Kiadónk a szabálysértés témakörét hosszú évek óta kiemelt helyen kezeli. Ennek köszönhetően könyvben és elektronikus formában is elérhetővé tettük a törvény magyarázatát, segítve ezzel a mindenkori ügyintézők munkáját. A tervek szerint ez év második felében megjelenő új szabálysértési könyv apropóján Szerzőink előzetesként az elmúlt két év legfontosabb változásait, tapasztalatait foglalták össze.
A modern közigazgatás átfogja a társadalom életviszonyainak szinte valamennyi szegmensét, ehhez képest a hazai szabálysértési jog által védett jogtárgyi kör 2012 áprilisáig szinte ugyanezt a teljességet mutatta: az akkori törvény három, a kormányrendelet tizenhárom fejezetben sorolta fel a tényállásokat, ami összesen mintegy 190 cselekményt foglalt magában, nem beszélve a több ezer önkormányzati rendeletben statuált szabálysértésről.
Bár naprakész statisztikát sajnos nem lehet fellelni a szabályozásért, illetve a nyilvántartási rendszerért felelős kormányszervek honlapján, sem más fórumokon, a korább évek trendje alapján kijelenthető, hogy legalább évi hatszázezres feljelentésszámról lehet szó, amelynek döntő többsége közlekedésrendészeti, illetve tulajdon elleni szabálysértés, minden más cselekmény tízezres, illetve ezres nagyságrendben szerepelhet a képzeletbeli statisztikában.
Ha a szabálysértések természetére kérdezünk, elmondhatjuk, hogy a jogalkotói megítélés szerint kis súlyú, rendszerint közvetlen materiális sérelemmel nem járó, "csak" zavaró, zaklató jellegű, illetve különböző veszélyhelyzeteket előidéző magatartásokról van szó, ahol a jogalkotó úgy értékeli, hogy a szabálysértések által előálló társadalomra veszélyesség nem indokolja a társadalmi többség súlyos negatív, erkölcsileg megbélyegző értékítéletét kifejező büntetőjogi felelősségre vonást.[1]
A fentiekből az is következik, hogy magas látenciával kell számolni, tehát tudomásul kell venni, hogy az elkövetett cselekmények többsége vagy sohasem kerül hatósági látótérbe, tehát felderítésük, szankcionálásuk döntő mértékben nem a sértettek feljelentési aktivitásán, hanem az elkövetés tipikus helyein jelen lévő hatósági (magánbiztonsági, társadalmi rendészeti) kapacitás nagyságán és e szervek kellő aktivitásán múlik.
Az új szabálysértési törvény (Sztv.) egyik legnagyobb újdonsága volt, hogy e büntetőjog "alatti" jogsértési kört radikálisan kettéválasztotta: megtartotta ugyanis az ún. kriminális tényállásokat,[2] az ún. közigazgatás-ellenes cselekményeket[3] ugyanakkor "átadta" önkormányzati szabályozásra (ezekből lettek a közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartások), illetve számos ágazati törvény határozott meg már korábban is az adott szabálysértéshez hasonló, vagy épp vele egyező cselekményeket. Ez utóbbi fajta, a jogalkalmazónak sok éve gondot okozó kettőséget - és így a kettős szankcionálás veszélyét - az Sztv. végre kizárta, amikor kimondta, hogy nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el.
A jogterület fokozatos "büntetőjogiasodását" tükrözi a jelentősen átalakult szankció-rendszer is. A büntetések köre háromra bővült, hiszen megjelent a közérdekű munka, amely eddig csak a végrehajtás egyik eszköze volt. Vállalása önkéntes alapon történik, mértéke a száznyolcvan órát nem haladhatja meg, így hat órás napi tartammal számolva a maximumot a "harminc napos" közérdekű munka jelenti. Ugyanakkor az elkövető bármikor dönthet úgy, hogy nem folytatja a közérdekű munkát, így ekkor a maradék időtartam alapján elzárásra kerül sor, melynek során hatórányi közérdekű munka helyébe egynapi elzárás lép.
Rendkívüli mértékű szigorítást jelent, hogy a büntetések és intézkedések - néhány kivétellel - egymás mellett is kiszabhatóak. Az Sztv. alapján tehát pénzbírság kiszabására akkor is van lehetőség, ha a hatóság (bíróság) az elkövetőt elzárással vagy közérdekű munkával sújtja. Az egyetlen korlátja az "egymásmellettiségnek", hogy elzárás és közérdekű munka egymás mellett nem szabható ki. A legszélsőségesebb esetben elméletileg tehát akár két büntetés (szabálysértési elzárás és pénzbírság vagy közérdekű munka és pénzbírság) és egyszerre három intézkedés (járművezetéstől eltiltás, elkobzás és kitiltás) is kiszabható az elkövetőre.
A 2010 óta tartó folyamatos szigorítás jegyében fogant az is, hogy a jogalkotó a pénzbírság generális minimumát 3000 Ft-ról 5000 Ft-ra emelte, a generális maximumot pedig szabálysértési elzárással nem sújtható szabálysértéseknél 150 000 Ft-ban, azzal sújthatóaknál pedig 300 000 Ft-ban állapította meg. A törvényjavaslat indokolása mindössze annyival magyarázta a szigorítást, hogy "Magyarországon a jelenleg kiszabható pénzbírság visszatartó hatása nem elégséges".[4]
Újdonság, és egyértelműen a szigorítást erősíti, hogy egyes közlekedési szabálysértések körében megjelent az ún. kötött tarifás rendszer: a 63/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet ugyanis a tényállásokat 20 000 és 100 000 Ft között meghatározott, mérlegelést nem tűrő, tehát kötelezően megállapítandó összegekkel fenyegeti.
Több mint öt évtized után változatlanul megmaradt a szankciók legsúlyosabb formája, a csak bíróság által alkalmazható, maximum hatvan napig terjedő elzárás, amely továbbra is két formában van jelen az Sztv.-ben: mint önálló büntetési nem, és mint a meg nem fizetett pénzbírság és
- 18/19 -
az el nem végzett közérdekű munka helyébe lépő elzárás. Érdemes megjegyezni, hogy a régi Sztv. eredetileg hat szabálysértés esetében adott lehetőséget elzárás alkalmazására, majd ez a szám fokozatosan tizenötre bővült.
Újdonság az intézkedések körében a kitiltás intézményének alkalmazási köre kiterjesztése a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szabálysértésekre. Ezek elkövetése esetén tehát a jogsértően gyakorolt kereskedelmi tevékenység folytatásának megakadályozása céljából az eljárás alá vont személy hat hónaptól két évig terjedő időtartamra kitiltható a kereskedelmi létesítményből (piac, piaccsarnok, vásárcsarnok) vagy a tevékenység helyszínéül szolgáló területről, helyszínről (pl. országos vásár területe, BNV területe, időszakos adventi vásár területe stb.).
Teljesen új jelentőséget kapott a visszaesés, hiszen az Sztv. egy rendkívül szigorú, bonyolult - számos értelmezési, informatikai, egyeztetési problémát, illetve adminisztrációs nehézséget okozó - rendszert vezetett be. Az ismételt elkövetésre vonatkozó büntetések alkalmazásához ugyanis állandóan figyelemmel kell kísérni a priorálás során a szabálysértés elkövetését megelőző hat hónapot, és az ebben az időszakban keletkezett jogerős felelősségre vonásokat, a jogerős határozatokat. A szigorítás szempontjából az új szabályozás legfontosabb eleme, hogy az elzárással nem büntethető szabálysértések esetén is - kivéve a helyszíni bírságolást és a közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértéseket - a hat hónapon belül kétszeri jogerős felelősségre vonás esetén az elkövetővel szemben elzárást is ki lehet szabni!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
