A jelen tanulmányban a versenykorlátozásokkal (a kartellekkel és a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel) szembeni magánjogi jogérvényesítés anyagi magánjogának, azaz a versenykorlátozások magánjogi szankcióinak legalapvetőbb összefüggéseit mutatjuk be.
Az I. részben a magánjogi jogérvényesítés általános kérdéseivel foglalkozunk. Ennek keretében célunk az, hogy a magánjogi jogérvényesítés dogmatikai alapjait, főbb funkcióit és jogpolitikai céljait bemutassuk.
A II. részben a kartellek és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés érvénytelenségének alapjaival foglalkozunk. Ennek során a komplex és szerteágazó kérdések közül kiemeltük a magyar és az EU jog szerinti versenykorlátozások érvénytelenségi okok között történő elhelyezésének problematikáját, és ennek alapján mutatjuk be a versenykorlátozások érvénytelenségének centrális magánjogi alapjait.
A III. részben a versenykorlátozásokból származó kártérítési felelősség kérdéseit vizsgáljuk. Ennek súlyát nem a speciális jogszabályi alapok, hanem az EU jogban az elmúlt egy-két évben végbement koncepcionális fejlemények adják. Így bemutatjuk az Európai Bizottság Fehér Könyve által felvetett alapvető kérdéseket, és megvizsgáljuk, hogy a magyar deliktuális felelősségi rendszer keretében milyen válaszokat lehet ezekre adni. Ugyancsak bemutatjuk, és egyben kritikusan elemezzük a Tpvt. 2009. június 1-én hatályba lépett változását, amely a kartellekkel szembeni kártérítés egyes aspektusainak speciális szabályozást ad.
Mind az érvénytelenség, mind pedig a kártérítés elemzése kapcsán figyelemmel voltunk az Új Polgári Törvénykönyvre is, így a magyar magánjoggal kapcsolatos vizsgálódásokat a jelenleg hatályos Ptk. és az új Ptk. szabályrendszere szerint is elvégeztük.[1] Ugyanakkor a versenyjog jogintézményeinek (a kar-
- 17/18 -
tell és az erőfölénnyel való visszaélés) elemzésére terjedelmi okokból és a tanulmány alapvetően magánjogi szemlélete miatt nem tértünk ki. Ugyancsak nem foglalkoztunk a nemzetközi elemet tartalmazó versenykorlátozások magánjogi szankcióinak kollíziós jogi problematikájával,[2] mert vizsgálódásaink során a magyar anyagi polgári jogra fókuszáltunk.
A gazdasági verseny védelmének szükségessége egy komplex célkitűzés-rendszerből eredeztethető. A gazdasági verseny megsértése ugyanis két viszonyrendszerben is jelentős torzulásokat jelent, amelyekkel szemben a jogi fellépés elengedhetetlennek mutatkozik. Egyrészt a versenykorlátozások sértik a gazdasági folyamatok alapvető motorjának tekintett versenyt és - ezen keresztül - a gazdasági folyamatok hatékonyságához és zavartalanságához kapcsolódó közérdeket. Másrészt a versenyt sértő magatartást tanúsító piaci szereplő individuális jogsérelmet is okozhat a gazdasági verseny más szereplői (versenytársak, fogyasztók, szerződő partnerek) számára, így a versenykorlátozás az érintett személyek magánviszonyaiban is relevánssá válik, maga után vonva ezzel a magánjogi fellépés indokoltságát és szükségességét. A versenykorlátozások elleni fellépés említett komplex célkitűzésrendszere ellenére a közérdek és a magánviszonyok védelme mégsem egyforma intenzitással jelentkezik a jogi szabályozás szintjén. A verseny szabályozására, így a vállalati versenyjogra tekintve is, a modern jogrendszerekben dominálnak a közérdekvédelmi szabályok, míg a magánjogi aspektusok mindeddig inkább alárendelt szerepet játszottak.
A jogállamiságot, a demokráciát és a piacgazdaságot a társadalmi-gazdasági berendezkedés alapértékeinek tartó államok a verseny szabadságának alapvető axiómáját már az alkotmányos szabályok között rögzítik. A nemzetállamok döntő részében, valamint az Európai Unió közösségi jogában is a verseny szabadságának biztosítása a gazdasági alkotmányosság alapvető intézménye,
- 18/19 -
amely kiemelkedik annak más elemei közül. Így a gazdasági alkotmányosságot alapjaiban határozza meg a verseny szabadságának alkotmányos beágyazottsága.[3] Maga a Római Szerződés kezdettől fogva az EU alapvető célkitűzései és politikái között rögzíti a verseny szabadságának védelmét, amelynek biztosítása az európai integráció egyik kiemelt feladata.[4] Mindez azt mutatja, hogy a magyar (és minden tagállami) joggal szemben primátussal[5] rendelkező EU közösségi jogban a verseny szabadságának védelme kiemelkedően mély alkotmányos alapokkal rendelkezik; a verseny alkotmányos védelme az EU koherens eleme, a közösségi "alkotmányos berendezkedés" alapvető tétele.
A versenyszabadság alkotmányos biztosítása, mint a gazdasági alkotmányosság alapvető szerkezeti eleme, megjelenik a magyar alkotmányos berendezkedésben is. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 9. § (2) bekezdése az "Általános Rendelkezések" között rögzíti, hogy "A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a... verseny szabadságát". A verseny szabadságának alkotmányos deklarációja az elmúlt években számos alkotmánybírósági határozatban[6] értelmezésre került, így ma már pontosan rögzített ennek az alkotmányos szabálynak a terjedelme és funkciója. Az Alkotmány hivatkozott szabályának értelmezésével kapcsolatban egyöntetű álláspont uralkodik a tekintetben, hogy a "verseny szabadsága" nem egyszerű alkotmányos alapjog, hanem jóval több annál. Jóllehet nincsen alkotmányos jog a "szabad versenyhez" vagy a "piacgazdasághoz",[7] az Alkotmánybíróság mégis kimondta,[8] és ez az alkotmányjogi irodalomban azóta is uralkodó helyes felfogás, hogy a "piacgazdaság" és a "verseny szabadsága" olyan államcélok,[9] amelyek megvalósítása egész alkotmányos berendezkedésünk feladata. A verseny szabadságának mint államcélnak a biztosítása áthatja az Alkotmány egyéb szabályait (így az alkotmányos alapjogokat is), valamint teljes jogrendszerünket is. Az államcél a konkrét rendelkezésekben, az alapjogokban, a jogszabályokban, valamint az állami (kormányzati, közigazgatási, bírósági) működésben valósul meg.
- 19/20 -
A versenyvédelem alkotmányos államcél-jellegéből következik, hogy a versenykorlátozásokkal szembeni fellépés döntően állami feladatként jelentkezik az egyes jogrendszerekben. Elsődlegesen az állam feladata és alkotmányos kötelezettsége az, hogy az alkotmányos államcél megvalósítása érdekében az "intézményesedéit", azaz a konkrét individuális viszonyoktól függetlenített versenyt megóvja, és biztosítsa ezzel a gazdasági verseny zavartalanságát. A közérdek biztosítása érdekében fellépő állami versenyvédelem szükségszerűen és természetesen csak állami, közigazgatási szerveken (versenyhatóságokon) keresztül állami, közigazgatási eszközökkel operálhat. Ezért van az, hogy a versenyjogi szankciórendszer, azaz a versenykorlátozások jogkövetkezményei döntően és meghatározóan közigazgatási jelleget öltenek, és a versenyjogban az ún. közjogi jogérvényesítés (public enforcement) dominál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
