Tigyi József[1]: Megnyitóbeszéd (JURA, 2002/1., 144-145. o.)

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Vendégeink!

Régi morális mulasztásunkat kívánjuk most pótolni azáltal, hogy Lajos Ivánnak, a Pécsi Egyetem volt kutatójának állítunk emléket azzal, hogy szobrát felállítottuk és most leleplezzük. Lajos Ivánnak nemzetközi mértékkel mérve is bátor, sőt vakmerő tette volt, hogy 33 éves korában, 1939-ben megírta a később "Szürke könyv" néven világhírűvé vált könyvét. A könyv pontos címe: Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében. E munkában pontos idézetekre hivatkozva bebizonyítja, hogy Németország ha kirobbantja a háborút, akkor azt el fogja veszíteni. A könyvet a Pécsi Egyetemi Könyvkiadó adta ki akkor, amikor Németország már anektálta Ausztriát és elfoglalta a Szudéta-vidéket. Bátorsága mellett rendkívüli éleslátással elemezte Európa akkori politikai helyzetét. Páratlan éleslátása mellett nagy felelősségtudattal ezt írta könyve előszavában:

"Figyeltem az osztrák Anschluss német diplomáciai játékát, vizsgáltam a szeptemberi krízis jelenségeit és azután elkezdtem foglalkozni a kérdéssel. Elsősorban is a német szakirodalomhoz nyúltam és akkor döbbent rám a rémület! Éppen ezért most úgy érzem, hogy jelentkeznem kell!

Mert mindenki felelős!

Lelkiismeretünk és a történelem ítélőszéke előtt valamennyien, a legkisebbek is felelősek vagyunk azért, hogy a mai sorfordulat idején akár szóval, akár írásban, akár csendes félrehúzódással milyen irányba segítettünk fordítani a magyar sors kerekét? Tisztában kell lennünk avval, hogy ami mai sorsdöntő napjainkban történik, azért minden, de minden magyar, aki már gondolkodni tud, legyen tanult vagy tanulatlan, öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szegény, vagy gazdag, hatalmas vagy jelentéktelen, irtózatos felelősséggel tartozik."

Könyvében szisztematikusan áttekintette a háború legfontosabb tényezőit: az élelmezési helyzetet, a hadiipart, az olajkérdést, egyéb hadászati nyersanyagokat, a pénzügyi helyzetet stb., és mindezt a német szakirodalom alapján tette.

Érthető, hogy a nyugati államok területén rendkívüli sikere lett a könyvnek és az is érthető, hogy Hitler

A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottsága (PAB) 2002. március 19-én rendezte dr. Lajos Iván bronz mellszobrának leleplező ünnepségét az MTA-székház kertjében. Az alábbiakban az elhangzás sorrendjében találhatók a Lajos Iván személyiségét, munkásságát és áldozatát méltató beszédek A szobrot dr. Toller László, Pécs város polgármestere leplezte le.

elkeseredett dühét váltotta ki. Horthy Miklósnak és az akkori magyar politikai vezetés becsületére váljék, hogy Hitler követelésére sem engedte az ügyészi eljárást megindítani, különösen Teleki Pálnak volt ebben nagy érdeme.

1944. március 19-én, amikor Németország megszállta hazánkat, Lajos Ivánt még aznap Mauthausenbe deportálták. Tulajdonképpen e dátum miatt választottuk a szobor felavatására március 19-ét. Az ünnepségre igyekeztünk meghívni politikai nézetek és párthoz való tartozás figyelembevétele nélkül olyan értelmiségieket, akik a magyar haza, a magyar nép előrehaladását szívügyüknek tekintik.

- 144/145 -

Lajos Ivánt a Mauthausenből való szabadulása után a szovjet állambiztonsági szervek vették "érdeklődésükbe" és így tűnt el 1946. június 18-án Budapestről. Sorsáról nincs biztos értesülés, de állítólag 1953-ban halt meg a Kazahsztáni Karaganda egyik gulágjában.

Nagyon sajnálatos, hogy ezen kiváló és bátor kutató emléke az elmúlt 50 évben csaknem teljesen feledésbe merült. E szobor felállításával kívánjuk Lajos Ivánt rehabilitálni és méltó emléket állítani emberi és kutatói nagyságának.

Amerikában élő magyar hazafiak, akik nem felejtették el Lajos Iván érdemeit, kezdeményezték és finanszírozták az emlékmű létrehozását. E helyen is szeretném hálás köszönetünket kifejezni ezért a hazafias tettért.

Figyelemre méltó, hogy az American Legion of US Department of State az alábbi levélben emlékezett és ismerte el Lajos Iván bátorságát és emberi nagyságát. Habsburg Ottó úr is koszorú küldésével adózott Lajos Iván emlékének.

Szeretném kiemelni Firnigel Tibor kiváló művészi munkáját, mellyel a szobrot megalkotta.

Köszönöm szíves figyelmüket!

■