Vida Sándor: Jogi képeskönyv a bíróságokról (JK, 2012/12., 527-528. o.)

"Az írástudás világában a szimbólumok használata hosszú ideig háttérbe szorult. Az írástudók diadalmasan triumfáltak a jelképi közlésmódok fölött, jóllehet azokat helyettesíteni soha nem tudták. Amíg szerte a világban az analfabetizmus elleni harc eredményei elhomályosították a vizuális kommunikáció jelentőségét tartósnak tűnt a tendencia. Ám korunk két meghatározó jelensége újrafogalmazta a jelképek szerepét a társadalomban. Egyikük a globalizáció, másikuk az informatikai társadalom..."

A 19-20. században "a bíróságok székhelyeinek otthont adó igazságügyi rezidenciák meghatározó elemeivé váltak a városépítészetnek, s főként a kisebb és középméretű városok központi alkotórészévé is avanzsáltak. A főterek nélkülözhetetlen bírósági épületei többnyire magukba fogadták az Európa szerte elterjedő ügyészséget, a telekkönyvi hivatalokat, az anyakönyvi központokat, s persze valamilyen módon a fogvatartottak őrzéséről gondoskodó büntetés végrehajtási intézetet, ez az épületegyüttes pótolhatatlan alkateleme lett a várostervezésnek..." - mondja Mezey Barna a könyvhöz írt szokatlanul hosszú és tartalmas előszóban.

A könyv 5 fejezetre oszlik. Ezek: A hársfától az igazságügyi palotáig (1), Az igazságügyi paloták kora Magyarországon (2), A bírósági épület -változatos állandóság (3), A tárgyalóterem díszletei (4), A bírósági tárgyalás, mint kosztümös darab (5). Az 1. fejezet meglepő címét onnan kapta, hogy az ókorban az ítélkezés a szabad ég alatt folyt. Büntető ügyekben ennek vallási okai voltak, mert elkerülni akarták, hogy a bíró és a gyilkos "egy fedél alatt tartózkodjon". Szemlélteti ezt a H. Schmidt akvarelljéről készült kép (1. sz. - Észak-Olaszország), amelyen a hársfa alatt kiépített kőből készült kerekasztal s az azt félkör alakban körülvevő kettős kört képező, kő padsor látható, továbbá egy metszet (2. sz. - Svájc), amelyen a tanácsosok és az írnokok már két fa asztalnál ülve tartják a tárgyalást, egy lombos fa alatt. Ez a szokás egész a középkorig folytatódott, s csak Nagy Károly engedélyezte, hogy a bíróságok fedett helyen ülésezzenek. Ez utóbbiakat csupán néhány metszet mutatja be, míg több neves igazságügyi palota képét követően három különösen rangos zárja a fejezetet: a Bécsi (Justizpalast - 51. sz.), a Londoni (Royal Court of Justice - 58 sz.) és New York Állam Legfelsőbb Bírósága (62. sz.). Említésre méltó, hogy néhány a hatalomgyakorlást kifejező különösen szép szobor képe is látható: ülő oroszlán, domborművekkel ellátott hatalmas bronz kapu, Hammurabit, valamint Mózest a tíz parancsolattal ábrázoló dombormű.

A 2. fejezet jog- és építészettörténeti ismertetéssel kezdődik, a képek pedig bemutatják a történelmi Magyarország jelentősebb bírósági épületeit. A sort három Erdélyi bíróság [Székelyudvarhely (69. sz.), Kézdivásárhely (71. sz.), Csíkszereda (72. sz.)] nyitja meg, s követi az egykori Pozsonyi (103 sz.), Temesvári (104. sz.) és Budapesti (108. sz.) ítélőtábla képe. Az utóbbiak mellett olvasható magyarázat szerint ma már egyikben sem működik igazságügyi szervezet: az első kettő egyetemi épület, a harmadik pedig múzeum. (Megjegyzem a szerzőnek itt kifejezésre jutó koncepciója rokonszenves, hiszen ezeket az épületeket magyar építészek tervezték, bennük hosszú ideig magyar bíróságok működtek, ezt a kettős állampolgárság korában már nem kell agyonhallgatni.) Látható továbbá egy kép a Pécsi ítélőtábla elnökének dolgozószobájáról (1918 előtt - 93. sz.), valamint egy kiemelt idézet a sajtóból, amely beszámol Ferenc József császár (aki akkor már magyar király is volt) 1891. június 24-i látogatásáról a Pécsi ítélőtábla épülete felavatását követő hónapban. Látható egy a szerző által készített tabló a történelmi Magyarország térképével, megjelenítve azon az ítélőtáblákat és Törvényszékeket (70. old.). Ez ma már jogtörténet, s aligha van ma még olyan jogász, aki erre emlékeznék. Éppen ezért elismerést érdemel ennek a térképnek a közlése, amely időben és térben kiterjesztve szemlélteti a feldolgozott egyébként is színes anyagot. Az Igazságügyi műépítészek c. alfejezet emléket állít a ránk maradt impozáns épületek tervezőinek, mint a Wagner-testvérek, Aigner Sándor, Kiss István, Jablonszky Ferenc. A budapesti jogászok közül aligha van valaki, aki ne ismerné a Pesti Központi Kerületi Bíróság impozáns épületét, hogy csak egyet említsek az általuk tervezett épületek közül. Ezeken a rajzasztalokon születtek meg még a Nagybecskereki, Brassói, Nagyváradi Igazságügyi Paloták tervei, amit néhány látványterv és fénykép is szemléltet. A "Paloták belsejében" c. alfejezetben látható az egykori Kúria Nagy Csarnoka (150 sz.), a Fővárosi Törvényszék bejá-

- 527/528 -

rata (151 sz.), tárgyalótermek Egerben (156 sz.) Pécsett (157 sz.), Beregszászon (159 sz.). E fejezet utolsó alcíme "Epilógus - Trianon után." Ebből megtudjuk, hogy a Trianoni területvesztés következtében a történelmi Magyarország 384 járásbíróságából 138 maradt meg. A szerző reális történelemértékelését mutatja, hogy ezt az alfejezetet azzal zárja, hogy "az első világháborúban elveszett területek (Dél-Szlovákia, Erdély, Bácska -V.S.) visszaszerzésének hamis illúziója a második világháború tragédiájába torkollott".