Kurucz Mihály: "Magyar Ingatlan-nyilvántartási Jog (a bizalomvédelmi joghatások tükrében)" című kötete a Közjegyzői Füzetek - Studia Notarialia Hungarica sorozatban jelent meg 2009-ben.
A sorozatot dr. Rokolya Gábor közjegyző szerkeszti, kitől az alábbi "műhelytitkokat" tudtam meg:
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara 1996-ban határozat el, hogy saját kiadású szakkönyv-sorozatot indít útjára, figyelemmel arra, hogy így jelentős költségcsökkentést értek el, mintha a piaci szakkönyvkiadó-szereplők gondozták volna a köteteket. Napjainkig 37 könyv látott napvilágot, mely önmagában mutatja a sorozat létjogosultságát.
A professzionalitás jegyében saját kiadót hozott létre a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Közjegyzői Akadémia Nonprofit egyszemélyes Kft. formájában, továbbá a nyomdai tevékenység is belső erőforrással történik.
A sorozat kötetei értelemszerűen a közjegyzői tevékenység elméleti háttérországát jelentik, jellemzően az öröklési jogi, közjegyzői jogtörténeti monográfiákkal.
Dr. Kurucz Mihállyal a MOKK kiváló személyes szakmai kapcsolatot ápol, a recenzió alá vett mű szerzője rendszeres előadója a közjegyzői konferenciáknak, publikál a Közjegyzők Közlönyében. Bár elsőre nem feltétlenül egyértelmű, de az ingatlanjog, az ingatlan-nyilvántartás mint jogterület a közjegyzői munka jelentős terepe, akár a hagyatéki eljárások nyomán teljesítendő öröklés jogcímén megvalósuló tulajdonjog bejegyzésekre, akár a pénzintézeti hitelek körében a jelzálogjog, és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalomra gondolunk.
Dr. Rokolya Gábor sorozatszerkesztő bátran ajánlja a kötetet mindenki figyelmébe, nem csak a szűken vett ingatlanjoggal foglalkozók, hanem a polgári jog iránt érdeklődő szélesebb szakmai közönség részére is. A szélesebb olvasótábor megszólítása érdekében várhatóan 2020 első felében a MOKK honlapján webáruházon keresztül is elérhetőek lesznek a sorozat egyes darabjai.
A keletkezés vonatkozásában fontos megjegyezni, hogy a kézirat 2006 szeptemberével zárult, a kötet 2009 évben jelent meg, azaz a 2014. évben hatályba lépő ún. új Ptk., és annak hatásaira a kötet értelemszerűen nem terjed ki.
- 82/83 -
Az ingatlan-nyilvántartási jogi szabályozás, a telekkönyvi joggyakorlat, és ezek nyomán a szakirodalom 3 rendszerben gondolkodik, ezt a három rendszert vizsgálja, szintetizálja a szerző az alábbiak elvi élű rögzítésével a könyv bevezetőjében: "...egyre inkább három egymást feltételező, illetőleg keresztező rendszer kötötte le a figyelmem: az anyagi jogi jogosult, a forgalomban fellépő nyilvánkönyvi harmadik, illetőleg a nyilvánkönyvön belüli jogosultak nyilvánkönyvi jogainak védelme összehangolásának rendszere, amely együtt képes a nyilvánkönyvi alapfunkció, a jogbiztonság közvetítésére."
A könyv fejezetei követik a "tételmondatot", ekként az egyes fejezeti címek:
1. A nyilvánkönyv fogalma, a nyilvánkönyvi elnevezés használatának indokoltsága,
2. Az anyagi jogosult és a jóhiszemű nyilvánkönyvi harmadik jogainak integrált nyilvánkönyvi jogvédelme,
3. A jóhiszemű nyilvánkönyvi harmadik szerzésének jogvédelme: a közhitelesség,
4. A nyilvánkönyvi ranghely, mint a nyilvánkönyvön belüli jogosultak közötti jogvédelmi hatás,
5. A nyilvánkönyvi egység kérdése, az egységes ingatlan-nyilvántartás kettőssége, a nyilvánkönyvi egység jelentése.
A kötet függelékkel zárult, melyben a felhasznált irodalom, a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok, feldolgozott eseti döntések kaptak helyet.
A nyilvánkönyv fogalma fejezeti részben rövid nemzetközi és hazai jogtörténeti fejlődéstörténet ismertetést követően a szerző rátér a telekkönyv lényegét adó joghatások ismertetésére. Ebben a körben három joghatás kerül megkülönböztetésre úgy mint: bizonyító erő, jogkeletkeztető hatás és bizalomvédelmi joghatás. A jogász szakma és talán még a laikus jogkereső közönség körében is ezekből a legismertebb az ún. jogkeletkeztető (konstitutív) joghatás. A jogkeletkeztető joghatás magvát Kurucz Mihály az alábbiakban foglalja össze: "A telekkönyvi bejegyzés a jogváltozás szükséges tényálláseleme, és e bejegyzés nélkül a jogváltozás nem is áll be."
A fejezet végén rögzítésre kerül a "telekkönyv fogalma", lényegét tekintve úgy foglalnám össze, hogy a telekkönyv az ingatlanokra vonatkozó:
• a polgári jogi jogviszonyokon belül,
• tulajdonjogi és korlátolt dologi jogokat rögzítő,
• jogváltoztató hatást alkalmazó,
• közhiteles nyilvántartás.
- 83/84 -
A definicióba még belesorolható, hogy a közhitelesség meghatározott keretek között nem érvényesül, továbbá tulajdonjog megszerzését érinthető (perfeljegyzés, végrehajtási jog) tények és egyéb közjogias korlátok (pl.: műemléki státusz) is a nyilvánkönyvben kerül rögzítésre.
Az anyagi jogosult telekkönyvi védelme fejezet különösen érdekes - immár jogtörténeti - jogintézményt is tárgyal: az új "előjegyzés" kategóriáját. Az előjegyzés, mint az elnevezés is mutatja egy időleges hatályú "jelzés" lenne a nyilvánkönyvben, mely érdemi jogkövetkezménnyel csak a benyújtott okiratok érdemi felülvizsgálata és azok jóváhagyása esetén járna. Azaz a konstitutív hatályú bejegyzés az előjegyzési konstrukcióban kettő mozzanatból tevődne össze: egy "gyors jelzés" a forgalom biztonsága érdekében a kötelmi igény jogosultja javára a többi piaci szereplővel szemben, majd egy "második lépcsős", érdemi elbírálását követő, klasszikus bejegyzést elrendelő határozat.
Ugyanezen fejezetben kerülnek kifejtésre a bejegyzés bizonytalansága körében tett de lege ferenda javaslatok, melyek közül kiemelem az ingatlan-nyilvántartás "profiltisztítására" tett észrevételt, melynek lényege, hogy azon tények feljegyzésének a lehetősége, mely a jogvédelmi hatást nem szolgálják telekkönyvi feljegyzés alapjául ne szolgálhassanak.
Ugyancsak a fejezet foglalkozik a bejegyzési kérelem és az annak alapjául szolgáló okiratok felülvizsgálatának kapcsolatáról. A könyv keletkezésekor ismert Legfelsőbb Bírósági döntések nem követelték meg az okiratok valódisággal való egyezőségének a vizsgálatát, de ismertetésre kerül olyan legfőbb bírói álláspont is, mely a nyilvánvaló alaki formától eltérő okiratot az érvénytelenség körébe emelte az ingatlan-nyilvántartási hatósági szakban. (Megjegyzés RM: ezen bírói jogértelemzés alapján a nyilvánvalóan alakilag érvénytelen öröklési szerződéseket az örökös javára feljegyzendő elidegenítési és terhelési tilalom feljegyzési kérelmekor ki lehetne szűrni, nem pedig - ha az Inytv. 32. §-ának megfelel, de a Ptk. rendelkezéseinek nem - feljegyezni.)
A jóhiszemű harmadikkal foglalkozó fejezeti részből elsődlegesen kiemelendő, hogy a szerző megkísérli elhatárolni a "bizonyító erő" és a "közhitelesség" fogalmát, figyelemmel arra, hogy a két definíció mind a korábbi, mind a kortárs jogirodalomban összecsúszik. Kurucz Mihály külön kezeli a "bizonyító erőt", melyre eljárásjogi kategóriaként tekint. Mint eljárásjogi kategória a bizonyító erő megdönthető az arra jogosultak által, értelemszerűen csak azok léphetnek fel a bizonyító erő ellen, akik telekkönyvi bejegyzést (vagy adott esetben törlést) nyerhetnek ezáltal. Fentiektől el kell különíteni a közhitelességet, mely jogvédelmi hatást fejt ki - megfelelő feltétele esetén - harmadik személy irányába, ekként anyagi jogi természetű.
A továbbiakban a szerző ismerteti azt a három lényeges, konjuktív feltételt, melyek együttes fennállása esetén lép be a közhitelesség jogvédelmi hatása. E három feltétel pedig:
• a jogügyleti elem,
• a jogról nem a tényleges (anyagi jogi) jogosult rendelkezik,
• ellenérték fejében történő jóhiszemű szerzés.
- 84/85 -
Kurucz Mihály könyve írásakor - 2006-ban - értetlenségének ad hangot, hogy a közhitelesség jogvédelmi hatása miért nincs egyértelműen rögzítve a Polgári Jogi Kódexben, csak - ahogy a szerző fogalmaz - sporadikus elemek lelhetőek fel.
A szerző elvi éllel kiállt azért, hogy "a nyilvánkönyvön alapuló szerzés melletti jóhiszeműség anyagi jogi szabályát a Ptk-ban kell kimondani".
Az új Ptk. orvosolta fenti hiányosságot, és a Dologi Jogi Könyvben önálló részt kapott az Ingatlan-nyilvántartás, továbbá külön szakaszban (5:187. §) került kodifikálásra a jogvédelmi hatás.
Ezen fejezetben került kimunkálásra a "kritikus idők" történeti és hatályos ismertetése. A terület legalább olyan fontos - főleg a gyakorló jogászok számára - hiszen a "kritikus idők" rögzítik az egyes jogorvoslati fórumokat és lehetőségeket, melyekkel az anyagi jogosult élni tud, mielőtt beállna a közhitelesség jogvédelmi hatása a jóhiszemű, ellenérték fejében szerző harmadik irányába.
A nyilvánkönyvön belüli jogosultak közötti jogvédelmi kérdések fejezetben először a ranghely és a rangsor fogalmainak tisztázását végzi el a szerző. A későbbiekben a tulajdonjog fenntartással történt eladás tényének jogintézményét veszi górcső alá, mely kritikai észrevételek részben meghallgatást nyertek a jogalkotó által a "függőben tartás" eljárásjogi intézményének bevezetésével. (A két jogintézményt érdemes összevetni, pl. a határidők, rangsorra vonatkozó hatásaik körében, recenzió szerzője a későbbiekben ezt el kívánja végezni.)
A jelzálogjogi biztosítékok körében fontos garanciális hatás kerül ismertetésre a "jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása" alatt. Ebben az esetben a nyilvánkönyvön belüli feljegyzett jogosult jogvédelme abban testesül meg, hogy az előzetes feljegyzése ranghelyén kerül majd "érdemi bejegyzésre" a jelzálogjog, függetlenül attól, hogy utóbb végrehajtási intézkedésre, végelszámolási vagy felszámolási eljárásra került sor. A fejezeten belüli jelzálogjoggal foglalkozó részeket kiemelten ajánlom közjegyzők, ingatlan-fedezeti hitelezéssel foglalkozó jogász kollégák számára.
A záró fejezetben az ingatlan-nyilvántartás egysége és az elektronikus nyilvánkönyv problematikájának taglalása kapott helyett. Ez utóbbinál aktuálisabb téma a közeljövőben nemigen várható, figyelemmel a 2019 szeptemberében nyilvánosságra került kormányzati szándékra, mely szerint az e-cégeljárást, az e-nemperes és peres eljárásokat az e-ingatlan-nyilvántartás fogja követni.
Néhány szóban a kötet külső megjelenéséről: a keménytáblás, bőrborítású, arany betűvel nyomott borító historizáló stílusú, igényes reprint hatást kelt.
- 85/86 -
A könyv a dogmatikai kérdések kiemelkedő részletességű taglalása mellett jelentős terjedelemben mutatja be a telekkönyvi jogterület hazai és nemzetközi történetét, jogfejlődését, kitüntető helyet biztosítva a magyar történelmi hagyományok okán az osztrák és német ágazati jogfejlődésre.
Külön említést érdemel, hogy a kötetben a magyar polgári jog tudományának klasszikusai, de a kortárs tudósok elméletei is rögzítve lettek, az ellentétes álláspontok folyamatos ütköztetése útján.
A bőséges jegyzetek és hivatkozások majd' önálló kötetértékkel bírnak.
A könyvet nem csak a polgári jogtudomány olvasóközönségének ajánlom, hanem minden ingatlanjoggal foglalkozó gyakorlati területen dolgozó jogásznak (bíró, ügyvéd, ügyész, jogtanácsos, stb.), egy-egy érdekesebb ügy esetén érdemes újra és újra elővenni dogmatikai felvértezettség érdekében. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, ELTE ÁJK Agrárjogi Tanszék.
Visszaugrás
