A 2010-es évtől kezdődően Magyarországon átfogó jogi újraszabályozás indult el. Ennek első lépése az új Alaptörvény megalkotása és elfogadása volt, majd az alkotmányhoz kapcsolódó sarkalatos törvények létrehozása. A jogszabálydömping nem, de az új normák lényegében vita és az ellenzéki érvek figyelembevétele nélküli elfogadása, valamint azok részbeni tartalma a belső ellenzék mellett az Európai Unió Bizottságának is felkeltette az aggodalmát, mivel a szabályozás jellegében a demokratikus és jogállami vívmányok sérülésének lehetőségét látták. A magyar kormány által felkért Velencei Bizottságnak a 2011. márciusi jelentése nem oszlatta el ezeket az aggályokat. A hiányos garanciális szabályok alkalmasak a politikai érdekek becsatornázására, legyen szó a jegybank függetlenségéről, az Alkotmánybíróságról, a rendes bíróságok önigazgatásáról avagy az adatvédelmi biztos szerepköréről.
A rendszeres információcserét követően a Bizottság értékelése szerint számos területen történt előrelépés, azonban két aspektusban nem került sor a jogi aggályok orvoslására: az adatvédelmi hatóság függetlensége, valamint a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának felső korhatárának leszállítása tekintetében. A Bizottság egyik konkrét jogi aggálya Magyarország azon döntésére vonatkozik, amellyel 70-ről 62 évre szállította le a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának felső korhatárát.
A Magyarország által szolgáltatott adatok alapján az új nyugdíjkorhatár miatt 2012. június 30-ig a 2996 magyar bíróból 194 bíró szolgálati viszonya szűnt meg. További 37 bíróval már közölték a magyar köztársasági elnök arról szóló határozatát, hogy a szolgálati viszonyuk 2012. december 31-én megszűnik. Ugyanez mondható el az 1784 ügyészből 79, illetve 20 ügyész esetében. A 315 közjegyző közül 2013. december 31-ig 61-nek kell elhagynia hivatalát. A Bizottság álláspontja szerint végrehajtás esetén ez az intézkedés csak 2012-ben 236 bíró szolgálati viszonyának idő előtti megszüntetését eredményezné (és ezzel mindössze egy év alatt az összes bíró csaknem 10%-ának megszűnne a szolgálati viszonya). Az intézkedés emellett érintené a közjegyzők mintegy 25%-át is.
Az Európai Unió Bizottsága 2012. január 17-én az EUMSz. 258. cikk alapján felszólító levelet intézett Magyarországhoz, amelyben úgy ítélte meg, hogy e tagállam a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre alkalmazandó, a szolgálati jogviszonyuk kötelező megszűnésével járó korhatárra vonatkozó jogszabályi rendelkezések elfogadásával nem teljesítette a 2000/78 irányelvből eredő kötelezettségeit, egyben felhívta Magyarországot, hogy közölje észrevételeit a kifogás tekintetében.
Az említett tagállam 2012. február 17-i válaszában vitatta a neki felrótt kötelezettségszegést. 2012. március 7-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felhívta Magyarországot, hogy a kézbesítéstől számított egy hónapos határidőn belül tegye meg a kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A tagállam 2012. március 30-i levelében válaszolt, álláspontján nem változtatott. Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a válasz nem kielégítő, 2012. június 7-én előterjesztette keresetét, de kizárólag a jogászi hivatásrendekre vonatkozóan. Ezzel egy időben a Bizottság az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikke szerinti gyorsított eljárás alkalmazása iránti kérelmet terjesztett elő, amelynek a Bíróság elnöke 2012. július 13-i végzésében helyt adott.
A Bizottság azt kérte az Európai Unió Bíróságától, állapítsa meg, hogy Magyarország a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának 62 éves korban történő kötelező megszüntetését előíró nemzeti szabályozás elfogadásával - amely életkoron alapuló eltérő bánásmódot eredményez, anélkül hogy ezt törvényes cél igazolná, de mindenesetre nem megfelelő és szükséges a kitűzött célok eléréséhez - nem teljesítette a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkéből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, valamint kötelezze Magyarországot a költségek viselésére.
Álláspontja szerint életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést eredményez a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatár 70 évről 62 évre való leszállítása a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre nézve, akik hivatásrendet alkotnak. A Bizottság elismerte ugyan, hogy Magyarország szabadon meghatározhatja e személyek nyugdíjba vonulásának korhatárát, azzal érvelt azonban, hogy az új rendszer az érintett személyeket megakadályozza a szakmai tevékenységük gyakorolásában, abban, hogy a jövőben aktív szolgálati jogviszonyban álljanak.
37/38
A Bizottság arra hivatkozott, hogy az a tény, miszerint a közszférában foglalkoztatott más munkavállalókra vonatkozó szabályokhoz képest korábban kedvezőbb rendszer vonatkozott a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre, nem zárja ki, hogy a megalkotott új szabályozás hátrányos megkülönböztetést valósítson meg. Álláspontja szerint nem áll fent jogszerű cél, mely lehetőséget ad egy tagállamnak az eltérés igazolására.
A nyugdíjra vonatkozó szabályok mindenki számára való egységessé tételét szervezeti jellegű célnak értékelte; az idősebb bírák fiatalabbakkal való felváltását, amelytől az igazságszolgáltatás minőségének javulását várja a tagállam, életkoron alapuló előítéletnek tekintette, amelyet a Bíróság éppen a Fuchs és Köhler egyesített ügyekben hozott ítéletében már elutasított. A kiegyensúlyozott struktúra megteremtése lehet jogszerű cél, de a nemzeti rendelkezések nem megfelelőek a megvalósításhoz, mert amíg a bírák és az ügyészek szolgálati jogviszonya a nyugdíjkorhatár elérésével megszűnik, addig a többi közszolgálati munkavállaló munkaviszonya csak akkor ér véget, ha elérik a korhatárt és megszerezték a teljes öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt. Másodsorban továbbra is vannak kivételek a korhatár alól, mint például a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az alkotmánybírák, az alügyészek és az ügyészségi fogalmazók. Harmadsorban pedig a közszférába tartozó más foglalkozási csoportokkal ellentétben a bíráknak, ügyészeknek és közjegyzőknek nincs lehetőségük annak kérelmezésére, hogy "szolgálati érdekből" a nyugdíjba vonulás korhatárának elérését követően is hivatalukban maradjanak.
Ezenfelül e rendelkezések nem teszik lehetővé azt, hogy az idősebbek átadják tapasztalataikat az érintett hivatás gyakorlását megkezdő fiatalabb jogászoknak. Az elérni kívánt cél megvalósításának koherensebb és fenntarthatóbb módja lett volna a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatár fokozatos leszállítása. Az arányosság hiányát abban látta megvalósulni, hogy a korhatár radikális csökkentése az érintettek számára nem ad megfelelő felkészülési időt és pénzügyileg sem tudnak felkészülni a jövedelemcsökkenésre. Az így okozott hátrány pedig túllépi a felhozott célok eléréséhez szükséges mértéket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
