A házastársi vagyonközösség az életközösség megszűnésével - a törvény erejénél fogva - véget ér és bármelyik házastárs kérheti a házastársi közös vagyon megosztását. Sajátos kérdéseket vet fel a házastársi közös vagyonban felbukkanó társasági részesedés kérdése, ami a házassági vagyonjog szabályozási területein kívül közvetlenül megjelenik a társasági jogban is. A tanulmány a korlátolt felelősségű társaságban fennálló üzletrésszel kapcsolatos - a bírói gyakorlatban is felbukkanó - értelmezési összefüggésre fókuszál.
The community of property of the spouses ends by operation of law when the community of life ceases, and either spouse may request the division of the community property. The question of company shareholdings in matrimonial community property raises specific issues which, outside the areas governed by matrimonial property law, are directly reflected in company law. The paper focuses on the interpretative context of the limited liability partnership interest, which also arises in judicial practice.
A házastársi vagyonközösség az életközösség megszűnésével - a törvény erejénél fogva - véget ér, és bármelyik házastárs kérheti a házastársi közös vagyon megosztását. A közös vagyon megosztása esetén nem beszélhetünk jogutódlásról, hanem mindkét házastársra nézve a neki juttatott vagyontárgyak tekintetében az addigi közös tulajdon megosztása lényegében az egyes vagyontárgyakon fennálló közös tulajdon megszüntetését is jelenti.
A házastársi közös vagyon megosztása azonban nem azonos a közös vagyon megszüntetésével, és a téma a családi jog, az öröklési jog és a társasági jog határterületén fekszik[1].
Speciális kérdésként vetődik fel mindez a vállalkozási vagyonnal összefüggésben, és különösen így van ez a társasági részesedések esetében, melynek kapcsolódó kérdéseivel visszatérően foglalkozik a jogirodalom is.[2]
A Ptk. jogi személyek könyve már a társaságokra vonatkozó általános szabályok között is érinti, hogy a házassági vagyonközösségre (illetve a vagyon megosztására) tekintettel a nem tag házastárs hogyan válhat a társaság tagjává[3]. Ezt az általános szabályt specializálja a 3:172. § kifejezetten a kft. esetére. A bíróság a nem tag házastársnak - kifejezett kérelmére, és csak - akkor juttathat üzletrészt, ha közös vagyoni részesedése más módon nem adható ki[4]. Az "üzletrész a házastársi vagyonban" szakaszcímet viselő 3:172. §-ának értelmében a házassági vagyonjogi perben a nem tag házastárs kérheti, hogy az üzletrész átruházására irányadó - törvényi és társasági szerződésbeli - rendelkezéseknek megfelelően a bíróság juttasson üzletrészt (vagy üzletrészhányadot) a nem tag házastársnak, feltéve, hogy a tag az üzletrészét házastársi közös vagyonból szerezte. Ilyenkor nem érvényesülnek az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló tagi jogok (közhasználatú kifejezéssel élve az üzletrészre vonatkozó elővásárlási jogok), valamint az a szabály, ami az üzletrész átruházását a törzsbetét teljes mértékben történő szolgáltatásának feltételéhez köti. A 3:172. § (2) bekezdése értelmében ugyanezt kell megfelelően alkalmazni arra az esetre is, ha a házastársi közös vagyon megosztásáról az üzletrész vonatkozásában a házastársak megállapodtak.
A nem tag házastársnak a házastársi közös szerzésen alapuló igényével kapcsolatban a korábbi társasági jogunk (a Gt.) úgy rendelkezett, hogy arra az üzletrész-adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (hangsúlyozva, hogy valójában nem átruházásról, hanem önálló szerzési jogcímről van szó). Ez irányadó lehet akkor is, ha nem tag házastárs csak a közös szerzésből rá eső rész (általában 1/2 arányában igényel - akár az életközösség fennállása alatt, akár a vagyonmegosztás alkalmával - az üzletrészen tulajdonjogot (vagy felosztással önálló üzletrészt), és akkor is, ha a közös vagyon megosztása címén a tag házastárs üzletrészét - más közös vagyoni vagyontárgyakkal vagy pénzben történő kompenzáció fejében - teljes egészében meg kívánta szerezni.
A Ptk. szakított azzal a megoldással, hogy külön kiemeli az adásvételi szerződésen kívüli szerzést, ehelyett a társasági szerződésnek az üzletrész átruházására vonatkozó rendelkezéseit, ennek hiányában a törvénynek az üzletrész átruházására vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A nem tag házastárs házastársi vagyonjogi alapon való üzletrészszerzésének kérdését a Ptk. valós gyakorlati, jogalkalmazási igény kielégítésére iktatta be a szabályozásba. A Ptk. jelentős modernizálást hajtott végre a családjogban a házassági vagyonjog területén, többek között épp azon gyakorlati
- 53/54 -
kihívásokra reagálva, melyeket a társasági részesedések házassági vagyonjogban való megjelenése, és az ezzel kapcsolatos értelmezési, ítélkezési nehézségek támasztottak az elmúlt időkben. Szükséges itt utalni arra, hogy a családjogi könyv[5] külön rendelkezésben érinti a házassági vagyonközösséget érintő üzleti célú vagyon használatának és kezelésének kérdését (4:43. §). Ezt meghaladóan széles körű mozgásteret biztosít arra, hogy az érintettek - (akár a házasság előtt, akár a házasság fennállása alatt) egymás közötti vagyoni viszonyaikat - így az üzleti jellegű speciális vagyonelemek kérdését is - házassági vagyonjogi szerződéssel konszenzusos úton rendezzék.
Lényeges összefüggés, hogy nem rendelkezik a Ptk. - a 2006-os Gt. 129. § (3) bekezdésétől eltérően - a házastársi vagyonközösséghez tartozó üzletrész - házastársak közötti szerződés vagy a bíróság jogerős ítélete alapján történő - értékesítéséről, az üzletrész árverés útján történő megszerzésének a lehetőségét azonban Ptk. 3:177-3:181. §-ai és a Vht. 132. §-a változatlanul elismeri[6].
Az üzletrész nem tag házastársnak való juttatásával összefüggő Ptk. szabályokra, a 3:172. § (1) bekezdésében foglaltakra és az átruházásra vonatkozó utaló szabályból az alábbiak következnek:
- az üzletrész ilyen módon való juttatásának nem előfeltétele a 3:167. § (1) bekezdésében említett szabály, így olyan üzletrészen is szerezhet tulajdont a házastárs, mely teljes egészében még nem lett teljesítve;
- az átruházásra vonatkozó szabályok közül nem alkalmazhatóak továbbá a 3:167. § (2)-(5) bekezdései, melyek az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog kérdését rendezik;
- a nem tag házastárs üzletrészt és üzletrészhányadot is szerezhet, függően pl. attól, hogy a vagyonmegosztás az üzletrész felosztását lehetővé teszi-e (a legkisebb törzsbetét szabályának megfelelően fel lehet-e osztani az üzletrészt);
- miután az üzletrészt a nem tag volt házastársnak a vagyonmegosztására irányuló perben a bíróság juttatja, így az üzletrész megszerzésének társasági bejelentése is speciálisan alakul. A nem tag házastárs a bíróság előtt nyilatkozik arról, hogy magára nézve kötelezőnek ismeri el a társasági szerződés rendelkezéseit (ez az üzletrész/üzletrészhányad odaítélésének feltétele). A nyilatkozatot - az ítélettel együtt - a bíróság továbbítja a társaság ügyvezetőjének, aki ez alapján köteles a volt házastárs tulajdonszerzését átvezetni a tagjegyzékben, és előterjeszteni a tagváltozással kapcsolatos változásbejegyzési kérelmet a cégbíróságnál. A tagváltozás a társasággal szemben a bíróság általi bejelentéstől hatályos, ettől az időponttól kezdődően illetik meg az új üzletrész tulajdonost a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságok, és terhelik a tagsággal járó kötelezettségek. A tulajdonosváltozás cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a bejelentés időpontjára visszamenőleg válik hatályossá[7].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
