Amikor a Külföldi Szemle rovatát tavaly útjára indítottuk, a Zeitschrift für das gesamte Familienrecht német folyóirat 2004 szeptemberében közzétett azon tanulmányai között válogattunk, amelyek egyes európai országok családjogi változásairól számoltak be. A folyóirat egy évvel későbbi, 2005. évi októberi, 19. száma Familienrecht in Europa (Családjog Európában) címmel tette közzé az újabb nemzeti referátumokat. A szakemberek - a családjog gyakorlati megvalósulását is ismerő egyetemi oktatók, tudományos munkatársak - Franciaországból, Görögországból, Olaszországból, Hollandiából, Ausztriából, Horvátországból és Szlovéniából jelentkeztek tudósításukkal, amelyekben nemcsak bemutatták a leglényegesebb családjogi vonatkozású jogszabályi módosításokat, hanem értékelték is azokat. Ez alkalommal három tanulmányt ismertetünk, amelyek - a címnek megfelelően - a horvát és szlovén családjogba engednek betekintést. Már önmagában az a tény, hogy a legjelentősebb német családjogi folyóirat alig egy esztendő elteltével tájékoztatja olvasóit az újabb európai családjogi fejleményekről, feltétlenül arra enged következtetni: egyre fontosabb egyéb jogrendszerek megoldásainak figyelemmel követése.
Ivana Kunda "Neuheiten im kroatischen Familienrecht"("Változások a horvát családjogban") címmel részletesen beszámol arról, hogy az utóbbi néhány évben melyek voltak a legkiemelkedőbb családjogi fejlemények. Ezek közé tartozik az anyai jogállással, az örökbefogadással, a házasságon kívüli élettársi viszonnyal kapcsolatos rendelkezések módosulása, de érinti a szerző a horvát családjog és az Emberi Jogok Európai Egyezményének kapcsolódásait is.
1. Horvátországban az 1998. évi családjogi törvény hatályba lépéséig a házasságról és családi kapcsolatokról szóló 1978. évi törvény szabályozta a családjogi kérdéseket. Nem sokkal az új törvény elfogadását követően olyan mértékű módosítás, kiegészítés vált szükségessé, amelyek mind jelentőségüket, mind számukat tekintve indokolttá tették az új családjogi törvény megalkotását. Ennek megfelelően alig öt évvel az 1998. évi törvényt követően, 2003-ban hatályba lépett a jelenleg hatályos horvát családjogi törvény, amelyet már 2004-ben két alkalommal is módosítottak. A 2003. évi családjogi törvénnyel egyidejűleg három további, családjogi szempontból is figyelemreméltó törvény született: az azonos neműek partnerkapcsolatáról, a családon belüli erőszakkal szembeni védelemről, továbbá a férfiak és nők egyenlő jogállásáról. Az alábbiakban néhány családjogi intézmény változását mutatjuk be.
2. Az örökbefogadás mint egységes intézmény
A 2003. évi törvény hatálybalépéséig a horvát családjog az örökbefogadás két formáját ismerte: a szülők általi örökbefogadást és a rokoni kapcsolatot teremtő örökbefogadást, amely adoptio plena-t eredményezett. A gyermeknek szülők által történő örökbefogadása egyik oldalról az örökbefogadó szülők, másik oldalról pedig az örökbefogadott gyermek és leszármazói között olyan jogokat és kötelezettségeket keletkeztetett, amelyek a vér szerinti szülő-gyermek kapcsolatban az érintetteket megilletik, illetve terhelik. Az örökbefogadás másik formája egyik oldalról az örökbefogadó szülők és rokonaik, a másik oldalról az örökbefogadott gyermek és leszármazói között teremtett felbonthatatlan rokoni kapcsolatot az ezzel járó jogokkal és kötelezettségekkel együtt. Mindkét fenti esetben a vér szerinti szülőkkel minden kapcsolat megszakadt, őket az örökbefogadó szülők helyettesítették. A 2003. évi újraszabályozás csak az utóbbi formát tartotta fenn, úgyhogy jelenleg a horvát családjog az örökbefogadásnak egyetlen formáját teszi lehetővé.
Az örökbefogadás fogalmát a törvény a következőképpen határozza meg: a családjogi gondoskodás és a gyermek védelmének különös formája, amellyel a szülői gondozás/nevelés ellátásának kötelezettsége a vér szerinti szülőkről az örökbefogadó szülőkre hárul. Ez a definíció az örökbefogadás két alapvető funkcióját jelzi, amelyek egyesítik a gyermekek és szülők érdekeit, a szülőnek a szülővé váláshoz és családalapításhoz fűződő emberi jogát, valamint a gyermeknek a szűkebb családi körben történő felnövekedéséhez való jogát. Az örökbefogadás konkrét eseteiben az arra irányuló eljárás során a gyermek jóléte és érdeke áll az első helyen. A szerző megállapítja, hogy a Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezményben rögzített "the child’s best interest" (a "gyermek mindenek felett álló érdeke") kitétel az örökbefogadás terén a horvát jogban egyértelműen érvényesül. A korábbi, teljes rokonságot teremtő örökbefogadási formára nézve az 1998. évi törvény által előírt rendelkezések - ideértve többek között azt, hogy ki lehet örökbefogadó, illetve örökbefogadott, melyek az örökbefogadás joghatásai - a jelenlegi egyetlen formára irányadóan változatlanul fennmaradtak. Mégis figyelemreméltó módosításként kell kiemelnünk azt, amely az örökbefogadó és örökbefogadott közötti életkori különbségeket illeti. Az örökbefogadónak minimum 21, maximum 35 évesnek kell lennie, illetve kivételesen idősebb személy is örökbefogadhat, amennyiben legalább 18 és legfeljebb 45 évvel idősebb, mint az örökbefogadni kívánt gyermek. A jelenlegi szabályozás értelmében, abban az esetben, ha az örökbefogadók egyidejűleg több testvért vagy féltestvért kívánnak örökbefogadni, elegendő, ha egyikük vonatkozásában fennáll a fenti életkori határ, s ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a szülők örökbefogadtak egy gyermeket és később testvérét, testvéreit is adoptálni szeretnék. A rendelkezés indoka egyértelmű: a testvéreknek ahhoz fűződik érdeke, hogy együtt éljenek, illetve, hogy közös családban nevelkedjenek.
3. A házasságon kívüli élettársi kapcsolat szabályozása
Az utóbbi években jelentősen megváltoztak azok a feltételek, amelyek mellett az életközösség házasságon kívüli partnerkapcsolatnak (a továbbiakban élettársi kapcsolatnak) minősül, s mint ilyen kiváltja az ehhez fűződő jogkövetkezményeket. Míg az 1998. évi törvény azt mondta ki, hogy egy házasságban nem élő férfi és egy házasságban nem élő nő hosszabb ideje fennálló életközössége bizonyos joghatások kiváltására alkalmas, addig a hatályos szabályozás értelmében a rendelkezések azokra az élettársakra alkalmazhatóak, akik legalább három éve vagy közös gyermek esetén kivételesen ennél rövidebb ideje életközösségben élnek. A meghatározás leglényegesebb fogalmi újítása az, hogy a "hosszabb időtartam" megjelölés helyett pontosan rögzíti, hogy milyen tartamú együttélés esetén lehet a jogkövetkezményekre hivatkozni. Elhangzottak azonban a módosítás kapcsán olyan vélemények is, amelyek szerint megfelelőbb volt a korábbi megoldás, részint mert a bíróságoknak mozgásteret adott az eset egyedi körülményeinek értékelésére, részint pedig azért, mert a hosszú évek ítélkezési gyakorlata alatt kialakultak, megszilárdultak azok a kritériumok, amelyek megléte esetén a kapcsolatot élettársi viszonynak lehetett tekinteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
