(Előadás a XI. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumon)
Az elmúlt időszakban a hazai és nemzetközi közvéleményt ismételten foglalkoztatták a szervezett bűnözéssel összefüggő események.
A sajtóban megszokottá váltak az olyan bűnügyi tudósítások, amelyekről tudható, vagy sejthető, hogy a szervezett bűnözés áll a hátterében. Az európai integrációs folyamattal kapcsolatban a szervezett bűnözéssel szembeni hatékony fellépés igénye felértékelődött, elég ha az Európai Tanács ez év október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésére gondolunk. Az idei év fontos nemzetközi tudományos eseménye volt a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság XVI. Kongresszusa, amelyet Budapesten rendeztek meg, és amely a szervezett bűnözés elleni küzdelem anyagi büntetőjogi, eljárásjogi, valamint nemzetközi büntetőjogi problematikájával foglalkozott annak érdekében, hogy áttekintse a világ országaiban végbement jogfejlődést, és ajánlásokkal fordulhasson a nemzetközi szervezetekhez és a nemzeti törvényhozókhoz. Kérem, bocsássák meg azt nekem, ha ennek a szerteágazó problematikának csak néhány vonatkozásáról szólok.
A bűnözés Magyarországon
Az itt jelenlévő nemzetközi közönségre is figyelemmel, engedjék meg, hogy néhány szóban jellemezzem a magyarországi bűnözést. Magyarországon az 1960-as és '70-es esztendőkben átlagosan évi 120 000 bűncselekmény elkövetését regisztrálta a hivatalos statisztika. 1998-ban a hatóság által rögzített bűncselekmények száma meghaladta a 600 000-ret. 1999-ben, idén ugyan jelentősebb csökkenés tapasztalható, a növekedés összességében mégis nyilvánvaló, tehát a bűnözés itt jelentősen magasabb szinten látszik stabilizálódni. Átalakult a bűnözés struktúrája, amelynek meghatározó eleme a vagyon elleni bűncselekmények arányának és ezzel együtt az ilyen bűncselekményekkel okozott kár nagyságának a megnövekedése.
A lakosság érzékenyen reagált a bűnözés megnövekedésére, a közbiztonság erősítése és a bűnözés elleni fellépés hatékonyságának a fokozása komoly politikai jelentőséghez jutott, ezt tapasztalni lehetett a legutolsó parlamenti választások előtti kampányokban is.
Európai összehasonlításban Magyarország bűnügyi terheltsége mindazonáltal közepesnek tekinthető, mint ahogy a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata, a bíróságok szigora is. A modern szervezett bűnözés Magyarországon relatíve új jelenség. A kezdetek a korai 70-es évekre nyúlnak vissza, erre az időszakra a vagyon elleni bűncselekmények, elsősorban a lakásbetörések elkövetése tekinthető tipikusnak. A rendszerváltozás, az azzal összefüggő gazdasági-társadalmi átalakulás, a gazdaság privatizációja együtt járt bizonyos gazdasági bűncselekmények megjelenésével. Magyarország földrajzi helyzete is hozzájárult ahhoz, hogy a határok megnyitásával külföldi bűnelkövető csoportok is kiterjesszék tevékenységüket Magyarországra. Viszonylag rövid időn belül megjelentek a szervezett bűnözés fontos területei és erős állásokat építettek ki. A kezdeti időszakban a magyar rendőrség is súlyos válságot élt át és ez is hozzájárult a bűnszervezetek kialakulásához. Csak a legfontosabb területeket említem: az illegális kábítószer-kereskedelem és csempészet, gépjárműlopás és a lopott járművek külföldre csempészése, a pénzhamisítás, az embercsempészet, az illegális fegyverkereskedelem, a prostitúció kizsákmányolásával összefüggő bűncselekmények, a védelmi pénzek zsarolása, a jogellenes adósság-behajtás. A szervezett bűnözés sajátos formája alakult ki az ún. olaj-bűncselekmények tekintetében, itt leginkább a háztartási fűtőolajra megállapított kedvezményekkel való visszaélés adott lehetőséget jogellenes gazdagodásra. Vezető rendőrségi tisztviselők nyilatkozataiban Romániából, Bulgáriából, Szlovákiából, a hajdani Jugoszláviából és a korábbi Szovjetunió országaiból, Kínából és más országokból érkezett bűnözői csoportokról történik említés. Magyarországon a rendszerváltozás óta a kormányok ismételten hoztak olyan intézkedéseket, amelyek célja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés volt. Legutóbb az 1998. évi parlamenti választások után megalakult koalíciós kormány első határozata azokkal a törvényhozási feladatokkal foglalkozott, amelyek a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez szükségesek.
A szervezett bűnözés szabályozása az anyagi büntetőjogban
A hatályos magyar Btk. 1978. évből származik, módosításainak és kiegészítéseinek a száma meghaladja a 40-et. A rendszerváltozás során a törvényhozó a részreformok útját járta a büntetőjog megújításában, átalakításában. Az 1978. évi Btk.-ban a szervezett bűnözés fogalmi megragadását szolgálta a bűnszövetség fogalma, amely akkor jön létre, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik.
A bűnszervezet törvényi szabályozása 1997-ben, került be a magyar büntetőjogba, más országok törvényhozása már korábban bevezette a büntetőjogi eszköztárba a szervezett bűnözés, illetve a bűnszervezet fogalmát (elég, ha a német, az olasz, a svájci vagy az osztrák törvényhozásra gondolunk). Ezek közös vonása, hogy a büntetőjogi védelem előbbre hozásával operálnak, azaz kiterjesztik a büntetőjogi felelősséget.
A bűnszervezet a magyar büntetőjogba mint említettem 1997-ben vonult be. A szabályozást előkészítő kormánytervezet három elemből állt, egyrészt a bűnszervezet fogalmából, másrészt a bűnszervezet létrehozása című önálló törvényi tényállásból, végül a bűnszervezetben elkövetés minősítő körülményként szabályozásából, a különös részben egy sor bűncselekménynél.
A szabályozás központjában a bűnszervezet fogalma állt. A bűnszervezet létrehozása nevű tényállás a német büntetőjog terrorista szervezetek létrehozása nevű tényállására emlékeztetett. Egyrészt azért, mert a tényállás a büntetőjogi védelmet előbbre hozta, másrészt azért, mert meghatározott bűncselekmények elkövetésére kellett irányulnia a bűnszervezetnek. A büntetőjogi védelem előbbre hozatalát az jelentette, hogy a tervezet büntetni rendelte a felsorolt bűncselekmények elkövetésére bűnszervezet létrehozását, irányítását, az abban való részvételt, illetve annak anyagi eszközök szolgáltatását. A büntetendő részvételi formák, tehát magához a szervezethez kapcsolódtak. A felsorolt cselekmények, a célcselekmények a következők voltak: emberölés, testi sértés, kényszerítés, személyi szabadság megsértése, emberrablás, terrorcselekmény, kábítószerrel visszaélés, rablás, zsarolás.
A bűnszervezetben elkövetés számos bűncselekménynél szerepelt súlyosabban minősített esetként.
A kormány eredeti koncepciója a büntetőjogi védelem előbbre hozatalával és a bűnszervezet kereti között elkövetett bűncselekmények bizonyítási nehézségeinek a megkerülésével olyan megoldást kínált, amely más országokban már bevezetésre került. A kormány-tervezet koncepcióját azonban az Országgyűlésben nem sikerült keresztülvinni. A kriminálpolitikai kurzusváltás lényege az volt, hogy a magához a bűnszervezethez kapcsolódó büntetőjogi felelősséget elvetették és egy olyan koncepció érvényesült, amely a bűnszervezet léte mellett konkrét bűncselekmények elkövetésének a bizonyítását is megkövetelte.
A következőkben röviden ismertetem az 1997. évi módosító törvény idevágó rendelkezését. A szabályozás alapja az a bűnszervezet fogalma, amely így szólt: a bűnszervezet bűncselekmények folyamatos elkövetésére létrejött - munkamegosztáson alapuló - bűnszövetség, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés. (E megfogalmazás 1999. február 28. napjáig hatályos szöveg volt.)
Jól látható, hogy a bűnszervezet fogalma a bűnszövetség fogalmára épít, annak úgymond a minősített esete.
A magyar Btk. már korábban ismerte az üzletszerű elkövetés fogalmát, amely több tényállásnál szerepelt súlyosabban minősítő körülményként. A Btk. szerint: üzletszerűen az követi el a bűncselekményt, aki hasonló bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
Összehasonlítva a magyar jog "bűnszövetség" és "üzletszerűség" fogalmait, kis pontatlansággal elmondható, hogy a bűnszervezet fogalma a két fogalom összekapcsolása révén jött létre. A bűnszervezet törvényi fogalom meghatározása egyrészt a bűnszervezet létrehozása elnevezésű tényállásnál jut jelentőséghez, másrészt azokban az esetekben, ahol a törvény különös részében minősítő körülményként szerepel a bűnszervezetben való elkövetés. A bűnszervezet létrehozása név alatt a törvény kétfajta tényállást határozott meg. Az elsőt az valósítja meg, aki olyan bűnszervezetet irányít, amelynek tagjai emberölést, testi sértést, személyi szabadság megsértését, emberrablást, terrorcselekményt, légi jármű hatalomba kerítését, önbíráskodást, kábítószerrel visszaélést, pénzmosást, zsarolást követ el. A második bekezdésben meghatározott tényállás szerint ugyanígy büntetendő az is, aki tiltott pornográf felvételek készítése, üzletszerű kéjelgés elősegítése, kerítés, embercsempészés, fegyvercsempészet, pénzhamisítás, lopás, elkövetésére létrehozott bűnszervezetet irányít, feltéve, hogy a bűnszervezet tagjai személy elleni erőszakos bűncselekményt is elkövettek. Külön rendeli büntetni a törvény azt, aki az első illetőleg a második bekezdésben meghatározott bűnszervezetet létrehozza és büntetendő az első bekezdésben meghatározott bűnszervezet tagja vagy az ilyen szervezet tevékenységéhez anyagi eszközöket szolgáltató személy. Végül büntethetőséget megszüntető okot határoz meg a törvény. Nem büntethető a bűnszervezet tagja, tehát csak a tag, nem pedig az, aki irányít vagy létrehoz, tehát a tag nem büntethető, ha - mielőtt a bűnszervezet léte a hatóság tudomására jutott volna - a bűnszervezetet elhagyja, a hatóság előtt felfedi és lehetővé teszi a bűnszervezet más résztvevői kilétének a megállapítását. A kilét megállapítása az úgy lehetséges, hogy elmondja, kik a tagok. A bűnszervezet fogalma számos bűncselekménynél nyert meghatározást súlyosabban minősítő körülményként. Ilyen bűncselekmények a következők: az üzletszerű kéjelgés elősegítése, a kerítés, embercsempészet, a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel való visszaélés, a lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés, a kábítószerrel való visszaélés, a pénzmosás, a deviza-bűncselekmény, az adócsalás, a csempészet, a lopás, a csalás, a rablás és az orgazdaság.
A hazai jogirodalom ezt a szabályozást nem fogadta kitörő lelkesedéssel. A törvényt kétes sikerű kompromisszumnak nevezték, arról írtak, hogy "nem biztos, hogy hatékonyabb keretek alakultak ki", arról, hogy "a világra segített intézmény életben tartása nem ígérkezik egyszerű feladatnak", utaltak az indokolatlanul bonyolult szabályozásra. Különösen bírálták azt a megoldást, amely a bűnszervezet mindkét változatánál legalább egy, a listán szereplő bűncselekmény valóságos elkövetését (és ennek a bizonyítását) követeli meg, és még a barátságosnak szánt bírálat is úgy szólt, hogy reméli a szerző, hogy a szabályozás nem eredményez "alkalmazhatatlanságot".
A gyakorlat az alkalmazás első teljes évében mértéktartó derűlátásra ad okot. 1998-ban a hatóságok tudomására hat olyan eset jutott, amelyben az eljárást bűnszervezet létrehozása, illetve irányítása miatt rendelték el. Ennél jóval jelentősebb volt a gyakorlatban az az esetkör, amelyben a bűnszervezet tagjaként elkövetés a bűncselekmény minősítő körülménye, eddig kb. 500 ilyen bűncselekmény miatt indult eljárás, többnyire bűnszervezet tagjaként elkövetett embercsempészés miatt.
Noha a bűnszervezet létrehozásának a tényállása kapcsán számottevő gyakorlat nem alakult ki, a törvényhozó a Btk. következő 1998. évi módosítása alkalmával szükségét érezte a bűnszervezet fogalma újból történő leírásának, a módosított bűnszervezet fogalom az így hangzik: ez bűncselekmények rendszeres elkövetése révén, haszonszerzés végett létrejött olyam bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá- fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul. A hivatalos indokolás a törvényjavaslat kapcsán arról beszélt, hogy a bűnszervezet fogalma milyen jelentős az ilyen bűncselekmények bizonyíthatósága szempontjából, továbbá arról, hogy a módosítás a korábbiak mellett további ismérveket vesz fel.
A bűnszervezet fogalmának a bevezetésével összefüggésben módosultak a Btk.-nak a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezései és úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos törvényhozói változtatások nem tekinthetők a kérdés végleges megoldásának, kiváltképp akkor, ha tudjuk, hogy most az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat máris újabb további módosítást tervez a vagyonelkobzás kapcsán. Engedjék meg, hogy ennek a részleteivel itt most ne foglalkozzam.
A büntető-eljárási törvény módosítása
Amivel viszont foglalkozni szeretnék az a büntető-eljárási törvény 1998. évi módosítása, ennek kapcsán részben a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében kerültek be a tanúvédelemre vonatkozó új rendelkezések, amelyek az adatok zárt kezelését, a tanúk szembesítésének a mellőzését, a különösen védett tanúnak nyilvánítást szabályozzák.
Új rendelkezés teszi lehetővé a büntetőeljárásban résztvevő személyek személyi védelmének az elrendelését.
Az említett módosítás kapcsán került bevezetésre a fedett nyomozó intézménye, az olyan nyomozóé, aki e minőségét a nyomozás során leplezi. A fedett nyomozó bizonyos körben büntetlenséget élvez, azaz vele szemben a nyomozást meg kell tagadni vagy meg kell szüntetni. A korábban már említett, tavaly nyáron született kormányhatározat alapján, amely a szervezett bűnözés elleni jogalkotási feladatokról szól, került elfogadásra 1999-ben a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvény, amelyet az Országgyűlés a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek visszaszorítása céljából fogadott el. A preambulum rendelkezése volt ez és a törvény a maga célját úgy fogalmazza meg, e törvény célja, hogy a közigazgatás jogi eszközök biztosításával hatékonyabb védelmet nyújtson a Btk. szerinti, a bűnszervezet keretében elkövetett, illetve a bűnszervezet létrehozására irányuló bűncselekményekkel, valamint az e bűncselekményekkel összefüggő egyes jogsértő cselekményekkel szemben. A törvény sajátossága, hogy kiegészíti a büntetőtörvénykönyv és a büntető-eljárási törvény szervezett bűnözéssel kapcsolatos rendelkezéseit. A törvény szabályozza az üzletek működésének engedélyezésével összefüggő közrendvédelmi kérdéseket, szabályozza a prostitúcióval összefüggő közrendvédelmi kérdéseket, a bűnmegelőzési ellenőrzést, valamint szigorítja az idegenrendészeti és menekültügyi szabályokat, továbbá egyes új szabálysértési tényállásokat létesít. Az Európai Bizottság ez év októberében közzétett jelenítése részben a fentebb említett törvényhozási intézkedésekre figyelemmel állapíthatta meg, hogy javult a magyar hatóságok munkájának hatékonysága a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Külön utal a jelentés "közbiztonság javítását szolgáló intézkedéscsomagra". Ezzel összefüggésben utal a jelentés arra is, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságát megerősítették, továbbá magyar összekötő tiszteket küldenek Wiesbadenbe, Kijevbe és Moszkvába.
Nemzetközi megállapodások, együttműködés
A magyar kormány 1992-ben határozott arról, hogy a szervezett bűnözés, valamint a terrorizmus, és a kábítószer tiltott forgalma elleni harcban történő együttműködés érdekében nemzetközi megállapodások kötését kezdeményezi, összhangban a maastrichti szerződéssel. Ez ideig több mint 40 állammal született kétoldalú megállapodás, így például Ausztriával, a Németországi Szövetségi Köztársasággal, Szlovéniával, Horvátországgal stb. és még számos állammal van előkészületben ilyen kétoldalú megállapodás. A megállapodások információcseréről, a rendőri szervezetek és más hatóságok közötti együttműködésről, a tapasztalatcseréről és az együttműködés más formáiról rendelkeznek. Az amszterdami szerződés ez év május 1-jei hatályba lépésével a schengeni egyezmény és a schengeni végrehajtási egyezmény az Európai Unió joganyagának a részét képezi, ezért az európai uniós csatlakozás előkészítése érdekében ezzel a joganyaggal is biztosítani kell a harmonizációt. Ez az úgynevezett első generációs szerződések átfogó felülvizsgálatát igényli. Magyarország felkészül az EUROPOL-hoz való csatlakozásra. 1999 februárjában határozott a kormány az ún. NEBEK (Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ) létesítéséről, hamarosan törvény is született erről. Az EUROPOL a működését szabályozó egyezmény ratifikációját követően megkezdi a belépni kívánó államok bűnüldöző szervei közti gyakorlati együttműködést. Ennek első lépéseként került elfogadásra az Európai Unió szervezett bűnözés elleni harcról szóló akcióterve, ajánlásának megfelelően 1998 májusában a társult országokkal együttesen elfogadott csatlakozás (előcsatlakozási egyezmény) előtti megállapodás a szervezett bűnözés elleni harcban, amely megfogalmazza az unióval folytatandó bűnüldözési együttműködés feltételeit és beindításának gyakorlati lépéseit.
A nemzetközi bűnüldözési együttműködést az EU nem korlátozza kizárólag az EUROPOL keretében megvalósuló együttműködésre. Kívánatosnak tartja és az említett szervezett bűnözés elleni harc akciótervében meg is fogalmazza a szervezett bűnözés elleni harcban érintett bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködésének és információcseréjének nemzeti szintű összehangolását. A Magyarországon felállítandó NEBEK, amely minden magyar bűnüldöző szerv nemzetközi bűnüldözési szervezettel való együttműködése során közvetíti és magába foglalja az EUROPOL és az INTERPOL kapcsolattartó szer veit és a későbbiekben a schengeni határellenőrzési együttműködés szerveit. Újabb események újfajta kooperációk kibontakozására, együttműködések kibontakozására utalnak, ez év májusában került aláírásra Bukarestben az országhatárokat átlépő bűnözés megelőzésében és leküzdésében való együttműködésről szóló megállapodás, amelyet Magyarország mellett Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Görögország, Macedonia, Moldovai Köztársaság, Románia és Törökország kormányának képviselői írtak alá. A megállapodás alapján a felek a kijelölt központi hatóságaikon keresztül segítséget nyújtanak egymásnak az államterületükön sérelmükre elkövetett, országhatárokon átlépő bűnözés megelőzése, felderítése, nyomozása, üldözése és visszaszorítása érdekében. Az aláírt megállapodás ratifikálása még Magyarországon további előkészítést igényel. Magyarország az Európai Unió tagjává kíván válni, ezzel összefüggésben kívánja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek a taggá váláshoz szükségesek, és folyamatosan figyelemmel kíséri az Európai Unió fejlődését. Az ún. koppenhágai alapfeltételekhez tartozik az a képesség, hogy a tagságból fakadó kötelezettségeket vállalni tudja a belépni kívánó állam, a társult állam és elfogadja az unió céljait. Ezekhez a célokhoz tartozik egyebek között az európai uniós egyezmény második cikkének a megfogalmazása, az amsterdami szerződés megfogalmazásában, amely az uniót a szabadság, a biztonság és a jog térségeként definiálja. Magyarországnak még a felkészülés időszakában számos dokumentumot kell a jogharmonizálási feladatainak teljesítése körében a jogalkotás eszközeivel megvalósítani.
A pénzmosás
A szervezett bűnüldözéssel kapcsolatban ismertté vált definíciók kivétel nélkül tartalmazzák azt, hogy a szervezett bűnözés célja a profitszerzés vagy/és a hatalom megszerzése.
Ezzel összefüggésben került az elmúlt időszakban az érdeklődés homlokterébe a pénzmosás és a pénzmosás elleni hatékony küzdelem. Nem kevés szakember véli úgy, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépés leginkább a szervezett bűnözés anyagi bázisának az elvonása révén lehet hatékony. A pénzmosás nem új dolog, ami viszont az elmúlt időszakban látványosan megváltozott, az a pénzmosás mértéke. A '70-es években nőtt meg ugrásszerűen a kábítószer-kereskedelem és az ebből származó óriási pénzösszegek megsokszorozták a pénzmosásba kerülő összegek nagyságát és megváltoztak a módszerek is. A piszkos pénzt diplomata kofferbe szép sorba rendező tettes kiment a divatból, a nemzetközi megállapodások a pénzintézetek intézkedései az ilyen ügyleteknek mindörökre véget vetettek. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy vége volna a pénzmosásnak és csak a pénzmosás módszerei válnak évről-évre kifinomultabbá és a bűncselekményekből származó öszszegek jelentősen növekednek. Noha a pénzmosás szempontjából a legnagyobb összegek a kábítószer-bűnözésből származnak, más bűncselekmények is lehetnek alapcselekmények: a zsarolás és emberrablás, emberkereskedelem, illegális fegyverkereskedelem, radioaktív anyagokkal, emberi szervekkel és hormonokkal való kereskedelem, pénzhamisítás, műkincslopás, csalás, orgazdaság és így tovább. A bűncselekményekből származó nagyobb összegek tisztára mosására azért van szükség, mert csak így használható fel a legális gazdaságban, kereskedelemben. Pontos adatok a szervezett bűnözés éves forgalmáról vagy a pénzmosásról nincsenek, de vannak becslések. Az ENSZ szerint az évi 300 milliárd dollárt jóval meghaladja az illegális kábítószer-kereskedelem forgalma. A téma szakértői szerint a kábítószerpiac a világon az egyik vezető üzletág, amelynek dimenziói a kőolaj termékek nemzetközi forgalmával vethetők össze. A pénz bűnös eredetének az elleplezése, a pénz tisztára mosása két okból szükséges, egyrészt ez teszi lehetővé a legális gazdaságba történő beáramoltatását, másrészt a pénzmosás révén lehet megakadályozni azt, hogy a pénz eredetének a feltárása az alapcselekmények leleplezéséhez vezessen. A bűnszervezetek, mint például az olasz maffia, vagy a columbiai Medellin-kartell óriási pénzösszegeket forgalmaznak, óriási szervezetet is működtetnek. Működésének csúcsán a columbiai kokain-birodalom több mint 600 000 embert foglalkoztatott. A pénzmosás a szervezett bűnözés szempontjából központi jelentőségű, de ez képezi az achilles-sarkát is, mert ennek a nyomán lehet eljutni a szervezett bűnözés leleplezéséhez. Kezdetekben az utcai kábítószerárusok utcai csavargókkal, küldöncökkel juttatták el a bevételeiket a legközelebbi bankba. Napjainkban a kábítószer kartellek pénzügyi specialistákat alkalmaznak és sokkal ügyesebben leplezik ügyleteiket. A columbiai kábítószer kartellek vezetői például kávét vagy bőrt vásároltak és a vételhez kölcsön útján biztosították a pénzt, olyan pénzintézetektől, amelyeknél a kábítószerüzletből származó bevételeiket korábban elhelyezték.
A kávét és a bőrt pl. az USA-ban értékesítik és a bevételt postafiók társaságok közvetítésével pl. Svájcba utalják.
A '80-as évek első felében az Egyesült Államokban tevékenykedő bűnszervezet volt az, amely "pizza-kapcsolat" néven vált ismertté és több mint másfél milliárd dollár értékben forgalmazott heroint. Az ebből származó pénz egy részét pénzmosás végett különböző svájci számlákon helyezték el. A morfin bázis Törökországból származott, ezt szicíliai finomítókban dolgozták fel és a fogyasztásra alkalmas heroin különböző utakon jutott el az Egyesült Államokba. A szicíliai heroinkereskedők egy pizzeria hálózatot üzemeltettek és ezzel leplezték a kábítószerüzletet. Több évig tartó nyomozás eredményeként 12 vádlott került bíróság elé és a két évig tartó per végén '87-ben hirdettek ítéletet. Ekkor az Egyesült Államokban még nem volt pénzmosási törvény, ezért a pénzmosókat és a dealereket a kábítószertörvény megsértéséért ítélték el. Másfél milliárd svájci frankot mosott tisztára a nagy svájci bankoknál. Hamarosan kiderült, hogy ez az ügy kapcsolódik a pizza-kapcsolathoz és annak egy elágazása. Ilyen és ehhez hasonló előzmények után születtek meg a pénzmosás elleni nemzetközi fellépés eszköze.
A pénzmosásnak több szakasza van - a mosásból vett szakkifejezésekkel - nevezik ezeket előmosásnak, főmosásnak és a szárításnak. Az előmosás célja az, hogy a bűnös úton szerzett készpénzt elhelyezzék a bankszámlán. A nemzetközi pénzintézeteknél, ahol ma már a biztonsági intézkedések szigorúak ez nem sikerülhet, mert a cekkerben vagy kofferben pénzt hozó befizető ügyfél minden banki alkalmazottnak gyanús lesz, ezért az első elhelyezésre gyakran olyan helyeket választanak ki, ahol kevésbé szigorú az ellenőrzés.
Ha a piszkos pénz már ebben a szakaszban tiszta pénzzel keverve kerül befizetésre, ez nagyon megnehezíti a felfedezést, ezért gyakran folyamodnak ehhez a módszerhez. A keverés céljára kitűnően felhasználhatóak a nagy készpénzforgalmat lebonyolító intézmények. A főmosás során az előmosott pénz, amely bankszámlára került az elektronikus forgalom keretében a nemzetközi pénzpiacra kerül, amely a maga biztonsága és professzionalitása miatt minden pénzbefektető számára vonzó. Ugyan a bankok ellenőrzési rendszere az elmúlt években jelentősen szigorúbbá vált, mégis rendre sikerül a pénzmosóknak, hogy visszaéljenek még jó hírű pénzintézetekkel is.
A szárítás a harmadik szakasz, a piszkos pénz akkor számít tisztának, ha a bűnös eredete már nem tárható fel, ha a bűnöző a pénzt a maga országában felhasználhatja és befektetheti anélkül, hogy abban bármi feltűnő volna. Ez a harmadik szakasz, amelyet integrációs szakasznak is neveznek.
Egyezmények a pénzmosás ellen
A pénzmosás leküzdésére nemzetközi egyezmények születtek. Az első ilyen egyezmény az ENSZ 1988. december 20-i egyezménye a kábítószerrel és pszichotrop anyagokkal való tiltott kereskedelem ellen. Ez a bécsi egyezmény rendelkezik a kábítószer bűncselekményekkel kapcsolatos pénzmosás büntetéséről, valamint az ilyen bűncselekményből származó előny elkobzásáról és ez mind a szerződésben részes államon belül, mind nemzetközi együttműködéssel más állam megkeresésére biztosítandó. Ehhez szükséges a vagyoni értékek felderítésének és azonosításának, valamint lefoglalásának a lehetővé tétele. Rendelkezik továbbá az egyezmény a szerződésben részes államok közti átfogó jogsegélyre vonatkozó kötelességről.
Nem kétséges, hogy legnagyobb pénzösszegek a kábítószerrel összefüggő bűncselekményekből származnak. A később született nemzetközi dokumentumok szélesebb körben léptek fel a pénzmosás ellen. Az Európa Tanács 1990. november 8-án elfogadott egyezménye a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról a kábítószer bűncselekményeken kívül más súlyos szándékos bűncselekményekre is kiterjeszti a pénzmosás büntetendőségét és a vagyonelkobzás tekintetében mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten különleges nyomozati jogosítványokat és módszereket határoz meg, és átfogó jogsegélyrendszert ír elő. Ezzel párhuzamosan 1989-ben, a hét vezető ipari állam gazdasági csúcstalálkozóján egy 15 államra kibővített szakértői csoportot hozott létre. Ez egy negyven pontból álló ajánláscsomagot dogozott ki, amely a következő három fő témakörre vonatkozik: a nemzeti jogrendszerek továbbfejlesztése, a bankrendszer szerepének erősítése, és a nemzetközi együttműködés továbbfejlesztése. Egy további fontos kezdeményezés volt, az Európai Közösség 1991 júliusi irányelve a pénzügyi rendszer pénzmosásra való felhasználásának a meggátlásáról. Kábítószer tekintetében előírja a banki ügyfelek azonosítását, az azonosításhoz szükséges adatok feljegyzését és megőrzését, és a hitel- és pénzintézetek kötelezettségét arra nézve, hogy saját kezdeményezésre jelentsék be a gyanús pénzműveleteket a bűnüldöző hatóságoknak, és tegyék lehetővé a hatóságoknak, hogy a büntetőeljárásban a felderítéshez szükséges információkhoz hozzájussanak. Magyarország a mai napig nem hirdette ki az Európa Tanács pénzmosási egyezményét, ez most az Országgyűlés előtt van, az egyezmény aláírására 1997-ben került sor és a közeli jövőben várható ennek az egyezmények a ratifikálása. Az Európai Unió az európai uniós tagság feltételéül szabta többek között ennek az európa tanácsi egyezménynek a ratifikálását is, és Magyarország a harmadik pillér a bel- és igazságügyi együttműködés átvilágításánál, ez év márciusában vállalta az egyezmény ratifikálását. Az egyezmény által kitűzött cél, a részes államok tekintélyes listája, és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény pozitív tapasztalata is feltétlenül indokolják, hogy Magyarország az egyezmény részesévé váljék. A magyar jogban - mondja a javaslatnak a miniszteri indokolása: "A magyar jogban a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény által vált a pénzmosás büntetendő cselekménnyé. A törvényi tényállás az egyezménynek a pénzmosásra vonatkozó rendelkezéseire tekintettel került megfogalmazásra és a büntető rendelkezést kiegészíti a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény". Ez írja elő többek között a hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteknek, pénzügyi szolgáltató szervezeteknek, valamint azok alkalmazottainak az ügyfél azonosítás kötelezettségét, hogy amennyiben pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény merül fel, kötelező bejelentést tenni. A törvény megszületését követően számos olyan egyéb intézkedés született e területen, amely elősegíti a pénzmosásnak a felderítését és az egyezmény aláírásával Magyarország deklarálta, hogy nemzetközi szintéren is részt kíván venni a pénzmosás elleni küzdelemben.
A pénzmosás tényállása; bejelentési kötelesség
Az 1994. évi törvény vezette be a magyar büntetőjogba a pénzmosás tényállását, ez a Btk. 303. §-ában kapott elhelyezést. Ez a tényállás más által elkövetett 5 évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménnyel, illetve embercsempészéssel, kábítószerrel visszaéléssel, vagy nemzetközi jogi kötelezettség megszegésével összefüggésben keletkezett anyagi javakra nézve rendel különböző magatartásokat büntetni. Ezt a rendelkezést a Btk. 1998. évi módosítása átalakította azzal, hogy kiszélesítette az alapcselekmények körét az öt évi, vagy az azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményekre, s a részletesen felsorolt cselekmények körét is némileg kibővítette, mégpedig újként vette fel a vesztegetést is a tényállásba. A Btk.-nak most az Országgyűlés előtt fekvő módosítási javaslata tovább szélesíti a kört és ezt a kazuisztikát teljes egészében kihagyja majd, és a törvény szerint szabadságvesztéssel, tehát a Btk. szerint szabadságvesztéssel büntetendő cselekménnyel összefüggésben keletkezett anyagi javakra elkövethetőnek mondja a pénzmosást, tehát az öt év jelentőségét veszti és ezek a név szerint, elnevezés szerint kitervelt bűncselekmények is jelentőségüket vesztik. Ennek a Btk.-beli rendelkezésnek a természetes velejárója, hogy hozzákapcsolódik egy olyan törvény, amely a pénzmosás megakadályozása érdekében különböző kötelezettségeket, egyebek között bejelentési kötelezettséget határoz meg. A pénzmosásról szóló paragrafus rendelkezik a bejelentési kötelezettség elmulasztásáról, ahol is nemcsak a szándékos, hanem a gondatlan elkövetés is büntetendő és a törvény büntethetőséget megszüntető okot is meghatároz.
A pénzmosással kapcsolatos rendelkezések megjárták az Alkotmánybíróságot is, az Alkotmánybíróság azonban az indítványt megalapozatlannak találta és úgy vélte, hogy a bejelentési kötelezettség nem jelenti az alkotmányban meghatározott magántitok és személyes adatok védelméhez való jog sérelmét. A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény értelmében bejelentési kötelezettség terheli a pénzügyi szolgáltató szervezet vezetőjét és alkalmazottját pénzmosásra utaló adat, tény, vagy körülmény felmerülése esetén. Ekkor a bejelentésre kötelezett személy az ügyfelet az ügylet értékére tekintet nélkül köteles azonosítani és a pénzmosás gyanújáról bejelentést tenni a pénzügyi szolgáltató szervezet által, a bejelentéseknek az Országos Rendőr-főkapitánysághoz továbbítására kötelezően kijelölt személynek, aki a bejelentést haladéktalanul továbbítja. Egyébként, tehát ha az ügylet az nem gyanús, akkor a pénzügyi szolgáltató szervezet azt az ügyfelét köteles azonosítani, aki kettő millió forintot elérő összegű készpénz befizetéssel, vagy kifizetéssel járó ügyleti megbízást ad.
Bejelentési kötelezettség kiterjesztése
Nem régen vettem részt egy nemzetközi konferencián, ahol egyebek között a pénzmosás kérdéséről is szó esett. Ott merült fel az, hogy a bejelentési kötelezettséget egyéb foglalkozási ágakra is ki kellene terjeszteni. E mellett az szól, hogy a tettesek hamar kiismerik a pénzmosás leküzdésére irányuló ellenőrzési mechanizmusokat és más módon biztosítják a pénzmosás lehetőségét. A javaslattevő arra mégis felhívta a figyelmet, ha a bejelentési kötelezettséget további olyan foglalkozásokra is ki akarják terjeszteni ahol fennáll a pénzmosásban való közreműködés veszélye, vagy annak a veszélye, hogy a pénzmosók a foglalkozás gyakorlóit pénzmosásra használják fel, vagy használják ki, akkor ez csak ott nem lenne problematikus, ahol a perrendtartás a foglalkozási csoportok tagjainak nem biztosítja a tanúvallomás megtagadásának a jogát. Az az ötlet is felmerült a javaslattévőben, hogy az ügyfél által az ügyvédi titoktartási kötelezettség alól történő felmentés lehetővé tenné, hogy a hatóság az ilyen információkhoz hozzájusson. A javaslattevő egyébként a játék kaszinóknál és a nagy értékű ingatlanokra elkövetett ügyleteknél tudná támogatni a szóban forgó bejelentési kötelezettséget.
Hosszan vettem igénybe a türelmüket, mégis az az érzésem, hogy a kérdéskörnek csak egy kis szeletét tudtam áttekinteni.
Köszönöm, hogy figyelmükkel megtiszteltek. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész
Visszaugrás
