A világméretű versenyben azok az országok számíthatnak sikerre (a lakosság jólétének, boldogságindexének növekedésére, átlagos életkora meghosszabbodására stb.), amelyeknek a társadalmi környezete, intézményei teljesítményre motiválnak, ezzel kölcsönhatásban állampolgárai is teljesítménymotiváltak. A munkájukban, a hivatásuk gyakorlásában - a tanulásban, az oktatásban, a képzésben, az alkotásban, a kutatás-fejlesztésben, az innovációban - versenyképes minőséget hoznak létre.
Magyarországon, a termőföldön, a vízkincsen kívül a humánerőforrás az egyetlen nagy tömegben előforduló érték. Hazánk csak ennek fejlesztésével, oktatásával, képzésével, észszerű és optimális felhasználásával ter-
- 18/19 -
vezhet és érhet el társadalmi, gazdasági, műszaki fejlődést. Az oktatásnak, a képzésnek pedig egyik jelentős eleme a felsőoktatás.
A felsőoktatás szerepe, tevékenysége az oktatáson, a képzésen túl is nagy jelentőségű a nemzet, az ország életében, a társadalmi struktúrák átrendeződésében, a mobilitás társadalmi és egyéni dimenzióiban, a kultúrában, a tudományban, az innovációban, az egyének boldogulásában, az ország fejlődésében, nemzetközi elismertségében. Könnyen belátható az is, hogy ez a szerep a globalizáció a digitalizáció térnyerésével fokozódik és ez a felsőoktatás minőségi és mennyiségi fejlesztését igényli.
Jogos elvárás, hogy a felsőoktatás, alkalmas és méltó legyen ennek a megtisztelő, sokrétű feladatnak az ellátására, hogy hagyományait megőrizve, folyamatosan megújuljon. A folyamatos megújulás, a növekvő társadalmi szükségletek kielégítésére való alkalmasságon túl - figyelemmel az európai oktatási térség kialakulására - a nemzetközi versenyképesség szempontjából is alapvető érdeke, feladata a felsőoktatásnak.
A felsőoktatás jövőjéről, fejlesztéséről, minőségéről, megújításáról, reformjáról, versenyképességének növeléséről szóló szakmai-tudományos, politikai elemzésekben, a felsőoktatásról folyó "szakmai" közbeszédben, évtizedek óta, nagyobbrészt csak - az egyébként rendkívül fontos - külső tényezőkről folyik az eszmecsere. (Az anyagi feltételekről, a költségvetési támogatásról, a zárolásról, az elvonásról, a felvételi keretszámokról, az államilag finanszírozott hallgatói létszámról, az intézményhálózat átalakításáról, extenzív fejlesztéséről, és többnyire ezekkel kapcsolatban születnek kormányzati koncepciók, intézkedések is.) A felsőoktatásnak, a felsőoktatási intézményeknek, az oktatóknak, a hallgatóknak a fejlesztéssel, a minőség javításával, a versenyképesség növelésével kapcsolatos saját feladatairól, felelősségéről rendkívül kevés szó esik. Ezeknek a kimunkálására, meghatározására a felsőoktatás irányítás, a felsőoktatási intézmények indokolatlanul kevés figyelmet fordítanak.
Az előzőek alapján olybá tűnhet, hogy a felsőoktatás minősége szinte kizárólag külső tényezők függvénye. Mintha a felsőoktatás színvonala elsősorban nem is az intézmények, az oktatók munkájától, az oktatás és az annak színvonalát megalapozó szakmai - alkotó, kutató-fejlesztő, innovációs - munka színvonalától függene. Mintha e tekintetben nem is kellene elvárásokat megfogalmazni, feladatokat kijelölni.
Örvendetes tény, hogy a "Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia 2016" e tekintetben is több területen előbbre lépett.
Egy-egy intézményben, valamint a felsőoktatás-kutatásban egy-egy területen (ld. a kutatók publikációi, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, a TEMPUS Közalapítvány, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja stb. kiadványai), nem egyszer már évekkel korábban, születtek ugyan elismerésre méltó, előterjesztésre alkalmas kezdeményezések, eredmények, ezek azonban szélesebb körben nem váltak ismertté, nem kerültek megvitatásra, és ezért nem is váltak cselekvéssé. Hasonló a helyzet a nemzetközi tapasztalatokkal is (ld. UNESCO, OECD, EU, Világbank /WB/ oktatáspolitikai dokumentumai). A kormányzati kezdeményezések, ha vannak is, általában el sem jutottak a megvalósíthatóság megfontolásáig.
Oka lehet ennek a felsőoktatás motiválatlansága - nincs késztetés a jobb minőségre -, az oktatáskutatás terén a "megrendelés" hiánya, a kormányzati törekvések esetében pedig, az érintettek tájékoztatásának, meggyőzésének, ösztönzésének elmulasztása, valamint az, hogy hiányos a nemzetközi tapasztalatok feldolgozása.
Ez az írás, elsősorban a figyelemfelhívás, a vitaindítás céljával, az intézményeknek, az oktatóknak, a hallgatóknak - a felsőoktatásnak e tekintetben kétségkívül meglévő autonómiája keretei között - a képzés terén, valamint ezzel összefüggésben a vezetés és szervezés, a gazdálkodás, a kapcsolatrendszer tekintetében, általánosságban megfogalmazható, megfogalmazandó legfontosabb teendőinek, feladatainak tézisszerű felsorolására tesz kísérletet. Néhány a megértést segítő példától eltekintve, mindenekelőtt arra, hogy mit, miért és nem arra, hogy hogyan kell tenni.
A részletes helyzetelemzés elkészítése, a célok és feladatok megfogalmazása (feasibility study) a felsőoktatás feladata, amelyet el kell végezni:
- Intézménytípusonként (egyetem, alkalmazott tudományok egyeteme);
- Képzési ágak szerint (agrár, egészségügyi, bölcsész-társadalomtudományi, jogi, közgazdasági, műszaki, művészeti, orvosi, pedagógus, természettudományi);
- Képzési típusonként (felsőoktatási szakképzés, felsőfokú alap (BA/BSc), mester (MA/MSc), doktori (PhD/DLA); nappali, duális, munka melletti képzés stb.);
A siker záloga lehet a témákban jártas oktatók, a felsőoktatás-kutatással foglalkozó műhelyek széles körű - pl. pályázati úton történő - bevonása, szakmai teamek szervezése, valamint a hazai, a nemzetközi tapasztalatok, az elért eredmények, a jó gyakorlatok megismerése, elterjesztése.
Korszerű felsőoktatás természetesen nincs színvonalas szakmai munka - alkotás, kutatás-fejlesztés, innováció - nélkül. Sürgetően indokolt ezért: egyrészt újragondolni ennek helyét, szerepét, elvárható minőségét, a tömegképzés, a globalizáció korában, másrészt megfogalmazni az e téren az intézményekkel szemben intézménytípusokként, ágazatonként, az oktatókkal szemben szakmánként, beosztásonként támasztandó követelményeket. Ez a feladatok azonban nem képezi ennek az írásnak a tárgyát.
• Az oktatás-képzés tartalmi korszerűsítése
Az ismeretek folyamatos megújulása - a felgyorsult tudományos fejlődés, a műszaki-technikai haladás, az információs forradalom, a digitalizáció -, valamint a globalizáció körülményei között egyértelműen megfogalmazódik az egész életen át tartó tanulás (LLL) követelménye. Ennek következtében pedig, az oktatás, a kép-
- 19/20 -
zés folyamatában módosul az elsajátítandó ismeretek, a megszerzendő lexikális tudás köre. Növekszik a lassabban változó - a korszerű szakismeretek egész életen át tartó, folyamatos megújítását jól szolgáló - alap-, alapozó ismeretek fontossága (nem a mennyisége).
Egyre hangsúlyosabb minden értelmiségi munkakörben s ezért az kell, hogy legyen minden, képzési ágban, képzési típusban a gazdasági, a jogi, a magyar és az idegen nyelvű kommunikációs, az infokommunikációs, a menedzselési (az irányítási, a szervezési) ismeret, az idegen elsősorban az angol nyelvtudás. Valamint a vállalkozás, a kreativitás, a kockázatvállalás, az innováció, a csoport-, avagy team munka, konfliktuskezelés képessége.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
