2006 októberében jelent meg az International Center of Prison Studeis (ICPS) által kiadott tanulmány Gyermekek a börtönben címmel, mely a fiatalkorúak helyzetét vázolja fel a büntető igazságszolgáltatásban, illetve a büntetés-végrehajtás során. Jelen tanulmány az ICPS e 14. számú útmutatását mutatja, melynek célja az, hogy a börtönreform programok fejlesztése, illetve kivitelezése során adjon hasznos tanácsokat, alternatívákat az e területen dolgozók, illetve a téma iránt érdeklődő szakemberek számára. Az útmutatások minden esetben összhangban állnak a nemzetközi emberjogi egyezményekkel, különféle kulturális és politikai környezetben is alkalmazhatóak, továbbá olyan javaslatokat kínálnak, amelyek nagy valószínűséggel különböző szociális és gazdasági helyzetekben is megvalósíthatóak. Mindamellett, hogy nem igényelnek jelentős erőforrás ráfordítást, szem előtt tartják a büntetés-végrehajtási rendszer realitásait.
- A gyermekjogi egyezmények definíciója szerint a 18 éven aluli személyeket fiatalkorúnak kell tekinteni.
- A törvénnyel összeütközésbe került gyermekeket világszerte nyomorúságos körülményekkel rendelkező fogházakba, vagy fiatalkorúak börtönébe zárják.
- A nemzetközi emberjogi egyezmények előírják, hogy a gyermekekre a felnőttekétől eltérő rendszer legyen életben, őket külön kell fogva tartani, a letöltendő büntetés a legutolsó eszközt jelentse, a lehető legrövidebb ideig tartson, illetve, hogy a különféle büntetési megoldások prioritása mindig a fiatalkorú legjobb érdekeihez alkalmazkodjon.
- A fiatalkorúak végrehajtási intézeteinek minden esetben elsődlegesen nevelési céllal kell működniük.
- Jogszabályi reformok szükségesek, hogy a nemzeti törvények minden esetben összhangban álljanak a nemzetközi egyezményekkel, és a fiatalkorúak számára különálló végrehajtási szervezet működjön.
- A törvénnyel összeütközésbe került fiatalkorúak védelmében a következő típusú erőfeszítéseket tehetjük: a letartóztatás után a fiatalkorúak kiváltása a rendőrőrsről, az elitélt gyermekek számára alternatív elhelyezés biztosítása, a letartóztatási - fogva tartási helyszín körülményeinek javítása, illetve a bírósági tárgyalások esetén jogi védelem elrendelése.
A törvénnyel összeütközésbe került fiatalok világszerte durva és erőszakos bánásmódtól szenvednek. Több országban a fiatalkorúakat a rendőrségen fogva lehet tartani enyhébb bűncselekmények esetén, vagy akár, ha nem is követtek el bűncselekményt, de a rendőrség úgy találta, hogy védelemre van szükségük, például azok közül, akik az utcán laknak. Ilyen esetekben, a rendőrségi fogdában felnőttekkel együtt tartják őket fogva, a bíróságra jogi védelem nélkül kerülnek, elítélik őket és börtönbe, korrekciós vagy nevelési központba küldik, ahol a körülmények gyakran embertelenek, megalázóak és számukra veszélyesek is.
A fiatalkorúakat gyakran a legális kor alatt is börtönben, rendőrségi fogdában vagy egyéb hasonló intézményben tartják fogva. Sok esetben a koruk sem beazonosítható, mert semmilyen személyazonossági okmánnyal nem rendelkeznek. A Marie Wenham: An outside chance: street children and juvenile justice - an international perspective. 2004. című tanulmányában foglaltak szerint az utcán élő fiatalkorúak nagy valószínűséggel kerülnek összeütközésbe az igazságszolgáltatással, a diszkrimináció és a túlélésre kényszerítő körülmények miatt, függetlenül attól, hogy egyáltalán elkövettek-e bűncselekményt vagy sem. Az elavult szabályozásnak köszönhetően enyhe (gyakran túlélési) bűncselekményekért, mint például lopás, visszaélés, koldulás vagy "csavargás" miatt letartóztatást, majd igen súlyos büntetéseket is kaphatnak.[1]
Számos országban a fiatalkorúak is a felnőtt börtönökben töltik büntetésüket, vagy a börtön olyan külön szárnyában, ahová a felnőtt elítéltek is beléphetnek. Az ilyen szituációk a gyermekek számára a szexuális zaklatás kockázatát jelentik, a börtönőrök vagy idősebb elítéltek fenyegetése miatt. Néhány országban bevett szokás, hogy a tinédzser fiúk alvószobájába mindig egy idősebb férfi elítéltet helyeztek el, olyan megfontolásból hogy ez felügyeletet, útmutatást és támogatást jelenthet számukra. Elfogadhatatlannak minősül a gyakorlat, amelyben az egyik elítélt felügyeletet gya-
- 172/173 -
korolhat egy másik felett; továbbá a visszaélés veszélye ilyen esetekben igen komoly. A Dorothy Jolofani and Joseph Degabriele: HIV/ AIDS in Malawi Prisons. 1999. tanulmányában olvasható az a gyakorlat, mely szerint egy felnőtt elítélt a börtönőrhöz megy, kezébe csúsztat némi pénzt és megkéri, hogy szerezzen neki egy fiút. Nyilvánvaló, hogy néhány elítélt sokkal gazdagabb a börtönőröknél. A börtönőr ekkor a fiatalkorú szárnyból átcsempész egy gyereket a felnőtt részlegbe. Miután a fiút átvitték a felnőtt részlegbe hónapokig ott is tarthatják, és aki fizetett érte, még más elítélteknek is átadja pénzért cserébe.[2]
Sajnos még gazdag országok fiatalkorú büntetés-végrehajtási rendszereiben is találunk olyan elemeket, amelyek ellentmondásban állnak a nemzetközi emberjogi egyezményekkel. Olyan intézményekben tartják fogva a fiatalkorúakat, amelyek sokkal inkább büntető, mint rehabilitációs jellegűek, és a súlyos mentálhigiénés problémáikra sem biztosítanak kezelést. A Matthew Mosk: Juveniles in Maryland Jail Imperiled. 2004. című írásának adatai szerint a Maryland-i Fiatalkorúak Büntetőintézete megnyitása után egy éven belül végzett független vizsgálat kimutatta, hogy a bentlakó 106 fiatalkorú életveszélyes, biztonsági és egészségügyi kockázatot jelentő körülmények között él. A Baltimore City Fiatalkorúak Büntetőintézetében feltárt körülmények rendkívüli mértékben hasonlítanak a megvizsgált két régebbi fiatalkorúak büntetőintézetéhez. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma 2004 áprilisában figyelmeztette Maryland-et, hogy a vizsgált intézmények a legalacsonyabb büntetés-végrehajtási szabványnak sem felelnek meg, illetve a bentlakók alapvető jogai sem teljesülhetnek.[3]
Világszerte tapasztalható hogy a társadalom legszegényebb rétegeiből származó fiatalkorúak sokkal nagyobb arányban kerülnek szembe az igazságszolgáltatással különböző cselekmények miatt. A fiatalkorúak börtönében, a nevelőintézetekben, a rehabilitációs központokban és a gyermekotthonokban találhatóak a társadalom leghátrányosabb helyzetű fiataljai, és a rendszer igen kevés, vagy semmiféle védelmet nem biztosít számukra a kegyetlen bánásmód és az erőszak elől. Sok felnőtt elítélt már eleve javítóintézetekből és fiatalkorúak börtönéből származik. A fiatalkorúak intézetében töltött idő gyakran csak a kezdete a börtönbüntetések között leélt életnek. Az Amnesty International 2001: The 240 children detained in Panchito López at the time of the fire have been spent to a number of adult prisons címmel napvilágot látott tanulmány szerint a paraguay-i Asunción-ban található Panchito Lopez Fiatalkorúak Büntetőintézete teljesen a tűz martalékává vált. A tűz az elítéltek ellenállása során gyulladt ki, amikor egy társuk miatt tiltakoztak, akit egy incidens-
ben egy börtönőr lelőtt. Nem az első eset volt, amelyben a fiatalok tüzet gyújtottak tiltakozásul az őket sújtó borzasztó bánásmód ellen. A korábbi, 2001. július 25-én történt tűzeset alkalmával az intézetnek 240 fiatalkorú lakója volt összenyomorítva - a 80 férőhelyre tervezett helyett. Körülbelül 90 százalékukat bűncselekményért el sem ítélték, csak vizsgálati fogságban voltak. Közülük sokan hónapokat, akár éveket is vártak a bírósági tárgyalásra a mocskos és hihetetlenül túlzsúfolt cellájukban, amelyben többnyire illemhely és tisztálkodási lehetőség nem volt. Néhány cellában egy ágyra három fő jutott, és a hőmérséklet akár hetekig is 40 C° feletti volt. Az újságíró, aki meglátogatta az intézményt, azt jegyezte fel, hogy nagyjából minden fiatalra megegyező személyes hely jutott - körülbelül egy újságpapírnyi.[4] Meglehetősen kevés büntetés-végrehajtási rendszer felel meg a nemzetközi törvények előírásainak. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (Convention on the Rights of the Child) meghatározása a 18 év alatt személyt gyermeknek tekinti (kivéve, ha a nemzeti jogi meghatározás eltér). Ezek alapján minden 18 év alatti személyre vonatkozik az egyezményben előírt védelem, és ez a védelem kiterjed azokra is, akiket bűncselekménnyel vádolnak, emiatt elítéltek, vagy börtönbüntetésüket töltik. A nemzetközi egyezmények legfőbb irányelve, hogy a gyermeket nem szabad börtönbüntetésre ítélni, kivéve, ha egyáltalán nem létezik más megoldás, vagy más intézkedés célja nem elegendő, és ha őrizetbe vették őket, ennek a lehető legrövidebb ideig kell tartania. A Gyermekjogi Egyezményen felül más ENSZ irányelvek is taglalják az igazságszolgáltatási rendszerbe kerülő fiatalok bánásmódjának részleteit, illetve nyíltan kimondják, hogy a letöltendő szabadságvesztés kizárólag a legutolsó megoldásként jöhet szóba.
"(1) Az előzetes letartóztatás kizárólag indokolt esetben és a lehető legrövidebb ideig alkalmazható.
(2) Ahol csak lehetséges, az előzetes letartóztatást ki kell váltani alternatív megoldással, mint például család vagy nevelőintézet általi intenzív felügyelet, elhelyezés."[5]
A nemzetközi egyezmények azt is egyértelműen kinyilatkoztatják, hogy a büntetőeljárás alatt álló fiatalok eljárási folyamataiban a gyermekstátusz mindenképpen a különösen sebezhető mivoltukat legyen hivatott megvédeni. A fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerben az adott fiatalkorú korára és sebezhetőségére különös figyelmet kell szentelni - a folyamat minden egyes lépésében. A döntéshozatalkor minden esetben a fiatal érdekének, nevelésének célját kell szem előtt tartani. A fiatalkorúak intézeteinek nevelő és reformáló célzatúnak, nem pedig büntető jellegűnek kell lenniük. Mindezek ellenére néhány országban, az előzetes letartóztatásban álló fiatalkorúak körülményei meg-
- 173/174 -
egyeznek a felnőttekéivel, ügyészi döntés alapján nem fogadhatnak látogatókat, és hónapokat is tölthetnek előzetesben a bírósági tárgyalás megkezdéséig. A ICPS Mission Report 2004-es tanulmánya a szudáni fiatalkorúak előzetes letartóztatását vizsgálta. Ebben olvashatóak a jelenlegi gyakorlat elemei:
- erőszakos eljárás a letartóztatáskor és őrizetbe vételkor, embertelen eljárás a nyomozás során, például kínvallatás a beismerő vallomásért,
- a letartóztatáskor nem mindig hangzik el, hogy joguk van jogi képviselő fogadásához, illetve a szegények számára igen nehéz ügyvédet szerezni,
- késedelemmel (3-4 napos) tájékoztatják a fiatalokat és szülőket a látogatás tilalmáról. Gyakran a bírósági tárgyalásig hosszú idő telik el, eközben a fiatalkorú felnőttekkel van összezárva, nincs lehetősége tanulásra, egészségügyi ellátásra, megfelelő étkezésre. Igen kicsi, szűkös, sötét cellák és embertelen körülmények.[6]
A büntetőjogi felelősség korhatára az a kor, amely fölött az egyén a cselekedeteiért büntető felelősségre vonható, illetve ha bűnösnek találták, a törvény szerint kiszabott büntetésben részesül. Országszerte nagymértékben eltérő a gyakorlat azon életév betöltésére vonatkozóan, amikortól büntetőjogilag felelősségre vonhatóak a fiatalok.
Íme néhány adat a büntetőjogi felelősségre vonhatóság legalsó határáról, néhány, 10 millió vagy a feletti 18 évnél fiatalabb gyermeket számláló országban.[7]
A büntetőjogi felelősség korhatárának emelése olyan reformtevékenységnek tekintendő, mely a fiatalokat kiemeli a büntetőjog és a végrehajtás területéről, és a problémákkal küszködő fiatalokat a megfelelő szociális vagy gyermekjóléti intézmények felé irányítja.
"A büntetőjogi felelősség korhatárának ifjúságvédelmi koncepcióját felismerő büntetőjogi rendszerekben, az alsó korhatárt nem szabad túl alacsonyra szabni, az érzelmi, intellektuális, és mentális fejlettség szempontjai miatt." The United Nations Standard Minimum Rules for the Administration pf Juvenile Justice ("The Beijing Rules")[8]
A magasabb, például 14-18 éves büntető felelősségi korhatárral rendelkező országok nem szükségszerűen bánnak jobban a törvénnyel összeütközésbe került fiatalokkal, vagy tisztelik jobban az emberi jogokat, mint az alacsonyabb például 8-10 éves korhatárt alkalmazó országok. Az ilyen országokban a törvényszegő fiatalkorúakat a gyermekjóléti rendszer fogadja be az igazságszolgáltatás és végrehajtás helyett, viszont itt is fennáll a veszélye, hogy a törődést és védelmet igénylő gyermekeket az otthonuktól elszakítják, vagy a kapcsolatot korlátozzák. Ilyen esetekben az erőszakos vagy embertelen bánásmód veszélye ugyanilyen módon fennáll.
A fiatalkorúakkal, a felnőttekétől eltérő rendszerben kell foglalkozni. A különálló rendszer azért szükséges, mert a fiatalok:
- nem valószínű, hogy megértik a jogi és bírósági eljárásokat, a büntetések kiszabását,
- különleges védelemre szorulnak a sebezhetőségük miatt,
- nem érzik a személyes felelősvállalás szükségességét a cselekedeteikért,
- inkább rehabilitációs, mint terhelő büntetési eljárás szükséges számukra.
A fiatalkorúak számára különleges intézkedések szükségesek a letartóztatáskor és a rendőrségen is. Kívánatos, hogy a kihallgatás során a szülők vagy más felnőtt nevelő is jelen legyen. Amennyiben a fiatalkorút bíróság elé állítják, a bíróságnak különleges fiatalkorú vagy gyermekvédelmi részlegnek kell lennie szakirányú bírákkal, illetve biztosítani szükséges a gyermek jogát a jogi képviselő fogadására. Az Emilia Mugnai: Serves you right! Playing populist politics with children who kill. 2001. című írásában is felidézi azt az esetet, amelyben EU Bírósága megállapította, hogy az Egyesült Királyság megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét (a megfelelő bírósági tárgyaláshoz való jog pontját), mivel Thompson és Venables (mindkettő 11 éves) a felnőtt bíróságon és az ehhez kapcsolódó felnőtt jogi eljárásban kapott ítéletet, amellyel akadályozták a teljes tudomásul vételt és együttműködésüket.[9]
A fiatalkorúakat fogva tartó intézményeknek lehetőleg minél kevésbé szabad a börtönökre hasonlítaniuk. Minden nemzetközi egyezmény kimondja, hogy az ilyen intézmények elsődleges célja a nevelés és oktatás, a fiatalkorúak bűnözésmentes életre való felkészítése. Figyelembe kell venni az adott fiatal életkorát, illetve a bűnözői hajlamát, amely esetlegesen arra készteti, hogy felnőttkorában is bűnöző életet éljen. A külvilággal való kapcsolattartásra nagy gondot kell fordítani, illetve erre a fiatalokat ösztönözni kell. A bent elnyert iskolai végzettségen nem szabad feltüntetni, hogy azt büntetőintézet állította ki. A Brian Woods - Kate Blewett: Kids behind bars. 2001. című tanulmánya szerint az ankarai gyerekbörtön esetében rögtön szembeötlő, hogy nincsen tekintélyt pa-
- 174/175 -
rancsoló főkapu, nincsenek magas falak a tetejükön szögesdróttal, és a dolgozók sem járnak hatalmas kulcscsomókkal. Ha egy fiatalkorú igazán meg akar szökni, nem túl sok minden tartóztatja fel. A fogvatartottak fele egyébként is mindennap kijár az intézetből, vagy a helyi iskolákba tanulni, vagy környékbeli munkahelyekre dolgozni, szóval, ha meglógás mellett döntenének, egyszerűen csak nem térnek vissza aznap. Az itt szabadságvesztésüket töltő fiúk legtöbb esetben súlyos bűncselekmény, gyilkosság vagy nemi erőszak miatt kapott jellemzően öt évnél hosszabb büntetést.[10]
A visszaélések megelőzése érdekében, az ellenőröknek, a gyermekek ügyvédjeinek, gyermekvédő egyesületeknek és emberjogi szervezeteknek bejárást kell biztosítani a fiatalkorúak intézetébe, a fiatalkorúak adat- és titokvédelemhez való jogának szem előtt tartásával.
Sok ország gyakorlatában megfigyelhető az a gyakorlat, mely szerint arra törekednek, hogy minél több fiatalkorú elkerülhesse a büntetés-végrehajtási rendszerbe kerülést, és a sokkal alkalmasabb gyermekjóléti intézmények felé vessék útjukat. Az elterelés egyik pontja a fiatalok letartóztatása, amikor a rendőrségre viszik. Ebben a szakaszban szociális munkások vagy gyermekjóléti szervezetek önkéntesei segítenek a rendőrségnek családtagok, vagy a gyermek problémájának kezelésére képes szervezet felkutatásában. Számos országban létezik ilyen elterelési program, ami a rendőrség teljes együttműködésével zajlik, és különböző eljárásmódokból áll. A Nicolien Jacobs-Du Preez: The application of the United Nations Standard Minimum Rules on Juvenile Justice in an African context. 2001. című tanulmányban foglaltak szerint Namíbia 1990-ben ratifikálta a Gyermekjogok Egyetemes Egyezményét. 1994-ben Fiatalkorú Igazságügyi Fórum alakult meg a törvénnyel összeütközésbe került fiatalok helyzetének kezelésére. A szervezet tagjai minisztériumokból, civil szervezetekből és önkéntes jelentkezőkből álltak. A szervezet kísérleti programja a tárgyalás előtti elterelési folyamatok bevezetése volt, a fiatalkorúak bebörtönzésének csökkentése céljával. A program másik fő rendeltetése a gyermekek elkülönítése a felnőttektől a rendőrségi fogdákban, további célja pedig az előzetesből való elterelés felgyorsítása, és a fiatalkorúnak a családjához illetve felügyelőhöz küldése."[11]
A fiatalkorúak szabadon bocsátásának folyamata is igen fontos terület függetlenül attól, hogy előzetes letartóztatás vagy kiszabott büntetés alatt állnak. Ezen a területen jogi szaktudás szükséges, hogy a bíróságot meggyőzzük, a gyermeket engedjék szabadon az előzetesből, vagy, hogy ne kapjon letöltendő szabadságvesztést.
Az, hogy a fiatalkorúak elkerüljék a büntetés-végrehajtási intézetbe jutást, sajnos nem minden esetben mutatkozik áldásosnak. A nevelési, egészségügyi vagy gyermekjóléti intézetek a fiatalkorúak igényeit és problémáit jobban képesek kezelni. Néhány igazságügyi rendszerben már egészen fiatalokkal szemben is komoly büntetéseket szabnak ki, ezért szükséges az intézetek számára alternatív megoldások kilátásba helyezése. Fiatalkorúak esetén alkalmazott alternatívák lehetnek:
- a különböző típusú felügyelet gyakorlása, szociális munkások, nevelőtisztek, vagy a helyi közösség kijelöltjei által,
- a helyi közösség számára végzendő társadalmi munka, bocsánatkérés az áldozatoktól, valamilyen típusú kárpótlás az áldozatok számára.
| Banglades 7 | Indonézia 8 | Korea 12 | Japán 14 |
| India 7 | Skócia 8 | Marokkó 12 | Oroszország 14 |
| Nigéria 7 | Irán*** 9 | Algéria 13 | Vietnám 14 |
| Pakisztán 7 | Fülöp-szigetek 9 | Franciaország 13 | Egyiptom 15 |
| Dél-Afrika 7 | Anglia 10 | Kína 14 | Argentína 16 |
| Thaiföld 7 | Ukrajna 10 | Németország 14 | Brazília**** 18 |
| USA** 7 | Törökország 11 | Olaszország 14 |
** Az adott állam határozza meg, de a legtöbb szövetségi államban 7
*** Lányok számára 9, fiúk számára 15
**** A büntetőjogi felelősség hivatalos kora, viszont 12 éves kortól már a fiatalkorú szabályozás a vonatkozó
- 175/176 -
Léteznek olyan igazságszolgáltatási rendszerek, ahol már sikerült alkalmazni olyan módszereket, amelyek segítenek a törvénnyel összeütközésbe került fia-talkorúakra vonatkozó büntetési rendszerek hátrányainak leküzdésében. A BBC Crime Site, Crime Fighters: Justice, the Children's Hearing. 2003. ismeretei szerint Skócia egyedülálló módon képes kezelni a fiatalkorú elkövetőket. A fiatalkorúakat nem büntetendő bűnözőkként kezelik, hanem olyan problémákkal küszködő fiatalemberekként, akiken - és akik problémáin segíteni lehet egész család bevonásával. Együtt kell megjelenniük egy megbeszélésen, ahol három hivatalos személy van jelen, az úgynevezett ifjúsági bizottság. A bizottság tagjai képzett jogi szakemberek, akik az ifjúságvédelmi munkát önkéntes alapon vállalják. [12]
Elsődleges szempont az, hogy minél kevesebb fiatalkorú kapjon letöltendő szabadságvesztést, fontos a gyermek- és ifjúsági börtönök fejlesztése is. A fogvatartási körülmények fejlesztésére a következő lehetőségek állnak:
- a fiatalkorú és felnőtt elítéltek elkülönítése, gondoskodás a biztonságukról, új börtönszárny kialakítása, vagy a már létező szárny átalakítása "gyermekbarát" környezetté, a felnőtt elítéltek belépésének megakadályozása,
- nevelő személyzet, akik segítenek a fiataloknak a problémáik megoldásában, és felkészítik őket a külvilági életre,
- olyan személyzet, aki képes a megfelelő szintű oktatás és nevelés megvalósítására, és a kapcsolatteremtés elősegítésére a külvilággal,
- olyan rendszerek kialakítása, melyek lehetővé teszik a fiatalkorúak kapcsolattartását a családjukkal, illetve segítséget nyújtanak a családnak a fiatalkorú hazaérkezésének felkészülésére.
AZ UNICEF, Teheran Juvenile Correction & Rehabilitation Center (JCRC): an Overview (undated) adatai szerint a következő jóléti tevékenységek léteznek a Teheráni Fiatalkorú Korrekciós és Rehabilitációs Központ szervezésében:
- kirándulások szervezése erdőkbe, tengerpartra, hegyvidékbe, történelmi helyszínekre és régi háborús övezetekbe országszerte,
- külsősök és elítéltek közötti atlétikai versenyek szervezése az intézményen kívül, az egészséges verseny és pozitív attitűd fejlesztése érdekében,
- más intézmények látogatásának engedélyezése, mint például uszodák, edzőtermek, mozik, parkok, boltok vagy hírközlési eszközök.
Az olyan országokban, ahol a fiatalkorúakra a felnőttekével megegyező jogrendszer vonatkozik, a nemzetközi törvényi előírások, és emberjogi egyezmények követelményei szerint különálló, a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó jogszabályokat kell megalkotni. A jogi kereteket is meg kell alapozni, melyek biztosítják a fiatalkorúak jogi védelmét az egyes eljárások során. A fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó jogrendszer reformja egy hosszú távú program, mely megköveteli a rendőrség, a jogrendszer és a társadalom támogatását is. ■
JEGYZETEK
[1] Marie Wenham: An outside chaunce street juvenil and children justice an international perspective, Consortium fot Street Children, London, 2004., Children in prison, King's College London
[2] Dorothy Jolofani and Joseph DeGabriele: HIV/AIDS in Malawi Prisons, Penal Reform International, London, 1999., Children in prison, King's College London
[3] Matthew Mosk: Juvenils in Maryland Jail Imperled, Report Says, Washington Post, 2004. 09. 14. Children in prison, King's College London
[4] The Wire magazine, Amnesty International, 2001. 09., Children in prison, King's College London
[5] United Nations Standard Minimum Rules for the Administration of Juvenile Justice, Rule 13.
[6] Justice for children: Detention as a last resort. Innovative initiatives int he East Asia and Pacific region, United Nations Cildren's Fund, Bangkok, 2004.4., Children in prison, King's College London
[7] CRC Country Reports (1992-1996), Juvenile Justice and Juvenile Delinquency in Central and Eastern Europe, 1995; United Nations, Implementation of UN Mandates on Juvenile Justice in ESCAP, 1994; Geert Cappelaere, Children's Right Centre, University of Gent, Belgium.
[8] United Nations Standard Minimum Rules for the Administration of Juvenil Justice (the Bejing Rules)
[9] Emilia Mugnai: Serves you right!Playing populist politics with children who kill, Chldren Legal Centre, London, 2001. 05., Children in prison, King's College London
[10] Brian Woods and Kate Blewett, Kids Behind Bars, Just Right, 2001, Children in prison, King's College London
[11] Nicolien Jacobs-du Preez: The application of the United Nations Standard Minimum Rules of Juvenil Jusice ina n African context. 2001. 12.
[12] Crime Fighters: Justice, the Children's Hearin, BBC Crime Site. www.bbc.co.uk/crime/fighters/childrenshearing.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
