Az állami tulajdonú sportcélú ingatlanok használatának, hasznosításának szabályaira olyan kiterjedt anyagi és eljárásjogi joganyag vonatkozik, amely a gyakorló szakemberek számára is kihívást jelentő helyzeteket teremt. A sportcélú ingatlanok használata komplexebb létesítmények, összetett sportközpontok esetén nem merül ki a sportszolgáltatások igénybevételében, több támogató, kiegészítő funkció működtetésének jogi kereteit is ki kell alakítani, amely már vagyonjogi értelemben túlmutathat a klasszikus szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályrendszeren. Az olimpiai központok és a nagyobb "sportarénák" esetében meg kell találni az állami vagyon működtetésére vonatkozó szigorú jogi keretek között például a vendéglátás biztosításának, az irodai funkciójú ingatlanrészek bérbeadásának, a szabad kapacitás nem sportcélú értékesítésének, adott esetben a hasznosítás joga átadásának és az üzemeltetési szolgáltatással vegyes hasznosítási kötelezettség joggá való transzformálásának helyes jogi modelljét. Az olyan sportcélú ingatlanok, amelyek a fenntarthatóság érdekében kiegészítő funkciókat is kaptak, továbbá a fenntarthatóság érdekében a sportcélon kívül a szabad kapacitás terhére egyéb igénybevétel folytán is hasznosításra kerülnek, komplex és több jogágat átölelő jogi gondolkodást igényelnek.
A jelen tanulmány célja betekintést nyújtani az egyes állami sportcélú közfeladatok ellátásának rendjéről és szervezeti kereteiről szóló 2022. évi LVII. törvény (a továbbiakban: NSÜtv.) szerinti sportingatlanok sport- és azzal összefüggő célú hasznosítására vonatkozó gyakorlati kérdésekbe. A tanulmány nem tér ki a vagyonhasznosítás és az állami támogatások jogának kapcsolatára, továbbá a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti in house üzemeltetési modelleket sem vizsgál, ezen témák terjedelmük miatt külön tanulmány keretében kerülhetnek bemutatásra.
The rules governing the use and exploitation of state-owned sports property are governed by an extensive body of substantive and procedural law that creates challenging situations for practitioners. In the case of more complex facilities, complex sports centres, the use of sporting property is not limited to the provision of sporting services, but also requires the development of a legal framework for the operation of a number of supporting and ancillary functions, which may go beyond the classic rules on the provision of services in terms of property law. In the case of Olympic centres and major "sports arenas", the right legal model must be found for the provision of catering services, the leasing of parts of the property with office functions, the sale of free capacity for non-sporting purposes, the transfer of the right of use, where appropriate, and the transformation of the obligation to use mixed with the provision of an operating service into a right, within a strict legal framework for the operation of public assets. Sports properties that have been given additional functions for sustainability purposes and are used for other uses than sports for sustainability purposes at the expense of the spare capacity require complex and cross-cutting legal thinking.
The aim of this study is to provide insight into the practical issues of the use of sports properties for sports and related purposes under Act LVII of 2022 on the Order and Organisational Framework for the Performance of Certain State Public Functions in the Field of Sports (hereinafter: NSÜtv.). The study does not deal with the relationship between the exploitation of assets and the law on state aids, nor does it examine in-house operation models under Act CXLIII of 2015 on Public Procurement (hereinafter PPA), which, due to their scope, can be presented in a separate study.
Die Regeln für die Nutzung und Verwertung von staatlichem Sporteigentum werden durch ein umfangreiches materielles und verfahrensrechtliches Regelwerk bestimmt, das die Praktiker vor große Herausforderungen stellt. Bei komplexeren Einrichtungen, komplexen Sportzentren, beschränkt sich die Nutzung von Sportimmobilien nicht auf die Erbringung von Sportdienstleistungen, sondern erfordert auch die Entwicklung eines rechtlichen Rahmens für den Betrieb einer Reihe von Hilfs- und Nebenfunktionen, die über die klassischen Regeln für die Erbringung von Dienstleistungen im Sinne des Eigentumsrechts hinausgehen können. Im Falle von Olympiazentren und großen "Sportarenen" muss das richtige Rechtsmodell für die Erbringung von Verpflegungsdienstleistungen, die Vermietung von Teilen der Immobilie mit Bürofunktionen, die Veräußerung freier Kapazitäten für nicht-sportliche Zwecke, gegebenenfalls die Übertragung des Nutzungsrechts und die Umwandlung der mit der Erbringung einer Betriebsdienstleistung gemischten Nutzungspflicht in ein Recht innerhalb eines strengen Rechtsrahmens für den Betrieb öffentlicher Güter gefunden werden. Sportimmobilien, die zu Nachhaltigkeitszwecken mit zusätzlichen Funktionen ausgestattet wurden und zu Lasten der freien Kapazitäten für andere Nutzungen als den Sport zu Nachhaltigkeitszwecken verwendet werden, erfordern komplexe und übergreifende rechtliche Überlegungen.
Ziel dieser Studie ist es, einen Einblick in die praktischen Fragen der Nutzung von Sportimmobilien für sportliche und sportverwandte Zwecke im Rahmen des Gesetzes LVII von 2022 über den Ordnungs- und Organisationsrahmen für die Wahrnehmung bestimmter staatlicher öffentlicher Aufgaben im Bereich des Sports (im Folgenden: NSÜtv.) zu geben. Die Studie befasst sich weder mit der Beziehung zwischen der Nutzung von Vermögenswerten und dem Gesetz über staatliche Beihilfen noch mit internen Betriebsmodellen nach dem Gesetz CXLIII von 2015 über das öffentliche Auftragswesen (im Folgenden PPA), die aufgrund ihres Umfangs in einer separaten Studie vorgestellt werden können.
- 1/2 -
A 2023. január 1. napja jelentős változásokat hozott a sporttal kapcsolatos közfeladatok ellátásának szervezeti kereteiben. Az NSÜtv. hatálybalépésével egy szervezetbe, a Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség feladatait is ellátó Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt.-be (a továbbiakban: NSÜ Zrt.) integrálódtak a sportcélú ingatlanok működtetésével, egyes sporttal összefüggő támogatások kezelésével, hazai sportrendezvény-szervezési és egyéb, a sporttudomány területével összefüggő tudományos feladatok. A jogalkotó célja a nemzeti sportingatlan-vagyon üzemeltetésével, hasznosításával kapcsolatos feladatoknak más szervezeti szintre emelése, ügynökségi formában történő ellátásának biztosítása.
Az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) alapján állami tulajdon tekintetében hasznosítás az állami vagyon bármely - a tulajdonjog átruházását nem eredményező - módon, jogcímen történő átadása, átengedése, ide nem értve a haszonélvezeti jog létesítését, valamint a vagyonkezelésbe adást. [Vhr. 1. § (7) bek. e) pont]. Fontos, hogy a haszonélvezeti és vagyonkezelői jog alapítása, továbbá a tulajdonjog átruházása nem minősül hasznosításnak, a haszonélvező, a vagyonkezelő és a tulajdonosijog-gyakorló nem minősül használónak, használó alatt azt a természetes vagy jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet kell érteni, aki, vagy amely törvény vagy szerződés alapján, bármely jogcímen (bérlet, haszonbérlet, használat stb.) állami vagyont birtokol, használ, szedi annak hasznait, hasznosít, ide nem értve a haszonélvezőt, a vagyonkezelőt és a tulajdonosi jogok gyakorlóját [Vhr. 1. § (7) bek. a) pont]. Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) rendelkezései szerint a hasznosítására kötött szerződések elsődleges célja az állami vagyon hatékony működtetése, állagának védelme, értékének megőrzése, illetve gyarapítása, az állami és közfeladatok ellátásának elősegítése [Vtv. 23. § (2) bek.]. A Vtv. hivatkozott szakasza releváns lesz minden esetben, amikor elhatárolási kérdésekkel foglalkozunk.
A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) alapján törvényben, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyont hasznosítani - ha törvény kivételt nem tesz - csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet [Nvtv. 11. § (16) bek.]. A hivatkozott főszabály alól az Nvtv. meghatározza azt a személyi kört, amelyre a főszabály nem vonatkozik, vagyis nem kell alkalmazni az Nvtv. 11. § (16) bekezdésében foglaltakat, amennyiben természetes személy vagy 100%-ban magántulajdonban álló gazdálkodó szervezet a nemzeti vagyon használója, és a használatában álló nemzeti vagyont hasznosítja [Nvtv. 11. § (18) bek.]. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy természetes személy például vagyonhasznosítási pályázat eredményeképpen köt bérleti szerződést állami tulajdonban álló vagyonelemre, és a hasznosítási szerződés erre lehetőséget ad, az albérletbe adás során a pályáztatásra vonatkozó szabályokat nem kell alkalmaznia. A Vtv. a vagyonhasznosítás körében megkülönbözteti a nyílt és zártkörű pályázatot, továbbá a Vhr.-rel együtt szabályozza a pályázati eljárás részletszabályait. A pályázati felhívás kötelező tartalmi elemeit a Vhr. határozza meg. A hivatkozott jogszabályok részletesen szabályozzák a használók körét, a kizáró okokat, a nyertes pályázó egyes szerződéses kötelmeit és a kötelező felmondási okokat, továbbá a pályáztatás mellőzésének eseteit. A pályáztat mellőzése körében - tekintettel arra, hogy a vagyonhasznosítási tevékenységet a tulajdonosijog-gyakorló, az irányító szerv, a belső ellenőrzés és többek között az Állami Számvevőszék is ellenőrzi - rendkívül körültekintően kell eljárni. A mellőzés jogszerű eseteit az Nvtv. és a Vtv. taxatív módon felsorolják [Nvtv. 11. § (17) bek. Vtv. 24. § (2) bek.].
A mellőzés kérdéskörében a Vtv. 24. § (2) bekezdés c) pontja csábító ördög képében tetszeleg előttünk, rendelkezései szerint mellőzhető a versenyeztetés, "ha jogszabály rendelkezései vagy a használat átengedésének egyéb körülményei a lehetséges hasznosító személyének megválasztását olyan jelentős módon vagy mértékben korlátozzák, hogy a versenyeztetésből származó előnyök nem biztosíthatók". Vizsgáljunk meg egy konkrét jogesetet.
"Ha az állami tulajdonban álló ingatlan kezelője a korábbi bérlővel jogvitába kerül, és közöttük per van folyamatban, ez önmagában nem ad alapot arra, hogy az ingatlan hasznosítására a versenyeztetési eljárást mellőzzék [2007. évi CVI. tv. 24. § (1) bek., (2) bek. c) pont]", rögzíttette a BH 2019.140. alatt közzétett döntésében a Kúria.
A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a perbeli beépítetlen terület megnevezésű és az ahhoz kapcsolódó magánút rendeltetésű ingatlan (a továbbiakban együtt: perbeli ingatlanok) a magyar állam tulajdona, kezelője a felperes. Az elsőként megjelölt ingatlanon egy üzemanyagtöltő állomás áll, amely az ingatlan-nyilvántartásban nem került feltüntetésre. A létesítményt a felperes bérbeadás útján hasznosítja. A korábbi bérlő nem volt hajlandó a bérleményt visszaadni, ezért a felperes birtokba adás iránt peres eljárást kezdeményezett vele szemben. A per megindításakor arra számított, hogy az eljárás rövid időn belül befejeződik, ezért az időközben ismét birtokba vett töltőállomást 2014. február 21-én három hónapra 400 000 forint + áfa havi bérleti díj ellenében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (Vtv.) 24. § (2) bekezdés d) pontja alapján bérbe adta az
- 2/3 -
alperesnek. A korábbi bérlő ellen indított perben a volt bérlő arra hivatkozott, hogy a perbeli ingatlanban ráépítés címén tulajdont szerzett. A felperes ennek ellenére bízott abban, hogy az eljárás belátható időn belül számára kedvező módon befejeződik, ezért az alperessel 2014. május 27-én újabb megállapodást kötött és az átmenetinek szánt bérleti jogviszony időtartamát a Vtv. 24. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozva a felek "a bérleményre kiírt pályázati eljárás eredményes elbírálásáig" meghosszabbították. A következő hónapokban a felperes számára nyilvánvalóvá vált, hogy a peres eljárás az általa véltnél hosszabb ideig fog tartani, ezért az alperessel kötött bérleti szerződést 2014. július 31-ei hatállyal felmondta. Az alperes a felmondást jogellenesnek tartotta, a bérleti szerződést változatlanul érvényesnek tekintette, a perbeli benzinkutat továbbra is üzemelteti, azt nem adta birtokba, és a szerződésben rögzített bérleti díjat fizeti a felperes részére.
A Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság helyes jogi következtetést vont-e le, amikor úgy ítélte meg, hogy a perbeli szerződés a Vtv. 24. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a szerződés megkötésekor a 24. § (2) bekezdésében foglalt feltételek az adott ügyben nem álltak fenn. E körben a Kúria elsődlegesen e jogszabályhely pontos tartalmára mutat rá. A Vtv. 24. § (2) bekezdés c) pontja kimondja, hogy - egyebek mellett - mellőzhető a versenyeztetés, ha "jogszabály rendelkezései vagy a használat átengedésének egyéb körülményei a lehetséges hasznosító személyének megválasztását olyan jelentős módon vagy mértékben korlátozzák, hogy a versenyeztetésből származó előnyök nem biztosíthatók". A törvény hivatkozott rendelkezésének helyes értelmezése szerint tehát azok a körülmények relevánsak, amelyek a lehetséges hasznosító személyének a megválasztását korlátozzák. Az adott ügyben azonban a hasznosítás (bérbeadás) és annak kapcsán a versenyeztetés nem a Vtv. 24. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak miatt ütközött nehézségbe, hanem azért, mert a perbeli ingatlan korábbi bérlője ellen indult per elhúzódott, abban az eljárásban a volt bérlő viszontkeresetet terjesztett elő és ráépítés címén tulajdoni igényt érvényesített. Ezek a körülmények nyilvánvalóan nem vonhatók a Vtv. 24. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt esetkörbe, amelyből következően az alperessel eredetileg 90 napra jogszerűen kötött szerződés "meghosszabbításakor" nem állt fenn a versenyeztetés mellőzését lehetővé tevő körülmény.
A perbeli esetben a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pályáztatás alól a törvény csak kevés kivételt enged, ezeket a 24. § (2) bekezdése taxatív jelleggel sorolja fel. A Vtv. - perbeli időpontban hatályos és alkalmazandó - 24. § (2) bekezdés d) pontja szerint bármely állami vagyontárgy egyszeri 90 napos határidőre, versenyeztetés nélkül hasznosítható. A 24. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt kivétel szerint pedig akkor mellőzhető a versenyeztetés, ha a jogszabály előírása, vagy ennek hiányában a használatba adás egyéb körülményei azt lehetetlenné teszik. Utalt rá, hogy a felek az eljárás során úgy nyilatkoztak, hogy a törvény 24. § (2) bekezdés d) pontja alapján eredetileg 90 napra kötött bérleti szerződés meghosszabbításakor sem előírás, sem az eset körülményei nem zárták ki, hogy a perbeli ingatlanokra a felperes pályázatot írjon ki. A felperes feltehetőleg biztonsági okokból döntött úgy, hogy a benzinkút tulajdonjoga miatt folyó per befejezéséig az esetleg felmerülő bonyodalmak elkerülése végett kivár. Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint ez a legfeljebb szubjektív akadálynak tekinthető körülmény nem esik a Vtv. 24. § (2) bekezdés c) pontjának hatálya alá. A jogalkotó - szerinte - azon állami vagyontárgyakat vette ki a versenyeztetés fő szabálya alól, amelyek például nemzetstratégiai vagy nemzetgazdasági jelentőségük okán csak jogszabályban felsorolt feltételekkel hasznosíthatók. Idetartoznak továbbá azok is, amelyek használatát egyéb körülmények teszik sajátossá, mint például a különleges infrastruktúra követelménye, amely kritérium az adott piaci szereplők közül szóba jöhető személyek körét oly mértékben leszűkíti, hogy a verseny kiírása értelmetlen volna. Okfejtése szerint a perbeli benzinkút üzemeltetése azonban köztudomásúlag és a felek szerint sem ilyen speciális feladat. Ezért megállapította, hogy a felek eredetileg törvényes megállapodása a szerződésmódosítással már jogszabályba ütközik, ezért a módosítás érvénytelen, az új Ptk. (2013. évi V. törvény, a továbbiakban: Ptk.) 6:95. § I. fordulatába ütközik.
A gyakorlatban kérdésként merül fel, hol és milyen körülmények mentén húzódik a határ a szolgáltatásnyújtás és a vagyonhasznosítás között. A kérdés elmélyítése érdekében vegyünk két általános és nagyon gyakori példát.
A sportegyesület írásban megkötött szerződés alapján - nem kizárólagosan - használni kívánja az állami tulajdonú sportingatlan egy részét (pl. dzsúdó/karate/birkózó helyiség) 2 éven át, heti háromszor, kedden, szerdán, pénteken 8.00 és 20.00 óra között. Ugyanezen tényállás és igénybevételi feltételek irányadók egy tanuszodai pályafoglalás esetén is. A használattal összefüggésben a szabad helyiségek közül a birkózóegyesület iroda célra igénybe kíván venni egy 60 m[2]-es nagyságú helyiséget és sporteszköztárolás céljára egy 90 m[2]-es helyiséget. Az úszóegyesület pedig szeretne kibérelni egy öltözőkabint, amelyet a szolgáltató fizikailag is átenged a részére (birtokátruházás, kulcsok átadása). A kiegészítő helyiségek a létesítményekben találhatóak, a használat során a kulcsok és az ingatlan birtoka átruházásra kerül a sportegyesület részére, a helyiségek használatára a sportegyesület kizárólagosan jogosult. A sportcélra igénybe venni kívánt helyiség használata nem kizárólagos, kulcsok nem kerülnek átadásra, az üzemeltető személyzet nyitja és zárja a helyiséget.
A jogügylet a gyakorlatban észszerű alapokon nyugszik, az egyesület tartósan igénybe veszi a tulajdonosi joggyakorló által nyújtott sportszolgáltatásokat (terem, uszodahasználat) továbbá a kényelem, valamint
- 3/4 -
az eszközök és az adminisztratív ügyek helyben történő intézése érdekében bérelni kívánt szabad helyiséget, öltözőkabint a sportingatlan területén. Hol a határ a szolgáltatásnyújtás és a vagyonhasznosítás között? A kérdésben a szerző álláspontja szerint az alábbi körülményeket mindenképpen figyelembe kell venni: a használat kizárólagossága, a birtok átruházása, a kulcsok átadása, a kárveszély, a felelősség és a költségviselés telepítése, bérleti díj/használati díj meghatározása, a helyiség és a szolgáltatás viszonya, vagyis értelmezhető-e a kiszolgálóhelyiség használata a szolgáltatásnyújtás részeként, szükségszerű-e a kiszolgálóhelyiség igénybevétele a szolgáltatás igénybevételéhez, értelmezhetőek-e az Nvtv., a Vtv. és a Vhr. vagyonhasznosítással összefüggő szabályai (pl. adatszolgáltatás, nyilvántartás, beszámolás) az adott jogügyletre, továbbá a jogügylet célja a közfeladat-ellátással összefüggésben nyújtott szolgáltatások igénybevétele, vagy az állami vagyon értéknövelő hasznosítása.
A gyakorlat és a hatályos jogi környezet a sportingatlanok terén ott kerülhet összetűzésbe, hogy a sportingatlanok nagy számban rendelkeznek olyan helyiségekkel, amelyek kereskedelmi vagy üzleti célú hasznosításra korlátozottan vagy egyáltalán nem alkalmasak. Ilyenek a kisebb iroda vagy raktár célú helyiségek egy uszodában, jégcsarnokban, tornacsarnokban, dzsúdóközpontban, vagy bármely olyan csarnokban, amely a használók körében korlátozott, mindösszesen egy vagy két sportág igényeit szolgálja. A gyakorlatban a pályázati felhívásokra a sportingatlant igénybe vevő sportegyesületeken kívül nincs jelentkező. A vagyonhasznosítási pályázat ezen esetekben pluszadminisztrációs terhet ró a résztvevőkre.
A példákban bemutatott jogesetek megoldására több lehetőség is kínálkozik. Fentebb már foglalkoztunk a Vtv. 24. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt kivétellel. A bíróság indoklása szerint "idetartoznak továbbá azok is, amelyek használatát egyéb körülmények teszik sajátossá, mint például a különleges infrastruktúra követelménye, amely kritérium az adott piaci szereplők közül szóba jöhető személyek körét oly mértékben leszűkíti, hogy a verseny kiírása értelmetlen volna." (BH 2019.140). A kivételi kör alkalmazhatóságát alappal vetheti fel egy olyan iroda, amely például közfürdőben helyezkedik el és az épületbe történő bejutásra, tartózkodásra, vendégfogadásra olyan szabályok vonatkoznak, amelyek mellett egy üzleti tevékenységet végző iroda működtetése nem lehetséges. Valljuk be, nehezen elképzelhető, hogy a Császár-Komjádi Sportuszodában ügyfélforgalmat bonyolító könyvelőiroda működjön. Második lépésként meg kell vizsgálni a zártkörű pályáztatás lehetőségét is. Zártkörű pályázat kiírására különösen akkor kerülhet sor, ha a vagyontárgy nyilvános pályáztatásának reális, tervezett költségei jelentősen csökkentenék a hasznosításból éves szinten elérhető bevételt, vagy ha a korábbi nyilvános pályázat eredménytelenül zárult és ezen eljárással is biztosítható az állami vagyon gazdaságos - a Vtv. 23. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő - hasznosítása. Zártkörű pályázat esetén egyidejűleg, közvetlenül és azonos módon - a pályázati felhívás megküldésével - legalább három egymástól független érdekeltet írásban kell felhívni ajánlattételre [Vtv. 24. § (3)-(4) bek.]. A Vtv. "különösen" fordulatot használ és fő szabályként egy matematikai számítást kíván meg a kiírótól, amellyel igazolja a költségek alakulását és megalapozza a zártkörű pályáztatás alkalmazását. A példánál maradva alappal merülhet fel a zártkörű pályáztatás lehetősége oly módon, hogy a sportingatlant használó szövetségek és egyesületek kerülnek meghívásra előzetes igényfelmérés (piackutatás) alapján.
A gyakorlat a Vtv. 24. § (2) bekezdés d) és h) pontjait alkalmazza leggyakrabban, amelyek szerint mellőzhető a pályáztatás amennyiben a határozott időre kötött szerződés az 1 évet nem haladja meg, másik esetben, ha a hasznosítással érintett terület nagysága az 50 négyzetmétert nem haladja meg. Határozott időtartamú szerződés esetén gondolnunk kell arra a szabályra, hogy a szerződés nem hosszabbítható meg, továbbá ugyanarra a vagyonelemre vonatkozóan ugyanazon felek között új határozott idejű szerződés ugyanezen jogalap alkalmazásával nem köthető [Vtv. 24. § (2a) bek.]. Amennyiben a sportegyesület a határozott idő elteltét követően is igényt tart a kiszolgálóhelyiségre, úgy - egyéb mellőzési jogalap hiányában - kizárólag vagyonhasznosítási pályázat útján köthető vele bérleti szerződés.
A két mellőzési jogalap a gyakorló jogász kollégákat megosztja az alábbi két kérdésben. Egy 5 (öt) hónapra kötött raktárbérleti szerződés meghosszabbítható-e a bérlővel további 5 (öt) hónapra (nem éri el az egybeszámított határozott idejű szerződés az 1 [egy] évet), továbbá mi a jogi helyzet abban az esetben, ha a sportegyesület a sportingatlanban 3 (három) darab raktárhelyiséget kíván bérelni, amely egyenként nem éri el az 50 négyzetmétert, azonban egybeszámítva meghaladja azt. A Vtv. két hivatkozott mellőzési jogalapja viszonylag új, azonban a szerző álláspontja szerint a szigorúbb értelmezést kell elfogadni. A nemzeti vagyonra vonatkozó jogi keretek a pályáztatást határozzák meg főszabálynak, a kivételeket szűkítően kell értelmezni. A Vtv. (2) bekezdés h) pontja szerinti eset a szerző álláspontja szerint is jogos kérdéseket vet fel. A Vtv. 24. § (1) bekezdése alapján "az állami vagyon használatát biztosító - így különösen bérleti, haszonbérleti, megbízási - szerződés - a Vtv. 24. § (2) bekezdésében foglalt kivételeken kívül - nyilvános, kivételesen, indokolt esetben zártkörű versenyeztetés útján köthető". A Vtv. többször hivatkozott 24. § (2) bekezdés h) pontja szó szerint: "ha a hasznosítással érintett terület nagysága az 50 négyzetmétert nem haladja meg". Amennyiben a tulajdonosijog-gyakorló egy szerződésben kíván szerződni olyan helyiségek bérbeadására, amelyek egybeszámított mérete meghaladja az 50 négyzetmétert, úgy a pályáztatás - egyéb mellőzési jogalap hiánya esetén - nem mellőzhető, a két hivatkozott jogszabályhely együttes értelmezése alapján az olyan szerződés, amely 50 négyzetmétert meghaladó hasznosítással érintett területet foglal magában - függetlenül attól, hogy a területek fizikailag
- 4/5 -
nem kapcsolódnak -, pályáztatási kötelezettség alá eshet. Alappal vetődik fel a kérdés, mi a jogi helyzet abban az esetben, ha a tulajdonosijog-gyakorló több szerződésben kíván szerződni 50 négyzetméter alatti, fizikailag elkülönült helyiségekre ugyanazzal a sportegyesülettel. Több szerződés esetén az egybeszámítási kötelezettség a szerző álláspontja szerint nem vezethető le egyértelműen a Vtv. rendelkezéseiből. Több szerződés megkötésének indokoltságát támasztja alá az eltérő használati cél, továbbá az a tény, hogy a tulajdonosijog-gyakorló más szerződéses feltételek mellett hasznosít raktár/kabin/iroda helyiségeket.
A szerződés elkészítése során mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a pályázat kikerülése céljából a területek mesterséges "szétdarabolása" felveti a jogsértés és a Vtv. 5/A. §-a alapján a szerződés semmisségének lehetőségét. A mellőzési jogalap alkalmazásakor a szerző álláspontja szerint az alábbi szempontokat mindenképpen érdemes megvizsgálni: a hasznosítással érintett területek fizikai, földrajzi elhelyezkedése, a használat célja, a használat feltételei, a használat egy cél érdekében történik-e (pl. 3 helyiség, de mind iroda céljára).
A nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés csak természetes személlyel vagy átlátható szervezettel köthető. A hasznosításra irányuló szerződés fő szabály szerint határozatlan vagy legfeljebb 15 éves határozott időre köthető, amely időszak egy alkalommal - a jogszabályban rögzített feltételek fennállta esetén - legfeljebb 5 évvel meghosszabbítható. Az állami vagyon hasznosítására irányuló szerződés 25 éves határozott időre is köthető, ha a hasznosításra jogosult vállalja az érintett állami vagyon gyarapítását szolgáló beruházás megvalósítását, és az állami vagyont érintő beruházás megtérülési ideje ezt kifejezetten indokolja. A 25 éves határozott időtartam egy alkalommal legfeljebb 5 évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a hasznosításra jogosult valamennyi kötelezettségét szerződésszerűen, késedelem nélkül teljesítette. A Kormány kiemelt nemzetgazdasági érdekből nyilvános határozatban dönthet az állami vagyon hasznosítására irányuló szerződés legfeljebb 30 éves határozott időre történő megkötéséről, amennyiben az állami vagyont érintő beruházás megtérülési ideje ezt kifejezetten indokolja.
Egy a gyakorlatban felmerült jogvita kapcsán az állami szereplő bérbeadó és a piaci magánszereplő bérlő között az volt a kérdés, hogy az Nvtv. 11. § (10) és (10a) bekezdései alapján az 5 (öt) év határozott időtartamra vagyonhasznosítási pályázat eredményeképpen megkötött bérleti szerződés milyen időtartamra hosszabbítható meg. A bérlő álláspontja szerint a bérleti szerződés 15+5 évig hosszabbítható, amely álláspontjából értelemszerűen nem kívánt engedni. Az állami szereplő bérbeadó álláspontja szerint a hivatkozott rendelkezés alapján az 5 (öt) év határozott időtartamra kötött bérleti szerződés 1 (egy) alkalommal hosszabbítható meg maximum 5 (öt) évvel, vagyis a bérleti szerződés időtartama maximum 10 év lehet. A bérbeadó álláspontjával a szerző egyetért. Az időbeli korlátok kapcsán a gyakorlatban a pályázati felhívásban, a bérleti szerződésekben célszerű lehet meghatározni azon feltételeket, amelyek a jogszabályi követelményeken túl minimum szükségesek ahhoz, hogy a bérbeadó az esetleges szerződésmódosítás tárgyában döntést hozzon. A szerző álláspontja szerint a pályázati kiírásban szükséges lehet rendelkezni a hosszabbítás lehetőségéről és feltételeiről annak érdekében, hogy a vagyonhasznosítási pályázaton mindenki egyenlő eséllyel, egyenlő feltételek mellett induljon. A pályázat meghosszabbításának lehetősége és feltételei olyan információk, amelyek - a pályázó üzleti tervének elkészítésére tekintettel - alapvetően befolyást gyakorolhatnak a pályázó pályázaton való részvételre vonatkozó döntése meghozatala során. A szerződésmódosítás tényének, feltételeinek utólagos meghatározása sértheti a pályázaton részt vevők esélyegyenlőségét.
Nemzeti vagyon ingyenesen kizárólag közfeladat ellátása, a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása, valamint e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítása céljából az ahhoz szükséges mértékben hasznosítható [Nvtv. 11. § (13) bek.]. Tekintettel arra, hogy az állami vagyon hasznosításának célja az állami vagyon hatékony működtetése, állagának védelme, értékének megőrzése, illetve gyarapítása, az állami és közfeladatok ellátásának elősegítése, továbbá tekintettel arra, hogy a tulajdonosi joggyakorló a vagyon hasznosítására csak olyan szerződést köthet, amely - az állami vagyon megőrzését, gyarapítását, pénzügyileg és gazdaságilag minél előnyösebb hasznosítását szem előtt tartva - az állam számára a várható bevétel, megtakarítás, vagy más előny alapján a lehető legkedvezőbb, az ingyenesség mindig is a vagyongazdálkodásra vonatkozó jogi vizsgálatok szerves részét képezi. Az ingyenesség tekintetében a Vhr. nyilatkozattételi és igazolási kötelezettséget ír elő, amely alapján a szerződő fél a szerződés megkötése előtt köteles teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt felelősségvállaló nyilatkozatot tenni, melyben megjelöli azokat a tényeket és körülményeket, és csatolja azon dokumentumokat, amelyek az állami vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés megkötése kapcsán az ingyenesség feltételeinek fennállását igazolják. A szerződő fél nyilatkozatban megjelöli - és dokumentumokkal igazolja - a tulajdonosijog-gyakorló felé az általa ellátott vagy az igényelt vagyonelemmel ellátandó közfeladatot, vagy az általa biztosított vagy az igényelt vagyonelemmel biztosítandó közszolgáltatást, valamint az e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását, továbbá az arra vonatkozó információt, hogy az érintett vagyonelem milyen mértékben szolgálja a közfeladat ellátását. A tulajdonosijog-gyakorló a dokumentumok megvizsgálását követően, azok mérlegelés alapján hozza meg a szer-
- 5/6 -
ződéskötésre vonatkozó döntést. A szerződéskötést követően a nyilatkozatban megjelölt tények és körülmények megváltozásáról, a csatolt dokumentumokat érintő bármely változásról a szerződő fél soron kívül tájékoztatja a tulajdonosijog-gyakorlót. A közfeladat-ellátás megszűnése esetén a tulajdonosijog-gyakorló jogosult a hasznosításra kötött szerződés azonnali hatályú felmondására vagy - választása szerint - a hasznosításra kötött szerződésnek a díj előírására vonatkozó módosítására [Vhr. 12/A. § (6) bek.].
A gyakorlatban az ingyenes használati megállapodás megkötésére vonatkozó kérelmek során nehézséget okoz egyrészről a közfeladat-ellátás igazolása, másrészről annak indoklása, hogy a kérelemmel érintett ingatlan milyen módon és milyen mértékben szolgálja a közfeladat ellátását. Amennyiben egy sportcélú ingatlan kapcsán a kérelmező nem tudja igazolni, hogy a közfeladat-ellátáshoz az egész ingatlan használata szükséges, úgy az ingyenesség az egész ingatlanra vonatkozóan értelemszerűen nem állapítható meg. A sport területén az ingyenes hasznosítási kérelmek indoklását gyakran az alábbi jogi keretekből vezetik le a kérelmezők.
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 3/A. §-a alapján "Közfeladat a jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat. A közfeladatok ellátása költségvetési szervek alapításával és működtetésével vagy az azok ellátásához szükséges pénzügyi fedezet e törvényben meghatározott eszközökkel, részben vagy egészben történő biztosításával valósul meg. A közfeladatok ellátásában államháztartáson kívüli szervezet jogszabályban meghatározott rendben közreműködhet." A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 49. §-a meghatározza többek között az állam sporttal kapcsolatos egyes feladatait, idetartozik a 49. § i), j) és r) alpontjai alapján "az állami tulajdonban lévő sportlétesítmények fenntartásáról, fejlesztéséről és rendeltetésszerű hasznosításáról való gondoskodás, a nem állami tulajdonban lévő sportlétesítmények építésének, karbantartásának korszerűsítésének, akadálymentesítésének, illetve fejlesztésének elősegítése, továbbá a sportakadémiák létrejöttének és működésének támogatása, ösztönzése". Az állami sport célú támogatások felhasználásáról és elosztásáról szóló 474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tám. rendelet) alapján költségvetési támogatás nyújtható beruházási és fejlesztési célra is (pl. Tám. rendelet 6. §). A Vhr. 12/A. § (4) bekezdés c) és e) pontjai alapján "a szerv a közfeladat ellátását az ingyenesség tekintetében különösen az alábbi dokumentumokkal igazolhatja a tulajdonosi joggyakorló részére: az állami, önkormányzati feladat ellátásához szükséges költségvetési támogatás nyújtásáról szóló támogatói döntéssel; feladatátadásra vonatkozó megállapodással".
Amennyiben beruházási vagy felújítási céllal a közfeladat-ellátást és ezáltal az ingyenességet megalapozni kívánó kérelmező a fenti jogi környezetben igazolhatóan részt vesz közfeladat ellátásban, úgy az ingyenesség - a jogszabályi feltételek fennállta esetén - megalapozott lehet.
A tulajdonosijog-gyakorló egy állami tulajdonba került, korábban magántulajdonban álló csónakház bérbeadása mellett döntött, vagyongazdálkodási tervében az ingatlan nem szerepelt, közfeladat-ellátás keretében új ingatlanként került a portfólióba. A pályázat előkészítése és a hasznosítási modell meghatározása érdekében egyeztetési folyamat zajlik a tulajdonosijog-gyakorló szervezetén belül, amely során folyamatosan kiegészül, bővül a klasszikus, bérleti konstrukción alapuló hasznosítási modell.
Első körben az a javaslat érkezik, hogy a hasznosítás sportcélú legyen, azonban a csónakház funkció fenntartása nem kötelező, a pályázó a sportcélon belül más célra is használhatja, tovább hasznosíthatja az ingatlant. Második körben, konstrukcióváltásra érkezik javaslat, az új modell szerint legyen kötelező a csónakház funkció fenntartása, továbbá legyen elérhető a csónakház szolgáltatása harmadik személyek részére is. Harmadik körben az a javaslat érkezik, amely szerint legyen cél a tulajdonosijog-gyakorló költségeinek csökkentése, a pályázó vállalja át a teljes üzemeltetési tevékenységet, a tulajdonosijog-gyakorlót ne terhelje semmilyen költség vagy kiadás a jövőben az ingatlannal kapcsolatban. A pályázat előkészítése során újabb konstrukcióváltásra vonatkozó javaslat érkezik, a hasznosítás legyen hosszú távú, a tulajdonosijog-gyakorló írjon elő kötelező beruházási tevékenységet az állami vagyon értékének növelése érdekében és értékelje a pályázati eljárás során annak műszaki tartalmát és mértékét, adjon át minden működési és üzemeltetési kockázatot a nyertes pályázónak, adott esetben a tulajdonosijog-gyakorló gondolkodjon a 15+5 éves hasznosítási időtartamban és írja elő kötelezően a csónaktároló helyek számának bővítését, vagyis új tárolóhelyek létrehozását. Tekintettel arra a tényre, hogy az ingatlan új ingatlan, a döntéshozó hasznosítási terv elkészíttetése mellett dönt.
A bemutatott esetben a klasszikus bérleti konstrukció elkezdett kiegészülni olyan feltételekkel, amelyek már átvezetik az olvasót a közbeszerzés területére. Az üzemeltetési, hasznosítási, működési kötelezettségek és kockázatok pályázóhoz történő telepítése felveti a Kbt. szerinti szolgáltatási koncesszió alkalmazási kötelezettségét, amely szerint: "A szolgáltatási koncesszió az ajánlatkérő által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek keretében az ajánlatkérő a Kbt. szerinti szolgáltatás nyújtását rendeli meg, az ajánlatkérő ellenszolgáltatása a szolgáltatás hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt, amely együtt jár a szolgáltatás hasznosításához kapcsolódó működési kockázatnak a koncessziós jogosult általi viselésével" [Kbt. 8. § (6) bek.]. A hasznosítási jog és a működési kockázat átadása esetén a beruházási és építési kötelezettségek
- 6/7 -
túlsúlyba helyezése felveti a Kbt. szerinti építési koncesszió alkalmazási kötelezettségét: "Az építési koncesszió az ajánlatkérő által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek keretében az ajánlatkérő a Kbt. szerinti építési beruházást rendel meg, és az ajánlatkérő ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt, amely együtt jár az építmény hasznosításához kapcsolódó működési kockázatnak a koncessziós jogosult általi viselésével" [Kbt. 8. § (5) bek.].
Az Nvtv., a Vtv. és a Vhr. szerinti vagyonhasznosítás, valamint a Kbt. szerinti szolgáltatási és építési koncesszió közötti koherencia megteremtése érdekében a jogalkotó módosította a Vhr.-t, amely szerint: "Az állami vagyon hasznosítására irányuló pályázatnak minősül az az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 10. pontja szerinti működtetési tevékenység megrendelésére irányuló közbeszerzési, illetve koncessziós beszerzési eljárás is, amelyben a megrendelendő szolgáltatás ellenértékét részben vagy egészben az állami vagyonba tartozó - a szolgáltatás nyújtásával érintett - ingó vagy ingatlan vagyonelem birtoklásának, használatának, hasznai szedése jogának átengedése képezi, ha a működtetés nem minősül az Nvtv. 12. § (1) bekezdése szerint az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének" [Vhr. 4. § (3) bek.].
A közbeszerzési eljárásokat érintő egyes jogviták intézésére a jogalkotó speciális jogállású szervezetet, a Közbeszerzési Döntőbizottságot (a továbbiakban: KDB vagy Döntőbizottság) hozta létre, melynek hatáskörét a Kbt. határozza meg [Kbt. 145. § (2) és (3) bek.]. A KDB több eseti döntésében foglalkozott a vagyonhasznosítás és a közbeszerzés kapcsolatával és több esetben állapította meg az ajánlatkérő szervezet jogsértését a Kbt. jogsértő mellőzésére vonatkozóan.
Közbeszerzési szempontból kiemelt jelentőséggel bír az adott jogügylet megítélése kapcsán, hogy az ajánlatkérőnek merül-e fel beszerzési igénye, ugyanis amennyiben a Kbt.-ben foglalt feltételek fennállnak, úgy beszerzési igényét közbeszerzési eljárás keretén belül kell kielégítenie. Amennyiben a beszerzési igény kielégítésére a Kbt. mellőzésével kerül sor, az felvetheti a közbeszerzésijog-sértés megvalósítását.
Az egyik KDB-döntés alapjául szolgáló tényállásban a kérelmezett elhatározta, hogy a tulajdonában álló sporttelep elnevezésű ingatlanra - ráépítés útján - egy maximum 500 néző befogadására alkalmas sportcsarnok megépítését támogatja azzal, hogy a beruházás összköltsége nem érheti el az 500 M Ft-ot. A pályázati kiírás szerint a pályázónak kell felépítenie a sportcsarnokot a kérelmezetti tulajdonban álló és általa kijelölt földterületen, méghozzá a kérelmezett által megadott műszaki leírásnak megfelelően. A kérelmezett e létesítmény elkészültét követően vállalja egyrészt a megvalósításra felvett (pontosan specifikált) 500 M Ft hitel tőke, illetve kamat visszafizetési kötelezettségének teljesítését (tőkeemelés útján), másrészt a pályázó által a megvalósításra létrehozott (szintén pontosan meghatározott) létesítmény tulajdonosává váló projektcég üzletrészét jelképes összegért megvásárolja. A kérelmezett és a nyertes pályázó megkötötte a sportcsarnok létesítéséről szóló megállapodást. A megállapodás szerint a sportcsarnok felépítését követően a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének napját követő 90 napig a kérelmezett a nyertes pályázótól megvásárolja a projekttársaság 500 000 Ft névértékű üzletrészét 100 Ft-ért, a fentiekben meghatározott adósságszolgálatra tekintettel. A fenti tényállás alapján a KDB arra az álláspontra jutott, hogy a kérelmezett által megvalósított konstrukció nem minősül vagyonhasznosítási eljárásnak. A KDB a rendelkezésre álló tények alapján megállapította, hogy a kérelmezett a tulajdonában álló telekingatlanra - halasztott fizetés alapján - kívánt egy 500 férőhelyes sportcsarnokot létrehozni, mely eljárás tekintetében nem az Áht. és az Ötv. szabályai alapján megvalósítandó vagyonhasznosítási és vagyonkezelési eljárás szerinti eljárást kellett volna a kérelmezettnek alkalmaznia, hanem az építési beruházások során a közpénzek felhasználásával megvalósuló beszerzésekre irányadó külön törvény rendelkezéseit. A KDB bírság kiszabása mellett döntött (D.190/10 /2008.).
Egy 2007. évben született döntés rámutatott az egészségügyi szolgáltatások terén a vonatkozó közfeladat-átadások, vagyonkezelőijog-alapítások, pályáztatási szabályok és a Kbt. összhangjának hiányosságaira és egy nagyon bonyolult tényállás alapján megállapította ajánlatkérő jogsértését, a pályázati eljárás mögötti igényt olyan beszerzési igénynek minősítette, amely a Kbt. szerinti szolgáltatási koncessziónak minősül, azonban az alábbi indokok alapján a bírság kiszabását mellőzte. "A Döntőbizottság a jelen esetben nem ítélte indokoltnak bírság kiszabását. A beszerző a közbeszerzési eljárás mellőzésével ugyan súlyos jogsértést valósított meg, emellett ugyanakkor a pályázati eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint járt el. A Döntőbizottság szerint a vagyonkezelői jogra, szerződésre és az egészségügyi szolgáltató kiválasztására vonatkozó szabályozás és közbeszerzési törvény összhang hiánya nem vehető figyelembe a beszerző terhére" (D.348/ 6/2007.).
Egy harmadik eseti döntésben a kérelmező jogorvoslati kérelme alapján a Döntőbizottságnak abban a kérdésben kellett döntést hoznia, hogy a kérelmezett jogszerűen járt-e el akkor, amikor mint tulajdonos, pályáztatási eljárást indított vagy ezen magatartásával jogsértően mellőzte a közbeszerzési eljárás lefolytatását. A tényállás szerint a kérelmezett 2010. augusztus 25-én tette közzé nyilvános, egyfordulós pályázati felhívását az Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek, valamint az Önkormányzat tulajdonában lévő nem közterületi ingatlanok reklámcélú hasznosítására. Az eredményes pályázat alapján megkötésre kerülő szerződésben az Önkormányzat biztosítja a nyertes pályázó részére az Önkormányzati tulajdonban lévő közterületek, valamint az Önkormányzat tulajdonában lévő nem közterületi ingatlanok reklámcélú használatának, hasznosításának jogát, továbbá az Önkormányzat tulajdonában levő és a területeken elhelyezett reklámhordozók használati, hasznosítási jogát. A Döntőbizottság álláspontja
- 7/8 -
szerint a pályázati eljárás tárgyának meghatározásából és a közölt feltételrendszerből nem állapítható meg, hogy az önkormányzat megrendelőként lépett volna fel, szolgáltatás nyújtását kérte volna akár a saját maga számára, akár harmadik személyek részére. A részletes pályázatitárgy-meghatározásokból egyértelműen megállapítható, hogy a szerződéstervezet mellékletében tételesen megadott önkormányzati tulajdonban álló területek, valamint önkormányzati tulajdonban álló reklámhordozók használati jogát adta át, továbbá biztosította azok hasznosítási jogosultságát. A jogviszony konstrukciója alapján az rögzíthető egyértelműen, hogy az önkormányzat vagyontárgyakat ad át, azok felett biztosít meghatározott körben rendelkezési jogosultságot és ezért kéri ellenszolgáltatásként koncessziós díj megfizetését. A meghatározott jogok és kötelezettségek nem foglalnak magukban szolgáltatás megrendelésére vonatkozó elemeket, épp ellenkezőleg, vagyontárgyak, illetve azokhoz fűződő jogok átadására vonatkoznak. A Döntőbizottság a pályázati eljárás dokumentumai alapján azt állapította meg, hogy az önkormányzat nem rendelt meg szolgáltatást a pályázati eljárás tárgyaként, hanem vagyonának hasznosítására indított eljárást. Szolgáltatás megrendelésének hiányában nem állapítható meg, hogy a pályázati kiírás tárgya szolgáltatási koncesszió lett volna (D. 740/ /2010.).
A bemutatott döntések betekintést engednek a vagyonhasznosítás és a közbeszerzés szoros kapcsolatába, az elhatárolási kérdések elemzése annak terjedelme miatt külön tanulmány keretében valósulhatna meg, azonban a sportingatlanok hasznosítása kapcsán, mikor felmerül a hasznosítási ötlet: "Adjuk bérbe hosszú távra a csarnokot", akkor járunk el helyesen, ha elvégezzük az elhatárolást a vagyonhasznosítás és a közbeszerzési eljárás között abban az esetben is, ha a jogügylet első ránézésre klasszikus bérleti konstrukciónak tűnik.
A bemutatott jogi környezet, joggyakorlat és bírósági gyakorlat megmutatta az állami sportingatlanok hasznosítása körében felmerülő elhatárolási és értelmezési kérdéseket, a téma komplexitását. A hasznosítási tevékenység során kiemelt figyelmet kell fordítani a szolgáltatásnyújtás és a hasznosítás elhatárolására, a közbeszerzési aspektusok vizsgálatára, a pályáztatás mellőzésének esetében a helyes jogalap megválasztására, tekintettel arra, hogy a jogalap helytelen megválasztása a szerződés(módosítás) semmisségét vonja maga után. A jogi elemző- és kutatómunkát tovább lehet mélyíteni a hasznosítás és a közbeszerzés elhatárolásának kérdésében, a hasznosítás és az állami támogatások joga kapcsolatának kérdésében, valamint egyes speciális üzemeltetési és hasznosítási modellek (in house üzemeltetés) konstrukcióinak ismertetése körében. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző LL.M., jogi főosztályvezető, Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt. (NSÜ)
Visszaugrás
