A szerzői jogról szóló törvény 2013. április 1-jén - részben - hatályba lépett módosítása számos, előre kiszámítható újdonságot hozott. Így többek között változott az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók jogainak védelmi ideje és történt néhány esztétikainak mondható kiigazítás (pl. a díszlettervek szerzői jogi védelmének egyértelművé tétele, az árvamű-eljárás egyes részletszabályainak további cizellálása, a jogkezelőkre vonatkozó mechanizmusok további kalapálása).
Amiről ez az első oldal szól, az az Országgyűlés által utólag a tervezetbe emelt - tehát egyeztetésen át nem ment, a Kormány által benyújtott javaslatban egyébként meg sem nyitott - rendelkezés, amely a szerzői mű integritásával kapcsolatos személyiségi jogot biztosítja a szerzőnek. Ez a szabály adja meg a szerzőnek azt a jogot, hogy a létrehozott műve egységét, sérthetetlenségét biztosítsa mind a közvetett, mind a közvetlen behatásokkal szemben. Ennek alapján lehet fellépni például egy szobor karjának letörése ellen, vagy az ellen, ha a zenemű a szerzői számára elfogadhatatlan politikai kommentek között jelenik meg.
Ezt a jogot a kodifikált jogunk az 1969-es szerzői jogi törvény óta ismeri (ugyan a korábbi bírói gyakorlat jogfejlesztő tevékenysége során szintén voltak olyan esetek, amikor a bíróság meg tudta állapítani az integritás sérelmét). Ekkor igen tág jogosultság került be a jogszabályba, mivel a törvény 10. §-a alapján a szerző személyhez fűződő jogát sértette művének minden jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása, eszerint pedig - csak e szabály alapján - a szerző lényegében minden, a törvényben vagy egyedi engedéllyel lehetővé nem tett megváltoztatása ellen felléphetett, sőt: bármely, egyszerűen engedély nélküli felhasználás is sérthette egyben az integritási jogot is. Azt ehhez hozzá kell tenni, hogy a 69-es törvény hatálya idején uralkodó általános politikai és kultúrpolitikai viszonyok és gyakorlatok e szabályt kívülről befolyásolva a szerzői jog működését szinte teljesen kiürítették. (Hadd ne részletezzük, mennyi lehetősége volt egy forgatókönyvírónak fellépni a műve megváltoztatása ellen, ha az egyetlen állami televízió akarta megváltoztatva sugározni azt, pl. politikai szempontok alapján hangolva át a művet.) A cenzúra ereje bizonyos intézmények (jellemzően az állami felhasználók) által megvalósított megváltoztatásokat nem hogy megengedett, de ez is volt a jellemző gyakorlat.
Ezt a gyakorlatot a rendszerváltással gyökeresen átalakult politikai, kulturális viszonyok felszámolták, mert felszámolhatták. Az integritás védelmének szabályozása ma ugyan nem uniós keretek között zajlik, de az EU részéről határozott elvárás volt, hogy a Berni Uniós Egyezménnyel összhangban álló szabályok szülessenek ezen a területen is - kimondva, kimondatlanul ezt az igen tágnak tűnő jogot kiegyensúlyozottabbá, az új alkotások szerzőinek alkotói (= minősített véleménynyilvánítási!) szabadságára figyelemmel korlátosabbá téve. Az indokolás kifejezetten meg is erősítette ezt. Az elfogadott szöveg a következő lett: A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.
Látszólag azonban nem sikerült tökéletesen a cél megvalósítása, mivel a szabályozást a gyakorlat elkezdte az indokolás ellenében értelmezni: a szövegből ugyanis egyáltalán nem egyértelmű, hogy a becsületre, hírnévre sérelmesség mindegyik magatartáshoz kapcsolódik-e, vagy csak a megváltoztatás, megcsorbítás esetében többletfeltétel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
