A magyar nemzetiségi jog az érintett közösség kezdeményezésére lehetőséget biztosít a honos népcsoporttá nyilvánításra.
Az Alkotmánybíróság a kezdeményezést a népi kezdeményezés sajátos esetének tekinti és gyakorlatában a kérdésben döntéshozatalra jogosult Országgyűlés kizárólagos és diszkrecionális hatáskörének abszolút védelmében foglalt állást.
A tanulmány a parlamenti szuverenitás kérdéseit elemezi.
A honos népcsoporttá nyilvánítás kezdeményezésére irányuló eljárás sajátosságainak és a parlamenti szuverenitás tanának együttes vizsgálatából kiindulva, a tanulmány az alábbi kérdésekre keresi a választ. A nemzetiségek jogairól szóló törvényben foglalt eljárási szabályok köthetik-e, korlátozhatják-e a törvényhozó hatalmat. Vizsgálja, hogy a sajátos eljárási szabályok bármilyen vonatkozásban érintik-e a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési bizottság vagy az országgyűlési képviselő törvénykezdeményhez való jogát a nemzetiségek jogairól szóló törvény 1. mellékletének módosítására irányuló kezdeményezés előterjesztése vonatkozásában. A tanulmány választ keres arra a kérdésre is, hogy egyáltalán döntést hozhat-e az Országgyűlés valamely közösség nemzetiségként való elismeréséről honos népcsoporttá nyilvánításra irányuló kezdeményezés hiányában. Vizsgálja az MTA elnöke állásfoglalásának szerepét és hogy az állásfoglalás beszerzésének mellőzése vagy figyelmen kívül hagyása eredményezheti-e az Országgyűlés döntésének közjogi érvénytelenségét. A tanulmány arra a kérdésre is keresi a választ, hogy alkotmánybírósági kontroll alá vonható-e az Országgyűlés honos népcsoporttá nyilvánítás vagy a kezdeményezés elutasításának tárgyában hozott döntése.
A tanulmány következtetése, hogy az Országgyűlésnek a szabályozásból fakadó diszkrecionális hatásköréből és a jogilag felülvizsgálatlanul maradó döntéséből az a veszély fakad reálisan, hogy a nemzetiségek körét zárt taxációként kezeli és a honos népcsoporttá nyilvánításra irányuló kezdeményezéseket diszkriminatívan szelektálja.
The Hungarian National Minority Act provides for the possibility of recognising an ethnic group as a national minority on the initiative of the community concerned.
The Constitutional Court considers the initiative to be a special case of the popular initiative and in its practice has taken a position of absolute defence of the exclusive and discretionary competence of the National Assembly, which is entitled to take decide on the matter.
The study analyses the issues of parliamentary.
By examining the procedure for initiating the recognition as a national minority and the doctrine of parliamentary sovereignty the study seeks to answer the following questions. Whether the procedural rules of National Minority Act limit the power of the legislature. The study examines whether the specific procedural rules affect in any way the right of the President of the Republic, the Government, the Parliamentary Committee or the Member of Parliament to initiate the amendment of Annex 1 of National Minority Act. The study seeks to answer the question of whether Parliament can take a decision at all on an to recognise a community as a national minority in the absence of an initiative to declare the group concerned as a national minority. It examines the role of the opinion of the President of the Hungarian Academy of Sciences and whether absence or omission of such an opinion may render the decision of the National Assembly invalid under public law. The study also seeks to answer the question of whether the Constitutional Court reviews the decision of the National Assembly to declare a group a national minority or the rejection of the initiative.
The study concludes that the discretionary powers of the National Assembly and the fact that its decisions are not subject to judicial review create a real risk that the scope of national minorities will be treated as a closed list and that initiatives for recognition as a national minority will be selected in a discriminatory manner.
Keywords: recognition of new minorities, national minority, parliamentary law, parliamentary sovereignity
A nemzeti kisebbségeknek nincsen sem nemzetközi, sem európai szinten elfogadott, az államokat kötelező meghatározása. Ebből fakadóan az államoknak tág mozgástere nyílik az általuk alkalmazni kívánt kisebbségfogalom meghatározására, illetve annak eldöntésére, hogy mely közösségeket ismerik el hivatalosan.
A nemzeti kisebbségi különjogok biztosításával összefüggésben alapvető igényként merül fel a jogosultak körének azonosítása mind egyéni, mind közös-
- 101/102 -
ségi szinten.[2] A nemzeti kisebbségi különjogok alanyainak meghatározásakor a nemzeti jogrendszerek szinte kizárólag az önbevallást (szubjektív kritérium) veszik alapul, amelyhez a legtöbb szabályozás megköveteli a nemzeti kisebbséget meghatározó bizonyos objektív kritériumok (nyelv, kultúra, hagyományok) meglétét.[3]
Magyarországon az Alaptörvény biztosítja a Magyarországon élő nemzetiségek alapvető jogait, a nemzetiségeket és a nemzetiségként való elismerés feltételeit ugyanakkor sarkalatos törvény határozza meg.[4]
E tanulmány a nemzeti kisebbségeket megillető alapjogok alanyai azonosíthatóságának kérdéseit, ezen belül is elsősorban a nemzetiségi közösségek Magyarországon történő közjogi elismerésének alkotmányjogi kérdéseit vizsgálja.
Tekintettel arra, hogy a nemzeti kisebbségként való elismerés az adott állam szuverenitását markánsan érintő kérdésnek minősül, a tanulmány - a magyar szabályozás sajátosságaira figyelemmel - az Országgyűlés szerepére és eljárására fókuszál a honos népcsoporttá nyilvánítás vonatkozásában.
A vizsgálat választott módszerei a honos népcsoporttá nyilvánításra irányuló kezdeményezés jogintézménye tekintetében a dogmatikai elemzés, az Alkotmánybíróság vonatkozó és releváns gyakorlatát érintően a dokumentumelemzés.
Vitathatatlan, hogy napjainkban a világ szinte minden államában élnek különböző nemzeti kisebbségek. Az államok ennek ellenére napjainkban is el kívánják kerülni egy általános nemzeti kisebbségvédelmi egyezmény létrehozását, ezzel az egységes kisebbségfogalom meghatározását. Ebből következően a nemzeti kisebbségeknek nincs sem nemzetközi, sem európai szinten elfogadott, az államokat kötelező meghatározása. Ennek oka részben az, hogy az államok e szuverenitásukat is érintő kérdést maguk kívánják szabályozni.[5] Figyelemmel erre, a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározásával jelenleg tervezetekben és jogi kötőerővel nem rendelkező dokumentumokban találkozhatunk.[6] Ebből fakadóan az államoknak tág tere nyílik annak eldöntésére, hogy mely közösségeket ismerik el hivatalosan, részesítik közjogi elismerésben.
- 102/103 -
A nemzeti kisebbségek fogalmának nemzetközi szinten történő meghatározása ugyan nem történt meg, az államok saját jogrendszerükben törekszenek a definícióalkotásra. A nemzeti kisebbségfogalom hivatalos meghatározására a legtöbb állam vonatkozásában az alsóbb szintű, az alkotmány alatt álló jogszabályokban, jellemzően törvényekben kerül sor. E normák olyan kritériumokat fogalmaznak meg, amelyeknek a nemzeti kisebbségi csoportoknak elviekben meg kell felelniük az elismerés feltételeként. Normatív definíció hiányában vagy annak kiegészítéseként az államok alkotmányai vagy nemzeti kisebbségi törvényei - adott esetben bővíthető - taxációt is tartalmaznak a honosként elismert népcsoportokról.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
