Románia alkotmányát eredeti formájában az Alkotmányozó Gyűlés 1991. november 21-i ülésén fogadták el,[1] és az 1991. december 8-i országos népszavazással való jóváhagyása után lépett hatályba.
Az euroatlanti csatlakozás feltételeinek, illetve alkotmányos kereteinek megteremtése szükségessé tette az Alkotmány módosítását. Erre 2003-ban került sor a 429/2003 számú törvény[2] elfogadása és népszavazással való jóváhagyása által.
Az így módosított és kiegészített Alkotmány hibái igen hamar felszínre kerültek, megmutatkoztak hiányosságai, korlátai, ellentmondásai és a politikai életben gyakran felmerült az Alkotmány módosításának szükségessége.
Erre az első "kísérletet" Románia elnöke, Traian Băsescu tette, élve az Alkotmány biztosította jogkörével. 2011-ben benyújtott a Parlamentnek egy alkotmánymódosító törvénytervezetet, amit 2013 elején a Parlament vita nélkül elutasított, és létrehozott egy parlamenti bizottságot egy új alkotmánymódosító törvénytervezetet kidolgozására.
A bizottság nagyon rövid idő alatt, 2013 nyarára el is készítette ezt az alkotmánymódosító törvénytervezetet.
Megjegyezendő, hogy az elnök által benyújtott alkotmánymódosító törvénytervezet elsősorban az egykamarás parlament létrehozását és működését tűzte ki célul, figyelembe véve a 2009-es népszavazás eredményét, de a parlamenti bizottság által kidolgozott alkotmánymódosító törvénytervezet nem követte ezt az elképzelést, és megtartva a kétkamarás parlamenti rendszert, egy egész sor, az idők folyamán felhalmozott negatív tapasztalatot igyekezett orvosolni.
Véleményem szerint az alkotmánymódosító törvénytervezetnek nem sikerült az Alkotmány legfontosabb ellentmondásait feloldania.
Gondolok itt elsősorban a törvényhozói jogkörök gyakorlására, hiszen az úgynevezett "delegált törvényhozás" tekintetében a kormánynak megmaradt a törvényerejű kormányrendeleteket kibocsátó hatásköre, ami nagyon sok esetben visszaélésre ad lehetőséget, és amit minden kormány bőven ki is használt. Ugyanakkor nem tisztázta az alapvető közhatóságok hatásköreit, ezek megfelelő, pontos elhatárolását, valamint a közhatóságok közötti viszonyrendszert, utalok itt elsősorban a parlament, a köztársasági elnök és a kormány viszonyára, valamint a köztársasági elnök hatáskörére más közhatóságokkal szemben.[3]
Ugyanakkor a Parlament két háza közötti ellentmondásokat sem orvosolta, hiszen a különböző törvénykategóriák megvitatása és elfogadása, az elsőként megkeresett, illetve a döntő ház kérdésében, valamint az elfogadási határidőt tekintve, sok nézeteltérésre adott okot.
Mindezek mellett a törvénytervezet megfogalmazott néhány, a kisebbségek szempontjából fontos javaslatot is.
A bizottság által kidolgozott alkotmánymódosító törvénytervezetről Románia kikérte a Velencei Bizottság véleményét is.
A Velencei Bizottság, észrevételek és kritikák megfogalmazása mellett, 2014. március 21-én elfogadta a 731. számú véleményét, amelyben az Alkotmány 6. szakaszának módosítását "örvendetes javaslatnak" tartotta, míg "homályosnak", illetve az Alkotmány szempontjából "nem szükségesnek" találta a másik három, a kisebbségekre vonatkozó módosítást.
Az alkotmánymódosítás folyamatát az Alkotmány 150-152. szakaszai szabályozzák:
" A módosítás kezdeményezése:
150. szakasz
(1) Az Alkotmány módosítását kezdeményezheti Románia Elnöke a Kormány javaslatára, a képviselők vagy a szenátorok összességének legalább egynegyede, valamint szavazati joggal rendelkező legalább 500 000 állampolgár.
(2) Az Alkotmány módosítását kezdeményező állampolgároknak az ország megyéi legalább feléből kell származniuk, s e megyék mindegyikében vagy Bukarest municípiumban legalább 20 000 aláírást kell gyűjteni e kezdeményezés támogatására.
A módosítási eljárás:
151. szakasz
(1) A módosítási tervezetet vagy javaslatot el kell fogadnia a Képviselőháznak és a Szenátusnak, mindegyik Ház összes tagja legalább kétharmados többségével.
- 101/102 -
(2) Ha a közvetítési eljárás nem vezet megegyezésre, a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésen hoz döntést, a képviselők és a szenátorok összessége legalább háromnegyedének szavazatával.
(3) A módosítás végleges a módosítási tervezet vagy javaslat elfogadásától számított legfeljebb 30 napon belül megszervezett népszavazással való jóváhagyása után.
A módosítás korlátai:
152. szakasz
(1) Nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései.
(2) Úgyszintén semmiféle módosítás nem hajtható végre, ha az eredménye az állampolgárok alapvető jogainak és szabadságainak vagy ezek garanciáinak a megszüntetése.
(3) Az Alkotmány nem módosítható ostromállapot vagy sürgősségi állapot időtartama alatt, sem pedig háború idején".
Ezeket az előírásokat kiegészítik az Alkotmány 146. szakaszának az Alkotmánybíróság feladatkörére vonatkozó szabályai.
" Feladatkör.
146. szakasz
Az Alkotmánybíróság feladatköre a következő:
a) határoz a törvények alkotmányosságáról, ezek kihirdetése előtt, Románia Elnökének, a két Parlamenti Ház valamelyike elnökének, a Kormánynak, a Legfelsőbb Semmítőszéknek, a Nép Ügyvédjének, legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére, valamint hivatalból is az alkotmánymódosítási kezdeményezések tekintetében;"
Az Alkotmánybíróság szervezéséről és működéséről szóló 47/1992. törvény[4] 19-23. paragrafusai szabályozzák az alkotmánymódosító törvénytervezet alkotmánybírósági ellenőrzésének folyamatát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
