https://doi.org/10.59851/jk.80.10.4
Az elmúlt években egyre inkább felerősödik az egész életen át tartó tanulás jelentősége, amely a személyes fejlődésen túlmenően a versenyképességet és a foglalkoztathatóságot is elősegíti. Ezt felismerve az Európai Unióban több olyan dokumentum született, amely ennek érvényesülését hivatott szolgálni. Az uniós jogalkotás azonban nem tér ki a jog tartalmára, a szabályozás módjára, valamint az ezzel járó terhek, költségek viselésének elosztására sem, ebből adódóan jelen formájában "kemény jognak" még nem tekinthető, ugyanakkor mostanra már a versenyképesség és a fenntartható munkaerőpiac fontos elemeként tekinthetünk rá. A tanulmány egyrészt megvizsgálja, hogy az élethosszig tartó tanulás miként értelmezhető jogi, ezen belül munkajogi szempontból, másrészt pedig arra keres választ, hogy milyen feladatai lehetnek az államnak a jog biztosítása érdekében.
Tárgyszavak: élethosszig tartó tanulás, munkajog
The significance of lifelong learning has grown in recent years. Acknowledging this, the European Union has adopted several documents to promote this right. However, EU legislation does not specify the content of this right, the way in which it is regulated, or the distribution of the associated burdens and costs. This paper examines how lifelong learning can be understood from a legal perspective, particularly in relation to labour law, and investigates the role of the state in ensuring the respect for this right.
Keywords: lifelong learning, labour law, the European Union
Az egész életen át tartó tanulás több évtizede jelen van a tudományos (és jogi) diskurzusokban,[1] és az elmúlt időszakban számos tudományág, köztük a pedagógiai, szociológiai és jogi elemzések fókuszált kutatási területévé vált.[2] Az elv az EU foglalkoztatáspolitikájának is fontos részét képezi, ugyanakkor egyelőre még nem kiforrott, hogy a jogi keretrendszerbe történő beillesztése hogyan történhet meg. E tanulmány célja a kérdés munkajogi szempontú vizsgálata: vajon a munkajog megfelelő keretet tud-e biztosítani a változó társadalmi, gazdasági és munkaerőpiaci változásokkal összefüggésben felmerülő igények kielégítésére? A jelenlegi, munkaszerződésen nyugvó viszonyrendszerből levezethető-e az élethosszig tartó tanulás mint jogosultság, és a munkáltató oldaláról tekinthető-e kötelezettségnek az ehhez szükséges feltételrendszer (például szabadidő) biztosítása? Amennyiben nem, milyen jogi paradigmaváltásra vagy közjogi beavatkozásra van szükség a folyamat elősegítése érdekében?
Ebben a kontextusban a kiindulópontom az, hogy az egész életen át tartó tanulás a modern és rugalmas munkaerőpiac lényeges eleme, ezért alapvető érdek, hogy megvalósulhasson.[3] A tanulmányban a kérdés megválaszolására elsőként röviden bemutatom az élethosszig tartó tanulás megjelenését és fogalmát, ezt követően áttekintem a feleket munkaszerződésből következően megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket. Majd megvizsgálom, hogy a jog biztosításához elégséges-e a önmagában a munkaszerződés szabályozása, vagy ennél magasabb szintű normára van szükség. Hipotézisem szerint a munkajogi környezet nem tartalmaz kellő garanciákat az elv megvalósulásához, ezért jogalkotói beavatkozás szükséges.
A kérdés megválaszolásához elődlegesen elméleti kutatási módszert alkalmazok, emellett a történeti módszer alkalmazásával röviden bemutatom az élethosszig tartó tanulás kialakulásának főbb (a tárgyalt téma szempontjából releváns) állomásait. Az elemzés során kiindulópontként tekintek az Európai Unió megkerülhetetlen szerepére,[4] ugyanakkor hangsúlyozom az egyes tagállamoknak azt a jogát is, hogy saját érdekeiknek és lehetőségeiknek megfelelően szabályozzák munkaerőpiacukat. Bár az Európai Uniónak főszabály szerint nincs jogalkotási hatásköre a nemzeti munkajogi szabályozást illetően, számos esetben tapasztalhatjuk, hogy egy adott problémát más területekről megközelítve (például az egyenlő bánásmód követelménye, az európai jogok szociális pillérének legújabb jogalkotási folyamatai vagy a munkaidőre és a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó szabályok)[5] érdemi hatás érhető el.
- 447/448 -
További fontos körülmény, hogy bár az egész életen át tartó tanulás szabályozása néhány tagállamban már megtörtént (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország stb.), más tagállamokban (például Magyarországon) még nem került a törvényi szabályozás szintjére. A jogi környezet kialakítása során nem mellőzhető a munkaszerződés alapstruktúrájának vizsgálata abból az aspektusból, hogy a kötelezettség a jelenlegi szabályok szerint levezethető-e a munkáltató egyéb kötelezettségeiből, azaz egyáltalán szükséges-e jogalkotói beavatkozás. Ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor megkísérlem megtalálni azokat a megfelelő jogi eszközöket, amelyekkel ez a jelenség kezelhető lenne. A tanulmányban a felvetést csak a munkajog szempontjából vizsgálom, ezért a kutatás keretein kívül esik az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek vizsgálata az iskolai oktatásban vagy akár a munkaviszonyon kívüli egyéb területeken.
A problémát elsősorban a szerződéses keretrendszeren belül elemzem, amelybe e kontextus szerint a munkavégzéshez szükséges ismeretek elsajátítása és elsajátíttatása (azaz a munkáltató által szervezett képzések) nem tartoznak bele szorosan.[6] Ebből következően az élethosszig tartó tanulás nem(csak) az adott munkaszerződés teljesítéséhez szükséges ismeretek megszerzésére értendő, hanem tágabb értelemben bármilyen (munkaerőpiaci szempontból releváns) ismeret elsajátítására.
Az egész életen át tartó tanulás kifejezés az 1970-es években jelent meg. Az Európai Unió az 1990-es évek közepén kezdett intézményi szinten mélyebben foglalkozni a kérdéssel.[7] Az első fogalmakat tágan határozták meg. Az iskolai képzéstől az idősebbeknek szóló tanulási programokig a formális (intézményi) és nem formális tanulás minden olyan formáját magában foglalta a fogalom, amelynek a célja a munkaerőpiac versenyképességének növelése.[8] Fontos mérföldkőnek számított, hogy 2001-ben a Bizottság megfogalmazta az egész életen át tartó tanulás előmozdításáról szóló közleményét,[9] amely szerint a hatóságok, a szakszervezetek, a munkavállalók, a szociális partnerek és természetesen a tanulni vágyók együttműködésére és közös erőfeszítéseire van szükség az egész életen át tartó tanulás előmozdítása érdekében, beleértve a nem formális és informális oktatás érvényesítését is széles körben, elsősorban nem formális és informális eszközökkel.
Bár terjedelmi korlátok miatt a területen történt fejlődés minden lépését nem vizsgálom, az egyik legutóbbi és legjelentősebb elemként feltétlenül szükséges említést tenni az Európai Bizottság által 2017-ben kibocsátott Európai Szociális Jogok Pilléréről (Pillér), amelyben a Bizottság rögzítette az Európai Unió egész területén a méltányos és inkluzív szociálpolitikák előmozdításának szükségességét.[10] A Pillér nem foglalkozott közvetlenül és kizárólag az egész életen át tartó tanulással, de kiemelte a fontosságát mint a társadalmi és gazdasági fejlődés kulcsfontosságú elemét, és az első fejezetében kifejezetten meg is említette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
