A környezeti problémák minden szinten megjelennek, így uniós, tagállami, regionális és önkormányzati szinten, ráadásul e nehézségek rendkívül sokfélék lehetnek, így többféle eszköz szükséges a megoldásuk érdekében. A jogalkotónak a környezetvédelem terén éppen ezért számos dilemmával kell szembenéznie. Azonban míg a központi jogalkotónak viszonylag tág eszköztára van, addig a helyi önkormányzatok lehetősége a környezetvédelmi szabályalkotás terén igen szűk. Ennek oka, hogy 2010-es évet követően a helyi entitások hatásköre szűkült és az önkormányzatok döntési szabadsága erősen behatárolt lett, többek között az eszközhiány és a forráskivonás miatt.
"A települési önkormányzatok szerepe a környezeti politika és jog alakításában"[2] című kötet a települési önkormányzatoknak a környezeti fenntarthatóság megvalósításában játszott szerepével foglalkozik nyolc fejezeten keresztül. A könyv a teljesség igénye nélkül törekszik a címben is kifejezett összefüggések bemutatására, így a környezetvédelmi feladatok ellátásával kapcsolatos elvi, szabályozási, szakpolitikai, alapjogi kérdések közül csak néhányat mutat be.
A mű egy 2016. november 18-án a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán tartott " helyi önkormányzatok szerepe a környezeti jog és politika alakításában" című tudományos konferencia[3] folyománya (a Magyar Tudomány Ünnepe debreceni programsorozatának zárásaként), ahol a szerzők előadásokat tartottak a könyvben szereplő fejezeteik által lefedett témákban.[4] Az egyes fejezetek megírásában a tudomány különböző területeiről számos neves szakember, többségében a Debreceni Egyetem munkatársa vett részt.[5]
A rendszerváltás után elkezdődött egy privatizációs folyamat, illetve társadalmi-gazdasági változásokra is sor került, elsősorban az állami jelenlét csökkentése érdekében, majd egy évtized múlva az európai uniós elvárások a magyar csatlakozás feltételeinek teljesítése érdekében széles körű állami szerepvállalást tettek szükségessé a környezetvédelem terén. 2004-ben Magyarország csatlakozott az integrációs szervezethez, amely következtében sok, mindezidáig megoldatlan feladatot kellett megvalósítania, így például települések szennyvízelvezetése, csatornázása, vagy a hulladékgazdálkodás terén.
Az önkormányzatok környezetvédelemmel kapcsolatos feladatait a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. CLXXXIX törvény (Mötv.) és a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) tartalmazza.[6] E jogszabályok megléte ellenére a települési szintnek nehéz megtalálnia azokat a szerepköröket és megoldási irányokat, amelyeket szükségképpen fel kellene vállalnia. Ennek oka lehet az is, hogy a környezeti kérdések szélesebb körűek, mint amilyennek első pillantásra látszanak, mivel e körbe tartoznak azok a szabályozási tárgykörök is, amelyek még alig láthatóan jelennek meg önkormányzati szinten: ilyen például az energetikai kérdések köre. Meg kell említeni nehézségként továbbá azt is, hogy vannak olyan esetek, amikor a központi szabályozás nem kínál megoldást egy helyi szintű környezeti probléma megoldására és az önkormányzatnak kell kialakítania egyet.
Kiemelkedő jelentősége van e területen az együttműködés elvének: egyrészt az önkormányzatok között, másrészt pedig különböző civil szervezetekkel, a kormányzati szervekkel és a terület más aktoraival.
A mű az egyes környezetvédelmi feladatok ellátásával kapcsolatos elvi, szabályozási, szakpolitikai, alapjogi kérdéseket, valamint azok összefüggéseit elemezi és mutatja be 168 oldalon keresztül, újszerű megközelítésben, komplexen kezelve a feladatok egyes aspektusai közötti összefüggéseket. A vizsgálódás olyan fontos témakörökre terjed ki, mint a fenntarthatóság, reziliancia, helyi környezetvédelem és politika, ezekkel összefüggő önkormányzati feladatok, helyi stratégiák, az együttműködés lehetőségei, keretei, és végül az utolsó két fejezet Alsónémedi helyzetével és az ivóvízhez való jog egyes jogi aspektusaival foglalkozik.
A kutatásnak és kötetnek számos hipotézise van, amelyek egy része megválaszolható az íróasztal mellől, jogszabályok elemzésével és vizsgálatával, míg a másik részük empirikus kutatás elvégzését igényli, amelyet a mű szerzői sokszor meg is tesznek. Megjegyezendő továbbá, hogy e kötet sokszor csak a kutatás részeredményeit tartalmazza, mivel a vizsgálatok egy csoportja hosszabb időt vesz igénybe.
A mű pozitívuma az ábrák és problématérképek sokasága, valamint a kötet végén található függelék, amelyek segítik az olvasót a téma könnyebb, hatékonyabb megértésében. Tartalmi szempontból kiemelendő, hogy a szerzők a szakirodalom széles körű feldolgozására törekszenek. Több fejezet empirikus kutatási tapasztalatokon alapul. A mű módszerei között találhatóak tehát kvantitatív és kvalitatív metódusok is, így leíró/deduktív, elemző, és empirikus módszerek. Kérdőíves kutatást végzett a műben például Fodor László, Bányai Orsolya, illetve a Fónai-Pénzes szerzőpáros, illetve utóbbiak a fókuszcsoportos interjú eszközét is alkalmazták. A kérdőíves adatfelvétel a kvantitatív kutatási módszerek közé tartozik, vagyis ennek során a vizsgálathoz kapcsolódó elemzési folyamat alapegysége számként realizálódik, jellemzője a strukturáltság, nagyobb minta alkalmazása és a megbízhatóság. A számadatok lehetővé teszik, hogy az ösz-
- 37/38 -
szegyűjtött információk között kapcsolódási pontokat és oksági viszonyokat határozzanak meg.
A fókuszcsoportos technika alkalmazásának legfontosabb sajátosságai közé tartozik, hogy az adatfelvétel egy vagy több, előzetesen meghatározott témakörre fókuszál, illetve a vizsgálat során a résztvevő személyek csoportként viselkednek és kommunikálnak. Ezen adatfelvételnek számos előnye van, így például rendkívül eredményesen alkalmazható feltáró jellegű kutatásokban, amelyeknél nincs pontos elképzelésünk a probléma mibenlétét illetően. Továbbá feltárhatóvá válnak az egymással szemben álló véleményhalmazok, a kapcsolódó érvek és ellenérvek rendszerével együtt.
Ezzel szemben hátrányokat is fel lehet sorolni e módszerrel kapcsolatban, így például, hogy az egyéni vélemények korlátozottan lesznek megismerhetőek (többek között a véleményhez kapcsolódó tények bizalmas jellege miatt).
A mű pozitívumai közé tartozik a szerzők általi figyelembevétele annak, hogy gyakran egy módszer önmagában nem képes teljes pontossággal feltárni a vizsgálni kívánt problémát, így több eljárást használnak párhuzamosan, amely nagyban segíti őket kutatási eredményeik alátámasztására.
A műben való tájékozódás, valamint a leírtak értelmezése a szerkesztési megoldások miatt egyszerű: a kötet nyolc fejezetből épül fel, amelyek külön-külön alfejezetekre tagozódnak és összegzéssel zárulnak. Ezenfelül a mű szerkesztői a kötet végén elhelyeztek egy online kérdőív mintát is.
A következőkben a kötet egyes fejezeteinek bemutatására kerül sor.
Az első fejezetet Bándi Gyula környezetjogász írta, aki 2017-től a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó ombudsman-helyettes pozícióját tölti be. Olyan fontos fogalmakat jár körbe, mint a fenntarthatóság, reziliencia, valamint feltárja e definíciók kapcsolatát a helyi önkormányzati környezetvédelemmel és politikával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
