A 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) megalkotása során a jogalkotó értelmező szabályok sokaságával igyekezett a törvény által használt fogalmak definícióját megadni a jogalkalmazás és jogértelmezés megkönnyítése érdekében. Ugyanakkor egy igen jelentős, triviálisként kezelt fogalom, a jogviszony definíciójával adós maradt. A jogviszony fogalma a Pp. nagyon sok jogintézményében megjelenik azok alapvető fogalmi elemeként. Jelentősége van a megállapítási kereset előterjeszthetősége, az eljáró bíróság illetékességének megállapítása, a célszerűségi pertársaság fennállásának megítélése, a beavatkozás, a perbeli jogutódlás, a félbeszakadás, a végrehajtás felfüggesztése, a halmazati szabályok, a keresetváltoztatás, a viszontkereset előterjesztésének megengedhetősége, tanúzási képtelenség, titoktartási szabályok, a munkaügyi per polgári pertől történő elhatárolása szempontjából. Az egyes jogviszonyok kapcsolatát illetően a Pp. különbséget tesz azonos, illetve ténybelileg és jogilag összefüggő jogviszonyok között. Mindezekre tekintettel különösen fontos lenne egy egzakt jogviszonyfogalom megalkotása.
Jelen tanulmány kísérletet tesz arra, hogy a kereset, a halmazati szabályok és a keresetváltoztatás szabályozásán keresztül rámutasson a terminológia hiányából adódó értelmezési problémákra, illetve a fogalom meghatározásának szükségességére.
Ennek érdekében vizsgálja a kereset, a keresetváltoztatás és keresethalmazat jogintézményét a normatív szabályozás tükrében, figyelembe véve a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi 1. törvénycikk (régi Pp.), 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) és a Pp. rendelkezéseit, majd számba vesz néhány tipikus polgári jogi jogviszony esetén előterjeszthető keresethalmazatot, illetve keresetváltoztatást.
A keresetet a magyar jogirodalomban annak ismérvei alapján sokféleképpen definiálják. A jelen tanulmány a kereset Magyary Géza által adott meghatározásából indul ki. Eszerint a kereset a felperes indokolt kérelme a bírósághoz az iránt, hogy a feleknek - a fel- és alperesnek - cselekvését egy bizonyos magánjogi viszony tekintetében határozza meg.[1] A definíció szerint a kereset egyrészt egy bírósághoz intézett kérelemből, másrészt annak indokolásából áll. Minthogy a keresetet a keresetlevél tartalmazza, a kérelem előterjesztésének, továbbá a magánjogi jogviszony megjelölésének módját és terjedelmét a keresetlevél kellékeinek meghatározásával a mindenkori polgári perrendtartás szabályozza a rendelkezési és tárgyalási elvnek megfelelően.
[Kérelem]
A régi Pp. és az 1952. évi Pp. szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni a bírósághoz intézett határozott kérelmet (kereseti kérelem). A Pp. ezt akként pontosítja, hogy a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet. A szabályozás központi eleme, hogy a kereseti kérelemnek határozottnak kell lennie. A kereseti kérelem a bírói gyakorlat szerint akkor tekinthető határozottnak, ha az a bíróság ítéletének rendelkező részébe beemelhető, vagy mulasztás esetén annak alapján a bírósági meghagyás kibocsátható. A Pp. azon megfogalmazásából, mely szerint a kereseti kérelemnek a bíróság ítéleti rendelkezésére irányulónak kell lennie az következik, hogy a jogalkotó ezen joggyakorlatot immár normatív szintre emelte. Ez egyébként kitűnik a jogszabályhoz fűzött miniszteri indokolásból is, ahol rögzítésre került, hogy a kereseti kérelmet úgy kell a felperesnek előterjesztenie, hogy a kereset alapossága esetén azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész legyen hozható vagy bírósági meghagyás legyen kibocsátható. A kereseti kérelem határozottsága tehát magában foglalja annak egyértelműségét és adott esetben végrehajthatóságát is, kiterjed a járulékos követelésekre, azok kezdő időpontjára és mértékére.
[Indokolás]
A kereset indokolása a fenti definíció szerint azon magánjogi viszony megjelöléséből áll, amelyre vonatkozóan a felperes a felek cselekvésének meghatározását kéri. A jogviszony megjelölhető a tények előadásával vagy pedig az érvényesített jog megjelölésével.
Minthogy minden jogviszony egy tényen alapul, amelyhez jogokat és kötelezettségeket a törvény fűz, ezért a jogviszonyt elsősorban azon tény előadásával kell megjelölni, amelyből a jogviszony keletkezett. A tények - a kereset tényalapja - előadását mindhárom perrendtartásunk kötelezően előírta és mindhárom szabályozási rendszerben kiemelt jelentősége van. A kereset tényalapja megjelölésének a régi Pp. szabályozási rendszerében azért volt jelentősége, mert az érvényesített jog alakszerű megjelölése nem volt szükséges, illetve lehetséges - az elfogadásának időpontjában egységes magánjogi kódex még nem is volt -, így az érvényesített jogot a kereset egész tartalmából kellett megállapítani. Az 1952. évi Pp. rendszerében a tények előadása azért volt jelentős, mert annak megalkotása során a törvény legfőbb célja az anyagi igazság kiderítése volt, így a bíróság az előadott tények alapján a fél által megjelölt jogtól eltérhetett, sőt amennyiben a kereseti kérelem nem merítette ki a felperest megillető jogokat, erre a felperest a bíróságnak figyelmeztetnie kel-
- 577/578 -
lett. Az ennek alapján kialakult bírói gyakorlat pedig az 1952. évi Pp. szabályainak változása ellenére határozatait rendre a kereseti kérelem és a tények alapján hozta meg. A Pp. hatálya alá tartozó jogviták esetében a tényalap előadásának a jelentősége abban áll, hogy a perfelvételi szakasz lezárásával az előadott tényekhez a felek kötve vannak, azt utóbb csak igen szigorú feltételek fennállása esetén módosíthatják, illetve egészíthetik ki.
A fél a jogviszonyt azon névvel is megjelölheti, amelyet a jogszabály a megjelölésére használ (pl. kölcsön, vállalkozási díj stb.), vagyis megjelölheti a kereset jogalapját. Mivel a jogalap megjelölése már a tényekből levont következtetésen alapul, az a fél által nem szükségképpen kerül helyesen meghatározásra.
A korábbi perrendtartások a féltől nem követelték meg a jogszabály pontos megjelölését, miután a bírósághoz forduló polgároktól nem várták el a jogszabályok ismeretét. Megkövetelték viszont a jogilag releváns tények előadását akként, hogy abból beazonosítható legyen az érvényesített jog.
A Pp. viszont - összhangban azzal, hogy a törvényszékre, mint általános hatáskörrel rendelkező bíróságra és a fél jogi képviseletére építő, professzionális pervitel követelményének szabályait tette általánossá - megköveteli a jogszabályok pontos ismeretét és megjelölését, vagyis az érvényesített jogot a jogalap megjelölésével kell előadni, továbbá az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggésre vonatkozó jogi érvelést is kell tenni. A jogi érvelés azt jelenti, hogy a félnek meg kell teremtenie az összefüggést a történeti tényállás és a jogalapként megjelölt anyagi jogi rendelkezés (jogszabályhely) szerinti törvényi tényállás között, valamint le kell vezetnie, hogy ebből hogyan következik a keresetben megjelölt kérelem. Ebben az összefüggésben az érvényesített jog alatt a megsértett alanyi jogot kell érteni, amelynek védelmét egy vagy több jogszabály biztosítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
