"Az adós abba a helyzetbe, amelyben minden kötelezettségének eleget nem tehet, vagy azért jut, mert tartozásai tényleges vagyonát meghaladják, vagy azért, mert bizonyos időben minden hitelezőjét kielégíteni nem képes. Az adós ez állapotát csődnek nevezzük, melyet az első esetben vagyonhiány, az utóbbiban pedig fizetési tehetetlenség von maga után." - adja meg a csőd fogalmát és okait a múlt század híres csődjogásza, Apáthy István A magyar csődjog rendszere c. művében.
Szinte valamennyi korabeli és jelenlegi csődtörvény a fizetésképtelenség megállapítása során ezekből a fogalmakból indul ki. Az 1881. évi XVII. tc.-hez hasonlóan az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) is mindkét feltételt szabályozta, amikor kimondta, hogy fizetésképtelen a gazdálkodó szervezet, ha tartozásai meghaladják vagyonát; vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt; illetve, ha fizetéseit megszüntette.
A Cstv. ezzel a felfogással szakított, a vagyonhiányt kivette a fizetésképtelenség feltételei közül. A jelenleg hatályos Cstv. 27. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő hatvan napon belül nem egyenlítette ki,
b) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt,
c) a fizetési kötelezettségét a csődlejárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
Ez a megoldás az Ftvr. szabályozásához képest is változást jelentett, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak több eseti döntésben kellett tudatosítania a fizetésképtelenség feltételeinek pénzforgalmi szemléletét:
"...a fenti definíció pénzforgalmi szemléletű. A törvényi szabályozás nem ad módot a bíróság számára annak vizsgálatára, hogy az adós milyen okból - esetleg éppen kintlévőségeinek behajthatatlansága miatt - fizetésképtelen, s fizetési nehézségei tartósak-e vagy csak átmenetiek. Amennyiben a bíróság a felszámolási eljárás során valamely adós tekintetében a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésében felsorolt három fizetésképtelenségi ok valamelyikét valósnak találja, továbbá az adós esetleges kérelmére a bíróság által engedélyezett fizetési haladék nem vezet eredményre, a bíróságnak meg kell állapítania a fizetésképtelenség tényét." (Legfelsőbb Bíróság Fpk. VIII. 31. 767/1997/2. számú eseti döntés) A gazdálkodó szervek vezetői a fizetésképtelenség jogi szabályozását nem értik, s rendszeresen azzal tiltakoznak a fizetésképtelenség megállapítása ellen, hogy csak átmeneti fizetési nehézségeik vannak, vagyonuk többszörösen meghaladja a velük szemben támasztott követeléseket.
Tovább fokozza a gazdálkodó szervek vezetőinek - különösen a jogi képviselettel nem rendelkező kisebb társaságok esetén - a nehézségeit az, hogy a fizetésképtelenség feltételeinek a törvény szövegéből ki nem derülő részletkérdéseit a bírói gyakorlat oldotta meg. Különösen jelentős ebből a szempontból a "nem vitatott" követelés értelmezése. (BH 1997/497.; BH 1997/600.; BH 1998/45.; BH 2001/592.) Az adós gazdálkodó szervezetek egy része sokszor a felszámolási eljárásban szerez tudomást arról, hogy valamelyik partnerének követelése áll fenn vele szemben, akkor, amikor a követelést érdemben már nem vitathatja.
Ezért fordul elő, hogy a bíróságok gyakran rendelik el olyan gazdálkodó szervezetek felszámolását, amelyek egyébként kellő vagyonnal rendelkeznek, de a jogszabályok ismeretének hiánya vagy annak félreértelmezése miatt nem fordítanak kellő gondot a felszámolási kérelmekkel kapcsolatos ügyintézésre.
A fenti problémákhoz járul az is, hogy az erre irányuló tájékoztatás ellenére a gazdálkodó szervezetek nem veszik komolyan a Cstv. 24. § (3) bekezdésének azt a szabályát, mely szerint, ha az adós a megszabott nyolc napos határidőn belül nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.
A társadalomnak nem érdeke az, hogy fizetőképes cégek felszámolásra kerüljenek, ezért a gyakorlat alakított ki olyan technikákat, amelyek mellett a működő, fizetőképes gazdálkodó szervezetek elkerülhetik a felszámolással járó megszűnést. A bíróságok általában méltányosan bírálják el azokat az igazolási kérelmeket, amelyeket az adós szervezet azért nyújt be, mert a nyilatkozattételre megszabott határidőt elmulasztotta. Sokan a fellebbezést elbíráló másodfokú határozatból szereznek tudomást arról, hogy a védekezésük alaptalan volt, s a felszámolás elindulása elkerülhetetlen. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében adott tájékoztatást a feleknek arról, hogy miként kerülhetik el a jogutód nélküli megszűnést:
"A fizetésképtelenség tényét megállapító és a felszámolást elrendelő fenti határozat sem zárja ki azonban annak a lehetőségét, hogy az adós elkerülje a jogutód nélküli megszüntetését. A felszámolás elrendelésének közzététele előtt az eljárást kezdeményező hitelező kérelmétől való elállás, illetve a feleknek az eljárás megszüntetése iránti közös kérelme, a Cégközlönyben történő közzététel után pedig az adós és valamennyi hitelezője között a többször módosított Cstv. 41-45. §-aiban szabályozott módon létrejött egyezség eredményezheti a felszámolási eljárás megszüntetését, illetve befejezését." (Legfelsőbb Bíróság Fpk. VIII. 32. 557/2001/2. a határozat kelte: 2003. március 24.)
Az ítélőtáblák működésének megkezdését követően a másodfokú ügyintézés érezhetően felgyorsult, s az elsőfokú bíróságok egyre gyakrabban találkoztak a felszámolási eljárás megszüntetése iránti kérelmekkel. Az elsőfokú bíróságok gyakorlata azonban nem egységes a felszámolás elrendelésének közzététele előtti eljárás megszüntetését illetően. Vannak olyan bíróságok, amelyek a Legfelsőbb Bíróság idézett iránymutatása alapján az eljárást kezdeményező hitelező kérelmére vagy a felek közös kérelmére megszüntetik az eljárást, amennyiben a felszámolás elrendelésére vonatkozó közlemény a Cégközlönyben nem jelent meg. Más bíróságok viszont az ilyen kérelmet elutasítják. (Tolna Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiuma olyan kollégiumi véleményt fogadott el, amely kizárja az eljárás megszüntetését a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése után.) Indokolt ezért annak megvitatása, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése után a Cstv., illetve a Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. szabályai alapján az eljárás jogszerűen megszüntethető-e vagy sem.
A válasz megadásához a következő kérdéseket kell elemezni:
1. A felszámolást elrendelő végzés jogi természete
2. A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése
3. A felszámolást elrendelő végzés jogerejéhez fűződő hatások
4. A felek rendelkezési jogának alakulása a végzés jogerőre emelkedése után
5. Az eljárás megszüntetésének lehetősége a végzés jogerőre emelkedését követően
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
