Tahyné dr. Kovács Ágnes A genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó jogi szabályozásról szóló könyve dr. Gellérthegyi István szerkesztésében a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kiadásában 2016-ban jelent meg. A 316 oldalas kötet a vallástudomány, az etika, a filozófia, a természettudományok és a jog oldaláról közelítve mutatja be a genetikailag módosított szervezetek (GMO) jogi szabályozását elsősorban a környezetjogi alapelvek fényében. A könyv olvasását követően egyértelműen elmondható, hogy egy olyan szintű tudományos művet tartunk a kezünkben, amely nem csak a szakma képviselői, hanem a nagyközönség számára is tanulságos elemekkel rendelkezik. A könyv mindenki számára egzakt módon feltárja a génmódosítás emberi jövőre gyakorolt hatásait.
Az emberiség történelmében számos esetben bebizonyosodott, hogy a természet erői fölött nem uralkodhatunk azok nagysága miatt. Azokban az esetekben, amikor az emberiség mégis be kíván avatkozni bizonyos folyamatokba, olyankor hatalmas veszéllyel állítja magát szembe. Így van ez a genetikailag módosított szervezetekkel foglalkozó tudományterületeken is. A GMO-kal kapcsolatban a nemzetközi környezetvédelmi jog az elővigyázatosság elvét rendeli alkalmazni, gondolva itt elsősorban a technológiával kapcsolatban még mindig felmerülő bizonytalanságokra, valamint a GMO-kat forgalmazó cégek sokszor agresszív szerződéses gyakorlatára.
A könyv széleskörűen, magyar és külföldi szakirodalmak bemutatásával igyekszik mindenki számára közérthetővé tenni az eddig elért tudományos eredményeket, valamint a vonatkozó nemzetközi, európai uniós, illetőleg a hazai jogszabályokat. Teszi mindezt úgy, hogy az olvasót nem befolyásolja saját véleményének kialakításában. A szerző igyekszik minden fejezetben pro és kontra bemutatni a GMO-kkal kapcsolatos ismereteket és az olvasóra bízza az arról történő vélemény formázását. A könyv lényeges tulajdonsága nemcsak a jogszabályok és a csomópontok értő bemutatása, hanem a jogi szabályozás hiányosságainak bemutatása, a jogalkotás során felmerülő buktatókkal egyetemben. A könyv elsősorban a magyar és európai uniós jogi szabályozást vizsgálja, különös tekintettel a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban alkalmazott genetikailag módosított organizmusokra. A jogi szabályozással párhuzamosan az etikai és vallási vonatkozások is szerepet kapnak, így remélhetőleg nem csak a jogászok számára válik érthetővé a könyv nyelvezete és mondandója.
A könyvet alapvetően három részre lehet tagolni.
A könyv első fejezetében találjuk azokat az alapozó gondolatokat, amelyek betekintést nyújtanak a géntechnológia rövid történetébe, a génmódosítás szabályozásának környezetvédelmi, jogi vonatkozásába, a géntechnológia felhasználásának területeibe, és a jogi szabályozás szükségességének tényezőibe. Továbbá a szerző ebben a fejezetben választ keres arra a kérdésre, hogy a genetikailag módosított szervezetek koegzisztencia szabályozása adhat-e kellő védelmet és biztonságot a biotermesztők számára. A fejezet végén érveket és ellenérveket kíván felsorakoztatni a géntechnológia mezőgazdasági felhasználására, valamint kockázatértékelést tesz a Magyarországon végzett kutatások GM növénytermesztés lehetséges következményeinek feltárására.
A második fejezettől kezdődően a környezetjogi és géntechnológiai szabályozásba kaphatunk betekintést. Bemutatja a könyv a releváns nemzetközi egyezményeket, szerződéseket és azok kapcsolatait a géntechnológia szabályozásával. A környezetpolitika és a géntechnológia politikája elhelyezést nyer a politikai és jogi rendszer elemei között, valamint a génmódosítás szabályozása az európai uniós szakpolitikák között. Ismertetésre kerül az Európai Unió környezetvédelmi akcióprogramjainak szerepe a géntechnológiai tevékenységek szabályozásának előkészítésében is. A fejezet utolsó részében a géntechnológiai tevékenység magyar szabályozásáról esik szó, különös tekintettel a génmódosított vetőmagokra.
A harmadik fejezet részletesen ismerteti az elővigyázatosság és az együttműködés elvének megjelenését a géntechnológiai tevékenységek jogszabályi rendszerében. A főbb alfejezetek bemutatják az elővigyázatosság és megelőzés elvét, a megelőzési eszközök lehetséges fajtáit. A bejelentés, nyilvántartásba vétel és az engedély, mint a megelőzés és elővigyázatosság eszközei a fenntartható fejlődés érdekében. A szerző említést tesz a mértékrendelkezések és határértékek szerepéről megelőzési eszközként, valamint az ellenőrzések és szankciók szerepéről. Továbbá vizsgálja az együttműködés elvének alkalmazását a fenntartható fejlődés szolgálatában.
A negyedik fejezet az egészségvédelemmel és a környezeti kockázatértékeléssel foglalkozik. Ebben a fejezetben kifejtésre kerül a környezetjog és egészségvédelem kapcsolata, a környezeti kockázatértékelés és az azokhoz tartozó alapvetések, valamint a kockázatkezelés szabályait átható sajátos alapelvek. Említést tesz a környezeti kockázatértékelésekről a géntechnológiai tevékenységek kapcsán, érintve a biztonsági értékeléseket, a lényegi egyenértékűség intézményének kialakulását, valamint felsorakoztatja a kockázatbecslés jogszabályi rendelkezéseit és a környezeti kockázatértékelésre vonatkozó lehetséges következtetéseit. A fejezet végén felvetésre kerülnek a kockázatértékelési és ellenőrzési eljárások egyes hiányosságai, valamint azok a kockázatértékelés után tett intézkedések, amelyek a kockázat kiszűrésére alkalmazhatók. Az utolsó pont pedig bemutatja a környezeti kockázatértékelés szolgálatában tett kutatásokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
