusok vállalják ezt a munkát). A különleges gyám viszont csak jogi végzettségű személy lehet.
A gyámi rendszert a holland polgári törvénykönyv a kilencvenes évek óta tartalmazza. Azért került sor a bevezetésére, hogy javítsák a gyerekek helyzetét a családjogi perekben, és hogy ellensúlyozzák azt, ha a gyerek eljárásjogi szempontból nem tekinthető félnek az őt is érintő ügyben.
A holland modellben a harmadik formája a gyerek jogai képviseletének az elkülönült jogi képviselő intézménye. Ez a lehetőség nem biztosított valamennyi eljárásban. Vannak perek, amelyekben kötelező kijelölni - ilyen esetekben a jogi képviselő jogai, kötelezettsége és mandátuma teljes egészében megegyezik a felnőtt feleket képviselő ügyvédével. Ebbe a körbe tartoznak az örökbefogadási és a szülői felügyelettel összefüggő ügyek.
A Dél-Afrikai Köztársaságban két formája van a gyerek jogai képviseletének a családjogi perekben. Az egyik az ügyvédi, a másik a gyám jellegű képviselet (legal representative és curator ad litem). Ezzel a modellel azért is érdemes külön foglalkozni, mert az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye volt az első nemzetközi dokumentum, amelyet az állam ratifikált, majd 1996-ben, az első demokratikusan választott dél-afrikai parlament által elfogadott alkotmány külön is nevesítette ezt a gyermeki jogot [28. § (1) bekezdés (h) pont] az alábbiak szerint: "minden gyereknek joga van arra, hogy hivatalból kijelölt és az állam által fizetett jogi képviselője legyen minden olyan polgári eljárásban, ami érinti őt." A gyámi képviselet időben nagyobb múltra tekint vissza, már a gyarmati időkben is működött, a holland jogrendből átemelt jogintézményként. Feladatának alapvető tartalma a gyerek nevében és érdekében való eljárás, tehát a Gyermekjogi Egyezmény 3. és 12. cikkének egyidejű érvényesítése és védelme.
A családjogi perek többségében a gyerek kettős képviseletre jogosult a kanadai törvények szerint. Egyrészt eseti gyámra (litigation guardian) automatikusan, ha a per tárgya érinti őt, másrészt ha az ügyben fél is, akkor jogi képviselője is lehet. Ha kettős képviselet valósul meg, akkor a gyám ad megbízást az ügyvédnek, és ő gyakorolja e tekintetben az ügyféli jogokat is (utasítás, beleegyezés, megbízás visszavonása). Azokban a közigazgatási eljárásokban, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak egy gyerek életére, de a gyerek nem ügyfél, a hatóság jelöl ki egy jogi képviselőt a gyerek érdekeinek képviseletére.
A kanadai rendszert bemutató szakirodalom[23] különösen gazdag a családjogi perekben a gyereket megillető képviselet tartalmának, minőségének elemzésében. Több szerző is rámutat,[24] hogy nincs teljes konszenzus a tekintetben, hogy a képviselő feladata-e a gyerek véleményének tolmácsolása, vagy inkább egyfajta amicus curiae, azaz azt kell biztosítania, hogy a bíróság minden szükséges információnak birtokába jusson, amelyek révén a gyerek legfőbb érdekének megfelelő döntést tud hozni. A több évtizedes gyakorlat mellett is fennálló szakmai vita valójában azt próbálja meg eldönteni, hogy a Gyermekjogi Egyezmény 3. és 12. cikke közül melyiknek van primátusa, valamint mi a képviselő felelőssége akkor, ha az a meggyőződése, hogy a gyerek akarata, az általa kifejezett vélemény és álláspont ellentétes a gyerek érdekével.
- 5/6 -
Az osztrák polgári törvénykönyv 105. szakasza értelmében a bíróságok számára általános érvényű előírás a gyermekek meghallgatása a rájuk vonatkozó eljárásokban - kivéve, ha a gyermek belátási és beszámítási képessége ezt nem teszi lehetővé. Minden ügyben egyedileg kell mérlegelni az eljáró hatóságnak, hogy a gyermek ért(het)i-e a helyzetet és el tudja-e mondani a véleményét, álláspontját. Ausztriában fontos jogérvényesítési lehetőség a gyerekek számára, amit konkrét jogi előírás hiányában kiterjesztő jogértelmezéssel a jogalkalmazói gyakorlat alakított ki, hogy jogi vagy törvényes képviselőjük segítségével beavatkozhatnak a családjogi perekbe.
A a német (és magyar) szabályozáshoz nagyon hasonló módon elsősorban akkor merül fel, hogy a gyerek érdekeinek képviseletére és jogainak védelmére önálló személyt kell kijelölni, ha a szülővel mint törvényes képviselővel kapcsolatban érdekellentét merül fel. A közigazgatási eljárásban hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóság a magyar rendszer szerinti gyerekjóléti központhoz hasonló feladatkörrel rendelkező intézmény egy szociális munkását (vagy más intézménynél dolgozó szakembert) kérheti fel arra, hogy a gyerek eseti gyámjaként vegyen részt az egyes eljárásokban és lássa el a gyerek védelmét. Ebbe beletartozik az a jogosultság is, hogy ha a szociális szakember úgy látja, a gyerek érdekében szükséges ideiglenesen megváltoztatni a gondozási, nevelési helyét vagy kiemelni a családjából, akkor azt saját hatáskörben elrendelheti - a döntést később, nyolc napon belül a bíróság jóváhagyja vagy megváltoztatja.
A családjogi perekben a gyermekek bíró általi közvetlen meghallgatása a főszabály, azonban tíz éven aluli kiskorúak, illetve a belátási és beszámítási képességükben akadályozott gyermekek esetén a szakértőrendelés is rendszeres. Ezekben az esetekben a családjogi bíróságok mellett dolgozó szakértők, valamint a közigazgatási perekhez hasonlóan a gyermekjóléti szolgálatok bevonása biztosítja a gyermekek részvételét. A bírói meghallgatásra sor kerülhet a tárgyalóteremben, de azon kívül is (ha a gyermek legfőbb érdeke azt igényli). A 14 évesnél idősebb gyermekek számára a bíróság általi közvetlen meghallgatás lehetőségén kívül további részvételi jogokat is biztosítanak az osztrák jogszabályok: joguk van önálló beadványok beterjesztésére, bizonyítékokat terjeszthetnek elő és fellebbezést is benyújthatnak.
Az osztrák rendszerben közigazgatási perekben a gyerekek számára egy gyerekjogi tanácsadó is elérhető, akinek az a feladata, hogy segítsen a gyerekeknek megérteni a jogaikat és az eljárást, és ez a tanácsadó az, aki később képviseli a gyerek véleményét a bíró előtt. Ezen túlmenően a gyerekjogi tanácsadó közvetíthet is a szülő és a gyerek között. Végzettségét tekintve nem szükségszerűen jogászról vagy ügyvédről van szó. Sok esetben pszichológusok, szociális munkások látják el a feladatot. A kapcsolattartással vagy a gyerek lakóhelyének meghatározásával, gondozójának kijelölésével kapcsolatos eljárásokban a gyerekjogi tanácsadót a bíró jelöli ki a 14 éven aluli (kivételes esetben 16 éven aluli) gyerek számára. Ezekben az eljárásokban a gyerek helyett, őt képviselve vesznek részt az eljárásban, költségeiket pedig a felek viselik.
Egyes szülői felelősséggel összefüggő családjogi pereknél a jogszabály [Retsplejeloven 456. szakasz e) és g) pont] minden gyereknek lehetőséget ad arra (életkorára tekintet nélkül), hogy félként, önállóan képviselje érdekeit a bíróság előtt. Ha szükséges, a megfelelő képviselet érdekében a bíróság ügyvédet jelölhet ki a gyerek mellé. A gyerekvédelmi és örökbefogadással összefüggő eljárásokban az ügyvédi képviselet mellett eseti gyámot is rendelhet az eljáró hatóság. Gyámrendelés esetén a gyerek közvetlenül nem vesz részt az eljárásban.
A dán megoldás specialitása elsősorban az, hogy nagyon széles körben biztosít közvetlen, direkt részvételt a gyerek számára. Mivel a családjogi konfliktusok legnagyobb részét először (és elsősorban) nem bírósági eljárásokban kell rendezni Dániában, csupán a gyerekvédelmi, gyámhivatali eljárás (egyezség, mediáció, egyéb közvetítés) sikertelensége után kerülhet az ügy bíróság elé, ezért a gyerekek részvételének közvetlensége a rájuk vonatkozó ügyekben kevesebb formalitással és nagyon önállósággal szervezhető. Ennek egy példája, hogy a szülői felelősséggel összefüggő családjogi ügyekben (elsősorban kapcsolattartás, gondozási hely, szülői felügyelet kérdésében) a 10. életévét betöltött gyereknek önálló eljáráskezdeményezési joga is van. Ez azt jelenti, hogy a gyerek saját javaslatára és kezdeményezésére a gyámhivatal előtt eljárást indíthat, tárgyalás tartását indítványozhatja. Ezekben az eljárásokban a gyerek később nem vesz részt félként, a szülei viszont igen.
Az előző fejezetben áttekintett megoldások elemző értékelése azért fontos, mert segítséget adhatnak szá-
- 6/7 -
munkra ahhoz, hogy átgondoltan, kellő szakmai, dogmatikai előkészítés után vágjunk bele abba a kodifikációs munkába, amelynek eredményeként Magyarországon is kialakulhat a gyerekek önálló képviselete a bontóperekben, kapcsolattartási, családból való kiemelésre vonatkozó és egyéb ügyekben. Ennek érdekében az alábbi kérdéseket kellene végiggondolni előzetesen - azt is tudomásul véve, hogy nem biztos, hogy minden kérdésre választ tudunk adni ezen a ponton.
Milyen perekben és közigazgatási eljárásokban van szükség a gyerekek önálló képviseletére?
Minden esetben szükség van-e az önálló képviseletre, vagy csak a különös jelentőségű ügyekben, vagy ha a szülői, laikus képviselettel kapcsolatban probléma merül fel?
Az ausztrál szabályozás szerint például akkor van lehetőség a szövetségi családjogi törvény szerinti képviselet elrendelésére, ha olyan perről van szó, amely a gyermek legfőbb érdekét vagy a gyermek általános jóllétét alapvetően meghatározza, befolyásolja. Ilyen ügyeknek tekintik a szülői felügyelettel, kapcsolattartással, tartásdíjjal, jogellenes gyerekelvitellel vagy ezekkel összefüggő egyéb kérdésekben indított eljárásokat. Ezenkívül jellemző még, hogy örökbefogadási eljárásokban, a szülőséggel (apaság, anyaság) és gyerekvédelmi kérdésben indított közigazgatási eljárásban (így például családból való kiemelés, gondozási hely megváltoztatása) is elérhető az önálló képviselet.[27] A francia rendszerben önálló képviseleti jog van még ezeken kívül a gyerek vagyoni ügyeivel kapcsolatos perekben, valamint minden olyan eljárásban, ahol felmerül az érdekellentét a gyerek és a törvényes képviselője, szülője között.[28]
A hatályos magyar szabályozás szempontjából is izgalmas, hogy a francia koncepció megengedi a gyerek önálló ügyvédi, valamint eseti gyám általi képviseletét azokban az eljárásokban is, amelyekben a gyerek nem ügyfél, nem fél.
Hogyan érinti a gyerek önálló képviselete a szülői jogokat és kötelezettségeket?
Lehet-e fél a gyerek azokban az ügyekben, amelyben jogát, jogos érdekét közvetlenül érinti per tárgya?
Milyen körben érvényesíthető a beavatkozás joga?
A gyereknek van-e utasítási joga, mint normál ügyvédi képviselet esetén?
A gyerek a legtöbb vizsgált állam modellje szerint nem adhat önálló megbízást, tehát az eljáró bíró, gyámhatóság jelöli ki a képviselő személyét.[29] A legtöbb vizsgált jogrendben a gyerek számára biztosított képviselet főszabály szerint nem korlátozza a szülői jogokat és kötelezettségeket.[30] Ez azért is fontos, hogy a szülők ne egyfajta "büntetőintézkedésként" vagy szankcióként értelmezzék a képviselő kijelölését - hiszen ilyen esetben inkább újabb frontvonalat jelentene a perben, és nem valódi segítséget.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához elengedhetetlen végiggondolni, hogy mi a belátási és beszámítási képesség magyarországi koncepciója, megfelel-e a 21. századi elvárásoknak, valamint van-e olyan életkori határ, amelyhez a véleménynyilvánítási jog közvetlen érvényesítése köthető.
Ezt a végiggondolást alapvetően befolyásolhatja, hogy ha a különböző jogterületeken eltérő életkori belátási/beszámítási képességre vonatkozó határok vannak érvényben, vagy ha a jogalkalmazói gyakorlat nem egységes.
A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke, valamint az ahhoz kapcsolódó 12. Általános Kommentár is szabadon hagyja ezt a kérdést, és nem állapít meg alsó korhatárt, amikortól a gyermek kinyilváníthatja a véleményét. A kommentárban kifejtett koncepció szerint minden esetben a bíróságoknak, hatóságoknak abból a vélelemből kell kiindulniuk, hogy a gyerek képes elmondani az álláspontját. Ez azt is jelenti, hogy a gyereknek nem kell "igazolnia", hogy megvan a megfelelő belátási és beszámítási képessége.
A kommentár másik fontos megállapítása (21. pont), hogy kisgyerekek és fogyatékossággal élő gyerekek is ki tudják fejezni a véleményüket, még ha ezt nem is feltétlenül verbális eszközökkel teszik meg, viszont az eljáró hatóságoknak ezt is figyelembe kell venniük. Bár elsőre provokatívnak tűnhet a gondolat, de valójában ez a megközelítés a magyar joggyakorlatnak is része, hiszen a szakértői vizsgálatoknak kisgyermekek esetén elengedhetetlen része a családrajz, a képalkotás vagy a pszichológussal való közös játék.
A képviselet tartalmi elemeivel kapcsolatban is fontos megállapítása még a 12. Általános Kommentárnak, hogy a gyereknek nem szükséges minden részletre kiterjedő
- 7/8 -
módon ismernie a teljes eljárást ahhoz, hogy meg tudja érteni a véleménynyilvánítása következményeit, illetve hogy tisztában legyen azzal, mit akar elmondani.
A nemzetközi szakirodalom egyébiránt kifejezetten abba az irányba mutat, hogy a gyereket azokban a kérdésekben kell és szükséges meghallgatni, amelyek a gyerek saját kompetenciájába tartoznak. Ezek elsősorban a gyerek érzései, meglátásai, aggodalmai, megfontolásai.
Mik a gyerek kötelezettségei a képviselettel kapcsolatban?
Milyen következményei lehetnek, ha a képviselet nem megfelelő?
A nemzetközi gyakorlat szerint panaszlehetőséget kell biztosítani a képviselt gyerek számára, amellyel közvetlen módon élhet. Annak tisztázását követően, hogy mit jelent pontosan a "nem megfelelő" képviselet, a következmények a munkajogiaktól (figyelmeztetés, elbocsátás stb.) a büntetőjogiig terjedhetnek.
Az ausztrál, dél-afrikai és kanadai szakemberek gyakorlati tapasztalatait összegző tanulmányok alapján[31] a gyerekek nem megfelelő képviseletként értékelik mindazt, amivel a magyar jogrendszerben is már találkozhattunk problémaként a kirendelt védő jogintézményénél. Így különösen, ha a szakember nem szán elég időt a képviseletre, ha nem tesz erőfeszítést annak érdekében, hogy a képviselt gyerek valódi véleményét megismerje, ha nem jelenik meg az eljárási cselekményeknél, ha nem felkészült, vagy ha mulasztása, rosszhiszemű feladatellátása vagy hibája eredményeként az eljárásban olyan döntés születik, amely a gyerek jogát vagy jogos érdekét sérti.
A legtöbb erre vonatkozó kutatási adat Ausztráliából származik. Ezek elemzéséből kiderül, hogy a legtöbb jogásznak az a meggyőződése, hogy a gyereknek nem szolgálja az érdekét, ha közvetlenül kell megjelennie a bíróság előtt.[32] Fontos adalék azonban, hogy amikor a gyerek kifejezetten kéri a közvetlen részvételét, azt támogatni kell, és ahhoz a megfelelő, biztonságos körülményeket meg kell teremteni. Ez derül ki Nicola Ross 35 gyakorló ügyvéd bevonásával 2006-ban végzett (korábban már idézett) kvalitatív kutatásából. A kutatásban részt vevő ügyvédek ezekre az esetekre vonatkozóan külön kiemelték a gyerek felkészítésének fontosságát is.
A gyermekek képviseletével foglalkozó, 2013-2015 között zajló Európai Bizottsági kutatás[33] eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy nagyon fontos a jogintézmény bevezetése során végiggondolni a költségvetési és időgazdálkodási kereteket. A gyakorlat ugyanis azt erősíti meg, hogy alapvetően ez a két tényező befolyásolja, hogy a képviselők mennyit, hol és hogyan tudnak találkozni a gyerekekkel. A találkozások száma és minősége pedig alapvető fontosságú annak érdekében, hogy megfelelő kapcsolatot tudjanak kiépíteni a gyerekkel, kellőképpen megismerjék a véleményét, és hogy megalapozottan tudjanak érvelni a gyerek legfőbb érdekével kapcsolatban.
Ezen túlmenően a szakemberek képzése és felkészítése elhanyagolhatatlan, mi több, annak folyamatosan biztosítottnak kell lennie (továbbképzések, utánkövető tréningek, készség- és képességfejlesztő foglalkozások révén).
A gyerekek jogainak védelme az egyes polgári eljárásokban ma elsősorban a szülőkön, másodsorban az eljáró bírókon múlik. A szülők azonban időnként kétséges minőségű letéteményesei ennek a feladatnak. Egyrészt mert a saját jogaikat és jogos érdekeiket (is) védik - ami nem feltétlenül esik egybe a gyerek érdekeivel. Másrészt mert az egész rendszer arra "rendezkedett be", hogy a szülők minden esetben elég érettek, felelősek ahhoz, hogy a gyerekük érdekeinek védelmét el tudják látni a legnehezebb élethelyzetekben is, ami tényszerűen nincs így. Jelenleg hiányoznak azok a soft law megoldások is, amelyek a szülőket támogatnák abban, hogy ezt a feladatukat (kötelezettségüket) jól el tudják látni.
A legjobb példa erre talán Dánia, ahol a gyerekek közvetlen részvételének a rájuk vonatkozó eljárásokban igen széles a köre, ami azt jelenti, hogy az önálló ügyvédi (vagy egyéb) képviselet lehetősége másodlagos, viszont nagyon komoly támogató, felkészítő és segítő szolgáltatási rendszer érhető el a szülők számára, hogy a gyerek részvétele tényleg érdemi lehessen, s ne merüljön fel a befolyásolás vagy egyéb manipuláció. Ennek megfelelően Dániában ha például valaki kiskorú gyerekkel válik, kötelező képzésen kell részt vennie a bontóperi kereset benyújtását követően, ahol a gyerekek jogairól, szükségleteiről, érdekeiről juthat információhoz.[34] S csak a tréning elvégzése után kerülhet sor bármilyen eljárási cselekményre.
- 8/9 -
Ilyen rendszerszintű szülői edukáció és érzékenyítés hiányában működik a jelenlegi magyar rendszer, amely a szülő felelősségére épít (hogy az érintett gyerek érdekeit és jogait jól képviseli), de ezt a felelősségvállalást valójában nem tudatosítja bennük. Mi több, ha a bíró azt látja, hogy a szülők nem védik (fel sem ismerik) a gyerekük érdekeit és jogait, vagy horribile dictu kifejezetten ezzel ellentétesen cselekszenek, akkor nem lehet tiszta jogi érveléssel feltárni a gyermek érdekét, szükségleteit. Nem lehet rávilágítani arra, hogy a gyermek semmilyen módon nem jelenik meg önállóan (jogai, érdekei, szükségletei mentén) az eljárásban, sőt, jellemzően ilyenkor lép be a képbe a "szakértés", olyan nehezen megfogható fogalmakkal, mint a "gyermek befolyásoltsága".
Meggyőződésem tehát, hogy a bírók munkáját is jelentős mértékben könnyítené, ha a gyerekek önálló képviselete megjelenne a hazai jogintézmények között. Jól átgondolt kodifikációval egy igazán modern és haladó szellemű rendszert lehetne kiépíteni. Átgondolva az eseti gyámrendelés rendszerét, a gyerekjogi képviselők munkájával kapcsolatos tapasztalatokat és a nemzetközi modellek mentén felmerülő dogmatikai, anyagi és alaki jogi kérdéseket.[35] ■
JEGYZETEK
[1] Az Európa Tanács a 2000-es évek első évtizedében elsősorban ajánlásokkal igyekezett befolyásolni a tagállamok fiatalkorúakra vonatkozó kriminálpolitikáját. Az eddig legátfogóbb dokumentum a Miniszteri Bizottság 2010. november 17-én elfogadott iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról.
[2] Mol, Charlotte: Children's Representation in Family Law Proceedings. International Journal of Children's Rights 27 2019. 66-98. o.; Daly, Aoife - Rap, Stephanie: Children's Participation in the Justice System. International Human Rights of Children. Springer, 2018. 299-319.o. Martinson, Donna: Implementing Children's Participation in Family Court Cases: View of the Child and Beyond. Access to Justice for Children 2020: Best Interest of the Child. The Continuing Legal Education. Society of British Columbia. 2020 https://1juibf12bq823l3a7515u1i5-wpengine.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/2020/04/ImplementingChildrensParticipationinFamily.pdf (utolsó letöltés: 2021. február 10.).
[3] 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről.
[4] Fernando, Michelle: "How Can We Best Listen to Children in Family Law Proceedings?" New Zealand Law Review 2013/3. 387-407. o.
[5] Gyermekjogi Bizottság: 12. számú Általános Kommentár: A gyermekek joga a véleménynyilvánításhoz, CRC/C/GC/12.
[6] The Child Perspective in the Context of the 1980 Hague Convention. Policy Department for Citizens' Rights and Constitutional Affairs. October 2020. https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2020/659819/IPOL_IDA(2020)659819_EN.pdf (utolsó letöltés: 2021. február 10.). Consultation Paper by the Department of Children and Youth Affairs on preparing a Policy Approach to Reform of Guardian ad Litem Arrangements in Proceedings under the Child Care Act 1991. Observations from the Ombudsman for Children's Office. November 2015. https://www.oco.ie/app/uploads/2015/11/OCOResponse_DCYAConsultationPaper_GALS.pdf (utolsó letöltés: 2021. február 10.).
[7] Mol, Charlotte: Children's Representation in Family Law Proceedings - A Comparative Evaluation in Light of Article 12 of the United Nations Convention on the Rights of the Child. The International Journal of Children's Rights. Vol. 27. 2019. 66-98. o.
[8] Uo.
[9] Bala, Nicholas - Birnbaum, Rachel - Cyr, Francine - Mccolley, Denise: Children's Voices in Family Court. Guidelines for Judges Meeting Children. Family Law Quarterly. American Bar Association 2013. 379-408. o.
[10] Summerfield, Amy: The representation of children in public law proceedings. Ministry of Justice Analytical Series. 2018. https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/706254/representation-of-children-in-public-law-proceedings.pdf (utolsó letöltés: 2021. február 10.).
[11] Mol, Charlotte: Children's Representation in Family Law Proceedings - A Comparative Evaluation in Light of Article 12 of the United Nations Convention on the Rights of the Child. The International Journal of Children's Rights. Vol. 27. 2019. 66. o.
[12] Tisdall, E. K. M - Morrison, F.: Children's Participation in Court Proceedings when Parents Divorce or Separate: Legal Constructions and Lived Experiences. Law and Childhood Studies. Oxford University Press, Oxford, 2012; Bell, Felicity: Facilitating the Participation of Children in Family Law Processes. Faculty of Law, Humanities and the Arts Papers. University of Wollongong Australia. 2015. https://ro.uow.edu.au/cgi/viewcontent.cgi?article=3197&context=lhapapers (utolsó letöltés: 2021. február 10.). Child-friendly justice. Perspectives and experiences of professionals on children's participation in civil and criminal judicial proceedings in 10 EU Member States. FRA. 2015. https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2015-child-friendly-justice-professionals_en.pdf (utolsó letöltés: 2021. február 10.).
[13] Lansdown, Gerison: Every Child's Right to be Heard: A Resource Guide on the UN Committee on the Rights of the Child General Comment No. 12. London. Save the Children Fund. 2011; Sutherland, E. E.: Imperatives and challenges in child and family law: Commonalities and disparities. The Future of Child and Family Law: International Predictions. Cambridge University Press, New York, 2012; Sutherland, E. E.: Listening to the Voice of the Child: The Evolution of Participation Rights. New Zealand Law Review 2013. 335-355. o.
[14] Szakmai viták zajlanak például arról, hogy az eljáró hatóságnak vélelmeznie kell-e, hogy a gyermek rendelkezik a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy részt vegyen az eljárásban (elmondja a véleményét, álláspontját), vagy erre vonatkozóan külön megállapítást kell tenni. Erről a vitáról lásd bővebben Lansdown, Gerison: Every Child's Right to be Heard: A Resource Guide on the UN Committee on the Rights of the Child General Comment No. 12. London: Save the Children Fund, 2011. Abban sincs konszenzus, hogy a részvétellel kapcsolatos döntés meghozatalában kell-e segíteni a gyermeket, s ha igen, kinek és milyen módon. Ez a kérdés különösen a házassági bontóperek tekintetében vált ki vitákat, amiről bővebben lásd Tisdall, E. K. M. - Morrison, F.: "Children's Participation in Court Proceedings when Parents Divorce or Separate: Legal Constructions and Lived Experiences" in Freeman, Michael (szerk.): Law and Childhood Studies. Oxford University Press, Oxford, 2012.
[15] Mol. C.: Children's Representation in Family Law Proceedings. A Comparative Evaluation in Light of Article 12 of the United Nations Convention on the Rights of the Child. The International Journal of Children's Rights. 2019. https://brill.com/view/journals/chil/27/1/article-p66_66.xml?language=en#R000030 (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[16] Az ausztrál kormány által működtetett Ausztrál Családi Ügyek Intézete kiemelkedően sok oktatási, kutatási eredményt publikál a témában. Bővebben lásd https://aifs.gov.au/cfca/webinars/representing-children-legal-proceedings és https://aifs.gov.au/cfca/bibliography/post-separation-parenting-childrens-involvement-decision-making (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[17] What do children need from their lawyer? Representation of children in child protection proceedings in NSW. What do children need from their lawyer? (előadás) Elhangzott: Child Representation Conference, Legal Aid NSW. 2014. március. Lásd https://www.legalaid.nsw.gov.au/__data/assets/pdf_file/0010/19576/What-Do-Children-Need-from-their-Lawyer-Dr-Nicola-Ross.pdf (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[18] zzz Ross, Nicola: Different views? Children's lawyers and children's participation in protective proceedings in New South Wales, Australia (2013) 27 International Journal of Law, Policy and the Family, 332-358. o.
[19] Mol: i. m. (2019), https://brill.com/view/journals/chil/27/1/article-p66_66.xml?language=en#R000030 (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[20] Uo.
[21] Uo. Lásd még Schrama, W. - Freeman, M. - Taylor, N. - Bruning, M.: International Handbook on Child Participation in Family Law. European Family Law 2021. 3003-317. o.
[22] Children's Legal Representation. The Canadian BAR Association.; The Office of the Children's Lawyer Forrás:https://www.cba.org/Publications-Resources/Practice-Tools/Child-Rights-Toolkit/theChild/LegalRepresentation-of-Children (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[23] A kanadai Igazságügyi Minisztérium Család, Gyermek és Ifjúság Főosztályának 2016-ban megjelent kiadványa a jogi normák elemzését és az alkalmazásukra vonatkozó protokollokat és irányelveket is tartalmazza. Lásd Lovinsky, D. - Gagne, J.: Legal Representation of Children in Canada. The Family, Children and Youth Section - Department of Justice Canada, 2015; Birnbaum, R. - Bala, N. - Cyr, F.: Children's Experiences with Family Justice Professionals. Ontario and Ohio International Journal of Policy, Law and the Family 2011. No. 25. 398-410. o. Birnbaum, R. - Bala, N. - Bertrand, L.: Controversy about the Role of Children's Lawyers: Advocate or Best Interests Guardian? Comparing Practices in Two Canadian Jurisdictions with Different Policies for Lawyers. Family Court Review 2013/4. 681-697. o.
[24] Lásd Burns, C. E.: Child Clients: An ongoing ethical dilemma, http://docplayer.net/1950417-Child-clients-an-ongoing-ethical-dilemma-clare-e-burns-1.html (utolsó letöltés: 2021. november 9.). Alberta állam tekintetében lásd Bala, N.: Child Representation in Alberta: Role and Responsibilities of Counsel for the Child in Family Proceedings. Alberta Law Review Vol 43. No. 4., valamint Hensley, D.: Role and Responsibilities of Counsel for the Child in Alberta: A Practicioner's perspective and a Response to Professor Bala. Alberta Law Review Vol. 43. No. 4., https://journals.library.ualberta.ca/www.albertalawreview.com/index.php/ALR/issue/view/43 (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[25] Az Európai Bizottság megbízásából 2013-2014 között több országjelentés készült, amely a gyermekek bevonását vizsgálta a különböző jogi eljárásokban. A közigazgatási eljárásokat érintő osztrák rendszerről készült jelentést J. Behrens jegyzi. Lásd Study on children's involvement in judicial proceedings - Contextual overview for civil justice: Austria - Study. EU Publications. DJ Justice (2016) https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/e2b99b05-a76e-454a-8e41-288827bddc88/language-en/format-PDF/source-75443541 (utolsó letöltés: 2021. november 9.); Janockova, M. - Ulehlova, D. - Vavrickova, N.: The Right of a Child to be Heard and Its Influence on Court Decisions in Family Law Matters. Themis Competition, Brüsszel, 2017. 9-11. o.
[26] Az Európai Bizottság megbízásából 2013-2014 között több országjelentés készült, amely a gyermekek bevonását vizsgálta a különböző jogi eljárásokban. A polgári jogi eljárásokat érintő dán megoldásról készült jelentést Z. Bahtiyar jegyzi. Lásd Study on children's involvement in judicial proceedings - Contextual overview for civil justice: Denmark - Study. EU Publications. DJ Justice (2014) http://publications.europa.eu/resource/cellar/33308d65-ac58-4b45-bcb6-c457b45153dc.0001.02/DOC_1 (utolsó letöltés: 2021.november 9.).
[27] Bővebben az ausztrál kormány Családi Ügyek Ausztrál Intézetének tematikus honlapján: Children's involvement in decision makiit https://aifs.gov.au/cfca/bibliography/post-separation-parenting-childrens-involvement-decision-making (utolsó letöltés: 2021. november 9.); Schrama, W. - Freeman, M. - Taylor, N. - Bruning, M.: International Handbook on Child Participation in Family Law. European Family Law 2021. 87-103. o.
[28] Mol: i. m. (2019), https://brill.com/view/journals/chil/27/1/article-p66_66.xml?language=en (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[29] Uo., továbbá Children's Legal Representation. The Canadian BAR Association.; The Office of the Children's Lawyer, https://www.cba.org/Publications-Resources/Practice-Tools/Child-Rights-Toolkit/theChild/Legal-Representation-of-Children (utolsó letöltés: 2021. november 9.); Study on children's involvement in judicial proceedings - Contextual overview for civil justice: Denmark - Study. in: EU Publications. DJ Justice (2014) http://publications.europa.eu/resource/cellar/33308d65-ac58-4b45-bcb6-c457b45153dc.0001.02/DOC_1 (utolsó letöltés: 2021.november 9.).
[30] Schrama, W. - Freeman, M. - Taylor, N. - Bruning, M.: International Handbook on Child Participation in Family Law. European Family Law 2021. 333-359. o.
[31] Lásd Birnbaum-Bala-Bertrand: i. m. (2013) 695. o.
[32] Schrama-Freeman-Taylor-Bruning: i. m. (2021) 87-103. o., valamint Nicola Ross korábban már hivatkozott előadása (2014).
[33] Milieu Ltd. - ICF közös projekt. No. JUST/2011/CHIL/PR/0147/A4 Bővebb információ: https://www.milieu.be/portfolio/rights-of-the-child (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[34] Bővebben: https://www.euronews.com/2019/04/01/denmark-introduces-mandatory-course-for-divorce-seeking-couples (utolsó letöltés: 2021. november 9.).
[35] Köszönöm Kiss Dóra joghallgatónak, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyakornokának segítségét a cikk szakmai háttéranyagának összegyűjtésében.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző gyermekjogi szakértő, Hintalovon Alapítvány.
Visszaugrás
