A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezései szerint a vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre lehetett megválasztani; újraválaszthatók és bármikor visszahívhatók voltak. Az öt éves intervallumnak az lehetett - és lehet ma is - az indoka, hogy amennyiben a képviseleti joggal rendelkezők önkorlátozása folytán az arra jogosultakból egyvalaki, vagy többen lesznek a képviselők, de nem mindannyian azok közül, akik jogosultak, a megbízatás időbelileg korlátozva legyen és maximum 5 év elteltével ismét képviselőt kelljen választani1. Ezen rendelkezést veszi át gyakorlatilag a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. is. Maga a bírói gyakorlat is konzekvens volt e téren, hiszen jogszabályba ütközőnek és ezért semmisnek tekintette a társasági szerződésnek azt a rendelkezését, amely a cég vezető tisztségviselőinek megválasztását nem meghatározott időre engedte meg2. Eljárási szabályként élt, hogy törvényességi felügyeleti eljárást kellett lefolytatni kérelemre, vagy ha a cégbíróság észlelte, ha a határozott időre megválasztott tisztségviselő esetén a határozott idő eltelt és új tisztségviselőként ugyanazt a személyt választották meg, de a cég annak bejegyzésére kérelmet nem terjesztett elő.3 A törvény maximális időintervallumot adott meg, melyet a feleknek kellett tartalommal kitölteni, így ennek a követelménynek a hiánya a szerződés érvénytelenségét, illetve a hiánypótlási felhívás eredménytelensége esetén a bejegyzési kérelem elutasítását eredményezte. A tisztség határozott időre szóló meghatározását pedig a törvényi szabályokra utalás nem pótolta4 a kapcsolódó eseti döntés értelmében. Az egyértelmű szabálytól az eltérést nem biztosította és nem is biztosíthatta a bírói gyakorlat - álláspontom szerint nyilvánvalóan helyesen - amikor a határozott időre vonatkozó szabályt akként értelmezte, hogy nincs lehetőség arra, hogy az ügyvezetőt az új ügyvezető megválasztásáig bízzák meg a tagok a teendők ellátásával5.
A jelenleg hatályos gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény elmozdul a korábban merev, és a gyakorlatban nem is igazán értelmezhető határozott időre vonatkozó rendelkezésétől, mikor - ugyan főszabályként fenntartva az öt évre vonatkozó normatívát - eltérést biztosít abban a szegmensben, hogy a társasági szerződés eltérően is rendelkezhet e kérdésben. A gyakorlati tapasztalatok a mikro- és kisvállalkozásoknál azt mutatják6, hogy akár az új alapítású társaságok a társasági szerződésben, akár a már működő társaságok a változások átvezetésekor, továbbá az ez irányú jogszabályi kötelezettségük teljesítésekor7 leginkább a határozatlan idejű formát választják.
De lege ferenda megfontolandó, hogy a jelenleg öt évben meghatározott főszabályt kellene kisegítő, kiegészítő szabályként megfogalmazni, és így a határozatlan idő lehetne a főszabály.
A részvénytársaság kivételével valamennyi társaság esetében a tagok egyetértésére van szükség az első vezető tisztségviselők kijelöléséhez. A francia társasági jogban, ha az ügyvezető a társaság tagja, a megválasztásakor nem szavazhat.8
Sajátos a helyzet a harmadik Gt. által bevezetett elismert vállalatcsoport esetén, hiszen ebben az esetben az uralkodó tag, annak ügyvezetése utasíthatja az ellenőrzött társaság ügyvezetését, illetve az ellenőrzött társaságra kötelező határozatokat is hozhat, de csakis az uralmi szerződés kereteit között. Ilyenkor egyértelműen nem alkalmazhatók a hatáskörelvonás tilalmára, korlátozásra vonatkozó rendelkezések, valamint az uralkodó tag ellenőrzött társaság érdekeit sértő határozatok hozatala miatti korlátlan felelősségére vonatkozó szabályok sem. Az uralmi szerződésben kikötött, az uralkodó tagot megillető többletjogosultság lehet az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőinek megválasztása, illetve kinevezése, visszahívása, vagy például az ellenőrzött társaság cégvezetőjének állítása az uralkodó tag saját munkavállalói közül.
Nincs azonban akadálya olyan megállapodásnak, hogy konszern esetében a vezetők a konszern, az uralkodó gazdasági szervezet munkavállalói legyenek. Ilyenkor a konszern szükség szerint rendelheti ki e vezetőket az egyes gazdasági szervezetekhez, illetve bocsáthatja őket azok rendelkezésére, amely esetben a vezetők elsődlegesen a konszernnel és csupán másodlagosan a közvetlen munkahelyük munkáltatójával állnak jogviszonyban. Nincs akadálya lényegében annak sem, hogy ha a gazdálkodó szervezet nem rendelkezik megfelelő szakemberrel, vezetőt kivételesen polgári jogi szerződés alapján más gazdasági szervezettől vegyen igénybe, esetleg átmenetileg, amikor a gazdasági szervezetek közötti szerződés főleg megbízási, vállalkozási, illetve vegyes szerződés lehet9.
A jogviszony szerződéses jellegét támasztja alá, hogy a vezető tisztségviselők nyilatkozattal elfogadják a megbízást. Ezzel teljesül és jut kifejezésre a társasággal - annak tagjaival - kölcsönös és egybehangzó aka-ratuk.10 Az első Gt. még nem rögzítette hogy a vezető tisztségviselőnek elfogadó nyilatkozatot kell tennie, azonban a Ctvr.11 előírta, hogy az elfogadó nyilatkozatot be kell csatolni a bejegyzési/változásbejegyzési kérelemmel egyidejűleg a cégbíróság felé. A hatályos Gt. szerint a vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy általi elfogadással jön létre, újraválaszthatók és a társaság legfőbb szerve által bármikor, indokolási kötelezettség nélkül visszahívhatók. Az elfogadó nyilatkozat formájára nézve sem a Gt., sem a Ctv. nem tartalmaz speciális rendelkezéseket, azonban a hatályos Ctv.12 előírja, hogy az elfogadó nyilatkozatnak nemcsak az elfogadás tényét, hanem a vezető tisztségviselőnek azt a nyilatkozatát is tartalmaznia kell, hogy vele szemben kizáró okok vagy összeférhetetlenségi okok nem állnak fenn.
De lege ferenda ebben a tekintetben a társasági törvény rendelkezéseit a cégtörvény rendelkezéseihez kellene igazítani akként, hogy a vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy általi elfogadással és a törvénynek a kizáró és összeférhetetlenségi okokra utaló nyilatkozat megtételével jön létre.
A rendszerváltás ideje óta a társasági jogalkotásban nem igazán egységes a koncepció abban a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselői pozíció halmozása menynyiben fogadható el, és ennek a törvényi korlátait hogyan és milyen mértékben kell meghatározni. Az első Gt. ősszövege szerint egy személy legfeljebb két gazdasági társaságnál lehetett vezető tisztségviselő, majd ezen szigort feloldva13 nem állított fel maximumot arra nézve, hogy a vezető tisztségviselői státuszt hány társaságban lehet egyszerre betölteni. A második Gt. szerint legfeljebb három gazdasági társaságnál volt megválasztható a vezető, ezen határ túllépése a vezetői tisztségviselői megbízás érvénytelenségére vezetett a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján. Más megközelítés szerint a vezető tisztségviselővé való megválasztás és a tisztség elfogadására vonatkozó nyilatkozat jogszabálysértő volta folytán azonban a gazdasági társaság nevében vezető tisztségviselőként eljáró személy által kötött szerződés nem minősült semmis szerződésnek. A második Gt. 22. §-a az abban foglalt rendelkezés megsértéséhez ugyanis nem fűzte a semmiség jogkövetkezményét. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése általános érvényűen kimondja, hogy a szerződés akkor semmis, ha jogszabályba ütközik vagy jogszabály megkerülésével kötötték, és ehhez a jogszabály a semmisség helyett nem fűz más jogkövetkezményt, továbbá amennyiben nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköző szerződésről van szó. Ezek a feltételek pedig a Gt. 22. §-ában foglalt rendelkezés megsértésével vezető tisztségviselővé vált személy által megkötött szerződés esetében nem álltak fenn. A Gt. 22. §-a megsértésén tehát nem a jogszabálysértéssel vezető tisztségviselővé vált személy által kötött szerződés semmissége a jogkövetkezménye. A jogszabálysértés miatt más eljárásra (pl. a cégbíróságnak a törvényességi felügyelet során való eljárásra) nyílhatott még lehetősége14. Külön kérdés volt, hogy a társaság miként szerezhet tudomást a vezető tisztségviselő ezen esetleges jogsértéséről, ezen túlmenően pedig a második Gt. nem tartalmazott szankciót a tájékoztatás elmaradás esetére, jóllehet kógens rendelkezésről volt ebben az esetben is szó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
