A házasság megromlásának, az életközösség megszűnésének majd a bontásnak a szükségképpeni negatív következményei között jelentős súlyt képvisel azoknak a lakhatási viszonyoknak a megbomlása, melyekre az adott család (házaspár) berendezkedett. Általában szükségessé válik a közös lakás használatának a rendezése, amely az esetek nagy részében csak mindkét fél érdeksérelmével valósulhat meg (osztott lakáshasználat), illetve az egyik fél olyan - nem ritkán kilátástalan - helyzetbe kerülhet, hogy újra meg kell (kellene) teremtenie lakhatásának a feltételeit (a közös lakás elhagyására kötelezés). Utóbbi pedig, azaz a lakhatás megoldása a hazai lakásviszonyok között nem jelent egyszerű feladatot.
Összességében tehát, a házasság felbontása során a lakáshasználat rendezésének problémájával szembesülő felek számára valóban létkérdéssé válhat, hogy kinek marad a lakhatása továbbra is biztosított a közös lakásban és ki lesz az, akinek egyéb lehetőség híján, lakhatásának rendezése érdekében a lakáspiacon kell megoldást keresnie, ami az esetek többségében nem kis kihívást jelent.
Egyetérthetünk a PK 298. számú állásfoglalás indoklásában megfogalmazott gondolattal, miszerint a házasság felbontása esetén a házastársak lakáshasználatának rendezése a családjogi jogalkalmazás egyik legvitatottabb kérdése. A házastársi közös lakás megszerzése sokszor évtizedek anyagi erőfeszítésének, életmódbeli áldozatvállalásának eredménye, a házastársi lakáshasználat alakulása, rendezése tehát mindenképp sorsfordító kérdés.
A következőkben a házastársi lakáshasználat szabályozásának problémaköréhez kapcsolódóan kitekintést teszünk a szolgálati, közelebbről a Honvédelmi Minisztérium (HM) rendelkezése alatt lévő lakások világára. A kép teljessége érdekében érintjük ennek a lakhatási támogatási formának a jogszabályi alapjait, megvizsgáljuk a bérleti jogviszonyt "övező" sajátosságokat és természetesen azt, hogy a házastársi lakáshasználat kérdése hogyan alakul az ilyen típusú házastársi közös lakás esetében, illetőleg a Ptk. Családjogi Könyvének rendezési formái hogyan alkalmazhatóak ebben a körben. Végül gyakorlati példákat hozunk a tipikusan felmerülő problémákra és az arra adható válaszokra.
A "szolgálati lakás" kifejezés ma is elterjedt a mindennapi és a szakmai szóhasználatban is, annak ellenére, hogy a területet szabályozó jogszabályok és egyéb normák szövegében már csak ritkán lehet találkozni vele. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (Lr.) még általános fogalomként használta ezt a kifejezést, olyannyira, hogy külön fejezetet szánt a "szolgálati" lakásoknak.
Az Lr. rendszerében[1] szolgálati lakás az olyan állami lakás volt, amely nem a lakásügyi hatóság, hanem más állami szerv rendelkezése alatt állt és kizárólag a szervvel munka-, illetőleg szolgálati viszonyban (együtt: munkaviszonyban) álló személyek elhelyezésére szolgált. Az Lr. megkülönböztetett munkakörrel kapcsolatos, községi, fegyveres testületi szolgálati lakást és műteremlakást. Fegyveres testületi szolgálati lakás a fegyveres testület kezelésében lévő ingatlanon létesített állami lakás, illetőleg az azon kívüli ingatlanon létesített minden olyan állami lakás, amelyet a lakásügyi hatóság a korábbi jogszabályok alapján a fegyveres testület szolgálati lakásaként ismert el és az Lr. hatálybalépéséig is az volt. Az Lr. hatálybalépését követően fegyveres testület úgy szerezhetett lakást, ha saját erőforrásból a kezelésében lévő ingatlanon vagy azon kívül állami lakást, lakótelepet, lakóépületet létesített. A fegyveres testületi szolgálati lakás bérlőjét - a lakásügyi hatóság kiutalása nélkül - a lakás felett rendelkezni jogosult állami szerv jelölte ki, nem volt jelölhető azonban bérlőül az, aki az előbbi szervvel nem állt munkaviszonyban, illetőleg a munkaköre alapján a szolgálati lakásra nem tarthatott igényt. Fontos utalni a bérlőkiválasztási jog intézményére[2] is, melynek keretében a tanáccsal kötött megállapodás alapján a "közületi szerv" a lakás létesítési (rész)költségeinek viselése fejében az érintett tanácsi bérlakásokra bérlőt választhatott.[3] Az Lr. 7. §-ának (5) bekezdése speciális rendelkezést is tartalmazott a hivatásos tisztek, tiszt-
- 14/15 -
helyettesek vonatkozásában, ugyanis amennyiben ilyen státuszú személyek által bérelt tanácsi bérlakás üresedett meg, az újabb bérlőt is a fegyveres testület volt jogosult kiválasztani.
Témánk szempontjából fontos, a későbbiekben még "visszaköszönő" szabályt rögzített a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet végrehajtásáról szóló 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 46. §-a: a szolgálati lakás bérlőjéül kijelölt személlyel a közös lakásba beköltöző házastársat nem bérlőtársnak, hanem a bérlő közeli hozzátartozójának kell tekinteni. A lakásügyi jogszabályok több tekintetben felhatalmazást biztosítottak az illetékes miniszternek arra, hogy a fegyveres testületi szolgálati lakás használatával kapcsolatos egyes kérdéseket az általános rendelkezésektől eltérően szabályozhasson.[4]
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) már nem rendelkezik a fentiekhez hasonló módon "szolgálati" lakásokról, a 87. §-ának (1) bekezdésében felhatalmazza azonban a Kormány tagját, hogy az általa vezetett minisztériummal, a felügyelete vagy irányítása alá tartozó központi költségvetési szervekkel közszolgálati jogviszonyban vagy foglalkoztatásra irányuló más jogviszonyban álló személyek elhelyezéséhez szükséges állami lakásokra és helyiségekre, továbbá a bérlőkijelölési és a bérlőkiválasztási jog gyakorlására - az Ltv. keretei között - rendeletben határozza meg - többek között - a bérlők körét és a bérbeadás, a bérlőtársi jogviszony létesítésének feltételeit, a bérlő által befogadható személyek körét és a befogadás, a lakásban visszamaradó személy elhelyezésére történő kötelezettségvállalás feltételeit. A "szolgálati" lakásokra vonatkozó részletszabályokat tehát zömmel miniszteri rendeletek tartalmazzák, a HM tárcaszintű lakásügyi szabályzóiban 1994 óta a "HM rendelkezésű lakás" terminológiával.[5] A következőkben kizárólag a HM rendelkezésű lakásokkal (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: honvédségi lakás) összefüggő kérdésekkel fogunk foglakozni.
A fentiekből is látható, hogy a katonák lakhatásának a megoldása "hagyományosan" központi feladat. Both István meghatározó tanulmányában a honvédségi lakásgazdálkodás első számú alapelveként említi azt, hogy "a hivatásos állomány tagjának lakásellátása állami feladat, melynek megvalósítása - a Honvédelmi Minisztérium mellett - a Magyar Honvédségre hárul".[6] Ennek okát a szolgálati jogviszony tartalmának alapvető jogok gyakorlását korlátozó sajátosságaiban kereshetjük.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 216. §-a szerint a hivatásos katona a szolgálati helye szerinti helyőrségben köteles lakni, a helyőrségen kívül csak az állományilletékes parancsnok engedélyével lakhat. Ezt a rendelkezést a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.1.) 18. §-ának (3)-(4) bekezdései átvették, a hatályos, a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (továbbiakban: Hjt.2.) 25. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az állomány tagja tartózkodási helyét a szolgálati helye szerinti településen, vagy annak miniszteri rendelet szerinti vonzáskörzetében választhatja meg. E rendelkezéstől eltérést előzetesen, írásban a munkáltatói jogkört gyakorló engedélyezhet. A honvédségi lakhatási támogatás elvi alapját tehát a jogszabályban előírt helyben lakási kötelezettség, illetve ezen kötelezettség teljesítése feltételeinek megteremtése jelenti. A lakhatás támogatásához való jogot - állománykategóriánként differenciálva - a Hszt. már kifejezetten deklarálta a 239-240. §-aiban és ezt a későbbi jogállási törvények is átvették.[7] A lakhatás támogatás különböző formáit is rögzítették (rögzítik) a jogállási törvények, ezek közül - leginkább a különféle pénzbeli támogatások mellett - csak az egyik a minisztérium rendelkezése alatt álló lakás juttatása, vagyis a honvédelmi tárca ún. többpólusú lakhatás támogatási rendszert működtet. Megjegyzendő, hogy a természetbeni lakásjuttatás fokozatosan háttérbe szorul a többi - pénzbeli - támogatási forma mellett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
