Az alábbi tanulmány Petrovics Zoltán A biztonság árnyékában. A munkajogviszony munkáltató általi megszüntetésével szembeni védelem alapkérdései és magyarországi története című monográfiája[1] tükrében elemzi a munkavállalók státuszbiztonságának alapvető elméleti kérdéseit.
1. Adalékok a mű elméleti felvezetéséhez, valamint alapkoncepciójának kibontása és értékelése
2. A mű tartalmi mondanivalójának rendszerbeli felépítése
3. A monográfiában általam leglényegesebbnek tartott tartalmi kérdések
4. Záró gondolatok
Hogy mennyire fontosak azok az értékek, amelyek az egyes embereknek a társadalmi közegben elfoglalt egzisztenciális helyét és megélhetési körülményeit e közegre kivetítve meghatározzák, az az egyén saját és szűkebb családi és munkavégzési környezetére kivetítődő, materiális létfenntartási, valamint eszmei kulturális társadalmi tevékenységének a minőségétől függ. Az ember olyan egyedi és egyben közösségi élőlény, akinek az egyéni és egyúttal az emberi társadalom fennmaradásával összefüggő alapvető jelentőségű utódnemzésből eredő szűkebb családi körhöz tartozó, magukat még eltartani nem tudó felnövekvő utódok életfenntartásáról és felneveléséről, és önmaga materiális, valamint az emberi nemhez méltó eszmei-egzisztenciális létezéséről gondoskodnia kell. Az, hogy ez milyen minőségben történik, részben az egyes egyénektől, részben pedig a szűkebb és tágabb, intézményileg megszerveződött társadalmi közösségtől függ. Erre a lehetőséget a felnövekvő és a felnőtt korban egyaránt a vérségi alapon szerveződött szűkebb, valamint a lokálisan és globálisan intézményileg megszerveződött társadalmi közeg hivatott biztosítani. Ez megköveteli az egzisztenciálisan éretté vált egyéntől azt, hogy önmagáról és eltartásra szoruló hozzátartozóiról a gazdasági életben szabadfoglalkozású vállalkozási vagy szervezeti keretek közötti munkatevékenység folytatásával gondoskodjon, mert ennek jellegétől függően alakul ki a gazdasági, a munkaszervezeti, valamint a lakó-, és kulturális társadalmi közegben elfoglalt helye. Ettől és ennek minőségétől függ mindenkinek a szűkebb és tágabb társadalomban elfoglalt egzisztenciális helye. Ha szabad foglalkozási, vállalkozói tevékenységből, vagy munkaszervezeti keretek között folyó kötöttebb vagy kötetlenebb tevékenységéből eredő jövedelemforrása megszűnik vagy elapad, mert vállalkozása vagy munkahelye csődbe jut, vagy mert munkáltatója felmondja az állását, vagy mert az a közösségi munkaszervezet, ahol munkáját tagsági jogviszony keretében végezte, tagsági jogviszonyát megszünteti, a szerző kimutatja, hogy az ilyen helyzetek "hólabdaszerűen" guruló egzisztenciális lecsúszáshoz és személyi-családi tragédiákhoz vezethetnek el. Ezért rendkívül fontos, mind az egyéni lelki egyensúly, mind a társadalmi munkabéke szempontjából, hogy "a biztonság árnyékában" éljünk. Tudatosan adta a szerző műve fő címéül ezt. Erről ugyanis az államnak kell gondoskodnia.
Olyan jogot kell kialakítania, amely biztosítja a munkához való jogot, a vállalkozás jogát, a munka és a vállalkozói tevékenység, valamint a foglalkozás jellegének, a szakmai hivatás megválasztásának és az arra való felkészülésnek a jogát, amelyet alaptörvény, illetve alkotmány biztosít. Eme alkotmányjogi kautélákat
- 71/72 -
konkretizálja a vállalkozói és a szabad foglalkozói tevékenységnél a polgári törvénykönyvön belül a társasági jog és az egyes szerződések joga, a munkajogviszony területén belül pedig a munka törvénykönyve. Ezen túlmenően pedig, ha valaki szabad foglalkozásúként, vállalkozóként vagy munkajövedelmet biztosító jogviszonyban társasági tagként kikerül e körből, vagy pedig elveszti munkahelyét, a közigazgatásnak kell gondoskodnia arról, hogy átmeneti segélyben, ingyenes állásközvetítéssel, át- és továbbképzéssel minél előbb visszatérhessen a munka világába. Arról pedig, hogy Magyarországon belül elsősorban a magyar állampolgároknak legyen munkájuk, és ne idegenek foglalják el az állásokat, a munkarendészeti szakigazgatás köteles gondoskodni. A munkatevékenységgel összefüggő jog tehát komplex, több jogágat is átfogó jogterület, amit a szerző is érzékel, és ezért értekezésében azon túlmenően, hogy kimutatja az állásvesztés egyénre és társadalomra egyaránt igen káros szociológiai-szociális és szociálpszichológiai következményeit, a munkavégzéssel összefüggő jogterület jogági vizsgálatából indul ki. Az értekezésnek e két szempont szerinti indítása egyedülállóan helyes, mert a magyar jogalkotásban a második világháború utáni, szocialistának nevezett államkapitalizmusban etatista munkáltatói, a rendszerváltást követően pedig magánmunkáltatói érdekcentrikusság mozgatta és mozgatja ma is a munkavégzéssel kapcsolatos jogalkotást, beleértve a munkaviszony munkáltatói oldalról történő megszüntetését is.
Ami az első kérdést illeti, hogy mennyire lényeges az állásbizonytalanságot előidéző negatív politika és jogalkotás, mutatja a második világháború utolsó két évének német birodalmi nyomásra kialakult antiszemita állam- és jogpolitikája. Eme politika jogalkotása és jogalkalmazása következtében szabadfoglalkozású mérnökök, ügyvédek és orvosok vesztették el jövedelmüket, valamint munkajogviszonyban álló kórházi orvosok és banktisztviselők, továbbá kereskedők és gyárosok, mivel közigazgatási úton foglalkozásgyakorlásukat betiltották, gyáraikat, műhelyeiket és üzleteiket elvették, a nem zsidónak számító munkáltatóikat pedig jogviszonyuk felmondására kényszerítették. Hosszú évtizedekig érezhető emberi-családi és társadalmi tragédiák álltak elő mindebből. Még be sem hegedtek az e tragédiából keletkezett társadalmi sebek, jöttek a szovjet-szocialista politikai rendszerre történt áttérésből következően az ugyancsak hasonló elbocsátások, csak most nem művileg gerjesztett fajgyűlölettel, hanem osztályellenségi kiközösítéssel megindokolva. Politikai összefüggésektől mentes köztörvényi bűntetteket és polgári ügyeket tárgyaló bírák és ügyészek a Kúria szintjétől egészen a járásbírósági szintig vesztették el állásukat egyik napról a másikra, csakúgy, mint a minisztériumi és egyéb állami, valamint megyei-járási és városi önkormányzati tisztviselők. Ha pedig már nyugdíjba voltak, nyugdíjuk megvonására is sor került "pro domo" intézkedéssel. Miként a jövedelemforrásuktól elűzött zsidók a nyilas korszakban, ugyanúgy a szovjet-szocializmus rákosista-kádárista korszakában lényegében az új gazdasági mechanizmust előkészítő enyhülési időszakig az osztályidegenségük miatt elbocsátottak nem dolgozhattak tanult szakmájukban és hivatásukban, hanem csak fizikai munkásként helyezkedhettek el. Látensen mindez, és mindennek az embertelenségnek a munkáltatói oldalon megnyilvánuló egyre halványabbá vált, de a globalizációval bizonyos fokig felerősödött rezonanciája látensen nyomon követhető az értekezésében, amit diszkrét kritikával illet a szerző.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
