Ökröss Bálint Debrecenben született 1829. február 13-án. Szülei jómódú földművesek voltak. Iskoláit a debreceni református kollégiumban végezte. A gimnáziumban nagy hatást gyakorolt rá Csécsy Imre a természettudományok tanára, később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, valamint történelemtanára Péceli József, aki később a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Iskolai tanulmányainak befejezte után kitört a szabadságharc. 1848-ban beállt a Károlyi-huszárokhoz önkéntesnek és mint altiszt részt vett a Haynau vezérelte osztrák főhadsereg elleni 1849. évi nyári hadjárat több ütközetében egészen a világosi fegyverletételig. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült. Később nevelői tisztet vállalt az Uray családnál, annak érdekében, hogy iskolai tanulmányait tudja folytatni. Ezt követően Pestre költözött és beiratkozott az egyetem jogi karára. Az egyetem jogi karának befejezése után előbb a Pesti országos törvényszéknél, majd Szolnokon és Székesfehérváron dolgozott különböző beosztásokban.
A császári pátenssel bevezetett közjegyzői rendszer idején pedig Szentesen viselt közjegyzői hivatalt, amely azonban rövid ideig állt fenn, mert az abszolutizmus ideje alatt nem a magyar alkotmányos rendnek megfelelő jogszabállyal bevezetett intézmény rövidesen törlésre került. Ezt követően ismét Pestre költözött ahol egy szerényen jövedelmező köz- és váltóügyvédi iroda főnöke, és váltó jegyző lett. 1
Egy baráti társaság tagjai körében tervezték a jövőt, hazafias érzelmű eszményekért rajongó nemes becsvággyal telt fiatal társaskör tagja lett akik érezték, hogy a magyar társadalom életében többre hivatottak.2
Ökröss Bálintnak ez időszakból származó jelmondata az volt : "ernyedetlenül dolgozni és tanulni kell, hogy ha majd újra felvirrad - ami soká nem késhetik - mindnyájan készen foglalhassuk el s becsülettel tölthessük be a minket megillető helyet a haza s nemzet szolgálatában"3
A jogi tanulmányai mellett irodalmi műveket is írt, valamint jól festett és rajzolt. Nagyon szerette a komolyzenét, gordonkán játszott egy kamara együttes tagjaként. Mivel gyermekkorában nem volt lehetősége idegen nyelv tanulására, ezért két nyelven, németül és franciául is megtanult. Továbbá leckéket vett festészetből és zenéből is. Természetére jellemző, hogy soha nem bántotta meg kollégáit, embertársait, jelmondata az volt "ha jót nem mondhatok felebarátomról, akkor inkább hallgatok".
1861-ben jelent meg első nagy munkája az Általános magyar polgári magánjog az 1848-i törvényhozás és az országbírói tanácskozvány módosítványai nyomán című munkája, melyet a kor nagy kiadója Heckenast Gusztáv adott ki.
A könyv sikerére jellemző, hogy két külön nagyobb és kisebb kiadásban is megjelent és ezt követően a szerző is újból kiadta. Ez a jogi kézikönyv az akkor hatályos és érvénybe lépett jogszabályokat dolgozta fel, rendszerbe foglalta.
1863-ban fejezte be második, terjedelmes munkáját az Általános magyar törvénykezési eljárást, amely szintén több kiadást ért el. Ökröss Bálint neve nemcsak a jogászok körében világ, hanem a szélesebb közönség előtt is általánosan ismertté vált. E két terjedelmes írói műve honoráriumából az akkori Pest határában Rákosmezőn egy nyaralót, néhány hold földdel meg tudott vásárolni, ezen később egy kis minta gazdaságot rendezett be. Ugyancsak további műve volt Szlemenics Pálnak A magyar fenyítő törvény című munkájának átdolgozása, melynek a 4. javított és a legújabb törvények és rendeletekkel kibővített kiadását Ő adta ki Pesten 1865-ben, ezzel tulajdonképpen egy alapművet aktualizált.4
Szlemenics Pálnak eredetileg latin nyelven írt munkáját, ami később magyar nyelven is megjelent, és a korábbi magyar törvénykezési nyelv kezdetleges állapotát tükrözte, a kor nyelvéhez igazította. Kisebb mértékben pedig tájékoztatást adott a később hatályba lépett büntető jogszabályokról is, ezáltal egy bővített és javított kiadás tudott kiadni, ami különösen a szabálysértési jog területén fontos hézagpótló munka volt.
1866. január 1-jétől kezdve pedig az általa alapított és a Heckenast nyomda kiadásában megjelent Jogtudományi Közlönyt indította el, amelynek az egyik munkatársa is lett és haláláig nagyon fontos jogi cikkeket, tanulmányokat írt.5
A kodifikációról írt sorozatában a törvényhozás alapelveit 12 cikkben jogfilozófiai jelleggel ismertette és fejtette ki. A közlönyben cikket írt az 1843-44-es reform országgyűlésekről az ott tárgyalt törvénycikk javaslatok ismertetését adja.
Cikket írt a Pragmatica Sanctioról, és az 1792. évi budai koronázási ünnepély részletes leírásáról. Értekezése jelent meg a kolera idején kelt végrendeletekről, a miniszteri felelősség, a szóbeliség a nyilvánosság a közpolgári ügyekben való biztosítás, a főeskü és a területen kívüliség kérdéseiről.
A Jogtudományi közlöny 1869-ben egyesült a Jogtudományi hetilappal. Az egyesült jogi szakfolyóirat szerkesztését már nem vállalta, azonban állandó szerzője maradt a folyóiratnak. 1867-ben a kiegyezést követően megalakult az alkotmányos magyar kormány.
Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter Ökröss Bálintot kinevezte a minisztériumba titkárának. Ettől kezdve a kodifikációban nagy szerepet játszott Ökröss Bálint. Nemsokára osztálytanácsossá léptették elő. A minisztériumban olyan munkatársakkal dolgozott együtt, mint a kiegyezés utáni kodifikációt előkészítő Szilágyi Dezső, későbbi igazságügyminsizter, Csemeghy Károly a büntető törvénykönyv megalkotója, Suhajda János későbbi kúriai bíró, valamint Szabó Miklós államtiktár, Halmosi Endre a telekkönyvi, Csillag László és Staufer Emil pedig a börtönügyi reformok előkészítői.6
Horváth Boldizsár igazságügyi minisztersége alatt hatályba lépett az Ideiglenes perrendtartás, az 1868. évi 54. tv. Cikkely, amely gyakorlatilag kizárólag Ökröss Bálint munkája. A következő évben pedig feldolgozta, 456 oldalas monográfiában megjelentette az összehasonlító és felvilágosító jegyzetekkel kísért kommentárt, amely a jogszabály szövegét, valamint a kísérő magyarázó és összehasonlító jegyzeteket tartalmazta.
Ökröss Bálintot az igazságügy-miniszter külföldre küldte a külföldi jogrendszerek tanulmányozására 1868 augusztusában a bajor Pfalz-tartományba utazott majd pedig Saarbrückenben tartózkodott néhány hetet. 1870 április és május hónapban pedig Genfben, Mainheimben, Hannoverben és Kölnben az új genfi, badeni, hannoveri és ezek alapjául szolgáló francia polgári peres eljárást tanulmányozta. Tanulmányútja eredményéről terjedelmes jelentést tett a miniszternek majd pedig a közjegyzői törvény előkészítésével bízták meg.7
A közjegyzői törvény hatályba lépését követően pedig a minisztériumban viselt tanácsosi állásáról lemondott, és 1875-ben Budapest VIII. kerületének királyi közjegyzőségével cserélte fel minisztériumi állását. Munkájának elismeréseként a király királyi tanácsossá nevezte ki, majd pedig a Budapesti közjegyzői kamara első elnökének Gorove Antalnak halála után, őt választotta elnökéül, ezt a tisztségét egészen haláláig ellátta.
Ökröss Bálint elkészítette a magyar közjegyzői törvény összehasonlító és kiegészítő jegyzetekkel ellátott kommentárját is amellyel a gyakorlati jogalkalmazáshoz nyújtott segítséget.8
A Magyar Tudományos Akadémia 1868. március 18-án választotta levelező tagjainak sorába ahol az év december 14-én tartotta székfoglalóját "A törvénykezés reformjai" című értekezésével.
Ökröss Bálint magánélete nem volt szerencsés. Két fiát kiskorában, lányát, annak húsz éves korában veszítette el. Ezek a csapások testi és lelki erejét megtörték.
Visszavonulására gondolva, Vácon vett házában és szőlőjében szerette volna leélni hátralévő éveit. Azonban erre nem került sor, mert 1889. január 4-én Budapesten elhunyt. A Magyar Tudományos Akadémiában 1889. november 23-án Tóth Lőrinc tartotta Ökröss Bálint felett az emlékbeszédet.9
Az életrajzi részben ismertetett művei közül a Magyar polgári magánjog, a Magyar közjegyzői törvény, valamint az akadémiai székfoglalójának "A törvénykezés reformjai" című beszédét fogom részletesen ismertetni.
1861-ben jelent meg a Magyar Polgári magánjog az 1848. évi tv. hozás és az országbírói tanácskozvány módosításai nyomán írt műve, amelyet még mint köz- és váltó ügyvéd írt. A könyvének bevezetésében kiemeli, hogy a magánjogi törvények Magyarországon történeti fejlődésen estek keresztül mivel Magyarország polgári magánjoga történelmi alapokon nyugszik. A törvényhozásban nagyon fontos szerepet játszott a az 1834-'36-os reform országgyűlés, mivel azt megelőzően az Árpád-házi királyok valamint a Habsburg házi királyok által hozott törvénycikkek és természetesen a Tripartitum képezte a magyar magánjog alapjait.10
Nagy jelentőségű volt az 1848-as törvényhozás amely a polgári fejlődésnek nyitott utat nemcsak köz-hanem magánjogi területen is. Az 1850-es években egymást követően léptek hatályba azok a jogszabályok amelyek bár tartalmuknál fogva haladóak voltak, azonban a magyar politikai és közélet nem fogadta el azokat, mivel osztrák jogszabályok átvételét jelentették. Ilyenek voltak a váltó törvény, az általános polgári törvénykönyv, a csődtörvény, a polgári perrendtartás, az ügyvédi perrendtartás, valamint a közjegyzőségi intézetről szóló 1858. február 7-i császári pátens. Miután a magyar társadalom ezeket a jogszabályokat nem alkalmazta, illetve bojkottálta, ezért Ferenc József az 1860. évi október 20-i diplomájával az alkotmány visszaállítását helyezte kilátásba.
Az 1861. július 23-án tartott kuriális ülésen meghatározták azokat a jogszabályokat, amelyek a polgári magántörvénykönyv forrását képezik. Így a törvénytár, más néven a Corpus Iuris Hungarici mely Szent Istvántól kezdve, bezárólag az 1847-'48-as országgyűlésig tartalmazza a törvénycikkelyeket, Werbőczi István hármastörvénykönyve - a Tripartitum - valamint az országbírói értekezlet által alkotott szabályelvek, a szokás, amennyiben írott törvényekbe nem ütközik, a helyhatósági szabályok, valamint a főtörvényszéki más néven táblai döntvények.11
Ezek képezték a jogforrását az Ökröss Bálint által írt magánjognak.
A mű felosztása a hagyományos elrendezést mutatja: I. része a személyi jogot, II. része a vagyoni jogot, III. része törvénykezési eljárást és végül IV. része a kereskedelmi törvényeket foglalja magába.
Számunkra különösen fontos, amelyet művében az öröklési jogról ír. Ennek keretében részletesen ismerteti a végrendeleti öröklés, valamint a törvényes öröklés szabályait, és kitér arra a körülményre is, hogy az öröklési jog nem volt egységes, hiszen külön szerepeltek a kiváltságos kerületek öröklési jogai, pl. az özvegy nő jogai a jász-kun kerületekben, a törvényes öröklés szabályai a papi javakban.
Ökröss Bálint 1869-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és "A törvénykezés reformjai" címmel tartotta meg székfoglaló értekezését. Ebben jogfilozófiai jelleggel tárgyalta a törvénykezés reformjainak legfontosabb lépéseit. Különösen kiemelte tanulmányában, hogy a "törvényhozásnak a törvény az alapja, ama titkos erő, melynek csak hatását látjuk az általa intézett jogrendben mint a nedvkeringés hatását az üde szirmokon, a hulló szirmok láthatóvá teszik hogy az életerő megfogyatkozott s a gondos kertész azáltal segített hervatag betegén, hogy az anyaföldet javítja, melynek kiszáradt emlői megtagadták a tápnedvet. Így lesz láthatóvá a jog ha kérdés alá vétetik és a törvény ha védelmét egyik vagy másik fél kéri."12
A törvényhozás igyekezzék a lehető legszelídebb eszközt alkalmazni a vitás kérdések elintézésére ott, ahol a kérdéseket megelőzni nem sikerül. Ez lenne a második lépés a törvénykezési reformokban. Az egyezség megkísérlésének a nyomait már a római jogban felfedezte és ezt követően egészen a francia polgári jogig levezeti hogy milyen fontos a pert megelőző egyeztetés, vagy a pert helyettesítő megegyezés.
Javaslatot tesz arra, hogy a békéltetést vagy a per bírája, vagy egy harmadik személy eszközölje, de lehetőséget lát akár külön békebíró kinevezésére is. Az egyezségi kísérletnek vagy az eljárás megindítása előtt vagy az eljárás befejezése után lehet helye. Kitér a közjegyzőség ősére a magyar jogban szereplő hiteles helyekre, melyről nagy elismeréssel nyilatkozik. "Nemes célja volt a törvényhozásnak, hogy hiteles helyekről gondoskodott azon korban midőn a tudomány sőt maga a betűismeret is csak keveseknek volt a birtokában. A törvényhozás a hiteles helyek szabályozására később is nagy figyelmet fordított, azonban a polgári fejlődésnek ez az intézmény már nem felel meg, így a királyi közjegyzőség bevezetését javasolja."13 Alapelvként kimondja, hogy a törvénykezési rendtartásnak legyen része egy kötelező egyezségi kísérlet a per megindítása előtt - békéltetés külön közegek által -, alperesnek a költségmegtérítés terhe alatt leendő megidéztetése mellett azonban az állam és ügyfelek terheltetése nélkül az egyezségi szabadság biztosítása és a végrehajtási a létrejött egyezség alapján. Ez az 1832-'36. évi országgyűlés javaslata volt, ami javaslat maradt és ennek hiánya a kiegyezés utáni jogban is érződik.
Ökröss Bálint kiemelkedő munkája volt a magyar közjegyzői törvény az 1874. évi 35. tv. cikkely kommentárjának megírása, mely Budapesten 1875-ben jelent meg. A törvény tartalmaz egy bevezetést, mely tulajdonképpen egy elhatárolás az igazságszolgáltatáson belül, kijelölve a közjegyzőség helyét, elemzi a közjegyzőség szerepét és működését. "A közjegyzők az állam által rendeltetnek ki és hitelesíttetnek meg avégett, hogy a törvényes jogszabályok szerint jogügyletekről és tényekről amelyekhez jogkövetkezmények vannak kötve közokiratokat vegyenek fel és szolgáltassanak ki, okiratokat őrizet alá vehessenek a felek vagy a bíróság részéről nyert megbízásokban eljárhassanak és a hatáskörükhöz utasított ügyekre nézve teljes hitelességgel bírjanak."14
Ez volt az osztrák közjegyzőség fogalma. A bajor közjegyzőség fogalmi meghatározása pedig a következő volt: "Oly nyilvános hivatal, mely a közjegyzőnek kötelességévé teszi a hozzá utasított területben az érdekeltek megkeresésére jogügyletek és más tények iránt, jogviszonyok alakításáról vagy megszüntetéséről saját érzéki észlelése alapján a megfelelő díjért irományokat felvenni, amelyek bizonyos formaságok mellett a közokirat minőségével és hatályával bírnak."15
Külön elemzi a közjegyzőség előnyeit, mert úgy látja, hogy a közjegyzői intézmény egy általánosan érzett szükségesség.
Szükségességét az ügyvédi és a bírói elemektől való különbsége indokolja. A közjegyzőség együttesen nyújtja mindazt, ami az említettekben hiányzik, vagy amelyekre azok kevésbé alkalmasak. A közjegyző el van látva a teljes megbízhatóság kellékeivel, avatott kezekkel intézi a jogügyletek felvételét, helyzeténél fogva kívül áll minden érdeken, és így mi sem gátolja abban, sőt ez törvény szerinti kötelessége is, hogy részre hajlatlanul járjon el. A második előny amelyet a közjegyzői intézmény nyújt pedig az okiratok teljes hitelessége.
A közjegyzőség kellékeit az alábbi ismérvekben állapítja meg:
1. az államhatalomtól nyert személyes jogosultság a közjegyzői funkció gyakorlására,
2. jogi képzettség elméleti és gyakorlati tekintetben ugyanazon szigorral, mint a bírákra és az ügyvédekre nézve,
3. fedhetetlenség, menten azon erkölcsi fogyatkozásoktól, melyek a közjegyző reputációjára árnyat vethetnének és az iránta való bizalmat megingathatnák,
4. hivatali eskü, melyet minden közjegyző előlegesen tesz arra, hogy a törvény rendeleteit és a felek érdekeit szem előtt tartja,
5. titoktartás, melyre a közjegyzőt esküje, a bizalmi állás, melyet elfoglal, és a felek érdekei egyaránt kötelezik,
6. részrehajlatlanság, melynél fogva a közjegyző a magán megbízottaktól eltérőleg mind a két fél érdekeit egyiránt köteles szem előtt tartani, az intézmény iránti bizalmat annak tudata emeli leginkább, hogy a hivatalos közeg, melynek segélyét a felek igénybe veszik kívül áll az egyoldalú érdekeken, s egyedül a törvény a méltányosság, s egyiránt mindegyik félnek jól felfogott érdekei szerint jár el hivatásában, jogi tanácsadás, a közjegyző nemcsak gépies eszköze hanem intézője és irányadója egyszersmind az akarat kifejezésének,
7. szorgalom és pontosság, melyre a közjegyzőt nemcsak a kötelességérzete, hanem a törvény is utasítja,
8. felelősség mellyel a közjegyző a törvénynek és a felek érdekeinek tartozik, a felelősség elvéből következik:
9. a fegyelem, melynek a közjegyző e minőségben teljesített cselekményeire nézve alatta áll,
10. a biztosíték, melynek letételére a közjegyző kötelezve van avégett, hogy előforduló esetekben a kártérítési jogosultak kielégítési alapot találjanak...
11. tárgyilagos tekintetben lényeges kellékek hogy a közjegyző csak bizonyos feltételek teljesítése után, bizonyos teendőkre nézve és bizonyos alapszabályok szerint gyakorolhatja hivatalos funkcióit és csak ilyen garanciák mellett állítja fel a törvény ama fontos elvet, hogy a közjegyzőt mindazon közokiratokra nézve, melyek a hatásköréhez utasított ügyekben szabályszerűen vétetnek fel és állíttatták ki teljes hitelesség illeti,16
A kommentár a továbbiakban tárgyalja a közjegyző jogait és kötelességeit.
"A közjegyző jogai általában
1. a közjegyző a törvényben meghatározott esetek kivételével elmozdíthatatlan,
2. a közjegyző bár nem közhivatalnok a törvényben kijelölt hatáskörrel bír és teendőit mint az államhatalom mandatáriusa gyakorolja,
3. bizonyos ügyek érvényességére a közjegyzők közreműködése kötelezőleg van előszabva,
4. némely ügyekben joga van a közjegyzőnek megtagadni szolgálatát,
5. a közjegyző e minőségében közhitelességgel jár el, az általa szerkesztett iratok és tanúsítványok közokiratot képeznek, sőt az előszabott feltételek alatt végrehajthatók,
6. hivatalos eljárásában a közjegyző a törvény különös oltalma alatt áll, s az ellene elkövetett bántalom akként fenyíttetik, mint a bírák ellen elkövetett ilynemű cselekmények,
7. a közjegyzőnek joga van a jogügyletnél közreműködő személyektől a szükséges felvilágosításokat követelni, és bírói megbízások esetében a felekhez és szakértőkhöz idézést intézni,
8. a közjegyző e minőségben teljesített működéseiért a felektől meghatározott illetményeket követelhet,
9. a közjegyzők egyeteme önálló, szerves egészet képez és a felügyeletet egyesek a képviseletet az egész kar felett önválasztotta testület által gyakorolja,"17
A közjegyző kötelességei:
"1. kineveztetése után tartozik a közjegyző megtenni mindazt ami a közjegyzőség gyakorlására a törvény szerint megkívántatik, jelesül a szabályszerű biztosítékot kimutatni, esküt tenni, hivatalos pecsétjét és névaláírását bemutatni, s irodájának megnyitását bejelenteni.
2. különösen a biztosítékot a törvény által meghatározott összegben előlegesen le kell tennie, s ügyelnie arra, hogy az folytonosan, hiány nélkül fenntartassék,
3. a közjegyző bizonyos székhelyhez van kötve, azonkívül lakni, maga vagy segédje számára irodát tartani a számára kijelölt területen kívül hivatalos cselekményeket végeznie nem szabad,
4. a közjegyző hivatalos eljárás esetén kívül csak távozási engedély mellett hagyhatja el székhelyét,
5. a közjegyző a törvényben meghatározott eseteken kívül nem tagadhatja meg szolgálatát, a hatásköréhez utasított ügyekben, ha arra akár a felek által kéretik fel, akár a bíróságtól nyer megbízást,
6. a közjegyző mindazon ügyletekre nézve, melyet mint közjegyző minőségben közreműködött titoktartásra van kötelezve,
7. a közjegyző köteles ügyelni arra, hogy az ügylet melyben közreműködésre felkéretett a törvénnyel ne ellenkezzék,
8. a közjegyző tartozik a hatásköréhez utasított ügyekben pontosan és törvény szerint járni el, a közokiratok eredetijét megőrizni, azokról a feleknek kiadványt, másolatot és értesítést adni s az ügyvitel nyilvántartása céljából szükséges könyveket vezetni,
9. a közjegyző a törvényben megállapított szabályok pontos megtartásáért mind az állam, mind a felek irányába felelősséggel tartozik."18
A közjegyzőség azonban bizonyos korlátozó szabályok alá is van vetve:
"1. a közjegyzőség gyakorlása kizárólagos, azaz állásával össze nem férő ügyletekkel a közjegyző nem foglalkozhatik,
2. a közjegyzői jogosultság személyhez lévén kötve másra át nem ruházható, vagyis helyettes által a törvényben meghatározott eseteken kívül nem gyakorolható,
3. a közjegyző csak addig tarthatja meg ezen minőségét, míg arra testi vagy szellemi fogyatkozás miatt képtelenné nem válik,
4. a közjegyző sem a hivatalos eskü letétele előtt nem kezdheti meg, sem közjegyzői minősége megszüntetésének időpontja után nem folytathatja működését,
5. a közjegyző bizonyos ügyekben való közreműködése vagy érdekeltség, vagy elfogultság miatt ki van zárva,
6. a közjegyző csak a számára kijelölt területen gyakorolhatja funkcióit,
7. a közjegyző csak közokiratokat vehet fel,
8. a közjegyző csak azon nyelveken vehet fel közokiratot, melyekre nézve képességének igazolása után jogosítványt nyer,
9. a közjegyző csak azon ügyekben járhat el, melyek a törvény által hatásköréhez utasíttatnak,
10. a közjegyzőnek a megállapított díjszabályzathoz kell magát tartania."19
Ökröss Bálint a közjegyzői törvény kommentárjában külön foglalkozik, hogy ki legyen közjegyző. Kiemeli, hogy a törvény külön közjegyzői vizsgát nem kíván. Álláspontja szerint a jogi hivatás 3 ágából a bírói, ügyvédi és a közjegyzői állásból való viszonos átlépés lehetetlenné ne legyen, vagy ne legyen megnehezítve, ezért nem javasolta külön vizsga alkalmazását. Ha a közjegyzői vizsga eredménye döntene, akkor a sokkal komolyabb képzettségű bírák vagy ügyvéd, de még egy olyan gyengébb jogász által is túlszárnyaltatnak, aki korábban helyettesként dolgozott az irodában. Fontosnak találja azt, hogy az ügyvédség gyakorlása a közjegyzőséggel ne lehessen egyesítve, mert gyakorlatilag külön státusz a közjegyzőség és teljesen külön az ügyvédi hivatásnak a gyakorlása.
A közjegyzőség számával és székhelyével kapcsolatosan kiemeli, hogy minden járásbírósági kerületben létesítettek egy közjegyzői állást, ami nagyon fontos garancia volt a jogkereső közönség számára.
Hangsúlyozza, hogy a közjegyzői működést csak biztosíték letétele mellett, ami lehet készpénz, értékpapírok, óvadék levél, lehessen működni, hiszen azon korban még nem létezett felelősség biztosítás így az esetleges szakmai hibákra kártérítési alapként csak a biztosíték szolgált.20
A továbbiakban a törvény fejezetéhez igazodva tárgyalja a közjegyző hatáskörét és eljárását általában külön kiemelve az okiratok és végrendelkezések felvételét, a tanúsítványok kiadását, az okiratok és értékneműek letétbe helyezését, a hagyatéki eljárással kapcsolatos közreműködést, a bírói megbízásokat, az ügyvitelt, valamint a felelősséget és a fegyelmi eljárást. A kommentár függelékében pedig az igazságügy-miniszter végrehajtási rendeleteit tárgyalja.
Ökröss Bálint a jogirodalmi munkássága mellett a szépirodalommal is foglalkozott, cikkeket írt a Családi lapokban, a Hazánk és külföld című folyóiratban, valamint regényeket, drámákat. Drámát írt "Nápolyi Johanna vagy egy királyné bűneiről" címmel, ezenkívül Cinka Pannáról írt egy színművet dalokkal négy felvonásban, és kisebb szépirodalmi művei is jelentek meg. Szépirodalmi munkássága azonban nem időtálló, inkább egy műkedvelő ember alkotásainak tekinthető. Ökröss Bálintban két ember rejtőzött. Egyrészt a szigorú formák és ezek szerint készült szerződések és végrendeletek szerkesztője, ugyanakkor pedig az ősi dicsőségért, a jövő fényes álomképeiért, virágokért és csillagokért rajongó költői és idealista természet volt, aki munkásságát a szépirodalom terén is kifejtette.21
Sajnos élete vége tragédiába torkollott, hiszen munkájától nem tudott visszavonulni. Nem tudta kedvenc költőit, Shakespearet, Vörösmartyt és Aranyt tanulmányozni az általa vásárolt váci szőlőben, így orvosa tanácsára nem vonult vissza vidékre, hanem Pesten gyógykezeltette magát. Mint hivatalban lévő kamarai elnök és közjegyző hunyt el 1889-ben. Emlékét a Magyar Tudományos Akadémia is őrzi, almanachjában külön szócikk emlékezik meg Ökröss Bálint működéséről.
Ökröss Bálint érdemeit utóda a Budapesti Közjegyzői Kamara elnöki székében, Tokaji Nagy Lajos a következőképpen méltatta:
"Egyike volt a legmunkásabbnak közöttünk ki a törvény intencióit a gyakorlati jogéletben meghonosította, s úgy az intézménynek, mint saját egyéniségének a köztiszteletet kivívta, a kartársi kötelékben szívélyes barát és az intézmény érdekeinek mindig hű és kitartó zászlósa volt. Érdemei és egyéniségének emlékezete köztünk elévülhetetlen."22
Számunkra, mai közjegyzők számára Ökröss Bálint tevékenysége, munkássága különösen fontos, hiszen benne tisztelhetjük a magyar királyi közjegyzőség megszervezőjét, az első királyi közjegyzőkről szóló törvény kodifikátorát, jogtudóst, akadémikust, akinek élete és tevékenysége a ma közjegyző nemzedéke számára is felülmúlhatatlan példa. ■
FELHASZNÁLT IRODALOM
Magyar Életrajzi lexikon
Pallas Nagylexikon
Szinnyey József: Magyar irók élete és munkái (Budapest,1902)
Tóth Lőrincz: Ökröss Bálint emlékezete Megjelent: Magyar Akadémiai Almanach (Budapest, 1890)
Szlemenics Pál: Magyar fenyítő törvény negyedik javított s a legújabb törvények- és rendeletekkel bővített kiadás Ökröss Bálinttól (Pest, 1865.)
Ökröss Bálint: Magyar polgári magánjog az 1848-dik évi törvényhozás és az Országbírói Tanácskozmány módosításai nyomán kézikönyvül (Pest, 1861)
Ökröss Bálint: Magyar Közjegyzői törvény (1874:XXXV. törvénycikk) Az e törvényre vonatkozó ministeri rendeletekkel összehasonlító és kiegészítő jegyzetekkel Budapest, 1875. Ökröss Bálint: A törvénykezés reformjai (Pest, 1869)
JEGYZETEK
1 A szerző ezúton köszöni meg Sarusi Kiss Béla főosztályvezető úrnak a nyújtott szakmai segítséget, aki Budapest Főváros Levéltára közjegyzőkre vonatkozó anyagát rendelkezésre bocsátotta. Tóth Lőrincz: Ökröss Bálint emlékezete, Budapest,1890. 14. old.
2 Tóth Lőrincz: i. m. 14. old.
3 Tóth Lőrincz: i. m. 15. old.
4 Tóth Lőrincz: i. m. 17-18. old.
5 Tóth Lőrincz: i. m. 18. old.
6 Tóth Lőrincz: i. m. 24. old.
7 Tóth Lőrincz: i. m. 31-32. old.
8 Tóth Lőrincz: i. m. 35. old.
9 Tóth Lőrincz: i. m. 41-45. old.
10 Ökröss Bálint: Magyar Polgári Magánjog az 1848-dik évi törvényhozás és az országbírói tanácskozmány módosításai nyomán kézikönyvül Pest, 1861. Bevezetés.
11 Ökröss Bálint: Magyar Polgári Magánjog.... Bevezetés.
12 Ökröss Bálint: A törvénykezés reformjai Pest, 1869. 6. old.
13 Ökröss Bálint: A törvénykezés reformjai Pest, 1869. 15. old.
14 Ökröss Bálint: Magyar Közjegyzői törvény (1874:XXXV. törvénycikk) Az e törvényre vonatkozó ministeri rendeletekkel öszszehasonlító és kiegészítő jegyzetekkel Budapest, 1875 Bevezetés 8. old.
15 Ökröss Bálint: i. m. Bevezetés 8-9. old.
16 Ökröss Bálint: i. m. Bevezetés 15-16. old.
17 Ökröss Bálint: i. m. Bevezetés 18. old.
18 Ökröss Bálint: i. m. Bevezetés 18. old.
19 Ökröss Bálint: i. m. Bevezetés 20. old.
20 Ökröss Bálint: i. m.60. old.
21 Tóth Lőrincz: i. m. 35-36. old.
22 Tóth Lőrincz: i. m. 29. old.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Rokolya Gábor közjegyző
Visszaugrás
