A Kúria szerint az eljárási bírság kiszabása során önmagában a nettó árbevételből nem lehet megalapozott következtetést levonni az ügyfél vagyoni helyzetére és jövedelmi viszonyaira.
Címszavak: közigazgatási per, közigazgatási perjog, hatósági eljárás, eljárási bírság, anyagi jogi bírság, mérlegelés
A Kúria Kfv.II.37.042/2023/4. számú eseti döntésének releváns tényállása szerint az alperes fogyasztóvédelmi hatósági eljárást indított a közérzetjavító szolgáltatások és termékek értékesítésével foglalkozó felperesi társasággal szemben. A felperes ügyvezetője az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy nem foglalkozik állapotfelmérő tesztek végzésével.
Az alperes megismételt eljárásban hozott végzésével 700 000 forint eljárási bírságot szabott ki a felperesre. Végzésének indokolásában utalt a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (9) bekezdésére, amely szerint eljárási bírság kiszabásának van helye, ha a vállalkozás a hatóság felhívására valótlan adatokat közöl. Rögzítette, hogy a felperes ügyvezetője két alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy a felperes állapotfelmérő teszteket nem végez, ezen állítás azonban a feltárt bizonyítékok alapján valótlannak bizonyult, mivel ezekből megállapítható, hogy az üzletben folyamatosan végeztek ilyen felméréseket. Az eljárási bírság összegének meghatározása körében utalt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 77. § (2)-(3) bekezdéseire. Kiemelte, hogy e körben figyelemmel volt a társaság vagyoni helyzetére, és a nyilvánosan közzétett beszámolója alapján rögzítette, hogy a felperes nettó árbevétele a releváns időszakban kétszerese volt a hasonló vállalkozások KSH által meghatározott átlagos árbevételéhez képest, amit súlyosító körülményként értékelt.
A felperes keresettel támadta az alperes végzését. Ebben többek között sérelmezte, hogy az alperes a nettó árbevételét vette figyelembe a bírságösszeg meghatározásakor, mivel az nem tükrözi a tényleges vagyoni helyzetét. Utalt arra is, hogy bár az Fgytv. 47/C. § (2) bekezdése tartalmaz az előző üzleti évi árbevétel figyelembevételére vonatkozó utalást, azonban e jogszabályi rendelkezést csak az anyagi jogi bírság kiszabásakor kell alkalmazni, az eljárási bírság kiszabása során csak az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt szempontok vehetők figyelembe a mérlegelésnél.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalanként elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes végzése a bírságösszeg meghatározása körében figyelembe vett mérlegelési szempontokat tartalmazta, felsorolta a felperes javára és terhére értékelt körülményeket, és azokat megfelelően indokolta. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes bírságkiszabás során nem vette figyelembe valós vagyoni helyzetét. Az alperes okszerűen következtetett a felperes kimagasló
- 737/738 -
bevételi helyzetéből arra, hogy a felperesnek fokozottan kell ügyelnie jogkövető magatartására. Irrelevánsnak tartotta azon felperesi érvelést, miszerint az alperes a nettó árbevétel és a vagyoni helyzet fogalmát összekeverte. Rögzítette, hogy az Fgytv. 47/C. § (2) bekezdése az ügyben nem volt alkalmazandó, az ugyanis az ügy érdemében kiszabható fogyasztóvédelmi bírság összegének megállapításakor veendő figyelembe, az alperes azonban nem anyagi jogi, hanem eljárási bírságot szabott ki.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben arra hivatkozott, hogy az eljárási bírság kiszabásánál a mérlegelés körülményeit kizárólag az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjai tartalmazzák, amelyek között bár szerepel a vagyoni helyzet és jövedelmi viszonyok figyelembevétele, ez azonban nem azonosítható az Fgytv. 47/C. § által az anyagi jogi bírság kiszabása körében használt nettó árbevétel fogalmával. A "nettó árbevétel" és a "vagyoni helyzet" kifejezések eltérő jogi fogalmakat takarnak.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában a felperesi érveléssel egyetértve megállapította, hogy a hatóságnak az eljárási bírság összegének meghatározása során nem az Fgytv. 47/C. § szerinti körülményeket kell mérlegelnie. E rendelkezés ugyanis nem az eljárási bírságra, hanem a fogyasztóvédelmi szabályok megsértése esetén kiszabható anyagi jogi bírságra és annak összegére vonatkozik. Az anyagi jogi és az eljárási bírság kiszabásánál figyelembe vehető szempontok eltérőek, és a kétféle bírság jogpolitikai célja is eltérő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
