A Miskolci Egyetem Civilisztikai Tudományok Intézete 2002-ben nyolcadik alkalommal rendezte meg a Polgári Jogi Oktatók Országos Találkozóját a Novotni Alapítvány "a Magánjog Fejlesztéséért", a Miskolci Akadémiai Bizottság és a Magyar Jogászegylet támogatásával és közreműködésével. A rendezvény témája a 2001 őszén megjelent "A Polgári Törvénykönyv Koncepciója" c. kodifikációs javaslat megvitatása volt, főként a kötelmi jogi és öröklési jogi részre figyelemmel. A vitaindító előadást Vékás Lajos, a Kodifikációs Főbizottság vezetője, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének egyetemi tanára tartotta, míg további téma-áttekintő előadást Darák Péter (Személyek joga), Weiss Emília (Öröklési jog), Bíró György (Kötelmi jog - szerződéstan) és Ujváriné Antal Edit (Kártérítési jog) tartottak. Értékes korreferátumaikkal segítették a tanácskozást többek között Fazekas Judit, Gyulai Gábor, Miskolczi-Bodnár Péter, Prugberger Tamás, Leszkoven László és Palásti Gábor. Jelen beszámoló nem követi teljes mértékben az előadások és hozzászólások elhangzási sorrendjét, a kifejtett véleményeket a téma szerint fűzi egybe.
A Koncepcióban a kitűzött cél egy új kódex megalkotása, a normák nem pusztán kompilatív összefoglalása, hanem egy koherens, átgondolt törvénykönyvvé formálása, ahol az általános és a különös szabályok rendszere egyszerűsítésre, az ismétlések elkerülésére ad lehetőséget, és amely rendszert egységes és kikezdhetetlen terminológiának kell támogatnia. A kódex jelleg mellett az újdonság követelménye is azt fejezi ki, hogy a kódex rendszerét kell megújítani, a hibákat kijavítani, mert a Ptk. gerincét továbbra is a hatályos élő jog jelentené, figyelembe véve a jelenleg Ptk.-n kívüli, de polgári jogi jogviszonyokat szabályozó törvényeket és a bírói gyakorlatot is.
A leendő Ptk. többségében, különösen a kötelmi jog körében megjelenő monista koncepciója - amely szemlélet az ügyei önálló és felelősségteljes vitelére képes polgár képén alapszik, és a nyugati tapasztalatokból is táplálkozik - azt jelenti, hogy a szabályok a vagyoni forgalom professzionális, üzleti tevékenységet folytató szereplői és az állampolgárok számára egyaránt - főszabály szerint - egységesek. Ezen az elgondoláson üt bizonyos szempontból rést a "pozitív diszkriminációs" eszközként alkalmazott fogyasztóvédelmi joganyag.
A leendő Ptk. szerkezetével kapcsolatban olyan javaslat is felmerült, miszerint helyes megoldásnak bizonyulna az, hogy abban az esetben, ha minden egyes könyv, illetve a Ptk. minden nagyobb tartalmi egysége előtt összefoglalást nyernének az elvszerű követelmények, akkor a Ptk. elejére, a bevezető rendelkezések közé csak azok az alapelvek kerülnének, melyek valóban vonatkoznak és kihatnak a Polgári Törvénykönyv valamennyi szabályára.
A családjogi szabályok külön könyv formájában bekerülnének a Ptk.-ba, míg a szellemi alkotások joga részletes szabályait illetően a Koncepció végül a különállás fenntartása mellett foglalt állást, bár ez a joganyag is beépíthető lenne a Ptk.-ba. A társasági jog részletes anyagának elhelyezéséről még nem született döntés, a Koncepció preferálná a beépítést, de ez a megoldás a konferencia résztvevői körében nem találkozott fenntartás nélküli helyesléssel.
A Ptk. és az Alkotmány viszonyával kapcsolatban elhangzott, hogy a jogforrási hierarchia szempontjából a kódex is az Alkotmánynak alárendelt törvény, így tükröznie kell az Alkotmány elvárásait, egyben meg kell felelnie az emberi jogi egyezmények követelményeinek. Ezeket az elveket azonban a Ptk.-nak a saját magánjogi eszközeivel kell kifejezésre juttatnia. Vékás Lajos a később elhangzott hozzászólásokra is reagálva megerősítette, hogy véleménye szerint az Alkotmány csak az állami jogalkotó szerveket jogosítja és kötelezi. Ezért polgári bírói ítéletekben jogbiztonságot sértő megoldás az, ha magánjogi jogviszonyt - akár a Ptk. rendelkezéseivel ellentétesen - alkotmányjogi elvekre és normákra tekintettel bírálnak el. Ebből az - a találkozón is vitatott - következtetés vonható le, hogy a polgári bíró közvetlenül az Alkotmány alapján nem, csak a Ptk.-ban tükröztetett alkotmányos elvek alapján dönthet. A probléma két módon oldható fel. Vagy fordítsák le az alkotmányjogi elveket a magánjog nyelvére, és építsék be azokat a kódexbe, vagy ha ez nem vezetne eredményre, a sértett fél kérésére az Alkotmánybíróság bírálja el a vitás kérdést célszerűen rövidre szabott határidőn belül. Tudatosítani kell tehát, hogy az Alkotmány nem egyfajta "szuper Ptk.", melyre hivatkozva a Ptk.-tól eltérő döntéseket meg lehet indokolni. Ezzel szemben elhangzott olyan vélemény is (Gyulai Gábor és mások), amely szerint az Alkotmány jogszabályi jellege nem vész el, azaz kollízió esetén nincs akadálya a közvetlen alkalmazásnak az ítélkezésben.
A Koncepció "Személyek" könyvével kapcsolatban Darák Péter előadásában1 először arra a problémára mutatott rá, hogy a történeti, elméleti forrásokat átkutatva sem tudott munkacsoportja választ találni arra nézve, hogy mi a jogi személy legfőbb értelme, mi a funkciója. Viszont ezen kutatások segítségével alapozták meg a jogi személy archétípusainak elkülönítését, úgymint társaság, egyesülés és alapítvány. E típusokat mind a nyugateurópai jogok, mind a magyar jog, legalábbis a bírói gyakorlat, kellő részletességgel szabályozza. A kérdés az, hogy a jogi személyek egységes szabályozása esetén milyen további (jogi) személyeket (csoportokat) szükséges még a Ptk.-ban megjeleníteni. Miskolczi-Bodnár professzor szerint pontosan ez okból a "személyek" helyett a "jogalanyok" kifejezés a Ptk. jelen könyve címeként találóbb lenne. Bár a konferencia pozitívumként értékelte a betéti társaság és a közkereseti társaság - a valós állapotnak megfelelő - jogi személlyé változtatását, azonban volt olyan javaslat (Fazekas Judit), amely elutasította a további jogi személyiség nélküli szervezetek Ptk. általi szabályozását, és felvetette azt, hogy az olyan formációkat, amelyek társaságszerűek ugyan, de kötelmi gyökerük erősebb (pl. a társasház), a Ptk. kötelmi jogi részében helyezzék el.
A közjogi személyek csoportja körében az a kérdés merül fel, hogy szabad-e bírói kontroll alá helyezni államigazgatási szerveket konstitutív hatályú nyilvántartásba vételükkel. A költségvetési szervek esetében pedig az a technikai probléma merül fel, hogy milyen módszerrel történjen a már létező szervek nyilvántartásba vétele. Megoldási javaslatként a lépcsőzetes hatályba léptetés módszerét választotta a munkacsoport, amikor a nyilvántartásba vételi kötelezettséget bizonyos alapvető adatok megváltozása keletkezteti. Ebben az esetben nem is nyilvántartásba vételről, hanem csak nyilvántartásba való bevezetésről beszélhetünk. A harmadik, az atipikus, egyedi jogi személyek csoportjánál (pl. magánegyetemek, MTA, egyházak) fokozottan kell vizsgálni a létesítő okiratnak a bejegyzéshez szükséges kötelező minimumtartalmát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
