Az elmúlt évben három új, a büntetőjog általános részét feldolgozó kiadvánnyal gazdagodott a magyar büntetőjog-tudomány1. Ezek közül a Dr. Békés Imre által szerkesztett munkát mutatom be, amely a HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg a magyar jogi könyvpiacon. A szerzők célja, hogy munkájuk a magyar Büntetőjog Általános Részéről részletesen kifejtett áttekintést adjon úgy az egyetemi oktatás, a szakvizsgára készülő jogászok, mint az igazságszolgáltatás munkájában hivatásszerűen dolgozó jogászok számára. A kiadvány tehát tankönyvként és szak-, illetve kézikönyvként is használható.
Az 1978. évi IV. törvény - ma is hatályos Büntető Törvénykönyvünk - hatályba lépése után 1980-ban jelent meg az első valamennyi jogi kar számára egységes tankönyv, amely ugyan a BM Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, mégis a mű szerzőire is figyelemmel (Békés - Földvári - Gáspár - Tokaji) országos tan-, illetve szakkönyvnek tekinthető2.
Majd a pécsi3 és a szegedi4 büntetőjogi iskola professzorai dolgozták ki az általános részi ismereteket, tananyagot.
A címben megjelölt mű az általános rész teljes anyagát felöleli, tartalmazza a hatályos törvény magyarázatát, valamint az ehhez kapcsolódó joggyakorlatot, sőt külön figyelmet szentel a nemzetközi és a magyar büntetőjog intézményrendszer kapcsolatának és a jogharmonizációs igényeknek, követelményeknek.
Szerkezetét tekintve a könyv kilenc részből áll: A büntetőjog és a büntetőjog tudománya; A magyar büntetőjog története a Csemegi kódextől napjainkig; A jogállami büntetőjog; A büntetőjogszabály tana; A bűncselekmény tana; A büntetőjogi jogkövetkezmények tana; A fiatalko-rúakra vonatkozó rendelkezések; A katonákra vonatkozó rendelkezések; Intézkedések a jogi személlyel szemben; A nemzetközi büntetőjogi együttműködés intézményei.
Az áttekinthetőséget segíti, hogy a szerzők az egyes részeken belül pontokra, illetve alpontokra tagolják a tárgyalandó témakört.
Az első rész a szakirodalmi hagyományoknak megfelelően a büntetőjog fogalmi kereteit és a büntetőjog tudományának gyökereit, eredetét kutatja. Békés Imre szerint a büntetőjog fogalmának két alappillére: a bűncselekmény és a büntetés s ezek szempontjából a törvénynek meghatározó jelentősége van, egyébként pedig a büntetőjog védelmi funkciót hivatott ellátni. Áttekinti a büntetőjog-tudomány irányzatait, a bűnügyi tudományok rendszerét és szól a magyar büntetőjogtudomány kiemelkedő alakjairól is.
A második rész egyrészt a magyar büntetőjog fejlődését tárgyalja, majd a jogállam és a jogállami büntetőjog kérdéskörét elemzi. Ide kapcsolva röviden ismerteti a büntetőjog alapelveit, melyet azzal a megállapítással zár, hogy "a jogállami jelleg az anyagi büntetőjog elvei és szabályai alkalmazásával önmagában nem garantálható", ehhez szükséges a büntetőeljárás elveinek érvényesülése is.
A könyv harmadik része a büntető jogszabálytani ismereteket foglalja egységbe. A büntetőjog forrásainak és a büntetőtörvény rendszerének, szerkezetének bemutatását a büntetőjogszabály értelmezésének problematikája követi s végül a büntetőtörvény hatálya kerül kifejtésre.
A negyedik rész a bűncselekmény tanát tartalmazza. E fejezeten belül kerülnek kifejtésre a bűncselekmény fogalmi kritériumai, a törvényi tényállás tana, a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai, a bűncselekmény megvalósulási szakaszai, a bűncselekmény elkövetői, a bűncselekményegység és halmazat kérdései.
A Btk. 10. § (1) bekezdése alapján a bűncselekmény szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanul elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli, vagyis büntetendő cselekmény.
Az európai büntetőjog-tudományban a XX. század első felére a bűncselekménynek 3 fogalmi kritériuma alakult ki: a tényállásszerűség, a jogellenesség és a bűnösség. A magyar büntetőjog-tudomány 1945 előtt e fogalmi "triászt" vette át, majd elismerte a társadalomra veszélyességet, mint fogalmi kategóriát és az 1978. évi IV. törvénnyel beépítette a magyar büntetőjogi rendszerbe a bűncselekmény egyik fogalmi ismérveként. A jogirodalomban szinte valamennyi jogtudós kifejtette már nézetét a bűncselekmény tudományos fogalmára vonatkozóan. Viski László sajátos felfogása szerint a bűncselekmény társadalomra veszélyes, tényállásszerű (büntetőjogellenes) és felróható cselekmény, ahol a tényállásszerűség felöleli a diszpozíciószerűséget, a jogellenességet kizáró okok hiányát (mint negatív tényállási elemet) és a cselekmény objektív be-számíthatóságát. Földvári József bűncselekménynek a társadalomra veszélyes, büntetni rendelt (tényállásszerű) és bűnös cselekményt tekinti, a tényállásszerűség magában foglalja a különös részi diszpozíciószerűséget és az általános részi szabályokat. Tokaji Géza rendszerében a bűncselekmény olyan cselekmény, amely társadalomra veszélyes, bűnös és amelyet a törvény diszpozíciószerűvé nyilvánítva büntetéssel fenyeget.5 A Btk. megalkotása idején fennálló társadalmi - gazdasági - politikai struktúrától azonban alapjaiban elkülönül a rendszerváltással létrejött Magyar Köztársaság. Büntető Törvénykönyvünket azóta számtalan alkalommal módosították és egy új Btk. kimunkálása jelenleg is folyamatban van. Az új Kódex megalkotásáig viszont a bűncselekmény törvényi fogalmát illetően a hatályos jog és a tudományos felfogás hadakozik egymással. Ugyanis míg a Btk. a bűncselekmény egyik fogalmi alkotóelemének vallja annak társadalomra veszélyességét, addig az uralkodó felfogás és az európai "fogalomalkotás" ehelyett a jogellenesség kategóriát tartja elfogadhatónak. A társadalomra veszélyességhez való ragaszkodás helyett tehát a jogellenesség beépítése a Btk.-ba az európai jogtudománnyal fennálló kapcsolatot erősítené és egyébként "egy modern büntető törvénykönyvnek feladata, hogy megfeleljen az európai jogharmonizációs igényeknek, ennek pedig egyik alapja a jogi fogalomrendszer felismerhető azonossága".
Békés Imre - aki többek között a könyv bűncselek-ménytani rész első két fejezetét jegyzi - közelítve az európai (Liszt, Beling-féle) tudományos bűncselekmény fogalmat a Btk. 10. § (1) bekezdéséhez a következő megállapítást teszi: a bűncselekmény társadalomra veszélyessége törvényi fogalmának a (materiális) jogellenesség tudományos fogalma, a szándékosság és gondatlanságnak a bűnösség tudományos fogalma és a büntetendőség törvényi fogalmának pedig a tényállásszerűség tudományos fogalma felel meg.
A törvényi tényállás tana elemzésénél, a törvényi tényállás értelmezésekor a szerzők rámutatnak arra, hogy a törvényi tényállás fogalmából ki kell rekeszteni: a cselekmény társadalomra veszélyességét (jogellenességét) és az ún. jogi tárgyat. Az uralkodó felfogás a törvényi tényállás négy alkotóelemét különbözteti meg: annak tárgyát, tárgyi oldalát (objektív elemeit), alanyát, alanyi oldalát (szubjektív elemeit). A törvényi tényállás körét a szerzők szűkebben határozzák meg; álláspontjuk szerint a törvényi tényállásba csak a különös részi ismérvek tartoznak s ezek az általános részi szabályok közül csak a szándékossággal és a gondatlansággal egészülnek ki. Nem tekintik tehát tényállási elemnek a jogi tárgyat (ezt önálló bűncselekmény-fogalmi ismérvként fogják fel), illetve a társadalomra veszélyességet. Ugyanakkor szó esik arról, hogy a jogi tárgy kivételesen - a törvényi tényállásban való megnevezéssel - tárgyi oldali ismérvvé válhat (példaként az állam elleni bűncselekményeket említik, melyek körében a jogi tárgy a "Magyar Köztársaság rendje"). Szintén a tényálláson kívül helyezik a bűncselekmény alanyát (és az alannyá válás feltételeit), melyet a bűncselekmény szükséges ismérvének tekintenek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
