Az új magyar Polgári Törvénykönyv számos jogügyletről, pontosabban egyes szerződésről szóló rendelkezésében irányozza elő a tájékoztatási kötelezettséget. Így a tájékoztatási kötelezettséget a Ptk. előirányozza a képviseletnél és meghatalmazásnál, és hasonló szerződéseknél, pl. a szerződés megkötésére felhatalmazott képviselő esetében, a közvetítői szerződésnél, a perbeli képviseletnél stb. mint a képviselő vagy meghatalmazott egyik kötelezettségét - igaz, a tájékoztatási kötelezettség tartalmának közelebbi meghatározása nélkül. E kötelezettség közelebbi, tartalmi meghatározására nyilván azért nem kerülhetett sor, mert e kötelezettség olyan jogügyleteknél merül fel, melyek egymástól különböznek, és így a tájékoztatási kötelezettség is ennek megfelelően, a célzott szerződés tartalmához idomulóan, értelemszerűen különböző lehet.
Az új Ptk. azonban általános érvényűnek tekinthető tájékoztatási kötelezettségről szóló jogszabályt is tartalmaz. Ugyanis kifejezetten rendelkezik az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségről. Ennek értelmében (1) a felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. (2) A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyek ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett. A tájékoztatás mulasztása miatti kár térítése az új Ptk. értelmében attól függ, hogy a szerződés létre jött-e, vagy sem. Ha a szerződés létrejött, a tájékoztatás mellőzéséért való kárfelelősséget a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályaira kell alapozni. Ha a szerződés nem jött létre, az a fél, aki a tájékoztatási kötelezettséget a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni (Culpa in contrahendo). A felelősség ez esetben azért deliktuális, mert a szerződés (még) nem jött létre, így a szerződésszegésre sem kerülhetett sor. A szerződéskötési tárgyalásokért való deliktuális felelősség jogalapját a törvény szerződéskötési tárgyalásokra (is) kiterjedő jóhiszeműségi követelményének megszegése képezi. Tehát a felelősség jogcíme nem a szerződési, hanem a törvényi kötelezettség megszegése. Így e felelősség deliktuális jellegű. Ez kihat a felelősség mértékére, hiszen elvben, egyéb jogszabály hiányában, nincs felelősségredukció (felelősségcsökkentés), mint amilyen a szerződési felelősségnél a felelősségkizáró, vagy felelősségkorlátozó klauzulák, vagy az általános üzletkötési feltételek esetén fennáll(hat). Így, elvben, itt a teljes kártérítés elve érvényesülne. Igaz, vannak jogrendszerek, melyek szerint, amennyiben a tárgyalás kezdetekor a fél jóhiszemű, majd később rosszhiszeművé vált, de ő ennek ellenére folytatta a tárgyalást, csupán a tárgyalási költségtérítés igényelhető a jóhiszemű fél részéről. E jogrendszerek szerint rosszhiszemű az a fél, aki a tárgyalásokba szerződéskötési szándék nélkül bocsátkozott, vagy eleinte ilyen szándéka volt, majd ettől elállt és mégis folytatta a tárgyalásokat. Természetesen, nem rosszhiszemű az, aki a tárgyalások során eláll, annak alapján, hogy nem felelnek meg a másik fél tárgyalási ajánlatai. Úgy tűnik, hogy rosszhiszemű az a fél is, aki a tárgyalás folyamán mulasztja tájékoztatási kötelezettségének teljesítését, vagy tájékoztatása nem teljes, pontos, avagy félrevezető.
A családi jogviszonyok kapcsán az új Ptk. előirányozza, meghatározott esetkörben, a külön élő szülők gyermek nevelésével kapcsolatos kölcsönös tájékoztatási kötelezettségét. Az új Ptk. rendelkezése szerint ugyanis a gyermekével együtt élő, szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermekétől külön élő szülőt megfelelő időközönként köteles tájékoztatni a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól, továbbá a külön élő szülő érdeklődése esetén a másiknak a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia. Ha a bíróság a gyermekétől külön élő szülőt feljogosítja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet gyakorlására, a szülői felügyeletet e tekintetben a külön élő szülő gyakorolja. A különélő szülő tevékenységéről a szülői felügyeletet egyébként gyakorló szülőt tájékoztatni köteles. A gyermekeknek joga, hogy a külön élő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fel, beleértve a gyermekkel való közvetlen és rendszeres találkozást. A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást. Ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezett személy kellő indok nélkül akadályozza, vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt és költséget köteles a másik félnek megtéríteni.
Amennyiben a tájékoztatási kötelezettség forrása a szerződés, egyéb speciális jogszabály hiányában, a tájékoztatási kötelezettség mulasztásának jogkövetkezményei tekintetében, mérvadóak az új Ptk. szerződési felelősségre, azaz a szerződésszegésre vonatkozó általános kárfelelősségi szabályai. A szerződéskötési tárgyalás során téves, megtévesztő vagy részleges tájékoztatás alapján, vagy jószokásellenes, továbbá kényszerítő jogszabály megszegésével létrejövő szerződés esetén a Ptk.
- 3/4 -
általános megtámadhatósági vagy semmisségi jogkövetkezményei alkalmazhatóak, beleértve a szerződési kárfelelősségi szabályokat is. A szerződés egészének vagy részeinek semmissége esetén, a jóhiszemű félnek, a másik, rosszhiszemű fél a deliktuális felelősség szabályai szerinti kártérítéssel tartozik.
Az új Ptk. kellő figyelmet szentel a tisztességtelen szerződési kikötésekhez vagy általános üzletkötési (szerződési) feltételekhez fűződő jogkövetkezményeknek. Az új Ptk. ugyanis számos rendelkezést és jogkövetkezményt fűz a tisztességtelen általános üzletkötési-szerződéskötési feltételekhez, mint amilyenek az egyoldalúan feljogosító szerződési klauzulák (pl. az egyik fél kizárólagos joga a jogértelmezésre), a csalárd fogyasztói szerződési rendelkezésekhez (pl. fogyasztó joglemondó nyilatkozata), ezek érvénye, megtámadhatósága vagy semmissége tekintetében - melyek egyben, adott esetben, értelemszerűen a nem teljes, vagy téves tájékoztatási kötelezettség szankcióit is tartalmazzák. Az új Ptk. tehát a tisztességtelen, a jóhiszeműség és tisztesség megszegésével létrejövő szerződési klauzulákat elvben semmisnek tartja. Ilyen jogkövetkezményt fűz különösen azon klauzulákhoz, amelyek a vállalkozó számára egyoldalúan, kizárólagos (pl. jogértelmezési) jogosultságokat biztosít. Ezek a szerződési rendelkezések, vagy általános üzletkötési feltételek az új Ptk. értelmében nem válhatnak a szerződés részeivé, amennyiben ezekről a fogyasztónak vagy más félnek nem volt tudomása, vagy amennyiben az általános szerződéskötési feltételekről szóló tájékoztatást követően elmaradt a fogyasztó kifejezett egyetértése. A semmiség, azaz érvénytelenség azonban nem tekinthető "abszolútnak", inkább "relatív", mivel az új Ptk. előirányozza a szerződés érvényben tartását (konvalidációját), amennyiben a felek egyetértésükkel elhárítják a semmisségi okokat, vagyis, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy amennyiben a szerződést a bíróság érvényessé nyilvánítja, ha az érdeksérelem a szerződés módosításával kiküszöbölhető, vagy ha az érvénytelenség utóbb megszűnt.
Megjegyezhető, hogy a klasszikus európai és magyar doktrínában általánosan elfogadott álláspont szerint csupán a megtámadható szerződések válhatnak érvényessé (konvalidálhatóak), mégpedig a szubjektív megtámadhatósági okok (tévedés, megtévesztés, relatív kényszerhatás) kiküszöbölése, vagy a megtámadási jog mulasztása útján. Ez azért van így, mert a megtámadhatósági okok nem közrendsérelmesek és csupán a felek, pontosabban az egyik fél (pl. aki tévedésben volt, vagy akit megtévesztett a másik fél) egyéni érdekeit sérelmezik. A konvalidáció azonban szokásosan nemcsak a felek akarathibájának kiküszöböléséből vagy a bírósági határozatból következ(het)nek, mint azt az új Ptk. előirányozza, hanem de lege ferenda, a klasszikus tan szerint ex lege, törvény alapján - mégpedig arra az esetre, ha az érintett fél a megtámadásra előirányzott határidőn belül megtámadási jogával nem él. Ez esetben nincs szükség a szerződés tartalmának bírói vagy felek általi módosítására. A klasszikus doktrína abból indul ki, hogy megtámadási jogával nem élő jogosult jogi értelemben hallgatólagosan ráállt tévedésének, megtévesztettségének következményeire. Ugyanakkor, a klasszikus doktrína szerint, azok a szerződések, amelyek közrendsérelmesek, azaz jószokásellenesek, tehát kényszerítő jogszabályokkal ellentétesek, még bírói közreműködéssel sem konvalidálhatóak - mégpedig úgy tűnik, az új Ptk. ezzel az állásponttal szemben áll. A klasszikus doktrína álláspontja ugyanis abból indul ki, hogy: Quod ab initio vitiosum est, tractu temporis non es konvalescere (ami kezdettől fogva rosszhiszemű, vagy közrendellenes idő múltával nem válhat érvényessé). A klasszikus doktrína értelmében (pl. francia jog) a semmis, közrend- vagy közérdeksérelmes szerződés csupán kivételesen konverzió (a semmisségi perben az érintett fél indítványára a szerződés bírói közreműködés általi átalakítás) révén válhat érvényessé. Más szóval, ha a felek között folyamatban levő semmisségi perben az egyik fél előterjeszti a semmis szerződésnek egy érvényes szerződéssé való átalakítását, ez megvalósítható a felek hozzájárulásával, bírói közreműködéssel (pl. semmis adásvétel átalakítása érvényes bérletté, miközben a vevő nem szerzi meg a dolgon a tulajdonjogot, csupán a rendeltetésszerű használati jogot, szerződési státusza ezentúl bérlői, és az adásvételi ár helyett bérleti díjjal tartozik, az eladói pedig bérbeadói státusszá alakul, ilyetén az eladó, ezentúl bérlő az árbevétel helyett csupán bérletidíj-jogosultsággal rendelkezik). Más esetben, a klasszikus, akár francia, akár német doktrína szerint, ha közrendsérelmes szerződésről van szó, a bíróság szerződésátalakítással nem küszöbölheti ki a közrendsérelmet. Ha a más estben is, általános érvénnyel, a konverziót elfogadjuk, minthogy úgy tűnik az új Ptk. álláspontja szerint így van, akkor talán "felborul" az általában elfogadott, klasszikus semmisségi doktrína: jogkövetkezmények tekintetében részben megszűnik a megtámadhatóság (egyéni érdeksérelem) és a semmisség (közérdeksérelem) közötti határvonal.
Az új Ptk. lehetővé teszi az általános szerződési feltételeknek, különösképpen a fogyasztói szerződéseknél, továbbá az ún. egyoldalú (egyik fél vállalkozó, másik fél vállalkozáson kívüli körben szerződő fél) kereskedelmi szerződések esetében egy speciális actio popularis alapján történő semmisségi kereset benyújtását, e feltételeknek bíróság általi semmisségének megállapításának céljából. A fogyasztói szerződésekben (fogyasztó és vállalkozó között megkötött szerződés) semmisek azok a szerződési klauzulák, amelyek korlátozzák a fogyasztó jogait, ellentétben a Ptk. rendelkezéseivel, vagy amelyek a törvényi jogszabályokban szavatolt fogyasztói jogokról való, fogyasztó általi lemondásra köteleznek. A semmisség nemcsak a keresetet benyújtó javára szól, hanem harmadik, nem perlő személy javára is. Ez sajátos megoldása az új Ptk.-nak. Rendszerinti megoldás az, hogy az általános üzletkötési-szerződéskötési feltételek semmisségi hatálya csupán a perlő javára szól. Gondoljunk csak arra, hogy a semmisség egyik jogkövetkezménye az előző helyzet helyreállítása. Elképzelhető az, hogy ez kötelezően és érdemben nem állhat mindegyik, pl. nem perlő fogyasztó érdekében. Mégis, különösképpen a közrendsérelmes (közérdekellenes) szerződési feltételek tekintetében figyelemre méltó megoldás.
- 4/5 -
Az orvosi kezelési szerződések tekintetében a hatályos, kódexen kívüli külön törvények (1997. évi XLVII. törvény és 1997. évi CLIV. törvény) a betegjogok keretében egyfelől a személyes adatok oltalmát, az orvosi titoktartást, a beteg állapotáról, kezeléséről és kilátásairól, a kockázatokról szóló tájékoztatást, továbbá a kockázatok ismeretében, a beteg kezelésre vonatkozó egyetértését szabályozzák, különösképpen a testi invazív (sebészeti) kezelés, beavatkozás esetén. Mivel a magyar orvosjogban is, mint más európai országokban, a gyógykezeltetési szerződés az orvos kötelezettségei minősítése tekintetében eszköz- és nem eredménykötelem, az orvosi kártérítési kötelezettség a beteg irányában csak akkor állhat be, ha az orvos nem tartotta tiszteletben a hivatási és szakmai szabályokat (mind a diagnózis, mind a kezelés tekintetében), továbbá a törvényben előírt betegtájékoztatási kötelezettséget. A gyógykezelési szerződés megsértése esetén, a beteg iránti orvosi felelősség főszabály szerint a szerződési felelősség szabályai alapján valósul meg. Az orvos által a kényszerítő törvényi kötelezettségek megsértése esetén pedig, az orvosi kárfelelősség kivételesen, deliktuális jellegű. Persze, az orvosi felelősség primáris felelősségi szinten a kötelező (kamarák általi) vagy egyénenkénti fakultatív felelősségbiztosítás útján is megvalósulhat.
Ami az orvosi tanácsadói és ehhez fűződő kezelési kötelezettséget illeti, a magyar Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából kiemelném, a 2002. évi 630. számú polgári elvi határozatot. Ennek értelmében nem jár el a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel az az orvos, aki nem végzi el azokat a vizsgálatokat amelyek alapján megalapozottan lehet dönteni a császármetszés szükségességéről, ezért az ebből eredő kárt a kórház köteles megtéríteni (hivatkozva a régi Ptk. 339., 348. §-ára, és az 1972. évi II. törvény 43. §-ára). Figyelemre méltó, hogy a jogegységi határozat szerint a maradandó egészségkárosodás, mivel az orvos nem a tőle elvárható gondossággal járt el, a terhességgondozás és a szülés során - megsértette a személyiségi jogokat, mivel a II. rendű alperes az általa készített szakvéleményhez jogellenesen használta fel az I. és II. rendű felperesek orvosi dokumentációját.
A másik jogeset, mely figyelmet érdemel a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából, pontosabban jogegységi határozatainak köréből, az 1/2008. PJE határozat. Ennek értelmében a genetikai teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek a saját jogán nem igényelhet kártérítést a polgári jog szabályai szerint az egészségügyi szolgáltatótól amiatt, hogy a terhességgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében anyja nem élhetett a terhességmegszakítás jogszabály által biztosított jogával. Az LB álláspontja szerint, ha az anya nem kapott terhessége alatt helyes tájékoztatást, és ennélfogva a gyermek súlyos egészségkárosodással születetett meg, e gyermek saját jogán nem jogosult a kártérítésre. Fűzzük hozzá, hogy az anyának jogában állt volna, családtervezésre való jogosultsága révén, az idejekorán történő teljes és pontos orvosi tájékoztatásra, és ennek elmaradása miatt szerintünk sérelemdíjra (pénzbeli nemvagyoni kártérítésre) jogosult.
Az ügyvédekről szóló törvény úgyszintén előirányozza egyfelől a kliens (megbízó) személyi adatainak ügyvéd részéről történő védelmét (ügyvédi titoktartás), másfelől az ügyvédet arra kötelezi, hogy ügyfelének jogairól tájékoztatást nyújtson. Úgy tűnik, e törvény az ügyvédi kártérítési felelősséget a szakmai, azaz (megbízotti) szerződési felelősség körében szabályozza. Így pl., véleményem szerint, ha az ügyvéd elmulasztotta határidőben benyújtani a jogorvoslatot, vagy elévülési kifogás benyújtását, felelős az emiatt beálló ügyféli jogvesztés okozta kárért, ha jogi szempontból egyértelmű, hogy ez, az ügyvédi kötelezettségszegés miatt állt be, azaz, amennyiben a kereseti kérelem vagy kifogás benyújtása esetén a képviselt érdekeinek megfelelő pereredmény született volna. Ezzel szemben, nem felelős a pervesztésért előállt kárért, amennyiben a képviseleti kötelezettséget az ügyvédi hivatással és a képviseleti jogszabályokkal összhangban, az ügyfél érdekeinek oltalma céljából ellátta. Úgy tűnik, hogy a Kúria újabb gyakorlata, adott esetben az ügyvédi mulasztás miatt beálló kártérítés ügyében más állásponton van.
Adott eset arról szól, hogy a károsult ellenében indított alaptalan bűnvádi eljárás felmentéssel zárult. A károsult ügyvédi megbízottja által kártérítési keresetet nyújtott be a magyar állam ellen. Ebben a perben az eljáró bíróság a keresetlevelet elkésettség miatt elutasította. (Nem tudjuk, mit értett a bíróság az elkésettség fogalma alatt, nyilván a kártérítési követelés elévülését, mely csupán elévülési kifogás benyújtása estén állapítható meg). Nota bene, az ügyvédi képviselet professzionális szabályai szerint az ügyvédnek az elévülési, jogvesztő, perorvoslati és egyéb határidőkre kötelezően figyelemmel kell lenni (dies interpellat pro homine). Adott esetben az ügyvéd (határidő-, azaz professzionális) mulasztása miatt a károsult az ügyvédet perelte kártérítés céljából, mivel szerinte egyenesen mulasztásából következett be a jogvesztés. Hiszen, ha valaki alaptalan vád miatt szabadságát vesztette, egyértelműen kár érte, és nemvagyoni, továbbá vagyoni jellegű kártérítésre jogosult, ha azonban az ügyvédi mulasztás miatt az ügyvéd a kártérítési keresetet nem nyújtotta be határidőn belül, egyértelmű, hogy a károsult az ügyvédi műhiba miatt vesztette el kártérítésre való jogosultságát. Nem lehet az új (akár a korábbi) Ptk. fényében az sem vitás, hogy mekkora a kár, hiszen a Ptk. általános szabályai szerint a károsult teljes kárának térítésére jogosult. Egyedül a nemvagyoni kár vagy sérelemdíj mértéke állhatott nyitva, de az sem vitatható, hogy a károsult erre jogosult és meg is kapta volna, ha az ügyvéd idejekorán nyújtja be a keresetlevelet. Az elsőfokú bíróság megállapította az alperes felelősségét és őt a kár megtérítésére kötelezte. A másodfokú bíróság a marasztalás összegét leszállította. A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság által megítélt kártérítés összegét pedig jelentős mértékben leszállította. Indoklásában kifejtette, hogy az ügyvédi felelősség kérdését az ügyvédi megbízási szerződés tartalma és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint kell elbírálni. Kiemelte továbbá, hogy a bírói gyakorlat értelmében az ügyvéd ellen indított kártérítési perben a bíróság érdemben nem vizs-
- 5/6 -
gálhatja, hogy a felperes az ügyvédi mulasztás hiányában az elmulasztott pert megnyerte volna, illetve időben benyújtott kérelem esetén a bíróság mit ítélt volna meg részére. Nem találta ezért megítélhetőnek a kártalanítási perben a magyar államtól követelt összeget, helyette az ügyvédi megbízási díj visszafizetésére, valamint a bírósághoz fordulás jogának sérelme miatt, nem vagyoni kártérítésre kötelezte az alperest. A felperes a Kúria álláspontja ellenében alkotmányossági panasszal élt, és ebben kérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg nevezett ítélet alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg. Az Alkotmánybíróság a panaszt elutasította azzal az indoklással, hogy az AB-nak nincs hatásköre a Kúria helyes, vagy nem helyes jogértelmezésének felülvizsgálatára, hivatkozván arra az AB-végzésre, mely szerint a hatóságok (bíróságok) által feladatuk ellátása során jogellenesen okozott károk megtérítése iránti igény közvetlenül a bíróságok előtt érvényesíthető és nem az Alkotmánybíróság előtt. Ugyanakkor az AB megállapítja, hogy az Abtv. 29. §-a szerint az AB az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvényellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be, azzal, hogy jelen esetben az egyik sem teljesül.
Az ügyvédi törvény értelmében ügyvédet kötelező kártérítés mind anyagi mind erkölcsi (nemvagyoni) kár (azaz személyiségi jogokat érintő sérelem) térítését felöleli. Így, a törvényi rendelkezés szerint (1) az ügyvédi tevékenysége körében okozott kár megtérítésére, valamint az okozott kár személyiségijog-sértés miatt járó sérelemdíj megfizetésére köteles. (2) Az ügyvéd az ügyvédi tevékenysége körében okozott kár megtérítésére, sérelemdíj megfizetésére köteles felelősségbiztosítást kötni és azt ügyvédi tevékenysége során fenntartani. (3) Az ügyvéd felróhatósága hiányában is felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett pénzért és értéktárgyért. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyezési Egyesületének gyakorlatában a tipikus "ügyvédi műhibák", melyek miatt a felelősségbiztosítási összeg a képviselt ügyfél javára történő teljesítésére sor került, a következők: adásvételi szerződésnél a tulajdoni lap hiánya, nem friss tulajdoni lap alapján történő szerződésszerkesztés, továbbá, olyan esetben is, amikor utólag kitűnt, hogy az eladó szerződő fél csak részben volt tulajdonos.
Amennyiben a professzionális tevékenységre (mint fennebb említett ügyvédi és orvosi felelősség) nézve a külön törvény kötelező felelősségbiztosítást irányozott elő, a felelősség mértéke tekintetében mérvadóak az új Ptk. erre vonatkozó szabályai. Az új Ptk. ugyanis előirányozza, hogy (1) Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles. A biztosítás kiterjed (2) az eljárási és (3) biztosított jogi képviseleti, továbbá kamatfizetési költségeire.
A hazai és külföldi jogirodalmi és jogalkalmazási gyakorlat elemzése alapján megállapítható, hogy a tanácsadói, tájékoztatói és szakértői véleményezési felelősség főszabály szerint szerződési felelősség, kivételesen deliktuális jellegű, akkor, amikor a kár nem a szerződés megszegéséből, hanem a kényszerítő jellegű törvényi jogszabály megsértéséből ered. E felelősségi alakzat a különleges felelősségi alakzatok körébe sorolható, mely a Ptk.-ban foglalt általános felelősségi szabályoktól eltér. (Függetlenül attól, hogy az új Ptk. e felelősségi alakzatra nézve a nevesített különleges felelősségi esetek körében nem tesz említést. A Ptk. azonban számos szerződéstípusnál előirányozza a szerződési felelősséget, mint tájékoztatási kötelezettség megszegéséért járót). Az általános felelősségi szabályoktól való eltérés abban mutatkozik meg, hogy a Ptk.-n kívüli (orvosi, ügyvédi) törvények különleges szabályokat irányoznak elő a tanácsadói felelősségre nézve. Ezek a jogszabályok abból indulnak ki, hogy szakmai és hivatási felelősségről van szó, mely a tanácsadó számára fokozott, szakmai vagy hivatási elvárásokat támaszt. Ezért a tanácsadó gondosságának mércéje (hivatási és szakmai szabályokban megszabott) emeltebb szintű, mint az egyéb polgári jogi kapcsolatokra érvényes gondossági mérce. Egyes hivatásokra (orvosi, ügyvédi tevékenység) jellemző a kötelező felelősségbiztosítás. A felelősség beálltát illetően elvben a tanácsadói felelősség főszabály szerint cél- s csak kivételesen eredménykötelem. Tehát a tanácsadó mentesül a felelősség alól, ha a szakmai szabályokkal összhangban mindent megtett, az ügyféli, megbízói végleges cél elérése érdekében, még akkor is, ha e célt igyekezete ellenére nem valósította meg. Kivételesen azonban a tanácsadói felelősség lehet eredménykötelem, ha a megbízói szerződés, vagy a törvényi jogszabály a tanácsadót a megbízó által megszabott végleges cél elérésére kötelezi. A tanácsadói felelősséget kizáró vagy korlátozó szerződési kikötések, vagy általános szerződési feltételek az új Ptk. szerint érvénytelenek, amennyiben ellentétben állnak a jóhiszeműség és a tisztesség követelményével és egyoldalúan, csupán a tanácsadó javát szolgálják, a megbízó terhére. Amennyiben ezek a kikötések megbízó javára történő megfelelő, teljes és hiteles tájékoztatása nélkül, vagy e tájékoztatás hiányában, a másik fél kifejezett egyetértése nélkül jutottak be a szerződésbe, vagy az általános szerződési feltételekbe, akkor e klauzulák semmisek. Megtámadhatóak azok a szerződési kikötések, melyek lehetővé teszik, hogy a tájékoztatási kötelezettség tartalma szerint részleges vagy megtévesztő lehessen. ■
- 6 -
Visszaugrás
