Az ember mellett a jogi személyek képezik a polgári jogi jogalanyok második nagy csoportját. A jogi személy olyan szervezet, amelynek polgári jogi jogai, illetve kötelezettségei lehetnek. Legfontosabb fogalmi ismérvei: a jogi személyt létesítő személyektől, illetve a jogi személy tagjaitól elkülönült, e személyek változásától független, önálló létezés és az alapítóktól, illetve a tagoktól független vagyon. Létezésének előfeltétele az állami elismerés, következménye pedig az önálló, a jogi személy saját vagyonára alapozott vagyoni felelősség.
A jogi személy a valóságos áruforgalom viszonyait megvalósító piacgazdaságban nyer igazi jelentőséget. A Polgári Törvénykönyvnek a jogi személyekre vonatkozó rendelkezései általánosítható, tartalmi meghatározást nem adtak, s a jogi személy jogképességére vonatkozó rendelkezést is csak a törvény 1977. évi módosításakor iktatták be a kódexbe. Megállapítható, hogy a jogi személyek mai társadalmi-gazdasági jelentőségét kifejező szabályozás Polgári Törvénykönyvünkből hiányzik, holott a jogi személy tana a század első felének magyar jogtudományában is jelentős szerepet játszott, s - minőségét tekintve - európai színvonalú tudományos eredményeket produkált, felismerve azt, hogy "a jogi személy a jogalany elméletének próbaköve" (SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV) .
A jogi személynek szüksége van cselekvő, gondolkodó, akaratát kifejezni tudó, tehát cselekvőképességgel rendelkező emberre. A jognak nem minden ágában van ez így, hiszen a közigazgatási jog vagy a nemzetközi közjog is jól elboldogul az ember mint jogképességgel bíró személy nélkül. A polgári jog azonban e nélkül nem képzelhető el. A Javaslat ezért - anélkül, hogy a törvényszövegben közvetlenül tudományos elméleteket kívánna megjeleníteni - MOÓR GYULA elvi alapvetéséből indul ki, amely szerint a lényeg: a jogi személy és a teljesen cselekvőképtelen természetes személy között tökéletes a hasonlóság (MOÓR GYULA: A jogi személyek elmélete. Budapest, 19 3 1, MTA Jogtudományi Bizottsága). MOÓR GYULA érvelése szerint elválik egymástól az alanyi jog és a cselekvőképesség fogalma, a tételes jog szerint ugyanis alanyi joggal cselekvőképtelen személy is bírhat. Ebből vezethető le a jogi személy lényege: egy mesterséges jogi konstrukció szerint a tételes jog alanyi kötelességeket és jogosultságokat, vagyis tulajdonképpen cselekvéseket tulajdonít nem embereknek. Ezt azáltal éri el, hogy cselekvőképes embereknek (a jogi személy képviselőinek) cselekvését nem ezeknek, hanem a mesterséges alakulatnak, a jogi személynek számítja be. Ehhez képest alakul az alanyi jog fogalma, amely lényege szerint mindig emberi cselekvés, de ezt a cselekvést a tételes jog alapján nem mindig annak számítják be, aki végrehajtja a valóságban (MOÓR GYULA: Jogfilozófia. Budapest, 1 9 9 4, Püski Kiadó, 194. oldal).
Nem fogadható el tehát a jogi személy lényegére vonatkozó azon jogtudományi álláspont, amely szerint a jogi személy objektív jelenségek absztrakciója, ami nélkülözhetővé teszi az embert a jogi személyiségben, s az ember legfeljebb a jogi személy lényegét tevő akaratnak, célnak, vagyonnak stb. képviselője, eljáró közege. A szervezetszociológia nézetei ugyanis azokat az irányzatokat erősítették fel, amelyek szerint a jogi személy egy hatalmi struktúra részeleme, ahol az intézmény a domináns, mert a szervezet több és más, mint az esetleges tagok összessége (RAISEN, OTT).
Lényeges célja a kodifikációnak, hogy rendszerbe foglalja, általánosítsa a jogi személyek egyes fajaira vonatkozó - és a gyakorlatban bevált - hatályos rendelkezéseket, megalkotva így a Polgári Törvénykönyvben a jogi személyre vonatkozó általános részt. Jelenleg a Ptk. a jogi személyek jogképességéről, létrejöttéről és megszűnéséről mindössze hat szakaszban rendelkezik. Külön törvények tartalmazzák részletesen az állami vállalatra, a gazdasági társaságokra, a szövetkezetekre, az egyesületekre stb. vonatkozó - kifejtő - szabályokat. A költségvetési szerv fogalmát, típusait és - részben - felsorolását is az államháztartásról szóló törvény tartalmazza. A gazdasági társaságokról és a szövetkezetekről külön-külön törvény rendelkezik. A nem gazdálkodó (non-profit) jogi személyekre vonatkozó szabályozás hasonlóképpen megoszlik a Ptk. és a külön törvények között, kivéve az alapítványokra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek teljes körűen a Ptk.-ban találhatók. Számos törvény tartalmaz a különféle jogi személy fajtákról szabályozást, anélkül, hogy a Ptk.-hoz bármiféle kifejezett kapcsolódásuk lenne (például a tőzsdéről, az egyetemekről, az egyházakról, egyházi jogi személyekről, az akadémiai kutatóintézet önálló jogi személyiségéről). Következeden tehát a jogalkotói gyakorlat abban, hogy egy konkrét jogi személy típusra vonatkozó alapvető szabályozás megjelenik-e a Ptk.-ban. A Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó rendelkezései annyira szűkszavúak és általánosak, hogy attól a külön törvények szabadon eltérhetnek, ugyanakkor a külön jogszabályokban az azonos kérdésekre vonatkozó rendelkezések indokolatlanul különböznek. Megállapítható, hogy a jogi személyekre vonatkozó alapvető rendező elvek a magyar jogrendszerben - a tárgyi jogban - nincsenek.
A jogi személyekre vonatkozó - mai megoldás szerinti - párhuzamos szabályozást indokolt megszüntetni. A Javaslat szerint a kódex "A személyek" című könyve tartalmazza a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat, valamint az egyesület és az alapítvány teljes polgári jogi szabályozási anyagát. A jogi személyekre vonatkozó általános rész így hiányt pótolna, jelenleg ugyanis indokolatlan eltérések mutatkoznak egyes jogi személyek között akár a nyilvántartásba vételre és a megalakulásra, akár a jogi személy megszűnésére vonatkozó szabályozás tekintetében. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor két különböző jogi személy azonos jellegű tevékenységet folytat. Számos olyan rendelkezés található a külön törvényekben, amelyek megfelelő általánosításával minden jogi személyre vonatkozó szabályozást lehet kialakítani, természetesen megengedve az indokolt eltéréseket a jogi személyek egyes fajtáinál. Ez a szabályozási mód egyben lehetővé teszi az egyes jogi személy típusokra vonatkozó szabályozás csökkentését is. A jogi személyek általános szabályai alkalmazásra kerülnek mind a Ptk.-ban, mind pedig azon kívül szabályozott jogi személy típusok esetében.
Sok esetben az általános szabályok nem kivétel nélkül érvényesülő szabályokat fogalmaznak meg, hanem olyan általános normákat, amelyek a legtöbb jogi személy típus esetén alkalmazhatóak, de bizonyos típusoknál lehetőséget kell adni az eltérő szabályozásra. Mivel a Javaslat szerint jogi személy típust kizárólag törvény hozhat létre, a Ptk.-val azonos jogforrási erővel bíró jogszabályok minden további nélkül eltérhetnének a Ptk. szabályaitól, mégis a Javaslat több esetben, ahol előre kalkulálható az eltérés igénye, jelzi, hogy az általános szabályhoz képest a törvény - akár a Ptk. egyes jogi személy típusra vonatkozó rendelkezései, akár más törvény - eltérően rendelkezhet. Ezeknek a szabályoknak a valódi értelme tehát nem az eltérés engedélyezése, hanem egyrészt a figyelem felhívása, s ezzel a Ptk. értelmezésének és alkalmazásának biztonságossá tétele, megkönnyítése, másrészt a formális logikai ellentmondások kiküszöbölése. Ha ugyanis maga a Ptk. utal az eltérés lehetőségére, akkor még elvi, logikai síkon sem vethető fel az, hogy egy másik törvény ellentétben állónak látszana a Ptk.-val.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
